„Egyébként javaslom, hogy pl. olvasd el mit és milyen stílusban írt az alábbi ügyvéd úr egyes bírókról, pl. az őt másodfokon meszelő bírói tanács tagjairól (azaz jogász kollégáiról), aztán majd utána elmélkeldj etikai kérdésekről....”
Kedves Egyjogász, remélem, ha kissé átgondolod, másképp látod! (Aztán, ha nem, hát akkor nem.) Ha a napi politikai eseményeket nézzük, nagyon jó példával lehetne megvilágítani a dolgot, de a politikát jobb itt kihagyni, mert az előző érzelmi viszonyulásokra gondolva, attól aztán még szűkebbre zárul a megértés lehetősége.
Tisztázzuk: nem azt mondom, hogy a kritizáltak jók (ezt nem is én döntöm el, de más sem), vagy helyeslem amit csinálnak, stb. Ha nem azelőtt háborodtál föl, mint értelmezted volna a hszt, láthattad, azt írtam, a pellengérezettek lehetnek akár „szerencsétlenül megnyilvánulók”, vagy, hogy „bárakármit” is tesznek, a „hülyeséget is beleértve”.
Nem hiszem, hogy higgadtan nem értenél azzal egyet, hogy ha valaki kaki-pisi vicceket mesélve vígad, és azt elítéled, akkor neked is kaki-pisi színvonalon kellene ezt érzékeltetni. Most valahogy ez jön le. Egy-egy tettről lehet véleményt mondani természetesen. Azonban, az ilyen topikokat nézve – vegyük ide pl., a „gyűjtsünk a kollégának” gúnyt is –, itt nem ez történik. Ahhoz, hogy egy embert - és nem a hibás tettét - folyamatosan kigúnyoljon valaki, és ez bizonyos fokú szórakozássá fajuljon, háát, azért az nem méltó (itt) senkihez. Nagyon nagy különbség van az építő jellegű, higgadt és kulturált véleménynyilvánítás, és mások gúnyolása, alázása között. Gondolom, nem cáfolod, hogy ha az utóbbi történik, az nem védi a mundér becsületét, hanem tovább rombolja.
