Gyerektartás visszamenőleg?

Köszönöm, megmentettél. :)

Nincs mit. :)

Hát persze, hogy volt egy rendszerváltás, de ehhez szerintem semmi köze az útlevél-kérdésnek.

Na szóval a nagyobbik fiam 1990-ben 7 éves volt, a kisebb pedig 2. Tehát számukra jóval a rendszerváltást követően kértem útlevelet. És az eltelt évek alatt bizony volt, hogy lejárt és meg kellett az érvényességét hosszabbítani. És bizony egyszer sem kellett az ex-emtől "engedélyt" kérni ehhez.

Azt, hogy nem jelentettem be neki, ha külföldre utaztunk azért sem tettem többek között, mert erre semmiféle kötelezést nem kaptam, az meg más kérdés, hogy őt ez egyáltalán nem érdekelte. Mármint az, hogy a gyerekei adott időben hol is tartózkodnak.
Ezt bizonyítja az is, hogy immár 9. éve egyáltalán nem is érdeklődik utánuk, csak időnként beperel tartásdíj leszállítása iránt.

Szóval szerintem nem csak azt kellene vizsgáltatni, hogy az a szülő, aki ténylegesen neveli a gyereket, annak milyen kötelezettségei vannak, hanem azt is, hogy a másik szülőnek (aki a tartásdíjat fizeti nevelés helyett), mik a kötelezettségei. Erről valahogy mindig megfeledkeznek az ide beírók.

Mintha az anyukák maguk a megtestesült gonoszkák volnának, az elvált apák, meg a földre-szállt angyalok. (tisztelet a kivételnek!!!)

Könyörgöm szóljon már valaki azokról az anyákról is, akik mindig és mindenkor helytállnak, tisztességre és kötelességtudatra nevelik a gyerekeket és ezért nem várnak és nem várhatnak különösebb elismerést sem a jog szava szerint, sem pedig a társadalomtól.

Rólunk ki nyilatkozik pozitívan?

Nem vagyok szerénytelen, de arra büszke vagyok, hogy az ex-em jóslatai ellenére megálltam a helyemet és embert neveltem a fiaimból. Szerinte nekem el kellett volna züllenem és a kutyának se kelleni. Hát ez nem jött be neki szerencsére. Egyébként pedig a nagyobbik fiam már két diplomás, a kisebbik most kezdi az egyetemet és mindezt az őfensége segítsége és támogatása nélkül.

Azt pedig, hogy fizette a tartásdíjat nem tudom extra-pozitívumként értékelni és a javára írni, mert ezzel ő kimerítette a kötelezettségei tárházát.
És ettől nem tudok lenyűgöződni valahogy.

Figyelted a számot? 1998.
Nem minden rendszerváltozáshoz tartozó törvényt hoztak meg 89-ben. Sőt.

Mellesleg hogyan is lehet "normális" kommunikációt folytatni a gyerekekkel kapcsolatban egy olyan emberrel, aki egy gyászos esettel kapcsolatban az alábbiak szerint reagált:

1990. nyarán a válásunk utáni 2. évben (július közepén) egy csütörtöki napon 80 éves korában meghalt az anyai nagymamám. Egy román határ közeli faluban élt.
Temetés a meleg miatt szombaton délben, tehát már pénteken utaznunk kellett volna, az ügyek intézésében kellett volna anyukámnak segíteni.
Mivel apás hétvége következett, pénteken délben - amikor megtudtam a temetés időpontját - felhívtam az ex-emet telefonon. Mivel nem volt a szobájában a munkahelyén, a munkatársánál (egy hölgy volt) hagytam üzenetet, hogy "kérem szépen, hívjon vissza, sürgős volna beszélnem vele."
Délután munkaidő vége előtt valamivel az ex-em magából kikelve, üvöltve felhívott és kioktatott, hogy többet ilyen ne forduljon elő, hogy zaklatom a munkatársait, meg egyébként is hogy képzelem, hogy csak úgy felhívogatom őt telefonon, amikor ő hányingert kap a hangom hallatán is. Még egyszer elő ne forduljon, mert megnézhetem magam. Ha valami közlendőm van szigorúan táviratban vagy levélben kéri, rövid tőmondatokban. Próbáltam neki magyarázni, hogy miről van szó és azt szerettem volna kérni, hogy már pénteken vigye el a fiúkat, hogy leutazhassak a temetés miatt, erre közölte, hogy nemhogy pénteken, de most már a szemtelenségem miatt szombaton sem viszi el őket, és különben is csináljak velük, amit akarok.

Tehát nem maradt más számomra, mint a dög-melegben leutazni a 7 és 2 éves gyerekekkel 280 km-t. Másnap meg vissza ugyanezt. És még a gyászunkról nem is szóltam, mivel nagyon szerettem a nagyikámat.

Egyébként az évek alatt számtalan hasonló eset történt, amikor csak azért, mert azt hitte, hogy velem tol ki, nem vitte el a gyerekeket a láthatásokra. Pedig ha tudta volna, hogy ilyenkor milyen boldog voltam, mert legalább épségben úszták meg a dolgot.
Ha el is vitte, abban sem volt köszönet, volt több egymást követő nyáron (télen is), hogy nyaraltatni elvitte őket szombaton, és másnap jött a telefon, hogy legyek otthon, mert úton van a fiúkkal, az ambulanciáról jönnek gipszelésről, mert a nagyobbik fiam hol a lábát, hol meg a kezét törte, mivel elcsúszott a stégen és elesett. De lehetett az bármilyen betegség, amit nála kaptak el a fiúk (gyomorrontás, megfázás, stb.) mindig inkább hazahozta a gyerekeket, mert ő nem ápolónő, az az én dolgom. Hiába volt ő szabadságon (nekem már nem volt szabim), azt mondta, hogy ő nem tud velük foglalkozni, tehát oldjam meg ahogy tudom a felügyeletüket, ez őt egyáltalán nem érdekli.

Megtiltotta számomra a telefonon történő beszélgetést, csak írásban volt hajlandó tárgyalni. Hát tudjátok egy idő után ebbe is beleuntam, miután olyan ordenáré hangú leveleket írogatott, amit bármilyen jóérzésű ember határozottan visszautasítana.
Végülis nagyon örülök, hogy ennek is vége 18 évvel a válásunk után. Csak remélem, hogy egyszer ő is elér ahhoz a pénztárhoz, ahol majd megfizet azért, amit a fiai ellen elkövetett.
Mert tudjátok, minden sor végén ott van az a bizonyos pénztár. Egyszer mindenki fizetni fog.
Én is, de nem őmiatta.

Ja, hát persze, hogy olvastam.

És 1998-ban a nagyobbik fiam (ha kiszámolod) 15, a kisebbik 10 éves volt.
Tehát jócskán érintve voltak, és képzeld mégsem kérték egyetlen egyszer sem az ex-em beleegyezését sem az útlevél kiváltásánál, sem a hosszabbításnál.
Elég volt a válási végzés a gyermekelhelyezésről.

1989-ben váltunk el, és először külföldre 1992-ben vittem őket, tehát 9 és 4 éves korukban, majd ezt követően majd' minden évben, egészen nagykorúságuk eléréséig.

Ezek szerint ezt a jogszabályt sem alkalmazzák egységesen az okmányirodákban.

Szerencsére minket már nem érint ez a kérdés a továbbiakban.

Encara,
az egész hosszú beírásodból és azon belül is a "sikeres" párkapcsolatodról (...) az utolsó beirás utolsó előtti mondata elég lett volna ide, a jogi fórumra, a többi blabla...

Mint ahogyan a Te legtöbb nemes hozzászólásod, kedves Monalisa. Azok ugyanis legtöbb esetben félrevezetőek, mint itt ez az útlevél dolog.
A közös szülői felügyeletet, ha jól emlékszem nem említette a kérdező.

Kalamalyka,
köszönöm kedves hozzám szólásodat (...) mert azért túloznod nem kellene, egyben mindjárt javaslom is olvasni a 09.10. 18:33. beírásodat a "Gyerektartás és láthatás" topicból.

Kedves Monalisa1!

Köszönöm az elemzést, bár ugyan nem kértem Tőled, hogy megtedd, hiszen nem személyesen Neked írtam a "sikeres"
de szerencsére már megszünt házasságomról.
Azt meg pláne nem kértem Tőled, hogy minősítsd azt.

Mellesleg nem értem, hogy Téged mi zavar az én elrontott házasságommal kapcsolatban. Márcsak azért sem, mert egyáltalán nem kötelező elolvasni a beírásokat, viszont ha mégis megtetted, hagyhattad volna akár szó nélkül is.

Tudod, nem kell kényszeresen reagálni a hozzászólásokra, főleg akkor nem, ha nem tetszik Neked, így sajnos úgy tűnik, hogy a Te beírásod is csak az általad minősített bla-bla-bla...... kategória

Kalamalykának meg köszönöm a beírását, amellyel akaratlanul is mellém állt, ez nagyon jól esett.

Tudnék mit válaszolni, de minek...

Szerintem is ... és akkor ezt meg is beszéltük.

Encara,
derill a jogász, aki válási és gyámhatósági dolgokban több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és éveken keresztül egyik oszlopos tagja/segítője volt ennek az "öröklés és családjog" rovatnak a mindennapos hasznos beírásaival, szóva ő szokta volt mondani a panaszkodó elvált feleségeknek: ..."minek mentél hozzá feleségül, a te hibád ami végül is lett a házasságotokból."

Monalisa1!

Kedves az általad hivatkozott szófordulattal élve ..... minek születtél meg, mert úgyis meghalsz.

Hmmm, mellesleg derill megállapítása igen sommásnak mondható, főleg annak okán, hogy a körülményeimet még érintőlegesen sem ismeri csakúgy mint te.
Ha alpári akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy bunkó.

És ha te a követője vagy és osztod az ő véleményét, akkor ez rád is érvényes, mivel sem te, sem ő nem tud az én életemről semmit. Ahhoz meg kevesek vagytok, hogy olyan megállapításokat tegyetek, ami már súrolja, sőt meghaladja a személyeskedő megnyilvánulást.
Én ugyanis nem panaszkodtam, hanem tényeket írtam le. És azt meg végképp nem hinném, hogyha egy nőt bántalmaznak alkoholos befolyásoltság alatt, akkor arról ő tehet. Úgy látszik előtted ismeretlen a családon belüli erőszak ténye.

Ha a te soraidat olvasom, eszerint ma Magyarországon minden olyan nő, akit megver a férje, vagy a partnere,
saját maga tehet a helyzetéről.
Ha nő vagy nem értelek, ha férfi, akkor nem csodálkozom ..., hogy felmented az ex-emet és egész egyszerűen engem hibáztatsz a történtekért. De ezért csak sajnálni tudlak.

Megkérlek, hogy a továbbiakban tartózkodj a hasonló megnyilatkozásoktól, mert személyes sértésnek veszem.

Ja mégvalami: Mellesleg boldog házasságban élek sok-sok éve.

Hát, vannak olyan kérdezők, akinek egészen egyszerűen nem érdemes válaszolni.

Nem hibáztatlak én téged - milyen jogon is tenném -, csupán az, hogy 18 évvel a válás után csak ki kellet volna már menni fejedből a gőznek...

Az hogy az egyes kapcsolatartásnál netán betart (...) az meg az ő jellemhibája.

Ha egy nő eltűri hogy a férje és/vagy társa fizikálisan bántalmazza, az az ő baja...

Egyetértőleg ObudaFan beírásával.

Tisztelt Fórumozók!
Főleg azok, akikkel valamilyen szinten "beszélgetésbe" keveredtem.

Monalisa1!
Főleg Te!

Ünnepélyesen megkövetlek benneteket, mindazokat, akikkel összerúgtam a port. Bocsánatot kérek Tőletek.

Obuda
K-B-S
Dr. Attika és még sokan mások

Teszem pedig ezt azért, mert Monalisa1 ébresztett arra rá, hogy 18 éve hordozok magamban egy olyan sérelmet, amit már réges-régen el kellett volna temetnem magamban olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehet.
Hogy miért hordoztam ilyen sokáig magamban??? Nem tudom rá a választ és mostmár nem is keresem.

Dühös voltam azért, mert míg én arra törekedtem, hogy bebizonyítsam a világnak és közte az ex-emnek, hogy igenis alkalmas vagyok anyának lenni és fel tudom nevelni a fiaimat tisztességgel, ezt soha nem ismerte el az ex-em.

Dühös voltam, mert minden igyekezetem ellenére nem kaptam önigazolást, pedig csak rá kellett volna néznem a fiaimra.

Dühös voltam és ezért még vagyok is, mert állandóan pereskednem (veszekednem) kell egy olyan emberrel aki már 18 évvel ezelőtt bebizonyította, hogy alkalmatlan apának lenni és én még versenyezni akartam vele.

És végül dühös voltam, mert ráadásul tőletek sem kaptam visszaigazolást az én igazamra, pedig Ti csak kívülről - a részleteken nem ismerve - próbáltatok meg olyan tükröt tartani elém, ami talán kijózanított volna.

Nem vettem észre, de most, hogy Monalisa1 leírta azt a mondatot a gőzzel, meg a fejemmel kapcsolatban mintha tényleg felszállt volna a fejemből.

Nem értem magamat, hogy miért kellett a keserűségemet nyilvánosság elé tárni. De talán pont ez kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek és ezért hálás vagyok nektek.
Remélem, hogy mostmár soha többé nem tér vissza belém az az érzés, ami az írásaimat motiválta és képes leszek józanul belátni, hogy az végleg a múlt hamva és mostmár le tudom zárni, még akkor is, ha november 14-én futnom kell még egy II. fokú tárgyalást a tartásdíjjal kapcsolatban.

Mégegyszer nagyon köszönöm Nektek, de főleg Lisának és ismét kérem a bocsánatotokat.

Bocsánat mindenkitől.

Üdvözlettel:

Kedves Encera!

Nincs miért bocsánatod kérned, senkitől.
A sok évi felgyülemlett probléma után valószínűleg itt és most nyíltál ki előszőr, eddig magadba folythattad a sok bosszúságot, keserűséget. Kinyílt "a" szelep - természetes emberi reakció - és az a lényeg hogy "a" gőzből remélve sikerült jó sokat kiengedned.

Innentől bizonyára másként látod majd a dolgaidat, valamint az ex-ed kisszerűségét is.

Kívánom, hogy a házasságod továbbra is legyen békés és boldog, a srácok pedig sok örömöm okozója legyenek.

Tudod, mi is csak emberek vagyunk itt a Fórumon - akár kérdéssel forduló akár ahhoz hozzászóló -, és előfordul, hogy adódóan egy-két élesebb szó/mondat is leírásra kerül.

Okos ember át tudja lépni saját árnyékát.

... fojhattad...

Kedves Monalisa1!

Az emberi nagyság egyik nagyon fontos fokmérője a megbocsájtás képessége.

Köszönöm, hogy Te megtetted és elolvastad a soraimat, és remélem, hogy a nyomodban járhatok akkor, amikor végre ennyi idő elteltével én is megpróbálok megbocsájtani azoknak is, akik bántottak.

Tudod mi az érdekes ebben az egészben, hogy a környezetemben élők közül senki nem tudta úgy kinyitni a szememet, ahogyan Te tetted, pedig Te semmit nem tudsz rólam. A gyengéimről, a félelmeimről, és a lehetséges jó tulajdonságaimról. De valahogy azért átláttad azt, hogy olyan düh és keserűség van bennem ami miatt szemellenzőt viseltem és nem láttam tovább a saját orromnál.

Remélem, hogy képes vagyok túllépni a saját mumusaimon, ezért mégesgyszer köszönet Neked.

Én is a legjobbakat kívánom Neked és azoknak akiket szeretsz és fontosnak tartasz az életben.

Üdv.:

Kedves Encera!

Ezért érdemes elbeszélgetni, kiírni magunkból az érzéseinket, fájdalmunkat, örömünket, mert ahogy Neked is, másnak is talán ez ad olyan erőt - olyan kapukat nyítva meg - melyek eddig elnyomva ott lapultak a lélek mélyén. Nagyon nagy jelentősége van az őszinte emberi szónak - mégha esetleg néha fájó is tud lenni.
A lényeg: rájövünk hibáinkra, és megtegyük azt - ama bizonyos "gőzszelep" kinyításával -, amit tudat alatt oly régen szerettünk volna, csak talán ez a picike segítség kellett hozzá.

Olyan elvadult, eltorzult amúgy is az életünk., annyi bánat, keserűség, sok-sok stressz mérgezi meg a napjainkat, hogy ezentúl mndenki saját érdeke a lélekemelő, boldog pillanatokat megőrizni.

Kívánok szép, szeretetteli, őszinte családi életet, sok boldogságot.

Gyors segítséget szeretnék kérni. Volt férjem őstermelő, ebből a jövedelméből is fizetnie kell a gyerektartást, ami eddig meg is történt. Arra szeretnék választ kapni, hogy milyen módja van annak, hogy elszámoljon vele, hogy az után fizet-e, amennyi a valós jövedelme, vagy megcsonkítja ezt az összeget?

Még azt szeretném kérdezni, hogy mi a módja, hogy ezt a bevételét ill. az összes bevételét kb. 5 évre visszamenőleg ellenőrizni lehessen?

És még egy: bejelentette, hogy jövőre egyáltalán nem is kapunk belőle, mert nem lesz a nevén! Ez ellen tehetek valamit? Előre is köszönöm a válaszokat.