Ügyész / ügyvéd

Kedves Iza!
Ha tényleg hátszél nélkül kerültél be, akkor Te egy nagyon szerencsés ember vagy. A legutóbbi 20 helyre behívott 43 pályázó között én is ott voltam és immár sokadik alkalommal kaptam meg a "sajnos most sem nyert" levelet. Nekem egy életre elegem lett az ügyészségből. A bírósági fogalmazók felvételével kapcsolatos blog bejegyzéseddel teljesen egyetértek!

Jogjogjog!
Teljesen mindegy, hogy mit válaszolsz a "Miért szeretne ügyész lenni?" kérdésre. Továbbra is vallom, hogy nem a meghallgatáson dől el, hogy kit vesznek fel.

Bocsánat nem jogjognak, hanem ujhusnak szántam az előbbit

Kedves Kacsa 1111!

Köszönöm a hozzászólásodat és azt, hogy megosztottad a véleményedet.

A hozzászólásod sokat elárul rólad, gondolok itt a kioktató hangnemre. Nem bántottál meg vele, nem kell, hogy aggódj, elég régóta fórumozok már ahhoz, hogy tudjam mindenféle hozzászólások érkeznek. De ez így is van rendjén.

A kioktató hangnem és a stílus mögött gondolom azért ott egy megfontolt, sokat tapasztalt ember, aki megjárta már az ügyészi és ügyvédi pályát egyaránt. (mert ha nem, akkor bizony minden alap nélkül „teszel itt rendbe” bárkit is).

Az ügyészekre vonatkozó jogszabályokat nem ismerem 100%-an, de úgy tudom nincs próbaidő a fogalmazóknak, titkároknak, ügyészeknek. Ha tévednék javíts ki.

Tojáshéjról meg annyit, hogy a ismételten úgy „szóltál be” valakinek, hogy mégcsak nem is ismered
...

Az ügyvédi pályáról azok után mondtam véleményt, hogy kb. összesen egy évet dolgoztam ügyvédi irodában, és több helyen (értsd: min.20) voltam állásinterjún, több ismerősöm, barátom is ügyvéd. Ezen felül dolgoztam a versenyszférában, alapítványnál, és a tudomány fellegvárában is. Mindezek után kerültem csak az ügyészségre, és ide sem a szél fújt, hanem keményen megdolgoztam érte.

Az, meg hogy örülök, hogy bekerültem az ügyészségre, engedtessék már meg nekem 

További szép napot!

Liza

P.S.

Szerintem érdemesebb a blogról alkotott véleményedet a blogomra megírni. Nem szokásom letiltani hozzászólásokat, írj bátran. Minden véleményt tiszteletben tartok.

Kedves Pöszke!

Az ügyészségre semmilyen hátszelem nem volt, ha csak azt a sok imádságot nem számítjuk, de az azért elég hatékonynak bizonyult, nemde? :-)

Próba szerencse alapon pályáztam. És bejött.

Ne legyél elkeseredve, azzal, hogy nem vettek fel, nem rólad mondtak véleményt hanem inkább mások jobban szerepeltek (ezt értsd ahogy akarod, nálunk is voltak csókos emberek, ez csak most derül ki utólag, nyilván).

Szerintem ha igazán erre vágysz ne add fel a próbálkozást. Újabb és újabb pályázatok vannak. Érdemes nem csak egy helyre (a lakóhelyhez legközelebbire beadni) hanem távolabbi de még elérhető helyre is.

Üdv,

Liza

Nembíromki, nembíromki...

Imp., megvan a társad!! :D

Kedves Csipke,

pont ugyanez jutott eszembe!!!:)))

Kedves Izaliza,

„nem kell, hogy aggódj”

egy pillanatig nem aggódtam.:)

"az értékrendemnek abszolút megfelel az, hogy a bizonyíthatóan bűncselekményt elkövetőket megbüntetjük"

Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de biztos az ügyész "bünteti" meg -bár kissé szado mazósan hangzik ez:) a bűncselekményt elkövetőket? Korlátozott büntetőjogi tudásom alapján ez a bíróság feladata (ártatalanság véleleme és egyéb nyalánkságok)...

Kedves Rexor,

a mondat folytatódik...

És igen, abszolút jól tudod, még a korlátozottnak mondott tudásod alapján is :-) Bár ez mindig relatív, hogy kinek mi a korlátozott. Szerintem mindenki tudása korlátozott.

Kedves Iza,

Ezért írtam, hogy nem akartam szőrszálhasogató lenni, de ha már ügyészséget képviseled köztünk, gondolom nem árt a pontosság :).

Kedves Rexor,

parancs értettem! :-P

Képviselni nem szeretnék senkit,és semmit. Én csak a saját álláspontomat szeretném megosztani, és nem az ügyészségét. Isten ments. Nem gyúrok én semmilyen fegyelmire :-)

Kedves Iza,

Parancsolni nem szoktam (én magam is már régen kaptam parancsot, még katona koromban :).

Kedves Rexor,

„én magam is már régen kaptam parancsot”

no és az asszonyé, az smafu?:)))

Kedves Kacsa,

Na igen, de az inkább kérés szokott lennei. Vagy mi annak hívjuk :).

Kedves Rexor,

idéznék egy klasszikust:

"- de ez nem fasizmus?

• nem, ugyanis ezt nem hívjuk annak!"

:)))

Nem is olyan rossz parancsot kapni és azt teljesíteni. Felelősség a parancsot adóé. Nagyon sok olyan katonát ismertem, aki kifejezetten elvárta, hogy neki parancsoljanak, azt végrehajthassa, de ne kelljen saját magának döntenie.

Kedves Pöszke! Én nem azt kérdeztem, milyen választ kell adni a bejutáshoz, hanem mindössze arra voltam kíváncsi, TE milyen választ adtál. Amihez persze semmi közöm, puszta kíváncsiság volt.

Izaliza!

Én is olvastam a blogodat, nekem nagyon tetszik! Lehet neked írni priviben, ha nem tolakodás?

Kedves ujhus:),

csak óvatosan, mert izaliza a blog bejegyzéseiben nem törekszik az objektivitásra, és ezért el is fut a realitás mellett néhol...

Kedves Dr.Attika,

„Felelősség a parancsot adóé”

sorolni lehetne az ez alóli kivételeket, akár a rendőrségi törvény alapján, akár csak emlékezve a védelem kudarcára a nürnbergi perben...

Kedves Kacsa!
Nincs kivétel. ( Persze a Btk. bizonyos esetben mentesíti a büntetőjogi felelősség alól a a parancsra elkövetőt.) A szolgálati szabályzat viszont úgy rendelkezik, hogy " A parancsnok felelős azért amit megtett, és azért is amit megtenni elmulasztott.) A parancsnok tevékenysége pedig alapvetően parancs adása. Mulasztása pedig a parancs nem kiadása.

Attila,

Azért elég veszélyes ez a gondolatmenet. Kacsa példájából kiindulva "szolgálati szabályzat" alapján Himmleren, Hitleren és Gőringen kívül (akik öngyilkosok lettek), senkit nem lehetett volna elítélni. Én úgy tudom, hogy ha a parancs közvetlen életveszélyt okoz, akkor nemcsak joga, de kötelessége is a parancsot kapónak azt megtagadnia.

Azért a kor német hadseregében a parancsmegtagadók sorsa megjósolható volt...

Kedves Rexor!
Nem a gondolatmenet veszélyes, hanem a parancs teljesítése vagy nem teljesítése következménye.

Van még egy pontja ( legalábbis 1989-ben volt) a szolgálati szabályzatnak, ami azt tartalmazta, hogy "A parancs szent, megfellebbezhetetlen, annak bírálata tilos.) Ezek után a parancsot kapó mit tehet? Végrehajtja. Tudom, hogy ez lelkiismereti konfliktust teremt és férfi legyen a talpán, aki ezt feloldja olyan esetben ami 1988-ban történt október 23-án. 1988. október 23-a előtti napokban azt a parancsot kaptuk, hogy amennyiben az "ellenforradalmárok" behatolnának a laktanyába és a fegyver és lőszerraktárakból fegyvereket akarnának zsákmányolni, akkor autamatikus a tűzparancs. Ha behatoltak volna- szerencsére egy fránya "ellenforradalmár" nem járt arra- kiadom a tűzparancsot? Magam sem tudom a válazt.

Kedves Dr.Attika,

„Felelősség a parancsot adóé”
„Nincs kivétel.”

Szokás szerint megint séróból nyomod a tárgyi tévedést. A felelősség bizony előfordul, hogy megoszlik a parancsot adó és a parancsot kapó személy között (Rexor jó irányban kapizsgált pusztán jogérzékből):

„108. § (1) A katona szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, kivéve, ha azzal bűncselekményt követne el.”

Imp+Izaliza:-D, sok sikert:-D.

Most irigységből kóstolgatjátok ezt a lányt?