nagyszülői kapcsolattartás

kaméleon

Ismételten megkérlek, hogy a beteges érdeklődésedet szorítsd háttérbe, és keress magadnak egyéb elfoglaltságot.

Kedves vacsi!

Köszönöm,hogy megértesz,de annyit javítanék,hogy a fiamat 10 hónaposan látták utoljára,addigi élete során is az volt a 3. alkalom. Nyáron tölti be a 7-et,tehát eltelt 6 év!!! Itthon ők sosem voltak emlegetve,nem esett szó róluk,vad idegenek a gyereknek.Úgy érzem akkor megtagadták,nem jöttek el megnézni,nem érdekelte őket,sosem kapott ajándékot,sőt azt sem hitték el,hogy a volt párom az apja,DNS vizsgálatot akartak.

Egy internetes oldalon,ahol a kapcsolattartásról olvastam az írják
"a nagyszülő és testvér kapcsolattartási jogában az érzelmi kapcsolat ápolása,a szeretet megnyilvánulása a domináló.Ez utóbbi kapcsolattartás nem a kötelesség teljesítés előírása,inkább csak lehetőség"

Ti ezt hogyan értelmezitek?

bodnarancsa!
Nagyon nagy felelősség gyereket életre hívni, majd elválni, és utána évekig harcolni ilyen-olyan jogokért, miközben legkevésbé a gyerek érdekeire vagyunk tekintettel!
Egy 2 éves gyerek semmi esetre nem alkalmas arra, hogy egy sosem látott emberrel (legyen az akár nagyszülő is) egyedül maradjon, akár rövid időre is! Valóban, vannak családok, ahol a nagyszülőket évente 1-2 alkalommal látják, de ilyenkor a család mindennapjaiban sokszor emlegetik őket, tehát a gyerek tudja, hogy kiről van szó, mikor találkoznak, nem lesz idegen számára.
Ebben az esetben is inkább a békés megegyezést javaslom, eleinte valóban, az anya és a nagyszülők együtt töltsenek időt a gyerekkel. Nem fontos, hogy az egy szoba legyen, lehet játszótér, kirándulás, hosszabb séta, ahol a gyerek jól érzi magát, és szinte észrevétlenül megszokja a nagyszüleit.
Egy szerető nagyszülővel egyébként a gyerek - és így rajta keresztül az anya is - csak nyer!

Szent szalmazsák! Sió! Ha most azt kezded el állítani, hogy nem csak jogász, de még pszichológus is vagy, akkor vedd a fáradtságot, és kicsit többet tanulj hozzá. Akkor talán nem írsz hibásan, félrehallás alapján dolgokat.
A szülői kompetencia soha nem volt egyenlő az „isteni” mivolttal. Az omnipotencia viszont, ami kétségkívül hangzásában hasonló, már jelentheti az adott dolgot, hiszen annyit tesz, „mindenható”, és valóban, a kisgyermek számára a szülő – egy ideig – mindenható.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok pszichológus, mindössze a szociális szakmával összefüggésben tanulom. Tehát csak alapszinten. Viszont, ha nem vagyok szakember, nem mondom, hogy „ezt szaknyelven így hívjuk”. Mármint mi. Remélem, érthető.

Ennél csak az jobb, hogy jogi kérdésben már ObudaFant is helyre mered tenni. Csak így tovább!

Rexor

Úgy látszik maradéktalanul félreértetted, amit írtam.

Szaknyelven így hívjuk a szülői kompetenciát.
Azt a kizárólagos kompetenciát, ami csak a két szülőnek van meg. Senki másnak.
Egyébként az isten a gyerek életében maradéktalanul megáll. Miért? Mert a szülői minták a szülők viselkedéséből rakódnak a gyerekre. Az apa férfias, autót szerel, akkumulátort cserél, az anya főz meg varrogat. A példák szélsőségesek remélem érted mire gondolok bennük.

A gyereknek a szülői példa lesz mérvadó, pl. amikor egy pakolóőrrel anya veszekszik, de akkor is, amikor az elhunyt családtag gyászolása közben mutatott szülői viselkedésnormákról van szó mondjuk temetés után!

Tehát maradjuk annyiban hogy a szülő isten a gyerek életében. Amit mond, tesz, gondol, vélekedik, stb. a gyerek életében, azt a gyerek szentírásnak veszi. Azért mert a két általa legjobban szeretett/ tisztelt ember teszi ezt.

Jelen esetben az anya vélekedése a nagyszülőről káros a gyerek személyiségfejlődése szempontjából. Az anya saját ellenszenvét nem terjesztheti ki úgy, hogy bevonja akár minősítéssel is a gyereket a játszmájába. Nem várhatja el, hogy segítsen neki haragudni a gyerek.

Kedves pazs!

Engem ezzel már nem bántanak,tettek arról,hogy utáljam őket.Aki nem volt még ilyen helyzetben,mint én,az nem tudja.Rengeteg megaláztatást kellett elviselnem tőlük,tönkre tették a házasságomat,irigyek voltak a szüleimre és megvádolták őket,uszították a páromat ellenem...Mondjuk ez nem a nagypapi volt,hanem az idióta élettársa.Meg van az okom arra,amiért nem akarom kiküldeni a fiamat! Szeretet?! Eddig hol volt? Hol volt 6 éven át.Nem a gyereket kellett volna büntetni az öregnek,csak ő hallgatott a ....

tina1976: tehát szerinted most már ne is szeressék, mert eddig nem tették? Vagy szerinted most csak azért szeretnének kapcsolatot az unokájukkal, hogy téged bántsanak? Ha most előkerülne egy féltestvéred, aki mondjuk évek óta tudott rólatok, csak nem lépett veletek kapcsolatba, ő se láthatná?

Kedves Rexor!

Egyetértek veled! Én 19 éves korom óta önálló vagyok.Az,hogy a Szüleim segítettek,ill.segítenek a gyerekeknél,szerintem ez normális,természetes.Vagy az,hogy a húgomra is rábízhatom őket nyugodt szívvel,mert nem vadidegen személyek a gyerekeknek.Nekem ez most különösen nagy segítség.Mint ahogy ő bízza rám a keresztfiamat.Egymás segítése családon belül,ez a cél!!!Nem leszarni az unokát éveken keresztül és most kapálózni.

Kedves Sió,

Az a szülő, aki "istent" próbál játszani egy gyerek életében véleményem szerint nagyon rossz úton jár (illetve a saját kisebbségi komplexusát vezeti le a gyereknevelésben). Illetve az ilyen szülők nevelnek életképtelen gyerekeket, akik még 40 évesen is a szülők segítségére szorul.

Kedves Sió!

Nem lett kijelentve a gyereknek,hogy egy nagyapja van,hanem egyet ismert mióta megszületett! A megállapodás köztünk volt,nem lett belevésve a gyerekbe.SOSE tiltottam a nagyszülőt a gyerektől,mert a természetes az lett volna,ha ők is figyelemmel kísérik a fejlődését,növekedését... De ő volt az,aki nem jött,nem kereste,nem volt kíváncsi rá 6 éven keresztül!Nekem fájt,mert én nem így nőttem fel,volt kapcsolatom a nagyszüleimmel,és nehezen fogadtam el az ő viselkedésüket.De egy idő után beletörődtem,hogy sajnos vannak ilyen emberek is.A gyerek nem tehet semmiről,mégis ő szívta meg!

Kedves Casablanca!

"Egyébként sem kell féltened a gyereket, nyilván szeretik és jó dolga van a nagyiéknál."

Hogyan szerethetik,mikor 10 hónapos kora óta nem látták,most kérdezték meg a páromtól "hogy van a gyerek". 6 évig miért nem volt unokájuk,miért nem voltak kíváncsiak rá???!!! Egyébként a gyerek nem akar kimenni.A gyerek másfél éves volt mikor az apja jött-ment,mint zsidóban a fájdalom,láthatásokra jött...EMLÉKSZIK RÁ.

Amit leírsz az nem kicsit mélylélektan. Ez egy komplex kérdés, amit nagyon nehéz jól megoldani. Gyakorlatilag tanácsot sem lehet benne adni, szerintem.
Az hogy ki milyen szinten van benne a gyerek életében, ez nagyon sok mindentől függ. A szülői példa, szülői nevelés, szülői iránymutatás, csak egy a sok közül.
A szülő isten a gyerek életében, és ennek megfelelően olyan hatalom van a szülő kezében amivel illik jól sáfárkodni.

Az hogy félted a gyerek lelkét teljesen természetes dolog, de mi van ha a féltésed nélkül is érik olyan behatások az életben, amit nem tud feldolgozni? Mi van ha te félted, de máshol megkapja a féltésed ellenkezőjét másoktól, akik cseppet sem lesznek tekintettel a te elsődleges szülői kompetenciádra?

Az eltiltás ennek megfelelően a legvégső megoldás szerintem. Ennek a különösebb forszírozása talán károsabb, mint a kapcsolat a nagyszülővel. Mondjuk személyes vélemény, hogy kijelenteni azt a gyereknek, hogy egy nagyszülője van, elég merész volt. Ez meghatározhatja a további hozzáállást is, ami már ugye a te/ ti ráhatásotok a gyerek lelkére…

Persze a szülő mindent megtehet, de nem juthat a szülő konfliktusa pl. a nagyszülővel oda, hogy eltiltja tőle a gyereket. Tulajdonképpen nem a gyerek haragszik rá hanem ti. Szerintem ezt tartsátok szem előtt mielőtt döntést hoztok, ebben a cseppet sem könnyű helyzetben.

Ha a gyermek lelkét félted, akkor nem jogászra van szükséged, ha pszichológusra...

Egyébként a bírósági végzésben szabályozott keretek között a gyermek édesapja igenis elviheti a nagyszülőkhöz a gyermeket.

Egyébként sem kell féltened a gyereket, nyilván szeretik és jó dolga van a nagyiéknál. Lelki sérülés miért is érné? Te emlékszel, hogy mi történt veled 6 éves korodban? Bajosan...

Tisztelt Mindenki!

Gyermekünk 2004 július 17-én született.Az apai nagypapa a kórházban,2004 augusztus 8-án és utoljára 2005 május 7-én látta az unokáját.Volt olyan nap,hogy 3-szor találkoztunk össze a faluban és úgy toltam el mellette a babakocsit,és meg sem nézte az unokáját.A fiam 2 hetes korában 2004.aug.3-án az "apósom" volt az,aki "miheztartás végett" az orrom alá dugta a válókeresetet.Tönkre tették a házasságunkat,és utána eltűntek,mint szürke szamár a ködben.Gondolták,majd megoldjuk.El is váltunk és a párom a gyerek 2 éves korában költözött legközelebb haza.Addig 4-szer hagyott el minket.A gyerköc most 6 és fél éves.A párom 4 és fél évig haragudott az apjára,mert nem volt kíváncsi az unokájára.Meg is beszéltük,hogy csak egy nagypapa van,az én apukám,aki vigyázott a gyerekre,foglalkozott vele...A fiam szerette őt,de sajnos közel 4 éve meghalt.A mai napig emlegeti őt.A párom most 1 hónapja kibékült az apjával,hogy mi külön mentünk,és most szorgalmazza,hogy a gyerek ismerje meg a nagyapját.Próbáltunk békülni,a gyerek az oviban is elújságolta,hogy Apa hazaköltözik,de erre nem került sor,mert egyik pillanatról a másikra megváltozott.Mondjuk mindig ezt csinálta.Az párom rákérdezett a gyereknél,hogy haragszik-e és a gyermek válasza igen volt.A én ezt éreztem,mert másfél hétig meg sem kérdezte az apját.A különköltözésünk után a gyermek sokat sírt,sokat emlegette,de mióta csalódott nem emlegeti úgy.
Kérdésem az lenne,megakadályozhatom-e,hogy a gyermeket kivigye a "nagyapjához",akit nem is ismer,nem tudja hogy létezik és aki eddig nem volt kíváncsi rá.Féltem a fiam lelkét,mert elég csalódott így is,nem értem miért kellene még jobban felkavarni,összezavarni.

Köszönettel: Kriszti

"Problémás helyzetben", vagyis amikor az apai láthatás van általában ezen idő alatt tudnak a nagyszülők az unokával kapcsolatot tartani. Egy 2 éves gyermeket az apja pár órára már elhozhat otthonról., a gyermek 3 éves kora körül már az apánál alvás is elkezdődik. (Természetesen mindenhez megfelelő szoktatás szükséges.)

Az anya nem tilthatja meg hogy amikor a gyermek az apával időzik akkor hol, kivel és meddig is még az apán kívül. (Ha ezt tenné, a gyámhatóság az anyát előszőr figyelmeztetésben részesiti, ismétlődés esetén akár bírságolhatják is.)

Tehát az apa a gyermeket már elviheti sétálni vagy játszótérre stb., mindeközben akár a saját lakására is felviheti - a lényeg hogy mindig időben vigye vissza.

Az hogy ezen "apai" idő alatt ki van még velük: a nagyszülők és netán te is, abban az anya nem szólhat bele - abszolute nem!

A gyermek már elérkezett abban az életkorba amikor a láthatás/kapcsolattartás feltételei ujraíródnak. (Ha az anya köti az ebet a karóhoz, az apának a gyámhatósághoz kell fordulnia.)

Külön nagyszülői láthatást a jogszabály csak kivételes esetekben biztosít, de a fentire figyelemmel erre itt nem lesz szükség.

Egy unokának szüksége van a nagyszüleire, és a nagyszülőknek is az unokára., ha "belelilul" az ex feleség akkor is kénytelen ezt tudomásul venni.

Ama gyermekjóléti szobát tessék elfelejteni...

"Mona"
laikus hozzászóló

Tisztelt Fórumozók!
Párom volt kapcsolatából született egy gyermek, akit és az anyuka semmilyen módon nem engedi meg, hogy párom szülei láthassák. Magyarul el van tiltva. A gyermek már 2 éves lesz, hiába próbálkoznak a nagyszülők. Eddig nem akartak gyámhatóságra fordulni, de a mai napon ezt megtették. A gyámhatóságon szinte semmire sem mentek, azt mondták nekik, hogy a gyermek nem ismeri őket, az anyukát meg nem lehet rákötelezni, hogy beengedje őket a lakásába. Viszont a gyermekjóléti szolgálatnál van egy szoba, hova az anyukának kell vinni a gyermeket és ott láthatják. A nagyszülők ezt nem tartják jó megoldásnak, mivel az anyukával a nagyszülők nincsenek beszélő viszonyban, az unoka biztos még félne tőlük, mivel még idegenek neki, így csak néznének egymásra abban a szobában. És ez nem lehetséges, hogy ne láthassák másképp!!! És akinek az unokája kinn van külföldön és évente vagy 1-szer lássa? Nem értem én ezt.

A különélő szülő ágán a nagyszülők a különélő szülő láthatása terhére, azon belül tarthatják a kapcsolatot a gyermekkel. Hogy ebbe mi fér bele, az egyrészt a kapcsolattartásrőól szóló határozat, másrészt a különélő szülő és a nagyszülők közötti megegyezés kérdése.

most olvastam, hogy akár egy egész hétvégére is elvihetik a picit a nagyszülők. ez valóban igaz? nekem a gyh-on azt mondták, hogy havonta egy nap, max. két óra a láthatás.
akkor most mi az igazság?

köszönöm a választ.

nagyon félek, bár szerintem nem találhatnak semmi olyan dolgot, amiért elvehetnék tőlem a gyermekem.
az apukája eddig nem is foglalkozott vele, a nagymama sem mondhat semmit akkor, ha benne van a gyh-i jegyzőkönyvben, hogy a családsegítőnél találkozhat a picivel, ugye?
február óta nem élt a lehetőségével, most pedig megint én vagyok a rossz, azt írták, hogy nem engedem egyiküknek sem a gyermek látogatását.

Ezért nem, bár ez is szempont, de nem a legfontosabb. Igazságügyi szakértő kirendelését lehet kérni a perben arra nézve, hogy a másik szülővel együttélő személy - állapotánál fogva - veszélyezteti a gyermek fejlődését.

Remélem nem lassítom a rendszert, nem láttam az enyémhez hasonló kérdést.
Az a helyzet, hogy gyermekemet egyedül nevelem, eddig apukája nem foglalkozott vele semmilyen módon. a nagymama fenyegetőzött régóta, gyh-on feljelentett, mondván, hogy nem engedem neki a láthatást az apa viselkedése miatt. a nagyit rendszeresen kezelik a pszihiátrián, gyógyszert is szed szerintem nem beszámítható. a gyh-i ügyből nem lett semmi, mert amikor elkérték a zárójelentéseit, és a papírokat, amikben a betegségéről van szó, azzal az indokkal visszavonta, hogy a kapcsolatunk jobbra fordult. utána párszor telefonált, én mondtam neki, hogy a családsegítőnél találkozzunk, ám erre a mai napig nem került sor. jegyzőkönyvben is benne van, hogy a családsegítőnél élhet a kapcsoltattartási jogával. nemrég váratlanul eljött, hogy beszéljük meg a dolgokat, ám csak veszekedés lett a vége. féltem a gyermekemet, nem szeretném, ha felügyelet nélkül találkozna a nagyival. hogy tudom bebizonyítani, hogy a betegsége miatt nem egészen beszámítható? azt mondta ugyanis, hogy titkosak az orvosi papírjai, ezért nem köteles megmutatni azokat senkinek. ez tényleg igaz?

nagyon örülnék, ha valaki válaszolna, mert gyermekelhelyezési per is folyamatban van- én indítottam- és bosszúból az apa el akarja venni tőlem a gyermekemet. ezidáig ő is csupán háromszor látta, a gyermek 16 hónapos.
az apuka együtt él a nagyival, csak ők nagyobb lakásban, mint mi, és állítólag többet is keresnek. ezért ugye még nem vehetik el tőlem a picit?

a válaszokat előre is köszönöm