Ügyvédi pályára való átlépés

Ha legalább egy ember félreértette, akkor félreérthető. :) A félreérthetőség szintje lehet vitás.

Kedves guba,

szerintem az sem volt félreérthető, amit Egyjogász elsőre írt...

Egyjogász, ez a két mondatod nem feltétlenül ugyanazt jelenti:

„a másodfokú határozatban olyanokat írtak, hogy a bírónő helyében egy ilyen tartalmú (az én ítéletemet szakmailag nagyon elmarasztaló) határozatot olvasva én elgondolkodnék, érdemes-e lejáratnom magam a saját kollégáim (a másodfokon eljáró bírók) és a felek előtt csak azért, hogy ne hozzak egy ismerős ügyvédnek kedvezőtlen ítéletet. ”

„az említett bírónő ítéletét megváltoztató határozatban olyanokat írtak, hogy én a bírónő helyében azért átgondoltam volna, hogy a jövőben ilyen felfogásban járok-e el ismerős ügyvédek ügyében.....)”

Minimum félreérthetően fogalmaztál, mert ebből simán az jött le, hogy az ítéletben ez így szerepelt. Ezért nyugtáztam a 12-ei hozzászólásomban, hogy akkor ezek szerint mégsem volt ilyen az ítéletben. Én akkor azzal lezártam, hogy akkor ezt tisztáztuk, szerintem is kár rugózni rajta, főleg mert nem úgy értetted, ahogy én.

No akkor még egyszer (és utoljára)...
A másodfokú ítéletben a bíróság nem személyeskedett, hanem (mint az a másodfokú bíróságok általában mindíg megteszik) azokat az indokokat írta le, ami miatt az elsőfokú ítéletet csont nélkül megváltoztatta. (Lsd. 12.12. 08:22-i hozzászólásom, pl. az elsőfokú bíróság indokolás nélkül nem vett figyelem alapvető bizonyítékokat, másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítélet indokolása logikátlan, jogilag elégtelen.)

Azaz nem azt írták bele az ítéletbe személyeskedő módon, hogy az elsőfokú bíró hülye, elfogult, vagy hogy sürgősen gondolja át, alkalmas-e bírónak, hanem az elsőfokú ítéletről írták le - tételesen indokolva - hogy nagyon sok szempontból rossz, megalapozatlan, ezért kellett megváltoztatni.

Ezzel kapcsolatban merészeltem azt írni, hogy a másodfokú határozatban olyanokat írtak, hogy a bírónő helyében egy ilyen tartalmú (az én ítéletemet szakmailag nagyon elmarasztaló) határozatot olvasva én elgondolkodnék, érdemes-e lejáratnom magam a saját kollégáim (a másodfokon eljáró bírók) és a felek előtt csak azért, hogy ne hozzak egy ismerős ügyvédnek kedvezőtlen ítéletet.

Ha egy fellebviteli eljárásban a bíró anélkül kíván személyeskedni (ami eleve nagyon ritka), hogy annak cáfolhatatlan ténybeli bizonyítékát, vagy jogi indoklását adná, akkor azt nem fogja az ítéletbe beleírni, hanem legfeljebb telefonon teszi meg. Ezt emeltem ki Egyjogász hozzászólásából.
Amit te beidéztél az nem ez a kategória, tehát nem ütötted felül. Ezért mondtam, hogy nézd meg mire mivel licitálsz. Mellesleg, szerintem ez is inkább szabad fordítás lehet, kis értékű szorzóval növelten. Ez a sejtésem, de ellenbizonyítást elfogadok.:)

Szerintem pont a helyén volt.
Te azt vitattad Egyjogász hozzászólásából és tetted azt fikcióvá, hogy ilyen - elmarasztaló- jellegű kritika a II. fokon elhangozhat egy I. fok felé.
Én csupán azt tettem hozzá a személyes tapasztalatomra alapozva, hogy bizony még ettől különb is.

„Ugyan már, mondank különbet is”

Nézd azérd meg, mire licitálsz és mivel.

"Ha ezt nem tetted volna hozzá, akkor lehet, hogy néhányan még el is hitték volna, hogy ez a történet igaz..."

Ugyan már, mondank különbet is - igaz büntető- amikor a II.fok a felmentést indokló itéletben igen részletesen kifejtette, hogy az absztrakt veszélyhelyzet elhatárolása a konkrét veszélyhelyzettől már az államvizsgára bocsátás feltétele és ezt illene tudni, nemcsak az ítélkezőnek, hanem a vádhatóságnak is.

És igaz, hogy az ítélettel megnyílt volna az út a Táblához, de a főügyészségi ügyész a II.fokú ítéletet és annak indoklását is tudomásul vette, kifejtve, hogy erre a kérdésre külön gondot fognak fordítani.

Én meg próbáltam nem röhögni

llenarth,
én is azért olvasom ezeket a topicokat nem jogi szakaemberként (ráadásul sokszor még bele is böfögök, sőt osztok, beszólok is :) ), mert sok szempontból nagyon tanulságosak :). Egyik ilyen az, amire Te is utaltál (és már itt előre bocsátom, hogy amiket írni fogok, ott kivételek mindig vannak, de a félreértés, vagy precizitás és egyértelműség kedvéért nem fogom ezt mindenhol folyton odabiggyeszteni), hogy a segélykérős topicokban a „rendszer” ellen „lázadó”, hisztiző kérdezőket, fórumozókat leszóló jogi szakértők, ugyan azt csinálják (csak elegánsabban és kulturáltabban, de a lényeg és végeredmény szempontjából ez most irreleváns), ha a „gyenge” pontjukról, szívügyükről van szó. Sőt, ez még „veszélyesebb”, mint pl. ahogy én szoktam hisztizni, mert én, bár esetleg neccesebb témában és mértékben feszegetek, de gondosan ügyelve a „lépcsőházi”, esetenként primitív stílusra, látszatra, amitől én is elhatárolódnék, így kevésbé vagyok veszélyes honpolgár, mint aki intelligens, tanult, művelt emberként megjelenve feszeget necces témákat, vagy szapulja a rendszert (esetemben csak egy „hülye ordítozása” áll fenn, ez kevésbé érdekes és sok ilyen van…). (Mivel nyilvános fórumokon, úgysem fedem fel magam, ezért nem zavar hogy ki minek néz itt ezen a nick alatt.)
Erős kivétel (és bántás nélküli sokszor bosszantó) pl. kbs, aki a segélykérő topicokban éleslátásáról és alapvetően gyanakvó temperamentumáról ad tanúbizonyságot, de ha a „rendszer” jellemzéséről van szó full ellenkezőjére alakul át és megmosolyogtatóan gyerekes naívságokat tud írni. Gubát végképp nem akarom bántani, mert azt gondolom legalább olyan szakmai képességekkel bír mint kbs, ráadásul mérnök és mégráadásulabb nagy mercis cimbora :))) (najó, egy leheletnyi elfogultságot bevallok emiatt :) ), de főleg egy mérnöktől meglepő a nála is helyenként fellelhető naivitás, vagy inkább úgy mondom kissé túlzott optimizmus, bizalom a „rendszer” iránt. Közben elfelejtettem még mit akartam írni, úgyhogy most ennyi… :) gondolom így is bőven elég volt belőlem és csak húzzak szépen ebből a topicból… :)))

„az említett bírónő ítéletét megváltoztató határozatban olyanokat írtak, hogy én a bírónő helyében azért átgondoltam volna, hogy a jövőben ilyen felfogásban járok-e el ismerős ügyvédek ügyében.”

Akkor ilyesmi nem szerepelt a megváltoztató ítéleteben.

Csak egy példa az elsőfokú ítélet indokolásából:

Okiratilag, és tanúkkal is bizonyítottuk, hogy X.Y. megtett valamit. (X.Y. ugyanis ezt az eset után jegyzőkönyvileg, szintén tanúk előtt, teljes bizonyító erejű magánokiratban el is ismerte...)
A bíróság szerint X.Y. nem tette meg a dolgot, mert "az emberek általában nem szoktak úgy cselekedni, mint amit felperes állít X.Y-ról, így a bíróság szerint X.Y. sem tett ilyet"
A bizonyítékok figyelmen kívül hagyásának okairól egy szó sem...

Természetesen nem akarok általánosítani, tudom, hogy ez egyedi eset, de előfordul ilyen is.

Kedves Guba,

Nem szoktam hazudni, meg sztorikat kitalálni...

Sajnos a bírónő és az ügyvéd nevét érthető módon nem írhatom le. Az ügyben az volt az alapvető gond, hogy teljes mértékben igazunk volt, és megalapozott volt a követelésünk (azaz nem egy kétesélyes ügyről volt szó, ahol sok vitának lett volna helye), a bírónő azonban nyilvánvalóan nem akart helyt adni a követelésünknek. (Mint ahogy el is utasította a teljesen megalapozott keresetet.)

A másodfokú ítéletben olyanokat írt a bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által becsatolt okirati bizonyítékokat és a felperes által előadottakat figyelemen kívül hagyta és ítéletében ennek indokát sem adta, az ítéletben logikai következetlenségek vannak, felperes keresete elutasításának indokolása jogilag is elégtelen.

Tudom, hogy megint naív vagyok, de én azért elgondolkodnék azon (ha bíró lennék), hogy a jövőben lejáratom-e magam szakmailag a fellebbviteli fórum és a felek előtt csak azért, mert nem akarok egy ismerős ügyvédnek kedvezőtlen ítéletet hozni....

Öt év alatt egyetlen egyszer sem tapasztaltam olyat, hogy a bíró az ítéletben kedvezett volna a személyes szimpátiája miatt valamelyik félnek. Az megeshet, hogy az egyik felet nehezebben, a másikat könnyebben rendbírságolja; előfordulhat, hogy a határidő mulasztást enyhébben vagy szigorúbban veszi; még a felekkel szemben alkalmazott modorban, stílusban is lehet különbség. De hogy az érdemi döntést ilyesmi befolyásolja. Nem, nem volt ilyen ügyem. (Ami nem zárja ki, hogy legyen ilyen is, de tekintettel a minta nagyságára arra következtethetünk, hogy az előfordulás nem nagyobb néhány ezreléknél.)

„az említett bírónő ítéletét megváltoztató határozatban olyanokat írtak, hogy én a bírónő helyében azért átgondoltam volna, hogy a jövőben ilyen felfogásban járok-e el ismerős ügyvédek ügyében.....)”

Ha ezt nem tetted volna hozzá, akkor lehet, hogy néhányan még el is hitték volna, hogy ez a történet igaz...

Tudom, a kérdés költői, a gyakorlatban biztosan nem nagyon fordul elő ilyen, ezért kellene a szigorúbb törvényi szabályozás. Nekem ugyanakkor az a véleményem, illetve a tapasztalatom, hogy egy olyan kollégával, akivel sokszor több, mint egy évtizedik dolgozik együtt az ember sokkal közelebbi emberi-baráti kapcsolatot lehet kialakítani, mint egy olyan személlyel (pl. bíróval), akivel az egyik felet képviselve esetleg gyakran találkozik hivatalos formában a jogi képviselő. (Meg azért van jónéhány olyan bíró is, aki nem az az ügyvéddel haverkodós típus, és a "bratyizós" ügyvédeket rövid úton lepattintja..)

Egyébként nekem is jónéhány olyan ügyem volt, amikor érezhetően "lejtett a pálya", utóbb mindben kiderült, hogy az ügyvéd és a bíró jó ismeretségben álltak egymással. (Az egyikben egy ügyvéd kolléga mondta - amikor panaszkodtam neki az érezhetően rosszindulatú, ellenséges bírónőre -, hogy szerinte inkább koncentráljak a másodfokra, ugyanis a bírónő az ügyvéd úr egyetemi csoporttársa volt, sőt olyan pletykákat is hallott, hogy ügyvéd úr döngette is bírónőt.... A másodfok szerencsére csont nélkül meg is változtatta az ítéletet, az említett bírónő ítéletét megváltoztató határozatban olyanokat írtak, hogy én a bírónő helyében azért átgondoltam volna, hogy a jövőben ilyen felfogásban járok-e el ismerős ügyvédek ügyében.....)

„(Illetve azon bírók, amelyekkel a bíróból lett ügyvéd korábban haver, sörivócimbora, jóbarát, szerető, stb. volt - illetve lehet, hogy jelenleg is az, attól, hogy valaki eljön egy munkahelyről, nem köteles megszakítani minden kapcsolatot a volt kollégáival - ilyen esetben nem lennének kötelesek azonnal elfogultságot bejelenteni a volt kolléga ügyeiben?”

Tőled azért meglepő ez a naivitás Egyjogász!A bíróság is egy munkahely, és aki sokat jár be ügyvédként, az anélkül is jó kapcsolatba kerül a bírákkal is meg az ügyészekkel is, hogy korábban bírónak kellett volna lennie. Ezzel még semmi probléma nincsen, a bíró úgyis azt az ítéletet fogja meghozni, amelyiket jobban meg tudja indokolni. Az ítéleti tényállást bizonyítani kell és indokolni. Ehhez képest sokkal többet nyom a latban, hogy az ügyvéd jó-e, mint az, hogy kedveli-e a bíró, de azt azért látni kell, hogy alapvetően a ténykérdések döntik el a pert.

Béla, lehet, hogy Te egy üdítő kivétel vagy, de a valóság az sokszor megdöbbenti az egyszerű földi halandókat, ha ismeretségek nélkül akarnak tájékozódni és a "Treu und Glauben", valamint a teljes tisztánlátás elveit akarja megfigyelni az élete filmjének a nagy-nagy szereposztó főszereplőin.
Azért, ha (és amikor) nem érint minket, feltétlen el kell hinnünk az elvek megvalósulását, főleg ha azt követendőként ki is hírdették....!?!

Csak ha emiatt nem képesek elfogulatlanul megítélni az ügyet. S ahogy én képes lennének, miért ne lenne rá képes a legtöbb bíró is?

Én mondjuk vagy tíz évig nem engedném, hogy egy bíróból lett ügyvéd azon a bíróságon járjon el ahol korábban bíró volt. (Illetve azon bírók, amelyekkel a bíróból lett ügyvéd korábban haver, sörivócimbora, jóbarát, szerető, stb. volt - illetve lehet, hogy jelenleg is az, attól, hogy valaki eljön egy munkahelyről, nem köteles megszakítani minden kapcsolatot a volt kollégáival - ilyen esetben nem lennének kötelesek azonnal elfogultságot bejelenteni a volt kolléga ügyeiben?)

Storno. Két évig nem járhat el.

Szerintem nincs ilyen szabály. (A bírókra soha nem beadványt szignálnak, hanem ügyet.)

A helyzet továbbra is él.

Tisztelt Szakértők!

Van-e valami előírás vagy szokás arra vonatkozóan, hogy meddig nem tárgyalhat ügyvédként az olyan egykoron volt, ma már nyugdíjas bíró azon a bíróságon (volt munkahelye), ahol igen sokáig bíráskodott?

Sajnos olyan érzésem van, mintha lejtene a bírósági pálya egy-két egykori kollégája részéről személye felé akár az alperest, akár a felperest képviseli.

Itt jegyzem meg, az utóbbi időben rendszeresen ugyanazon bíró kapja ezen ügyvéd beadványait a megyei bíróságon.

Van jogorvoslati lehetőség bírókijelölés tárgyában?

Köszönöm az esetleges választ!

Akiről írtok nem a FB-on volt bíró, hanem a PKKB-n. Egyszer együtt mentünk be a PKKB-ra egy polgári ügyében . Én simán bevillantam az üj-i igazolvánnyal. Szegény vagy 10 percig basztatták az átvilágításnál. Ekkor mondta, hogy "Ennyit ér a jogtanácsosi igazolvány."

Egyjogász,

mennyit fizettek egy jogtanácsosnak, hogy mindenki az akar lenni? :D