az jó, hogyha kitartó és lelkes vki.
én is voltam.
de jöttek a nagy pofonok az élettől, akkorák, hogy majd leesett a fejem, és örültem, ha élek, nemhogy önmegvalósítsak.
most talán túl egy ocsmány váláson és egyéb finomságokon talán lehet újra erről szó.
helgacsajszi, légy hálás, ha az élet megengedi, hogy végigvihesd a dolgaid, mert sokszor a lelkesedés kevés.
elég, ha az ősök elválnak és a család anyagilag megrokkan, ha neked kell eltartanod magad elsődipisként, mert amúgy nem járhatnál suliba, ha balul sülnek el a kapcsolataid és végül egymagad maradsz két kicsi gyerekkel... szóval, ezért írtam én, hogy én is lelkes voltam, de az élet mást hozott.
most harmincasként kezdhetem előről... de legalább az előről kezdés lehetősége megadatik, mert sokaknak ez sincs.
szóval sima utat az egyetemig és tovább :)