meddővé tétel

Sziasztok! Én a teljes tiltás híve vagyok, van a fogamzásgátlásnak több más módja is, csak fel kéne nőni hozzá. ... Már maga az eredeti szabályozás is morbid volt, hogy egyáltalán lehetett ilyen műtétet Mo-n végeztetni. Ami a gyermektelenek adóztatását illeti, nem mindenki tehet arról, hogy nem lehet gyermeke. Vannak másfajta okok, betegség, ami miatt nem lehet valakinek gyermeke. A szabályozási ötlet egyébként diszkriminativ véleményem szerint Olyan nő még nem született a földön, aki a halálos ágyán nem bánta volna meg, hogy nem szült gyermeket....

the big cat
hát igen elgondolkodtató az AB ezen eszmefuttatása hogy nem lehet kor alaőpján diszkriminálni
ennek tükrében elvileg köztársasági elnök is lehetne egy éppen a nagykoruságát elérő személy a sor folytatható

Kedves Rite Csillaggal (nomen est omen).

Senkionek nincsen alkotmányos joga a köztársasági elnöki pozícióra, választottbírónak lenni stb.

De - ha ismernéd az alkotmányjog alapjait - akkor tudhatnád, hogy az önrendelkezéshez való jog (az emberi méltóságoz való jog részeként) alapjog.

Alapjogot meg csak meghatározott módon, szigorú feltételek mellett lehet korlátozni.

Következésképpen a művi meddőtételt nemlehet teljesne korlátozni. Másrészt nem értem ha több országban egyáltalán nem szabályozzák (más országokban ha van életkori korlát akkor az jellemzően 18-21 év, de max. 24 - lásd az AB határozatot) akkor itthon miért kéne ennél jobban korlátozni. Ráadásul Ausztriában a korhatár 21 év, az ország feléből 2 óra alatt elérhető.

• különben nem jogi hanem politikai állásopontot fejtesz ki, de akkor annak nem itt van ahelye.

Hááát... Ami a politikai felhangokat illeti - attól éppenséggel a te hozzászólásod sem mentes. (Sőt, én jókora indulatot is kiérzek belőle, de ez már abszolút szubjektív.)

Az érvelésed tetszetős, de hibás. A politikai részvétel joga (benne a választás és a választhatóság joga) ugyanúgy alapjog, mint az első generációs jogok. Az életkorhoz kötése "meghatározott módo, szigorú feltételekkel" történő korlátozásnak minősül, így alkotmányos. Miért ne lenne az az önrendelkezési jog egyes szegmenseinek hasonlkó korlátozása is. (Mondd csak: dönthet egy kiskorú önállóan kozmetikai műtétről.) Ráadásul erősen vitatott, hogy egy végleges testi fogyatékossággal járó - mert hogy egy biológiai alapfunkciót megszüntető - műtét elhatározása részét képezi-e az önrendelkezésnek. Látom, szerinted igen. Nem vagy egyedül ezzel az álláspontoddal; viszont azt is tudomásul kellene venned, hogy ugyancsak sokan ezt másként gondolják. S akkor számukra az önrendelkezés jogával manipuláló érvelésed teljességgel súlytalan.

gromek írja"a művi meddőtételt nem lehet teljesen korlátozni". Én nem értem, hogy következik ez abból, hogy "Alapjogot meg csak meghatározott módon, szigorú feltételek mellett lehet korlátozni. " Sztem ebből pont az következik, h. lehet teljesen korlátozni a meddővé tételt, csak pont úgy, ahogy mondtad "szigorú feltételek mellett".
Amit azonban valóban nem lehet, az a 18. életévtől eltérő másik korhatár és az élő vér szerinti gyermekek megléte - mint feltétel. Ezt mondta ki az AB.
Nekem bajom az eü. miniszter pár héttel ezelőtti parlamenti megnyilatkozásával van, amelyben kijelentette készül már az új jogszabály, melyben 26 éves korhatár fog szerepelni, és "nem lesz itten semmi alkotmányos gond". Ezek szerint én vagyok a hülye - egy miniszter biztos komoly ember.
Tőletek azt kérdem: mire alapozza az optimizmusát, vagyis mennyivel alkotmányosabb a 26. életévhez kötni az önrendelkezési jog tárgy szerinti korlátozását, mint a 35-hez?

Abszolút egyetértek veletek, a művi meddővé tétel akár teljes tilalma is alkotmányos lehet. Az alkotmányos alapjogok soha sem az "azt csinálok amit akarok" elvre épültek, hanem a világon mindenhol és minden korban egy nagyon kifinomult mérlegelés eredményeként az egyes jogok egymás határait szabták meg, egy sokelemű érdekrendszer eredőjeként, melynek egymásra (és nem egymás ellen) ható elemei többek között a rendhez, a személyes szabadsághoz, a szociális biztonsághoz, a társadalmi stabilitáshoz, és a társadalmi mobilitás fenntartásához (ez utóbbi az esélyegyenlőség szélesebb spektrumú interpretációja) fűződő érdekek. Ha az alkotmánybíróság ítéletet mond alapjogi kérdésekben ezen érdekekből származó alapjogok közötti egyensúlyt állapít meg, mely egyensúly azonban dinamikusan változhat, és változik is.

Ebből is látszik, hogy ugyan az Alkotmánybíróság formailag nem politizál, nem politikai döntést hoz, de valójában ez kizárólag politikai döntés kérdése, hogy egy adott időszakban adott térben létező társadalom milyen egyensúlyi vektort hajlandó elfogadni az alapjogok kérdésében. Ésd ez nem jelenti azt, hogy minden alapjog tekintetében a többségi véleményt fogja támogatni az Alkotmánybíróság (jól belegondolva ez több esetben súlyos és feloldhatatlan jogi konfliktushoz vezetene a jogrendszerben)

Az adott kérdésben én úgy látom, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja nem engedi meg, hogy a 18 évtől eltérő korhatárt szabjon bármely törvény, de megengedi az általános tiltást. Bár mint korábban kifejtettem, én az általános tiltást nem tartom jónak, az okait is kifejtettem.

És ez kifejezetten politikai, szociológia kérdés, csakúgy minta legtöbb alapjogi probléma.

Kedves KBS,

lehet h volt bennem indulat de ennek az az oka, h a forumokon sokszor olyanok nyilvanitanak velemenyt (persze joguk van hozza), akik teljesen felkeszuletlenek a kerdesben es ezert valojaban nem tudnak vitazni. Ez jogi kerdes, ez nem erzelmi.

• az AB gyakorlata donti le melyek ezek). Vagyis az alaphelyzet az, hogy aki cselekvokepes (es vetokepes tehat h egyuttal felelos is tetteiert - amiert cserebe ertelemszeruen jogok is meg kell illesseK) azt az alapjogok megilletik. Itt jelzem h a kiskoru plasztikai mutete, a szuloi beleegyezes a munkszerzodesbe stb. a cselekvokepsseg hianya miatt van -- vagyis egy csomo alapjog nem illeti meg a kiskorut (de a nyagykoru ugy szabdalhatja es annyiszor magat amennyiszer csak akarja).

Alapjog korlatozasa akkor lehetseges ha kenyszerito ok van, aranyos módon, más alapjog vagy alkotmányos érdek (de ez nem lehet evolnt dolog mint a közbiztonság, közegészségügy stb.) érvényesülés érdekében és csak akkor, h egyéb módon nem érhető el a korlátozás.

A kerdes tehat h az emlitett korlatozas eseten, hogy hogyan lehet a tesztet megoldani. Nyilvan a teljes tiltas nem aranyos, igen kérdeses a más alkotmanyos erdek meglete(nyilvan más alapjog vedelme nem indokolja a tiltast, ez nem abortusz, ahol egy konkret magzat eletenek vedelme felmerulhet) es kerdes h a korlatozas milyen egyéb módszerrel valthato ki (varakozasi idő, felvilagosítas stb.). Ha az ember ezeket vegignezi akkor azt latja h nem lehet a tiltast megindokoni a jelenlegi AB doktrinak alapjan. A korlatozas gyaskorlatilag csak eletkor alapjan mukodik (gyerekszam nem): Kerdes mi legyen az eletkor.

Az alapjogok eletkor alapjan valo korlatozasa tekintetebn nem vegeztem felmerest ezert csak ami eszembe jutott emlitettem. A közt elnöki pelda nem szerncses egyebkent mert a korlatozast ( az eletkort) maga az alkotmany rogziti. A politikai reszveteli jogoknal a cselekvokepsseg az egyetlen feltetel (ha eltekintunk az allampolgarsag, buntetlen eloelest jellegu feltetelektol, de ezek ahhoz kellenek ha az alapjog egyaltalan alkalmazando legyen az illetore, illetve mas oldalrol az allamnak joga van hoza, pl. a büntetes következménye). A valsztottbiroi eletkor vagy a neveloszuloi/ gyami min. eletkor amik eszembe jutottak szerintem nem vonthatok alapjogok ala, ezeket az esszeruseg hatarain belul nyilvan lehet korlatozni.

Ha ehhez hozzaveszem a nemzetkozi gyakorlatot (ami a csekelvokepesseg hatar folott nehany evet kovetel meg), akkor a teljes tiltas vedhetetlen. A kerdes megintcsak az, hogy hany evet varunk 18 utan: 3-5-6-ot?. A fenti alkotmanyjogi ervek mellett az sem szerencses ha egy nemzetkozi osszehasonlitas - szelsosege leszunk. Raadasul mivel elerheto kozelsegben a mutetet minden tovabbi nelkul megcsinaljak pl. Ausztriaban 21 eves korban (es a TB itthon sem tamogatna gonoldom) szinten erthetetlen a korlatozas kitolasa pl. 30 evre is (hacsak nem politikai okok, a konzervativ szavazok kepviselete van mogotte). Tovabbi problema h a kerdes nem kulonosen akut: igaz, a korlatozasok miatt is, de szazas nagysagrendu mutetet vegeztek eddig is, kulfoldon sem gyakoriak ezek Vagyis a dolog gyakorlati jelentosege (veszelye ha ugy tetszik) kicsi. (Mas ervekkel, pl. hogy miert van az, hogy altalaban nok vegeztetik el a mutetet es a korlatozas leginkabb oket erintene nem foglalkozom). Ezzel szemben az abortuszok szama 10,000es, ha nem szazezres nagyagrendu ugy, amely kerdesre egyeseknek a tiltason kivul szinten nincs semmifele valasza. Ezek olyan kerdesek, amelyeket nem tiltassal, szigoru korlatozassal (ez a legegyzserubb, csak egy tv-t kell hozni es a kerdes rogton meg is oldottuk - gondoljak egyesek), hanem komoly, sajnos nehez es sziszifuszi tarsadalmi munkaval, meggyozessel kell kezelni.

A probleme tehat inkabb az, hogy meg a szakmai forumokon is hianyzik a jogi, pragmatikus erveles ebben a kerdesben (es mas kerdesekben is), helyette van erzelmi, vallasi alapu erveles ami szeritem nem helyes.

• itt nincsen). Eppen ezert en a a teljes tiltast nem tartom alkotmanyosnak. (Amikor azt mondtam nem lehet teljesen korlatozni, akkor azt ertetten: nem lehet tiltani).

Szerintem csak az eletkor az egyetlen alkotmanyos (valós) korlatozas (eltekintve a varakozasi ido stb.). Nyilvan van valami onkenyesseg abban h a jogalkoto miert 18, 24 evet valaszt es az akkor jo nlesz, mig a 35 nem volt jo. De esszerutlen az az eletkor, amikor mar joval nehezebb a fogamzas (fuggetlenul attol h manapsag az elso gyerek valallasank ideje a noknel eleri a 30 evet). De lehet h nem ugyanazt a hatarozatot olvastuk :).

gromek
Én úgy gondoltam, hogy a két tőled idézett mondat üti egymást. De rájöttem, hogy nem.
Hozzászólásodból úgy veszem ki, hogy vannak más, jogszabályban rögzített korhatárok is, melyek feltételei bizonyos hivataloknak? Világosítsatok fel, kérlek, én nem jogász vagyok!
Különben szoktunk itt a fórumban nem kifejezetten jogi vitákat is folytatni. A moralizálás, meg a filozofálás nincs tiltva, csak a politizálást "moderálják". Sztem. helyesen.
És egy efféle kérdés elsősorban morálisan osztja meg az embereket. Persze én ostobaságnak, középkori sötétségnek tartom, ha valaki ellenzi, hogy egy teljesen cselekvőképes felnőtt ember azt csináljon a saját testével, amit akar. De ez csak szigorúan vélemény, vagy állásfoglalás, ill. leginkább talán értékrend, amit nem tudok(?) érvekkel alátámasztani.

Igen, vannak különböző korhatárok egyes hivatalok betöltésénél.. Mint gromek említette, ilyen a köztársasági elnöki poszt, a választott bírói megbízás, de az alkotmánybírói tisztség is. Az életkori korlátozások sajátos fajtája a felső határ húzása. Egy bizonyos kor felett már nem lehet senki bíró, ügyészó, alkotmánybíró. Az örökbefogadásnál, gyámságnál egyszerre alkalmaznak relatív (az örökbefogadott, gyámolt korához igazodó) és abszolút korhatárt.
Ezek a szabályok lényegében a rendelkezési jogot, tulajdonképpen a cselekvőképesség egy szeletét korlátozzák - egyébként teljes cselekvőképességgel bíró személyek esetében is. Vagyis mind azt igazolja, hogy önmagában nem alkotmányellenes, ha egy nagykorú személy rendelkezési jogosultságát egy magasabb életkorhoz kötik.

Igen, vannak különböző korhatárok egyes hivatalok betöltésénél.. Mint gromek említette, ilyen a köztársasági elnöki poszt, a választott bírói megbízás, de az alkotmánybírói tisztség is. Az életkori korlátozások sajátos fajtája a felső határ húzása. Egy bizonyos kor felett már nem lehet senki bíró, ügyészó, alkotmánybíró. Az örökbefogadásnál, gyámságnál egyszerre alkalmaznak relatív (az örökbefogadott, gyámolt korához igazodó) és abszolút korhatárt.
Ezek a szabályok lényegében a rendelkezési jogot, tulajdonképpen a cselekvőképesség egy szeletét korlátozzák - egyébként teljes cselekvőképességgel bíró személyek esetében is. Vagyis mind azt igazolja, hogy önmagában nem alkotmányellenes, ha egy nagykorú személy rendelkezési jogosultságát egy magasabb életkorhoz kötik.

(Elnézést)
Felmerülhet, persze, hogy a felsorolt példák nem az önrendelkezést korlátozzák. Nos, hogy csak egyet emeljek ki: az örökbefogadás két nagykorú viszonylatában éppenséggel arról szólna, hogy saját elhatározásból családi jogviszonyt létesítenek. Márpedig az erre való jogosultságot liberális vitapartnereink az önrendelkezés megnyilvánulásaként szokták értelmezni - ha a homoszexuálisok házasságáról van szó.

Szereintem az alapveto problema mindezekkel az h nincs olyan alapjog amelyet korlatoznanak a felsorolt eletkori hatarok (de ha lenne is, pl. a közt elnöki eletkor akkor is működne, mert azt maga az alkotmany allapitja meg). Nincs senkinek sem alapjoga (sem alkotmanyos joga - ez kevesbe vedett) arra h alkotmanybiro legyen (es ha mar az, akkor az halalaig tartson), valasztottbiro legyen, orkobefogadjon stb.

Annak ellenre h a jogokat kulonbozo absztrakcios szinten lehet megfogalmazni es ettol fuggoen mas a valasz (pl. nincs senkinek joga a kabulatjoz, de ha ugy kerdezzuk h jogunk van e sajat lakasunkaban egyedul masoknak, nem artva azt csinalni amit akarunk? akkor mas mas lehet a valasz. Vagy alkotmanyos joga van-e valakinek a szodomiahoz? Nincs, de ha az kerdezzuk alkotmanyos joga van-e valakinek a maganszferahoz, ahol azt csinalhat az alamtol haboritatlanul amit akar? Ez mar mukodik stb.). az altalad idezett eletkorokkal kapcsolatos tevekenysegek szerintem nem vonhatok alapjogok ala, ezert ezekre nem az alapjogi teszt hanem az esszerusegu teszt vonatkozik.

Elegánsan átsiklottál az örökbefogadás felett.
De egyébként is: szerinted nem alkotmányos jog a szabad megállapodás a polgári jogi jogviszonyokban (tkp a cselekvőképesség)? Nem alkotmányos jog a választhatóság? (passzív választójog) Vagy egyszerűen a munkához való jog? Szerintem az.

Bocs csak nem tudok mindere reagalni egszerre. AZ örökbefogadasra nincs jog, a szerzodeskoteshez valo jog igen korlatozott nem minosul alapjogi vedelemben, a munkahoz valo jog nem azt jelenti h valakineg egy adott munkahoz van jog hanem h az allam nem akadalyozhatja az illetot abban h munkat talaljon. A valaszthatosag alapajog, igen de most hirtelen nem tudom mire gondolsz ahol ez korlatozva lenne (képvislő, polgármester?). A parlamenti által történő valasztas mas teszta mint a az egyeb valasztasok.

Az életkori korlát választott tisztségek betöltésénél alkotmányos alapjog korlátozása. Erre gondol. Ez a passzív választójog korlátozása.
És természetesen nem más tészta az országgyűlés (vagy más testület által történő választás, megbízás, stb) által történő választás sem. Ugyanúgy a passzív választójog része. Alk. 70. § (6)

Valóban gyorsan olvashatsz, mert nem értetted meg mire célzott az örökbefogadás és a munkához való jog kapcsán.

Valoban nem tuodm hirtelene mire utalt a kollega. (Bocs de napkozben dolgozni is kel neha).

• gyorsan megnezve a valasztojogot. A 70. szakasz pont hogy csak meghatározott esetekre (országgyűlés, önkormányzat, EU-s választás, népszavazás vonatkozik). Ezekre van életkori előírás (képviselő, polgármester szerintem nincsen)?

A 70. § (6) szamomra pont hogy az mondja hogy a közhivatal viselesehez nincsen jog mert az csak eleve azokat illet meg akiket a tv olyannak minosit ratermettseg, kepzettseg szakmai tudas alapjan. Vagyis maga az alkomany ad lehetoseget arra h tv megallpitsa a korlatokat. Pl. húsz év szakmai gyakorlat stb. (ha ezt megallapithatja akkor nyilvan az eletkort is, hiszen szakmai gyakorlat nyilvan egyetem utan szerzi az ember es akkor mar amugy is mondjuk 43 éves lásd 45 év alkotmanybíroi határ).
Vagyis nem látom be továbbra sem h hol korlátozzák életkor szerint a választójogot. A választójog tehát nem általános abban az értelemben h minden választásra vonatkozik, hanem a különboző típusú választásokra vonatkozik csak (lásd fent) - az államelnöki "választás" a közhivatal kategóriája lehet, de azt - ha nem maga az alkotmkány nem korlátozná az életkort -amúgy is lehetne krolátozni.

• kicsit tulzás ez az érvelés.

Izgalmas lett ez a vita, mindketten (gromek és Big Cat) kiválóan érvelnek, de gromek ismét átsiklott az örökbefogadás kérdésén.
Nos kbs-től megtudtuk (legalábbis én csak tőle), hogy egy felnőtt ember csak bizonyos életkori feltételek teljesülése esetén fogadhat örökbe egy másik felnőtt, teljesen cselekvőképes embert. Nem tudom mi mást bizonyít ez, mint azt, hogy nemcsak a meddővé tétel korábbi szabályozása korlátozza alkotmányellenesen az önrendelkezési jogot, hanem esetleg vannak más szabályok is, amelyek elbuknának az AB szine előtt, ha lenne ezirányú beadvány.
Nem?

Meg gyorsan irok aztan visszavonulok egy idore. Az öröobefogadas szerintem nem az önrendelkezseshez kapcsolodik, sot egyaltalan nem kapcsolodik alapjog ala. Persze lehetne erolteteni az emberi meltosagot (altalanos cselekvesi szabdsag), de nem teljesen errol van szo. Ez egy magan es kozjogi viszonyok komplikalt kapcsolatat letrehozo valami aminek a tartalma amugy is valtozik (tartasi kotelezettsegek, örökles stb) ennek letrehozasat nem kene alapjogga minositeni (es nincsi is bizonyitek ra ha az AB annak tartana). Ha pedig nem az, akkor meg lehet korlatozni eleg rendesen. (Ettol fuggetlenul lehetnek a különbozo tvkben olyan eletkori korlatozasok amelyek alkotmanyellensek).

Minden alapjogot lehet korlátozni, még a legbecsesebbet az emberi méltósághoz, és az élethez való jogot is. Továbbá, minde egyes egyéb törvényekben meghatározott jogunk valamely alkotmányos alapjogra vezethető vissza, minden jog forrása az Alkotmányban van rögzítve, így akár azt is vélhetjük, hogy minden egyes jogszabály az Alkotmányos jogaink korlátozása, de ez ad absurdum oda vezet, hogy maga az Alkotmány is alapjogaink korlátozása.

Viszont ez az állápont helytelen, a jogaink, így az Alkotmányos alapjogaink, mely az összes többi jog forrása csak dinamikus egymára hatásban értelmezhetők, és ezen egymásra hatásban amennyire kiegészítik, annyira korlátozzák is egymást, mindezt azonban nem, öncélúan, a jogrendszer egységért, vagy valami más a jogban lévő indok miatt, hanem azért, amiért az egész jog létezik, és ami a jogrendszer célja, a társadalom és benne az egyének céljainak érdekeinek szolgálata.

A jogot nem lehet valami steril, papírízű tudományos elméletként kezelni.

Visszatérvea 70. (6)-ra, igen az alkotmány megmondja mi alapján korlátozható a passzív választójog, de a lényeg ez, hogy korlátozható, és ahogy más alapjogok esetében is, az Alkotmányból rendszerint a levezethető szinte bármilyen érdek, így megalkotható a megfelelő alkotmányjogi dogmatikai érvelés bármely jog korlátozására.

És ezt látjuk is, hogy az AB is képes önmagával vitatkozó, vagy látszólag elentmondó érceléseket alkalmzni, hiszen hol ilyen, hol olyan tesztet alkalmaz egy probléma megoldására. És az is látható, főleg a különvéleményekből, hogy a döntés soha nem valami kőbe vésett megmásíthatatlan dolog, hanem egy adott időben adott helyen lévő társadalmi szituáció alapjogi leképezése, ami változni fog.

Senki nem vitatja h minden alapjogot korlatozni lehet. A kerdes h mi ennek a korlatozasnak a merteke es a mertek megallja e kulonbozo tesztek mercejet. (A merceket azert - minden kovetkezetlenseg ellenere - lehet ismerni, es ezek alapjan pl. nem lehet a tiltas allaspontjat a meddove teteli vitaban alkotmanyjogilag vedeni.) Egyebkent mas a helyzet amikor a korlat konkretan az alkotmany kulon szakaszaibol vezetheto le (lasd pl. 13 (1)), es mas akkor amikor explicit korlat nincs, csak a 8 (2) vagyis az esetjog tesztjei a merveadoak.

Egytertek, az AB nem teljesen következetes a tesztek hasznalataban. Sajnos az is igaz, hogy minel tobb alapjogot deklaralunk, annal inkabb lehetoseget adunk arra, hogy a tobbi korlatozasra keruljon. (Most a nemzetkozi szerzodesek atlathatalan dzsungelere nem is utalok, pedig aki jogosult arra hivatkozni, csak azok alapjan gyakorlatilag barmilyen jogkorlatozast meg tud indokolni mint nemzetkozi kotelezettseg).

A valtozo korulmenyekkozott pedig mas-mas jog (ertek) kerulhet eloterbe. Ez valoban egyfajta dinamikat adhat a helyzetnek. A problema akkor van amikor az eufemizmussal dinamikanak nevezett tulajdonsag (bar persze Eskridge ezt talan jogosan hasznalja a USC eseteben) következetlensegbe, összevisszasagba, ne adj isten - jogi ervekkel ala nem tamasztott - partossagba csap at (sajnos ezekre is van pelda az AB-n). Persze jobb helyeken a partossag is megkerdojelezhetetlenul szakmai, lasd Scalia, Alito stb., de amikor a magyar alkbirok komoly ugyekben ugy alkalmaznak korabbi AB precedenseket (vagy eppen kulfoldi jogesetket) h nem olvassak el az eredeti hatarozatot es pont az ellenkezojet hozzak ki mint amirol az eredeti szolt, akkor ezek az ervelesek (ki fogja vegigbogaraszni gondoljak es sokszor igazuk is van) nem megfeleloek a kialakultgyakorlat megalapozott megvaltoztatasara (marpedig a jogkövetest, a jog tiszteletet semmi sem gyengiti jobban mint a kovetkezetlen, megkerdojelezheto szakmaisagu dontesek, hiszen ilyenkor ohatatlanul a politikai befolyas merul fel). A problema az tehat h az ABn sokszor nincsenek jo ervek, marpedig egy biro nem a szemelyes meggyozodese, hanem a meglevo jogi ervek alapjan donthetne idealis esetben. Solyom szive szerint biztos korlatozna az abortuszt, de az onrendelkezest elfogadja, amibol aztan kijott egy kompromisszum ami persze megfelel a nyeui atlagnak; nyilvan ez valamilyen szinten politikai (de nem partpolitika) volt a reszerol.

Mindezek realista szemszogbol nezve ketsegtelen meglete nem jelentik azt h kulso megkozelitesben ne valamifele racionalis, kovetkezetes, az alkotmanyjogi dogmatikban gyokerezo modszert kellene alkalmaznunk. Az hogy za AB tkp akarhogy is donthet, mert ugy is megtalalja ra a módot es akkor tkp mi es ervelhetunk barhogy, szerintem nem megfelelo. Ez politikai hozaallas, es jogaszok szerintem nem csinalhatjak. Lehet felhozni ujito, tagito erveket (megnezni mashol hogy ervelnek; inkabb az ervet ellopni, mint kulfoldi esetre hivatkozni szerintem), de azert vannak AB precendensek (most persze lehet vitatkozni h a rendelkezo resz vagy az indoklas is kotelezo, de a gyakorlat egyertelmuen a precedenjogot mutatja) es alapvetoen azokbol kell kiindulni.

Nem lehet az a kiindulasi pont h az AB politikai szerv es ezert a dontese ugy is politikai lesz (vagyis a kimenetel barmi lehet). Sajnos a helyzet az h meg lehet talalni a poltikai osszefugeseket, egyebkent Mon pont azert eleg konnyen, mert a szakmai ervek oly gyakran hianyoznak. (Amugy hosszabb tavon az AB sem megy szembe a politikaval, ha a valasztott politikosok vagy a valasztok nagyon akarnak valamit akkor az ugy lesz, barmi is volt korabban az ertelmezes). En egyebkent a Solyom fele elfantcsonttorony megkozelitest tartom szimpatikusnak, de ehhez kellett egy olyan ember is mint o, masok nyilvan nem olyan kovetkezetesek, hanem sanos pl. jobban figyelnek h mi az "elvaras".

Azt mondod, az örökbefogadás (mint családi jogviszony önkéntes létesítése) nem tartozik az önrendelkezés körébe. Akkor a házasságkötés sem?

Nyilvánvaló, hogy amikor a jogalkotó törvényben tiltja meg, hogy a bírák, ügyészek 70 fölött is azok maradjanak, akkor nagykorúak munkához való jogát pusztán az életkoruk alapján korlátozza.

Az önrendelkezes tartalmat nyilvan az esetjog hatarozza meg. Ilyen alapon minden szerzodeskotes szabad lenne mert ez nyilvan benne ertendo. A hazassaghoz valo jogot is lehet korlatozni sok modon (mas kerdes h mindegyik megallja-e a helyet pl. a meleghazassag nem megengedetteseg), pedig az sokkal inkabb alapjog mint az h valaki örökbe fogadhasson (ami nem az).

Nincs senkinek sem joga egy bizonyos allashoz, a munkahoz valo jog nem ezt jelenti. Raadasul aki bironak meg eleve tudja h nem maradhat az 70 ev folott. A felos korhatar tovabba nem zarja ki h utana mas allast vallaljon. Meg tovabba ha szigoru tesztet alkalmazunk (pedig ide csak esszerisegi teszt kell) akkor is lehet jo erveket talalni arra miert nem jo ha 90 eves birok itelkeznek.

Nem mondom h ismerem valamennyi alapjog, alkotamynos jog stb. reszleteit. Sok esetben a korhatorok megallnak a tesztek alapjan.

De sok esetben nem, es ez gyakran egyszeruen kimutathato.

Szerintem igen problematikus, akár súlyos szakmai hibának is nevezhető, ha nem akarjuk észrevenni, vagy észrevesszük ugyan, de valami sajnálatos hibának tartjuk, hogy a jogot átszövi a politika, a társadalom működése, az élet.

A jog nem más, mint válogatott életviszonyok objektív igényű szabályozása, és nem törekszik sem teljeskörűségre, sem függetlenségre ezen életviszonyoktól.

A jog tudományos-dogmatikai rendszere csak eszköz, mellyel a jog hozzávetőleges koherenciáját igyekeznek fenntartani, de ezen dogmatiaki rendszer is egymásnak gyökeresen ellentmondó módszereket alkalmaz (topikai, logikai, tradicionális, és közvetlen politikai, stb.) Ez nem hiba, hanem a nromális működés része, és a jog nem valami elefántcsonttorny, ami Önmagáért van, hanem igenis a társadalom és tagjai érdekeit kell szolgálnia.

A magyar Alkotmányból, mint pozitív jogszövegből nem vezethető le a művi meddővé tétel lehetősége, ahoyg az abortuszé se, de ezek teljes tiltásának lehetősége sem. Bármely állápont csak az alkotmáynjogi dogmatikán keresztül vezethető le, viszont innentől kezdve többségi illetve kisebbségi álláspont kérdése az egész, és tévedés azt hinni, hogy a többségi vagy kisebbségi állápont nem a szubjekítv meggyőződésben gyökerezik, és ezt támasztják aztán tudományos igénnyel alá dogmatikai érveléssel, hanem fordítva lenne. Ezért lehetséges, hogy tudományos igényű érvelések vannak mint a többségi állápont, mind a kisebbségi álláspontok mellett az AB-n belül is. És sokszor előfordul, hogy a kisebbségi vélemény jogdogmatikai szempontból szinvonalában felülmúlja a többségit, mégsem az nyer. Vajon miért?

A jog mindig egy adott társadalom adott időpontban meglévő nézetrendszerét tükrözi az általa szabályozott életviszonyokról, de természetesen nem minden kérdésben a többségi álláspontot, de feltétlenül létező álláspontokat.

Minden további nélkül levezethető lenne a teljes tiltás az Alkotmányból, az semmilyen összehasonlításban nem lenne szokatlan, és megfelelne a társadalom jó része morális meggyőződésének is, de ez igaz a teljes liberalizációra is. Pusztán a jog eszközeivel ez a kérdés, mint ahogy egyetlen alkalmazott jogi kérdés sem dönthető el.

A korhatárok is ezért állnak meg. Meg az összes többi korlátozás is.

Az önrendelkezés joga közvetlenül az élethez és az emberi méltósághoz való jogból következik, mondhatni annak aktív tartalma.

Kifejezetten jó példa a fejtegetésemre a meleg házasság kérdése. Az AB jól láthatóan egy gyengébb, topikai érvet a tradíciót használja fel, hogy a sokkal erősebb joglogikai érvekkel szemben fenntartsa a tiltást, bár valójában ezzel inkoherens döntést hoz, és a főleg logikai érvelésre épülő alkotmányjogi dogmatika rendszere sérül.

Nézzük meg a munkához való jog tartalmát: az mondod, ez nem azt jelenti, hogy valakinek joga van egy bizonyos álláshoz, és ebben igazad van. De akkor mit is jelent? Jelenti-e azt, hogy az államnak mindenki számára biztosítania kell egy munkahelyet? Niylván nem. De miért nem? Az Alkotmányban megfogalmazott jogok más oldalról az állam kötelezettségei polgárai felé. Akkor mi is az állam kötelezetsége itt? Az, hogy mindenkinek biztosítson esélyt a munkára? De mi van, ha valakinek ezt nem biztosítja? Alkotmánysértés? és hoygan tudom ellenőrizni, hogy megteszi-e?

Ezt a jogdogmatika ugyesen megkerüli, és azt mondja, hogy ez a jog nem egy konkrét személy konkrét joga egy konkrét álláshoz. De miért teszi ezt, mikor eza jog sokkal egyszerűbben és világosabban interpretálható lenne úgy, hogy az állam köteles mindenkinek munkát biztosítani, aki kéri? Azért mert a társadalmi és gazdasági törvényszerűségek ezen jog ilyen interpretációját fizikailag nem teszik lehetővé, az állam és a társadalom ésszerű erőforrásallokációja, valamint a piacgazdaság működési törvényei kizárják a teljes foglalkoztatottságot.

És baj az, hogy a jogdogmatika egy kifacsart érveléssel megkerül egy valójában igen egyszerűen és világosan is értelmezhető alapjogot? nem, mert ez szolgálja jobban a társadalom és tagjai érdekét.