Kedves Mindenki!
Budapest egyik zöldövezeti társasházában kis családommal zajos, ordenáré szomszédok áldozatai vagyunk mi is, akik – ahogyan az lenni szokott - nem értenek a szép szóból. Sok értékes ötletet olvastam itt a fórumon, hogyan tereljük hivatalos útra az ügyet, egy valami azonban nem világos.
Mi a helyzet akkor, ha a zajongás alapvetően csak bennünket zavar? Ilyenkor is megillet a birtokvédelem? Hogyan tudjuk hitelt érdemlően bizonyítani az igazunkat? Illetve, mennyi indokolatlan zajkeltésből származó zajt köteles eltűrni a polgár?
Nagy méretű, belső kétszintes, tetőtér beépítéses lakásokról van szó. A zajongás fő helyszíne az a szoba, amely kizárólag a mi lakásunkkal határos. A másik oldalról további két szoba, hátulról vizesblokk és lépcsőfeljáró veszi körbe a zajos lakó „tanyáját”. A tetőtér alatti szint ugyanehhez a lakáshoz tartozik, míg az ez alatt lévő önálló lakást pechünkre senki sem lakja.
A mega hangfalakat természetesen a mi közös falunkon helyezték el a kedves lakók, különben ki mást is kergethetnének az őrületbe a ricsajjal?
Így viszont a birtokvédelmi eljáráshoz szükséges független tanukat nem tudjuk produkálni, hiszen a társasház többi lakóját érthető okból nem zavarja a falunkon dübörgő basszus és az aktuális kedvenc lemez üvöltetése. Ha hallják is egyáltalán, nyilván sokkal kevésbé zavaró számukra.
A zajongást egyébként – többszöri szóbeli és írásos kérésünk után – újabban a nappali, koraesti órákra időzítik, de bennünket így is zavar az obszcén szövegű lagzizene (persze modern hangszerelésben, ütős basszussal, had remegjen az asztal), a részeg gajdolás aláfestésnek, és egyáltalán bármi, amit akkor és ott, abban a formában nem szeretnénk végighallgatni. Természetesen nem az életvitelből származó zajokra gondolok, hanem a kimondottan indokolatlan elmebeteg ricsajozásra.
A basszus mellett a hangerő egyébként olyan, hogy lassan kívülről fújjuk mi is a lemezeiket…
Előre is köszönöm a segítséget!
