Szülői ház elhagyása

A 16. életévét betöltött személy a gyámhatóság engedélyével elköltözhet a szüleitől. Azonban ez magában a szülői felügyeleti jogot nem érinti.

„ mi a menete és hogyan lehetne megvalósítani ezt az egészet?”

Összepakol az ember és elmegy.

Aztán a szülő egyike vagy a másika ha feljelentést tesz megkeresnek és visszahoznak.
Viszont az a felnőtt ember aki befogad megütheti a bokáját.

Meg kell várni a 18-at és aztán szabad ember leszel.-

Üdv!
17 vagyok és szeretnék otthonról elköltözni. A hely megvan, felnőtt emberrel élnék. Annyi lenne a kérdésem, hogy ennek mi a menete és hogyan lehetne megvalósítani ezt az egészet?
Édesanyámmal nem a legjobb a viszonyom évek óta, éppen ezért szeretnék egy, a lelkemnek is egészségesebb környezetben élni.

Köszönöm.

Értem köszönöm a választ! Még egy kérdésem lenne: hogyha távoltartási végzést szeretnének kérni hogy ne láthassuk többet egymást úgy hogy a barátom nem csinált semmit se nem bántalmaz nem ront meg ilyenkor adnak az én szavamra? Vagy ez hogy működik?

dominika1103,

Ha az a kérdés : betöltött 16 életév után elköltözhetsz a gyámhivatal hozzájárulásával, amit akkor ad meg, ha a környezettanulmány alapján az érdekedben áll. (Ptk. 4:152.§(4))

Ez a szülői felügyeleti jogokat NEM fogja megváltoztatni.

A járási/kerületi kormányhivatalban kérelmezheted.

https://kormanyablak.hu/…2/SZGYH00025

Üdv!
Most Novemberben töltöm a 16-ot és szeretnék majd engedélyt kérni a gyámügytől a szülői ház elhagyására mert mostanában kezdenek elmérgesedni a dolgok itthon nagyon is. Van egy párom ő 18 éves már dolgozik kereső ember 2 éve leszünk együtt szeptemberben. Nagyon jól kijött a családommal mindig beszélgettünk velük nevetgéltünk stb... Viszont ez most valahogy megváltozott anyum és nevelő apukám folyton talál bennem valami kis hibát nagyon sokat segítek itthon nekik akármit és mivel anyukámnak eltört a bokája így mégtöbbet de sose felelek meg nekik mert ha egy dolgot is látnak hogy nincs megcsinálva azzal jönnek hogy nem igaz ebben a házban senki nem csinál semmit én is csak bent fekszek a szobába egész nap... Mivel felújításba vagyunk barátommal ketten segítettünk nekik mert anyu nem tudta csinálni nevelő apumnak a saját fia pedig inkább fifázott vagy a pályán focizott vagy a kocsmába volt(25 éves) és barátom volt hogy inkább nem ment focizni hogy segítsen akkor jók voltunk.... Július 1-gyel kezdett a munkahelyén és úgy tud itt lenni hogy kettőt megy kettőt pihen abban a két napban szerettem volna ha vele lehetek ennyit kértem a szüleimtől és mondták rendben ez is működik teljesen érhető... Ment is kb egy hónapig sem és anyum egyik nap úgy üvöltött a hugommal hogy pakoljon össze mert mehet az apjához ő is meg én is... Hirtelen azt se tudtam mi van... Akkor már nem tudtuk szépen megbeszélni sírtam ő is kiabált én is... Azt mondta hogy a barátom miatt vagyok ilyen velük pedig nem és hiába próbáltam neki elmagyarázni nem hagyta vagy pedig leszarta... Sajnos saját maguk miatt vagyok velük ilyen mert sosem jó amit teszek és nekem van bűntudatom miatta mert úgy érzem nem csináltam eleget kipróbáltam életemben először a műszempillát a saját a ösztöndíjas pénzemből mást nem hallgattam csak hogy úgy nézek ki mint egy krva, mint egy sarki rbanc és úgy érzem nincs már önbizalmam mint volt leértékelem magam hogy ez nekem úgysem fog menni kevés vagyok mindenhez... Félek hogyha elkezdődik az iskola nem fogok tudni figyelni jól tanulni mert éjszaka nem tudok aludni már mert sokszor hallom hogy rólam beszélnek olyanokat mond anyum nevelő apumnak ha én nem takarodok el innen akkor ő fog menni és volt olyan hogy úgy aludtam el hogy a párna volt a fülemen hogy ne halljam.... Enni nem sok mindent eszek szintén mert ideges vagyok érzem hogy görcsbe van a gyomrom fáj... Most csináltam meg az 50 órámat a kórházba mert egészségügyben tanulok és egyik nap mondtam nekik ne haragudjanak de nem szeretnék bemenni elszeretnék menni dokihoz mert érzem hogy felfáztam és akkor ott aludt a barátom és azt mondták persze semmi bajom nincs csak miatta nem mentem el... És másnap leszakadt a vesém a kórházba úgy fájt sírni tudtam volna.... Most pedig már odáig fajult a dolog hogy anyum gyermekvédelmiseket hívott de ő úgy állította be hogy a barátom miatt vagyok ilyen és hiába próbáltam velük megértetni hogyha egy kicsit szebben állnának hozzám nem lennék ilyen ők a barátomra fogják és azzal fenyegetőztek hogy távoltartási végzést fognak kérni pedig nem bánt nem csinál semmi rosszat de a szüleim az ő szüleinek azt mondták hogy a barátom túrkál nálunk és ezzel megint csak hazudtak... Már nem tudom mit csináljak hogy jó legyen apukámhoz nem tudok költözni több okból is de itthon hosszú távon nem lesz jó mert érzem hogy tönkre megyek jövőhéten jön a gyermekvédelmis hölgy meghallgat de attól félek nem fog megérteni vagy pedig a szüleim szavára fog inkább adni és ezért nem találkozhatok majd a barátommal.... Tudnának esetleg valamit javasolni vagy esetleg igénybe tudnám majd venni a szülői ház elhagyását ha barátom megfelelően tud iskoláztatni és gondoskodni rólam mert más hozzá tartozóm akihez tudnék menni sajnos nincs.

köszönöm szépen a segítségeteket :)

Kedves Dya, amint a kérdéseidből is látszik, amit laikusként tudnod kell, azt már megtaláltad, és tudod. Alapvető emberi tulajdonság, hogy tudni szeretnénk, mi miért, hogyan történik. Azonban, ami itt a hivatal dolga, arról a jogszabályban és a neten elérhetőnél több ismeretre neked nincs most szükséged. Ahogy írtad, a barátod a lakóhelye szerinti gyámhivatalhoz fordulhat a kérelmével, és ott minden szükséges felvilágosítást meg fog kapni. Fölösleges (esetleges manipulációs célzattal) előre felkészülni.
A hozzászólásokból érezhető, tapasztalt felnőttekre jellemző aggodalom érthető és jogos, azonban, az, hogy a kérelmet siker koronázza-e, sok dologtól függ. Attól elsősorban, hogy milyen hivatali felfogással találkozik a kérelmező. Sok esetben előfordul, hogy ha nem indokolt, akkor is inkább engedélyezik a szülői ház elhagyását, mint hogy állandósuljanak a szökdösések, mert – mondják, akik nem szeretnek túl sokat dolgozni – még mindig jobb, ha tudjuk, hogy hol van a gyerek, mintha hetente rendőrséggel kell kerestetni.
Erről itt többet nem érdemes kérdezned, ha nagyon beleéltétek magatokat, végig kell járnotok a hivatali utat. Ha az ügyintézők jók, felismerik, mi a jobb, teljesíteni a kérést, vagy, a családi gondok, esetlegesen csak a kamaszkorral járó „kötelező” konfliktusok vér szerinti családban történő megoldásához és a maradáshoz adni hathatós segítséget. Hazudni, túlozni, manipulálni nem érdemes.
(Természetesen, ha a szülői ház helyett más családnál jelölik ki a tartózkodási helyét, a szülők onnan nem vitethetik haza.)

Oké, a válasz az, hogy a 16. éve betöltése után a gyámhatóság engedélyével elhagyhatja a szülői házat a kiskorú. A gyámhatóság vizsgálni fogja, hogy ez érdekében áll-e (leginkább hogy az egészséges testi-lelki-szellemi fejlődését segíti-e).

Rendben, akkor mi lenne, ha végre választ kapnék a kérdésemre?

A gyerektől az egyik pillanatban elbúcsúznak, mert nem akarják otthon látni, pár órával meg fenyegetőznek, hogy ha nem megy haza, hívják a rendőrséget. Mire sürget az idő? Tudod te milyen, amikor érzelmileg teljesen össze van valaki roppanva?

„Szerintem pedig régen nem normális, ha a gyerek megszökik otthonról, egész biztos, hogy ott már valamit elrontottak a szülők, nemde?”

Nem de.A gyereknek be kellene tartania bizonyos dolgokat.Ez nem kívánság műsor.
„
Tulajdonképpen ez az utóbbi időből egy kisebb cafat, amit itt leírtam, de úgy gondolom, hogy a kérdések megválaszolásához nincs szükség arra, hogy mindent tudassak, valamint nem is tartozik mindenkire a dolog.”

Pedig szükséges.Ez csak a te elmondásod.Ehhez a szülőket is meg kellene hallgatni.Akkor derülhet csak ki az igazság.

A te elmondásod nagyon egyoldalú...

„minket meg szorít az idő.”

Na ne.És mire szorít?

Nem igazán válaszoltam meg a kérdésem. De figyelmesen olvastam el:

A 16.életévet betöltött kiskorú jogosult a gyámhatósághoz fordulni és törvényes képviselője hozzájárulása nélkül kérni, hogy a szülők által kijelölt tartózkodási helyet elhagyhassa.

• A gyámhivatal meghallgatja: a szülőt/szülőket - ha nem ő indította az eljárást -, a gyermeket, és azt a személyt, akihez a gyermek költözik
• környezettanulmány készítése ott, ahová a gyermek költözik
• A gyámhivatal megvizsgálja az eljárás során, hogy a megjelölt helyen a gyermek - gondozása, nevelése, lakhatása, törvényes képviselete miképpen biztosítható.

ha a szülői ház elhagyását a városi gyámhivatal engedélyezi, a határozatban meg kell állapítani,
hogy a szülőnek a gondozás, nevelés kivételével a szülői felügyeleti joga és a tartási kötelezettsége
továbbra is fennáll.

Szóval. A barátom szülei engedélye nélkül kérvényezheti, hogy elköltözhessen otthonról, ehhez csak meghallgatják a szülőt, a környezettanulmányt pedig ott végzik, ahova a barátom menni szeretne. Ennek ellenére a szülőnek megmarad a felügyeleti joga, vagyis a testvéreit nem félő, hogy elveszik, valamint a tartási kötelezettsége is megmarad, így köteles a tanulmányait, ruháztatását továbbra is pénzzel támogatni, azonban a gondozás és a nevelés már nem az ő dolga lesz.
Ha engedélye van arra, hogy máshol lakjon, akkor is jogosan küldhetik rá a rendőröket, hogy vigyék haza?
A környezettanulmány alatt egészen pontosan mit tanulmányoznak?
Ha elhagyjatja a házat, akkor ahova költözik, ott lesz a törvényes képviselete? ("a megjelölt helyen [...] törvényes képviselete miképpen biztosítható")
Ha ott lesz a törvényes képviselete, ahova költözik, akkor továbbra dönthetnek a szülei affelől, hogy kiveszik-e a suliból, vagy sem?
Milyen az olyan indok, ami elegendő ahhoz, hogy elfogadják a kérvényt?

Szerintem pedig régen nem normális, ha a gyerek megszökik otthonról, egész biztos, hogy ott már valamit elrontottak a szülők, nemde? Mellesleg nem egyszer fordult már ez elő..
A gyerek úgy érzi, hogy úgy tartják őt otthon, mint egy állatot; etetik és van tető a feje felett, de nem számítanak az érzelmei, nem számít, hogy boldog-e. Tulajdonképpen ez az utóbbi időből egy kisebb cafat, amit itt leírtam, de úgy gondolom, hogy a kérdések megválaszolásához nincs szükség arra, hogy mindent tudassak, valamint nem is tartozik mindenkire a dolog. Csak segítséget kértem, hogy segítséget nyújthassak. Egyébként egy gyerekjogász javasolta nekünk ezt a lehetőséget, aki sajnos több napra később tud csak válaszolni, minket meg szorít az idő.

Megválaszoltad a kérdésed...

Igen, lehetséges, hogy pl: egy tündéri nagymamához költözzön a kiskorú, de a gyermek elhelyezését a gyámhatóság csak a kiskorú kívánságára, nyilatkozatára, vallomására nem fogja elrendelni.

A gyámhatóság környezettanulmányt készít és megállapítja majd, hogy a jelenlegi törvényes képviselő (szülő) helyesen cselekszik, szépen gondozzák-nevelik azt a 16 évest és igenis, joguk van dönteni a kiskorú sorsáról stb., tehát: nem indokolt a gyereket a nagymamához helyezni. Milyen alapon??? Hogy lehetne egy "normális" szülőtől elvenni a gyerekét?! (Azt, hogy mi a "normális" nem a 16 éves dönti el...)

Igen, a törvényes képviselőnek (most éppen az aggódó szülőnek) változatlanul joga van dönteni a gyerek iskola-váltásáról és változatlanul "ráküldheti" a hatóságot.

Nem kell, hogy higyj nekem, editmami. Legyen úgy, ahogy gondolod. De azért, mert még nem hiszel nekem, ettől függetlenül továbbra is kiváncsi vagyok a szülői ház elhagyásának menetére.. keresgéltem és ezt találtam róla:

„1./ Szülői ház elhagyása
A 16.életévet betöltött kiskorú jogosult a gyámhatósághoz fordulni és törvényes képviselője hozzájárulása
nélkül kérni, hogy a szülők által kijelölt tartózkodási helyet elhagyhassa.
Vonatkozó jogszabályok: Csjt. 77. § (2) bek., Gyer. 21. §
Az eljárás megindítására jogosult:

• 16. életévét betöltött gyermek
• szülői felügyeletet gyakorló szülő

Az eljárás menete:

• Kérelem benyújtása
• A gyámhivatal meghallgatja: a szülőt/szülőket - ha nem ő indította az eljárást -, a gyermeket, és azt a

személyt, akihez a gyermek költözik

• környezettanulmány készítése ott, ahová a gyermek költözik
• A gyámhivatal megvizsgálja az eljárás során, hogy a megjelölt helyen a gyermek - gondozása, nevelése,

lakhatása, törvényes képviselete miképpen biztosítható.

• Határozathozatal:
• ha a kérelmet a városi gyámhivatal elutasítja, de a gyermek már nem lakik otthon, az elutasító

határozatban kötelezi a gyermeket, hogy költözzön haza,

• ha a szülői ház elhagyását a városi gyámhivatal engedélyezi, a határozatban meg kell állapítani,

hogy a szülőnek a gondozás, nevelés kivételével a szülői felügyeleti joga és a tartási kötelezettsége
továbbra is fennáll.”

Szóval Rexor, szó sincsen a szülő felügyeleti jogának a megvonásáról, csak más nevelné ezentúl a gyereket.

De így ugyanúgy megvan a joguk arra, hogy kivegyék az iskolából, vagy rendőröket küldjenek rá, hogy vigyék haza?
(az első, kommentnyitó kérdéseimre is érdekelnek a válaszok)

Kedves Dya,

Valamilyen szinten igazad van, mert egy szülőnek sincs joga ahhoz, hogy lelkileg kicsinálja a gyerekét. Egy 16 éves embernek már tud önállóan gondolkodni, önállóan döntést alkotni, és a felnőtt kor küszöbén van. Ha eyg szülő szereti a gyerekét nem csinál vele ilyet. Másik oldalról nézve a dolgot, ennyi nem elég ahhoz, hogy a szülők felügyeleti jogát megvonják, és a barátod oda költözzön ahova akar. 18 év előtt "nagykorusítani" valakit csak házassággal lehet.

"Példa erre, hogy segítségért fordultak egy gyermekvédelmishez, akinek hazudtak, de az igazságot is belerakták és a nő nem is értette, hogyan képes ilyenre egy gyerek (ellóg otthonról, hazudik..), majd a barátom elmondta az ő szemszögét, a valóságot, hogy mit miért csinál, és az első, amit megállapított a nő, az az volt, hogy "elnézést, de a te anyukád beteg".

Ha a gyermekvédelmis tényleg betegnek gondolná a barátod anyját, intézkedne.
Nem hiszek neked. Jobb lenne, ha békén hagynád a "barátodat".

Egyáltalán nem lázítom őt. Ő szeretné elhagyni a szülői házat és megkért járjak utána a dolognak, mivel otthonról ki sem teheti a lábát a szülei nélkül, a számítógép közelébe sem engedik, így ő csak a sulin belüli tanácsadótól tud érdeklődni, aki nincs bent minden nap az iskolában. Szó sincs arról, hogy én bármibe is belekényszerítem, amit nem szeretne. Nem tudom mennyire olvastad előbb, hogy megszökött otthonról, mert nem akart otthon lenni, mert elege van a folytonos veszekedésből, hogy nem tud így semmire sem koncentrálni, tanulni. Nem említettem, hogy 1 hét alatt 12 kilót fogyott, pedig egy deka felesleg sem volt rajta. Nem érzi jól magát az otthoni környezetben, és hiába a kötelesség, a szülei nem tesznek semmit azért, hogy javuljon a helyzet, csak mennek az elveik után. Betegesen. És ezen a véleményen nem csak én vagyok így. Természetes, hogy a rendőrség segítségit kérik, ha a fiúk megszökik otthonról, de miért rögtön ránk kell őket küldeni. Egyébként aznap a nagyszüleihez utazott. Lehet, hogy keresett engem is, nem tudom, de neki a lényeg nem az volt, hogy velem legyen, hanem csak az, hogy el otthonról.
A szülői ház elhagyásával kapcsolatos dolgok után érdeklődnék továbbra is.

Amint nem megy haza, a rendőrség körözteti. A föld alól is előszedik és hazaviszik. Nagyon helyesen. Ugyanis a nevelés-gondozás-felügyelet-etetés-lakhatás-taníttatás stb. a gyerek 18. életévéig a szülő dolga, illetve képviseli törvényesen a kiskorút, továbbá viszi helyette a balhét (kapja a gyerek után a családi pótlékot) stb.

A tankötelezettség 18. életévig tart. A szülő nem veheti ki a gyereket a suliból...

Azért én szeretném, ha a szüleim avval fenyegetnénak, hogy elvisznek Németországba lakni, tanulni...

A szülőnek igaza van. Ő tudja, hogy mi a legjobb a gyereknek. Ha a gyerek tudná, akkor nem kéne mellé 18. életévéig a szülő, ugyebár...

Bírja már ki még egy kicsit a barátod.

Egyébként: szerintem is felejtsen el Téged a barátod, mert Te fellázítod őt a szülei ellen és nem tudod, hogy mennyire teszed tönkre evvel az életét...

Ha Te szülő lennél, mit tennél???

Üdvözletem!
Van egy barátom, jelenleg 16 éves, januárban töli be 17. életévét. Szeretne elköltözni otthonról, a szülei mondhatni, hogy lelki terrorban tartják őt. Folyton veszekszenek vele, le "szar alakozzák", ha meghallgatni meg is hallgatják a véleményét, nem törődnek vele, mindentől tiltják. Ezt a barátom megelégelte és már nem először megszökött otthonról, hogy nem akar ott lenni. Legutóbbi ilyen esetnél mi nem tartózkodtunk itthon, és rajtunk kerestették a rendőrséggel, egyesek azt mondják, fel is jelentettek bennünket, csak közben előkerült a barátom. Miután hazavitték, azt mondták neki, hogy ha a családban akar maradni, akkor felejtsen el engem, és ha inkább engem akarna, akkor a családra ne is gondoljon, sőt, még a suliból is kiveszik őt, ahova szülők nélkül nem tud visszairatkozni és boldoguljon, ahogy akar. Vagy megy Németországba, legalábbis ez az opció a második "fenyegetés".
Elkezdtünk utána járni a lehetőségeknek, és javasolták nekünk a "szülői ház elhagyása" lehetőséget. Amennyire tudtam, utána néztem, és azt írták az eljárás menetéhez, hogy meghallgatják a gyerek szüleit. Nos, ez elég nagy problémát tud okozni, mert szemrebbenés nélkül hazudnak, vagy fordítják ki a szavakat a saját javukra a szülők.
"Példa erre, hogy segítségért fordultak egy gyermekvédelmishez, akinek hazudtak, de az igazságot is belerakták és a nő nem is értette, hogyan képes ilyenre egy gyerek (ellóg otthonról, hazudik..), majd a barátom elmondta az ő szemszögét, a valóságot, hogy mit miért csinál, és az első, amit megállapított a nő, az az volt, hogy "elnézést, de a te anyukád beteg". Miután a nő elment a családhoz a szülőkkel beszélgetni, majd végzett és távozott, letámadták barátomat, hogy miért hazudozik olyannak, akit segítségért kerestek fel.."
Ti milyen megoldást javasoltok?
A szülői ház elhagyásának egész pontosan mi a menete?
Ha így elköltözik, akkor nem tudják a szülők érte küldeni a rendőrséget, hogy vigyék haza?
A szülői ház elhagyása után is lehetőségük van gyereküket kivenni az iskolából?
Mi az, ami minnél sikeresebbé teszi a kérvény elfogadását?
Tudnak olyat mondani a szülők, amivel rontanak az esélyeinken?
Bizonyítani kell a lelki/érzelmi terrort valamilyen módon?