Sziasztok!
Kicsit hosszú lesz a történetem, de szerintem csak úgy lehet tanácsot adni az ügyembe ha az ember ismeri annak minden apró részletét.
Tavaly októberben kicsi üzletünk egyik félig-meddig „haver” vásárlójának a férjétől kaptunk egy megbízást különböző termékek legyártatására. Ő ragaszkodott hozzá, hogy nem előleget hanem a kb. teljes vételárat akarja előre kifizetni át is adott 300 000 Ft-ot. Ez az egész az utcán történt a férjem mondta, hogy írjuk ezt le hivatalos formába, de ő ettől elzárkózott annyit mondott „ugyan már” Már ebből is és még sok apró jelből látszott hogy az úr nem a „Hazai Fésűs Fonóban” állandó éjszakai műszakkal tett szert a magas egzisztenciájára, férjem mondta is, hogy csak ezzel a megrendeléssel ne legyen semmi gikszer. Hát lett! Ezt nem részletezném a lényeg az, hogy nem tudtunk teljesíteni és ráadásul mivel ezen kívül is ebben az időben zuhantunk bele a totális csődbe az átvett pénzt se tudtuk visszafizetni. A férjem totál bepánikólt és elkövette azt a hibát, hogy elkezdett össze-vissza hazudozni, hogy miért csúszunk. Ez ment egy pár hétig aztán a férjem vett egy nagy levegőt felkereste az urat és „megvallotta” neki azt, hogy mi történt és azt is, hogy jelen pillanatban képtelenek vagyunk kifizetni az átvett pénzt mivel a családunk napi megélhetése is bizonytalan. Össze verve vártam haza a párom aki meg is jelent és nagy örömmel mesélte, hogy milyen megértő, jó ember ez az úr, csak azért neheztelt, hogy miért nem mondtuk meg neki ezt előbb, hisz vele mindent meg lehet beszélni. A pénzét természetesen vissza kéri, de erre minden gond nélkül tud adni egy kis haladékot. Sajnos teltek a napok és az anyagi helyzetünk egyre reménytelenebb lett. Ez időben a férjem egy jó pár alkalommal házhoz szállított az úrnak a boltunk által forgalmazott termékekből beszerzési áron számolva dolgokat mert így érezte korrektnek a kialakult helyzetbe. Az úr természetesen nem fizetet ezekért a dolgokért mi úgy gondoltuk, hogy levonjuk a tartozásból ezt a kb. 130 000 Ft.-ot. Fizetni nem tudtuk és az emberünk teljes joggal egyre ingerültebb lett ettől követelte a pénzét. Egy pénteki nap bejött az üzletbe és tényként közölte a férjemmel, hogy most elmennek egy autó nepperhez akinél leteszik az autónkat és ha hétfő du-án 3-ig nem fizet akkor „gyorsba” eladják neki 400 000 Ft.-ért a kb 8-9 000 000 Ft.-ot érő autónkat. Azért 400 000-ért mert legalább 100 000 ft kár érte őt amiért nem kapta meg a pénzét és az a 130 000 ft.-os érték amit lehordott neki az is belefér ebbe az ügybe. Így lett a 300 000 Ft.-ból 530 000. A férjem gondolom félelmében el is ment vele a nepperhez aláírattak vele egy biankó adás-vételit és az autó ott maradt. Eljött a hétfő du-án amikor egy vasunk se volt. Vettem egy nagy levegőt felhívtam a szüleimet elmeséltem neki a történteket és 300 000 Ft.-al tudtak segíteni rajtunk. A férjem hívta az embert, hogy 300 000 Ft. megvan. Ő kevesellte az összeget, de végül is bele ment. Kifizette vissza kapta az autót és a biankó adás-vételit is a kezébe adták. Már akkor tudtuk, hogy a fennmaradó 100 000 Ft kamat kifizetése is komoly gondot fog okozni mert ha a csődöt lehet fokozni akkor az már teljes volt az üzletünk is zárva volt. Kb. 2 hét telt el amikor az úr megjelent a lakásunkon és közölte, hogy miattunk kellet eladnia a saját autóját ezért a mienket újfent elviszi. Most nem kell aláírni semmit saját használatára teszi mind ezt mert nincs mivel járnia. A férjem mint a birka oda is adta neki nem tudom mitől, de valami megfoghatatlan lelki terrorral totál tudta őt irányítani egyszerűbben fogalmazva félt ettől az embertől amit nagyon jól fel is ismert. Autó elment az úr természetesen nem jelentkezett a pénzért neki jó volt ez a kialakúlt helyzet. Mi többször hívtuk őt, hogy van 40 000 ft-unk, 50 000 ft-un, nem adná vissza a kocsit de nem tette csak a 100 000 Ft.-ért illetve a hetek alatt valami őt ért kárért 160 000 ft.-ért. Ekkor én berágtam felhívtam és megfenyegettem, hogy felfogom jelenteni. Nem tudom, hogy ennek a hatására vagy valami másért egy pár nap múlva jött a férjemért, hogy menjenek le hozzá vissza adja a kocsit. Tette ezt mindakkor amikor egy vasunk se volt. At mondta, hogy egy kicsit rendbe jött anyagilag és ez a 160 000 Ft is ráér. A férjem nagy örömmel jött haza, hogy látod még se rossz ember X egy kicsit uzsorás de korrekt visszaadta az autót is. Teltek a napok és a férjemnek várható volt egy teljesen bizonytalan öröklési ügyből némi pénz. Teljesen hülye módon felhívta X-t és közölte vele, hogy ugyan jelen pillanatban az éhenhalás közelébe vagyunk, de egy pár nap múlva rendezni tudjuk a fennmaradó kamatot is. X mondta, hogy rendben ráér sőt ha szükségünk van rá akkor ki is tud segíteni ebben az átmeneti időszakban. Az én naív drága férjem el is fogadta ezt, különböző időpontokban át is vett tőle összesen 130 000 Ft.-ot. Nem is mi lettünk volna ha az öröklés nem balul sült volna el itt álltunk egy vas nélkül. Ahogy ez már megszokottá vált megjelent X 180 fokos fordulattal. Lehívta a férjemet beültek a kocsijába és nem kimondva fenyegetve de a szokásos lelki terrorral közölte, hogy a 130 000 + 160 000 Ft az 370 000 Ft a szokásos károk miatt és aláíratott vele az én rendőrségi fenyegetésem miatt egy adás-vételit dátum nélkül az ő nevére a 370 000 Ft-os vételárral. Ami most jön azt nagyon fontosnak tartom. Ez egy hiteles autó volt ami kb 3 éve teljesen ki van fizetve. A bank kiadta a saját (bank) nevére szóló törzskönyvet egy az okmányirodának szóló tulajdonjog lemondó nyilatkozattal a férjem nevére, de nem írattuk át az autót!!! „Természetesen” ez a dokumentum is X-nél van.
Abba állapodtak meg X-el, hogy mivel megint nincs mivel járnia elviszi az autót és egy hétfői napon együtt bemennek az okmányirodába átíratják a férjem nevére az autót és onnan elviszik egy autózálogba ott hagyják és így ki tudjuk fizetni a tartozást. Nem ez történt! A megbeszélt hétfő előtti pénteken megjelent X és közölte, hogy már nem tud várni egy percet se, elviszi az autónkat oda ahol először volt és eladja „gyorsba”. Aláíratott egy teljesen üres adás-vételit és távozott. Eltelt két hét felhívtam X-t megkérdeztem, hogy mi van az autóval aki közölte, hogy már rég eladta 370 000 Ft.-ért.
Elnézést a kissé hosszúra nyúlt „esetismertetésért” nyilván tele van az ügy szempontjából teljesen lényegtelen részlettel.
A kérdéseim a következők lennének: van e értelme a rendőrséghez fordulni az ügyben? Ebben a formában, hogy nincs az autó átíratva a férjem nevére hanem a bank nevén van a törzsköny, el tudta e adni bárkinek, vagy bármilyen kereskedőnek? Ha teljesen reménytelen a helyzetünk akkor, hogy tudjuk „leíratni” a nevünkről az autót, mivel a biankó és fél biankó adás-vételikből sincs példányunk.
Előre is megköszönve a segítséget
