Gyermekelhelyezés. S.O.S

Az alap koncepció egyébként nem változott.
Lehet itt édesanyának hívni a gondozó szülőt, az édesanya szó nem ruház fel senki több joggal, mint ami eleve adott neki.
Az egyedi példákat beidézni is lehet, azonban ez nem változtat azon, hogy van olyan apuka aki igenis igényli azt hogy tudjon a gyerekéről.

A pontos jogi állásfoglalás hiányzik az egész dologból. Ami van az komolytalanság. Tudja ezt az is aki meghozza a végzést, és nem átall olyan jogot adni, ami nem érvényesíthető!

Alaphelyzet.
Bírói végzés arról, hogy apuka beleszólhat a gyereke oktatási intézményének megválasztásába.
A gyakorlat ezzel szemben: anyuka szava elég a beíratáshoz.
A jogot később is megítélik ugyan elvi síkon, az állandóságra való tekintettel lényegi változás nem fog történni.

Tehát adtunk egy jogot a különélő szülőnek. Olyan jogot, ami papíron létezik.

Szívesen olvasnék egy precedens értékű perről, ahol a falhoz állítják az ilyen, valójában felelőtlen, a gyermekét veszélyeztető „édesanyát”. (?,)

Válás esetén mikor nincs közös szülői felügyelet a különélő szülőt akkor is megilletik a következő jogok:

Jogaik:
• gyámnevezés és gyámságból való kizárás joga
• az oktatási-nevelési intézmény megválasztásának joga (életpálya kijelölés)
• a kiskorú vallási, lelkiismereti nevelésének megválasztása
• a kiskorú nevének választása vagy ennek megváltoztatására irányuló jog
• a lakóhely meghatározásának joga

Ezen jogok megsértése még ha nem is böntetik vagy nem teszik szóvá mert nem ismerik akkor is törvénysértő.
"A törvények nem ismerete nem mentesít azok hatálya alól"

Sziasztok

Ehhez a témához még azért hozzátartozik pár dolog amit mindeki elfelejtett felhozni. Én is egyedül nevelem két lányomat , és nyilván azért írattam be őket oviba annak idején , mert szükséges a fejlődésük höz az óvodai nevelés de főként azért kellett beíratnom őket három évesen , mert mennem kellett vissza dolgozni!Hogy el tudjam tartani őket , mert gyesből, meg apuka által adott két gyerekre 20000Ft-ból elég nehéz, és az óvodaválasztás a munkahelyemhez igazodott. Mivel apuka segítséget nem ajánlott fel,pedig sokszor elfogadnám tőle még most is , hogy esteleg elhordaná őket nem volt kérdés, hogy ki dönti el hová fog oviba járni a gyerek, mert mikor hívtuk nyílt napra, most már a sulinál, azt mondta, eddig sem járt ILYEN helyekre , mert az első gyerkőcnél még együtt voltuk , mikor ezeket intéztük, ezután sem fog! Hát innentől hogy lehet joga beleszólni bármibe is? Persze a középiskolánál már más, ahová a gyerkőc már önnálóan eljár, segítsen a gyereknek majd a döntésben , de ha jó messze lévő, vagy méregdrága kollégiumot ajánlgat a gyereknek, akkor segítsen a költségekben is , mert ez így lenne korrekt, de tudom, hogy nem így lesz, mert az most is megvan, hogy a gyereknek ajánlgatja, hogy hová íratkozzon be,szakkörre, táncrastb.. de mikor jön haza a kislány lelkesen az ötlettel, kérdezem és apa elvisz oda vagy felét kifizeti? Hát azt persze nem , és sorra meghiúsulnak . Ez korrekt az apuka részéről?

Ez megint nem a fizetés- nem fizetés kérdése. Meg KELL beszélni. Ha nem fizet akkor meg elindítani a megfelelő eljárást! A kettő külön dolog. Ha ismeri a jogait de a kötelességét nem akkor tessék megtaníttatni vele jogi úton!

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Tanácsért fordulok Önhöz,miszerint elköltöztem a feleségemtől,házasságunkból 2 közös gyermek született,ők jelenleg a feleségemmel élnek.Hivatalosan még semmilyen keresetet nem nyújtottunk be,megegyezni a gyerekek terén nem tudunk.Milyen módon lehet ideiglenes gyermekelhelyezési kérelmet benyújtani és egy ilyen gyorsított eljárás mennyi időt vesz igénybe?

Köszönettel

Nagy Gergely

Magát az elhelyezési pert kell elindítani, a keresetlevélben pedig ideiglenes intézkedést kérni.

Sagit

Gondolom nekem címezted a leutolsó hozzászólásod.
Azt írod meg kell beszélni . De nem lehet, mert apuka kijelentette, hogy nem hajlandó! A telefonomat nem veszi fel,ha kimegyek, mikor jön a gyerekekért, hogy beszéljek vele, rámhúzza a kormányt. Úgyhogy nem alázom magamat meg már egy jó ideje ilyenekkel, mert felesleges. Bármilyen dologra, amit sajnos csak a gyerekeken tudok vele közölni, csak az a válasz, hogy kiröhög. Azt írod, hogy megint a fizet nem fizet kérdés, és érzem megint az elítélést. A két dolog azért összefügg.Míg apukának van "lehetősége" sokat dolgozni, ha pénzre van szüksége, túlórázni, maszekban dolgozni,utána azt csinálni amit szeretne,pihenni vagy szórakozni,nyaralni járni, autót venni,ha kedve, ideje van a gyerekeivel lenni. míg nekem a reggel esti rohanás, a napi munka után otthon a többi...Nekem nincs lehetőségem túlórázni, mert mennem kell a gyerekekért, meg persze otthon még a házimunka mellet elkészíteni a holmijukat a sulira ,tanulni velük. Hát így tengetjük az életünk a gyerekekkel egy fizetésből, meg a a minimálbérből vont gyerektartásból,ami persze csak papíron annyi, és persze csak válás óta van így. Nem vesz nekik semmit ,mert hiába is kérik a gyerekek, az a válasz , majd anyátok vesz. És tudja, hogy amit muszáj, mindent megveszek, persze a magam kárára. Ha gyerekek ezt mondják neki,nagyokat nevet rajta a gyerekek elmondása szerint. Hát ennyit a sajnálni való apukákról.

Igen Vivi neked írtam, de kissé támadásnak vetted. DE nem baj. Akkor leírom mégegyszer. HA nem tudnak megegyezni a közös szülői felügyelet alatt a szülők akkor kérni kell annak megszüntetését. DE addig meg kell beszélni a különélő szülővel a dolgokat mert ez a törvény. Az is törvény hogy fizetnie kell annyit amennyit a bíróság megítélt és nem többet. Ha fizeti OK ha nem feljeléntés - végrehajtás. Ha úgy gondolod több a jövedelme ill. keveset fizet akkor tessék gyt- emelése iránt pert indítani.
DE azon sápítozni hogy te mit nem tudsz a gyerekek miatt megtenni és a volt férjed miket csinál ez kicsit szomorú mert gondolom anno TE voltál aki válalta hogy neveled őket, és már akkor is tudtad milyen a férjed. Tessék rávenni a volt férjed hogy többet legyen a gyermekeivel hogy megtudja mit jelent. És az hogy Ő mit csinál a szabadidejében az ne érdekeljen már. Viszont ha az ex "bunkó" neked nem kell annak lenned a gyerekek látják és tudják mi a helyzet.
Ha kifizeti a megítélt gyt-t akkor azon felül nem kötelezhető hogy mást is vegyen, ha megteszi akkor az a gyerekek javát szolgálhatja ha nem ...(!)
A véleményem az hogy add oda a volt férjednek a gyerekeket 1 hónapra és próbálja nevelni őket addid akkor majd megtudja!

Talán ha nem "lettél volna otthon" akkor mi lett volna? Én azt írom hogy mikor elválnak a szülők az anya rázza a kolompot hogy nála helyezzék el a gyermeket mert ez így természetes, így kell szerinte lennie - kizárva ezzel az apát "szinte" mindennemű
apai, szülői jogából de abból biztos hogy a gyermeket nevelje mert 2 hetente hétvégén nem lehet nevelni ez tény. Aztán kezdődnek hogy egyedül nem megy - persze hogy nem hiszen nem is így van rendjén- és ekkor jönnek a panaszok stb. De én azt mondom hogy nem szégyen a másikat bevonni a SAJÁT gyermeke nevelésébe. Félretéve a saját ellenszevét a másik iránt. Csak bizony ha a másikat már kizárták a gyerek életéből nehéz újra rávenni mind a különélő szülőt mind a gyereket hogy tegyék a "dolguk"

Sziszi

Úgy látom tényleg csak az apák érdekeit védi ez a fórum, egy egyedülálló anya csak pénzhajhász, és sápítozó, apuka bármit csinál, joga van hozzá. Közös a gyerekfelügyelet, igen kértem , hozza el őket a suliból és estig míg hazaérek legyenek nála, többször is, válasz Ő nem ér rá! Csak azért mert én kértem, és ezt meg is mondja! Nem sápítozni akartam, mert megoldom a gondjaimat, meg nevelem a gyerekeimet örömmel, csak néha azért halljunk ellenpéldát is, nem idegenítem el a gyerekeket csak apuka sértettségből nem hajlandó együttműködni! Én meg már csak azért sem vitázom minek hagyjam magam megalázni? főleg mások előtt legalább ezt az örömöt nem adom meg neki. Pereskedni meg nincs pénzem, meg nem akarok, mert én azért remélem majd egyszer megnyugszik, és képes lesz ő is a gyerekek érdekeit nézni, de lehet, hogy arra már felnőnek és nem lesz szükségük apára, azt meg ő bánhatja!!!

Úgyhogy sziszi nem vagy egyedül a gondjaiddal,de gondolom ez nem vigasztal.

Sagit azért a hozzászólásodban engem igazoltál. Biztos igazad , ez a helyzet amit leírtál, meg ezek a törvény adta lehetőségek, jogok,de akkor ez azt jelenti, ő lehet bunkó, én nem, mert én nézzem a gyerekeket, neki nem kell. Nekem mindent áldoznom kell a gyerekekért , ő ha akar áldoz rájuk ha nem, hát szíve joga, és mindez azért mert írod ÉN vállaltam őket, csak én???? hát azért ez elég furán hangzik. Érvényesítse a jogait az apuka a gyerekekért!Ne az anyjuk ellen!

"Olyan könnyen dobálóztok ám ezekkel a szavakkal, hogy ki kell próbálni"
És tényleg ki kellen de hogy tovább menjek már 6 éve így csinálom!

"rendszeresen 11 után kerülnek ágyba, no pláne néha éjfélkor és másnap iskola, ahová épp hogy beér velük! Ez nem veszélyeztetés, vagy ez mi a franc? Erre az a válasz: semmi közöm hozzá (SEMMI!)"
Van közöd hozzá ha az meglátszik a gyerek tanulmányi eredményén ha ezt folyamatosan jelzed a gyh-on utána kérheted ezekre alapul a kszf megszüntetését és ebben az esetben de csakis ebben lehet a gyerek előnyére válik. És talán apuka is összekapja magát. Mert abba valóban nem szólhatsz bele mikor fekszenek például de ha ezmiatt romlik a tanulmányi eredményük abba már igen.

"és mindez azért mert írod ÉN vállaltam őket"
A váláskor - elhelyezéskor - nálad helyezték őket el gondolom fel sem merült hogy apukánál legyenek...

"Úgy látom tényleg csak az apák érdekeit védi ez a fórum, egy egyedülálló anya csak pénzhajhász, és sápítozó, apuka bármit csinál, joga van hozzá"
Nagyon tévedsz, ha visszaolvasgatsz rengeteg az olyan beírás melyben anyuka kér tanácsot hogyan ebrudalhatná ki gyermekei életéből az apjukat különböző mondvacsinált indokokkal, keresve rá törvényes és egyéb módszereket. Míg apáknál a legnagyobb probléma hogy vagy munkahiányában nem tud fizetni vagy kevesebbet mert anyuka azt szerinte nem a gyerekre költi. Persze itt is lehetnek túlzások, sőt. De az apák nem akarják az anyákat megfosztani a gyermekeiktől, szülői jogaiktól. Természetesen tisztában vagyok azzal hogy mindkétoldalon vannak olyan szülők melyek nem tudnak túllépni sérelmeiken és ezt minden eszközzel a másikon próbálják meg letörleszteni....

Egy apró adalék a lejjebbi vitához: Miért is váltunk el? (Vagy legalábbis például én miért.) Mert apuka munka után elment szórakozni, vagy isten tudja hová (jobb nem bolygatni), csak akkor jött haza, amikor gyerekek már aludtak. Reggel nem kelt ki az ágyból, aludt, amíg én a gyerekekkel elindultam a különböző oktatási intézményekbe, vagyis megint nem találkozott velük. Hétvégén hol arra hivatkozott, hogy dolgoznia kell, és ezért távozott, hol egyszerűen csak nem kelt fel az ágyból, csak akkor, amikor már az ebédet tálaltam. Persze ekkor is részt akart venni a gyerekei életében, volt olyan eset, amikor kifogásolta, hogy elmentem a gyerekekkel kirándulni, és nem vártuk meg őt, és én hiába mondtam, hogy óvodásokkal nem lehet délután kettőkor elindulni kirándulni, ő meg egyig nem volt hajlandó felkelni, ez csak az én sajátos önző szempontom. Miután beadtam a válókeresetet, hirtelen megtanult hazajönni, nekiállt a tízéves lányát fürdetni (kicsinek soha a popsiját ki nem törölte egyszer sem) - ami szerintem elég gáz, egy tízéves lányt már sok-sok ok miatt nem egy férfi kéne fürdessen, még akkor sem, ha az a saját apja (meg persze az anyja sem, egyedül fürödjön). És ha kifogásoltam, hogy fürdeti, akkor én akarom őt kizárni a gyerekek életéből. Tegnapelőtt megfenyegetett, ma pedig írt a gyerekek osztályfőnökeinek emailt, hogy én veszélyeztetem a gyerekeket, mert iskolai holmi nélkül mentek át hozzá (gy.k. őszi szünet van éppen), és ő emiatt nem tudja végigkutatni a gyerekek táskáját. Kissé rövidebben arra akartam kilyukadni, hogy amikor apuka évekig le sem szarta a gyerekét, akkor miért a váláskor jutnak hirtelen eszébe az összes szülői "jogai"? Előtte miért nem? Én is jónéhány közelharcot vívtam már a gyerekkel azért, hogy legalább havonta egyszer menjen át az apjához, és nem én neveltem apuka ellen, hanem elég nagy ahhoz, hogy lássa, mi folyik. Nálunk apuka tavaly egyedül be akarta íratni gimnáziumba az egyiket a hátam mögött, mert ő úgy látta volna jobbnak, és az egyetlen, amit tehettem ellene, hogy az iskolában szóltam a tanároknak, hogy nem beszéltünk meg semmi ilyesmit, és nem értek egyet. Egyébként a hátam mögött kiváltotta a gyerekek személyijét, amiért nem jelenthetem fel, mert azt hazudná úgyis, hogy megbeszéltük, ellenben nem adja oda se nekem, se a gyerekeknek, amiért feljelenthetném, de minek, nem mennék vele semmire. Van rá bizonyítékom, hogy hivatalos helyen aláhamisította a nevem, de megintcsak minek jelentsem fel, úgysem megyek vele semmire. Ehhez képest pár hete azért jelentett fel a rendőrségen, hogy évekkel ezelőtt a közös bankszámlánkat (ahova az én fizetésem is ment) használni mertem. És mire jó mindez? Csak arra, hogy hosszas félnapokat eltöltsek a rendőrségen, ne maradjon időm se a munkámra, se pénzt keresni, se a gyerekeimmel törődni. Úgy ezek után tényleg annyia sajnálom szegény apukákat...

És egy nem személyes bejegyzés is két lejjebbi kérdés kapcsán:

Totál felesleges ideiglenes elhelyezést kérni és csak ámítás ajánlgatni másoknak, mert úgysem adják meg, amíg a másik szülő nem veszélyezteti igazán komolyan a testi épségét a gyereknek. Az, hogy hogy neveli, vagy hogy nem neveli, nem számít veszélyeztetésnek.

Sió, én láttam olyat, hogy anyuka két kerülettel arrébb költözött, emiatt átíratta másik iskolába a gyereket, apuka megtámadta a döntést, és vissza kellett vinnie az alsós gyereket az eredeti, közben a lakhelytől sokkal távolabbra került iskolába, mert apukának az esett közelebb. Mindez Budapesten belül. Szóval a rossz és a rosszabb döntések közül is van olyan, amikor különélő apuka "nyer".

sagit:

„De az apák nem akarják az anyákat megfosztani a gyermekeiktől, szülői jogaiktól. ”

Még szép! Nem annyira hülyék, hogy magukra vegyék a gyermeknevelés minden gondját, nem fognak lemondani a saját életükről, csak hogy a gyermeket nevelgessék. Lásd be, sokkal kényelmesebb 2-3 hetente elvinni a gyermeket (ha egyáltalán...), és a hét többi napján azt csinálhat a kedves apuka, amit akar. Nem kell munkahely keresés közben azzal szembesülni, hogy a gyerek miatt nem veszik fel, őt nem fogják kirúgni sem azért, mert sokat betegeskedik a gyermek. Meló előtt, után pedig nem kell állandóan rohanni, hogy időre odaérjen a gyerekért.

Tudom, vannak apák, akik vállalnák mindezt a gyerekért, de azért ne általánosítsunk már!

nandy

Te írod, hogy ne általánosítsunk, te mégis kizárólag az anyákat predesztinálod a szülői feladatokra.
Eldobtad a sulykot szerintem te is érzed, ha visszaolvasod magad.
Nagyon egysíkú vélekedésed van a férfinemről, ami nyilván személyes sérelemre épül.
Nem akarlak megjavítani nem tisztem, de megkérlek hogy tiszteld azokat az apákat, akiknek létezéséről nyilván fogalmad sincsen!

Tiszteletem!
Olvasgattam itt már hetek óta és mindig megkapom itt egy személytől az Ő sajátos véleményét.:)
GNapocsknak igaza van picikét és lehet itt írni bármit is.
Mindenki okkal válik el.A gyermekvállaláshoz is két ember kell és valószínű,nem egyedüli kihívásnak gondolta a jövöjére nézve.
nandy!Te nem szoktál ennyire egyértelmű véleményt írni.Meglepő,de igazad van.:)
Ezt a fórumot kilehetne nevezni apáknak csak jogai vannak és ezt ne felejtsétek el-nek:-)
Sajátos tapasztalatom.Nálunk a 2 gyermek között 1 év 2 hónap van és szegény apuka nem ért rá ebédet hozni,mikor hazamentem a kicsivel a kórházból,mert otthon vagyok ráérek főzni:)A fürdetésre éppen hazaesett,mert egy időpontban volt és sajnos csak két kezem van:)Hétvégén fontos dolga volt nem ért ránk,de a családi kasszán ez nem látszodott.:)
Mikor elváltunk Én hordtam Neki haza 60 km-ről a fiúkat apás hétvégén 2 hetente a saját költségemen,hogy láthassák az apjukat.
Mikor új munkahelyem lett megkértem,hogy 1-2 hét erejéig míg rendeződik a beosztásom,menjen a saját fiaiért a suliba és 1 órán át a lakásunkon legyen velük.Kapott kulcsot is:)Bocs,egy hét után ez ár terhes volt apukának:)
Másfél éve nem fizet rendszeresen gyerektartás,néha kapunk,hogy ne tudjuk az államtól ezt megigényelni.Mindezek ellenére is rendszeresen mentek a fiai néha sírva,de menni kell!Mert ugye apának joga van!:)
Minden lehetőséget megragadott apuka és feljelentett mindenhol.A saját gyermekeit nem nézve,hogy 3 hetente hol itt,hol ott hallgatják meg Őket.
Most írja valaki,hogy mert elidegenítem az apukától a gyereket!:)
Megtette saját maga!

Kedves sió!
Úgy látszik, már én is ellenség lettem :)
Ezt írtam, épp az általánosítás előtt:

Tudom, vannak apák, akik vállalnák mindezt a gyerekért,

Nem bánnám, ha egy kicsit magadba szállnál, mielőtt bármit leírsz, mert érzésem szerint te lettél nem kicsit egysíkú, szemellenzős fazon.

Méghogy nincs apai elidegenítés...

„Marcsi8609 # e-mail 2010.05.27. 01:47
Olyan problémám van,hogy a 3 éves kisfiamat az apuka kapta meg az elhelyezés során,de nevelése nem megfelelő.Család barátja panaszkodott észrevételeiről,mis­zerint a kisfiamat az apuka élettársa testileg bántalmazza,kiabál és csúnyán beszél vele.Erre utaló nyomokat az apai nagyszülők is tapasztaltak a fiam estén.Valamint az apuka nem avatkozik közbe.A kisfiamnak felírt gyógyszereket nem váltják ki neki,és a védőnői tanácsadásra is a család barátja viszi el.Alakhatási körülményeik visszataszító,egy minimális alapterületű OSB lapból összeépített alsó épületben élnek 4-en,ahol kosz,rendetlenség van.A kétheti láthatásokkor nem engedi az apa,hogy magamhoz elvigyem a fiamat.Abban kérném a segítségét,hogy hogyan tudnám a fiamat az apa neveléséből hivatalosan elhozni,és a nevelését átvenni?Félek,hogy a fiam veszélyben van az apa családjában!
Válaszát köszönöm!”

nandy

Felesleges a hangulatot szítani. Bajod van a gyereked apjával, ezért kivetíted minden férfire.
Nekem bajom van a volt feleségemmel, ezért kivetítem a minden nőre.
Azonban tudok különbséget tenni, és nem olyan megnyilvánulásokkal fokozom a hangulatot amivel te pl tetted.

Nagyon tévedsz, amikor próbálod ráhúzni az „Úgy látszik, már én is ellenség lettem :)”
Sablont az írásaimra. Nincs ellenségem, és nincs tévképzetem a mindenki ellenség vonalon. /lehet hogy már írtam elég mélyen benne vagyok, ez a munkám!/

Az elidegenítő szülő az ellenségem, és ha ilyet látok, olvasok, akkor bizony ráugrok.
A hétköznapi életben ezt látom nap mint nap, és azt is hogy az olyan megnyilvánulások amiket pl. megfogalmaztál nem előre viszik a helyzet megoldását.

Általánosítasz, és ledegradálod a férfinemet, mind szülőt. A legutóbbi beírásod egyértelműen kiskorúsítja a férfit, olyan színben tünteti fel mint aki nem képes felelőséget vállalni egy gyerekért.
Nincs szükség az ilyen megnyilvánulásokra, hidd el, ellenben szükség volna az olyanra, amiben nőként arról próbálsz meggyőzni egy másik nőt, hogy nem szerencsés apamodell nélküli gyereket felnevelni. /azonban a beégett megítélésed, a férfinem megítélése, az elészenvedett lelki sérüléseid miatt nyilván hátráltatják mindezt,/

Persze renitens szülők mindig is voltak, akár nő, akár férfiről beszélnünk, azonban nem szabad hogy elsikkadjon a gyerek, és annak érdeke.
A gyerek érdeke pedig a két szülő, és nem csak a gyűlölködő anya.
Nem szerencsés egyébiránt eseti modellekkel példálózva a nagy átlagot belevonni egy-egy válaszba.
Ha megfigyelted az én válaszaimat, akkor többnyire a lelki síkra teszem a megoldást, és nem teszek különbséget elsőre. Mindenki egyforma, és mindenki egyenlő eséllyel indul.
Viszont előbukik sokszor az igazi mozgatórugó, ahol a cél az apa kirekesztése, leválasztása a gyerekről.

Lehet, hogy újat mondok neked, de van olyan nő, aki úgy gondolja hogy több joga, tudása, és kompetenciája van bárminemű a gyerekkel kapcsolatos kérdés megoldásában mint az apának.
Ez alapvetően nem igaz. A nő nem tud többet, mint a férfi. Egy jól szocializált férfi pont úgy el tud látni egy gyereket, mint egy nő.
Viszont ha generációk nőnek fel úgy hogy a mindentudó anya elzárta az apát, és esetleg nincs tapasztalata egy kisfiúnak abban hogy egy konfliktust hogy kell rendezni, nem látja és nem tapasztaljam meg, csak a gyűlölődő női vonalat, akkor a felnőtt életben immár sérült emberként ki lesz téve nagyon sok támadásnak.

Az elidegennítő szülő mindezzel nem fogalakozik, és képes ilyet beírni egy fúrumra hogy:

„„Még szép! Nem annyira hülyék, hogy magukra vegyék a gyermeknevelés minden gondját, nem fognak lemondani a saját életükről, csak hogy a gyermeket nevelgessék. Lásd be, sokkal kényelmesebb 2–3 hetente elvinni a gyermeket (ha egyáltalán…), és a hét többi napján azt csinálhat a kedves apuka, amit akar. Nem kell munkahely keresés közben azzal szembesülni, hogy a gyerek miatt nem veszik fel, őt nem fogják kirúgni sem azért, mert sokat betegeskedik a gyermek. Meló előtt, után pedig nem kell állandóan rohanni, hogy időre odaérjen a gyerekért.””

Úgyhogy szerintem illő volna tanult értelmes emberként belátnod, hogy nem én vagyok az aki ilyen furcsa megnyilvánulást tesz.
Nagyon sok jó választ adtál eddig, és valahol büszke voltam rá hogy lám egy nő aki egyedül neveli a gyerekét és mégis reális értékítélettel bír, azonban ez utóbbi írásod hát….hm….

És még valami. Nem hiszem, hogy férfi nő háborút kell szítani, és nem hiszem hogy feminin vonalat kell behozni. Ha patakvért akarsz, akkor lépj be a nane egyesülethez, minden új belépőnek benzines láncfűrészt adnak korlátlan tankolási kártyával. Cél: minden még élő férfi eltüntetése.
Szerintem te nem vagy ilyen nő.

A gyerek érdeke. Ez a legfontosabb.

„Bajod van a gyereked apjával, ezért kivetíted minden férfire.”

Ez új, eddig nem mondtad rám :) rád viszont már többen is mondták.

„kiskorúsítja a férfit, olyan színben tünteti fel mint aki nem képes felelőséget vállalni egy gyerekért.”

De, képes lenne rá, csak nem akar - általában, mert azt eddig is elismertem, hogy vannak kivételek.

„
és nem teszek különbséget elsőre. Mindenki egyforma, és mindenki egyenlő eséllyel indul.”

Ez a mondatod valótlan állítást tartalmaz, ne próbálj most mosakodni!

„A nő nem tud többet, mint a férfi. Egy jól szocializált férfi pont úgy el tud látni egy gyereket, mint egy nő.”

Ezt soha nem is vitattam, sőt! Kérdés az, hogy mennyire AKARJA a férfi. Ne gyere itt azzal, hogy a nő sokáig kizárja, és utána a szegény férfi már meg sem próbálja... miért nem próbálja meg, ha tényleg akarja?

„Nem hiszem, hogy férfi nő háborút kell szítani,”

Ezt épp te mondod... :) Pont hogy kezdett már elegem lenni a totálisan elfogult beszólásaid miatt, ezért próbáltam eleinte finoman, majd mivel az eredménytelen volt, konkrétabban is szólni, hogy ne csináld!

Úgy látom, nagyon mélyen megsértettelek a férfiúi önérzetetdben. Az viszont nagy hiba tőled, hogy ilyen előítéletekkel ennyire fontos posztot elvállalsz! és még te szidod a női gyámügyeseket, akik szerinted elfogultak! Holott te sem vagy különb. Isten mentse tőled a gonosz anyákat!

Igazad van, ez a vita valóban nem viszi előrébb az ügyet. De a te hozzáállásod úgy általában az anyukákhoz meg pláne nem segít! Most ugyanazt mondom, amit annak idején sziszinek és a többieknek is mondtam (és akkor melletted álltam!): itt most én befejezem. Kérlek, tedd azt te is! És a jövőben próbálj meg elfogulatlanul, fejek leharapása nélkül válaszolni...

sziszi:

„És már ne is haragudj Sió, de te sem a gyerekedről beszélsz, hanem státusokat követelsz.”

Ott a pont!

nandy

Érdekes.
Leírom neked az igazat, te „mosakodsz”, és kimondatlanul elismered hogy rosszul gondolkodtál, azonban azt írod a végén hogy fejezzük be.
A fő gondom ezzel a megfutamodásod, amivel nem az általad generált játszmában próbállak benne tartani, mindössze az általad generált játszmából való lelépési stratégiádat nem tartom megfelelőnek.
Ha igaza van a vitapartnernek, akkor egy mindent „rá” hárító magatartás nem éppen a legmegfelelőbb mód a dolog elintézésére.

Ezzel további játszmát alakítasz ki, amiben ha érdemi válasz születik a másik oldalról, máris tovább folytatóik a szájkarate, amit egy sziszi féle ember? a maga cizellálatlan módján képes lekezelni, és megnyilatkozni. Te azonban nem ilyen ember vagy, ezért feltételezem hogy vele ellentétben megértetted amiről írtam, és írásod valódi célja a más férfi által nagyon mélyen megsebzett nő ellenreakciója volt.
Azonban nem szállok be az erőfitogtatásba.
Javaslom, olvasd vissza akár kettőnk beírásait is, Érdekes metodikát fedezhetsz fel bennük.
Te egy ideig szépen kultúráltan válaszolgattál, volt hogy az elidegenítő anyát kioktattad, amiért ismét írom, büszke voltam rád ismeretlenül is.
Nőként ezt megtenni nem kis teljesítmény, és te megtetted!
Aztán valami megváltozott, és a legutóbbi beírásaid már nem a konszolidált családanya vonalon lineárisak, hanem ide-oda ugrálva, egyre jobban férfiellenessé váltak.

Persze változunk, emberek vagyunk, azonban az alapvető családi dinamikák nem változnak.
Ha te egyszer megvéded a férfiakat, és kiállsz mellettük, akkor a pálfordulásod nem reális értékítéletet tükröz.

Nem veled, és nem személy szerint veled van baj, hanem a felfogással, amivel közelítesz az adott probléma felé.
Mindenki intelligenciájának megfelelő módon reagál, és fogalmaz meg válaszokat, lásd sziszi,
Azonban tőled a legcsekélyebb mértékben sem vártam ilyen megközelítést. Vedd ezt bóknak!

A gyerek érdeke mindkét szülő, és a megfelelő szülői modell napi szintű jelenléte a kis életében.
Az egyik szülő dominanciája, vagy érdekérvényesítőbb magatartása nem nyomhatja el a másikat. Egy felnőtt ember is sérül ilyenkor, de a legjobban a gyerek sérül. Két ember viszályokkal teli élete nem járhat azzal a veszéllyel, hogy a gyermek egyik vagy másik szülőjét elveszti.
A gyerek szükséglete mindkét szülőhöz való alapvető joga.

Ha egy elidegenítő szülő azért panaszkodik, hogy hiába tesz meg mindent, abban is lehet csapda helyzet, pont egy előző megsebzés miatt, de abban is lehet csapdahelyzet ha nem tesz meg mindent.
Ahány eset annyiféle megoldás.

Engedd meg hogy ebben én legyek a szakember.
A sablonok ráhúzása részemről általános, nem esetleges. Vannak olyan árulkodó jelek, amik elárulják a valódi motivációt, a gondozó szülő valódi motivációit. Ezért általános sablonnal kezdek, aztán esetleges szinten folyik tovább az egész.

De te ezt pontosan tudod, és ezért voltak szimpatikusak neked azon válaszaim, amikért kiálltál!

Egyazon oldalon állunk, mindketten a gyerek érdekeiért harcolunk.

Sziszi:
Ha azt írod hogy sió elvetette a súlykot akkor olvasd át hogy te is mit írtál... Nem igazságot akarok szolgáltatni de néha egyikőtök beírása sem különb semmivel a másikénál!

"Ezért aztán talán azt is el lehet fogadni egy nőtől, hogy saját maga döntse el, egy jó adag küzdés után, hogy ez, meg ez a férfi nem alkalmas erre a szerepre."
Ezzel szerintem senki de legfőképpen a gyermek nem értene egyett NE az anya döntse már el hogy a gyereknek jó e az apja vagy sem. Ő már akkor döntött erről mikor összefeküdtek. A gyereknek is jobb egy rossz apa mint egy semmilyen!!!!