phd

véleményem szerint a jogtudomány területén történő kutatás nem a klasszikus értelemben vett kutatás

igazi PhD hallgatói és tudományos élet természettudományok területén jobban végehzető

van-e mit kutatni a jog területén?

én azt a sajnálatos tényt vettem észre, hogy ez nem áll másból, mint hazai, illetve külföldi szakirodalom átszerkesztése, átírása, horribile dictuc kimásolása

én egy éve végeztem alapképzésben, és a jövőben (mondjuk szakvizsga után kezdve) mindezek ellenére legalább az abszolutóriumig el szeretnék jutni, igaz csak egy idegen nyelvet ismerek, de azt sem használom két éve...

egyébként azért végezném el a PhD képzést, mert a jövőben, mondjuk hat-nyolc év múlva tanítani is szeretnék, és azt nem lehet tudományos fofokozat nélkül tenni

Egyetértek hunfrakkal abból a szempontból, hogy elég nehéz jogi témában innovatívnak lenni...gyakorlatilag bármely más területen könnyebb.

Bár azért mindig vannak újonnan felmerülő helyzetek, amikre a jognak reagálnia kell, és abban a témában lehet újat alkotni.
igaz ezt Magyarországon elég nehéz megtenni...az innováció más országokban történik és mi legfeljebb feldolgozzuk és átfordítjuk a magyar valóságra.

Egyébként szerintem sem nagy kunszt elvégezni, ha az ember tényleg erre fordítja az idejét és energiáját. nem kell hozzá különösebb külső támogatás vagy 'hátszél'.

Az egyetemi oktatás fokozathoz kötését meg azért nem tartom megfelelőnek - ebben a formában - mert csak tovább mélyíti a már egyébként is meglevő szakadékot az egyetemi/elméleti és gyakorlati jogászok között.

"ha az ember tényleg erre fordítja az idejét és energiáját"

tehát munka mellett (8-17h) nem valószínű a siker e téren?

minden bizonnyal jóval nehezebb munka mellett értekezéseket szerkesztgetni, mint ha valaki nappalin végezné, de én a nappali tagozatos PhD-t időpocsékolásnak érzem

gyakorlat és szakvizsga a piacon többet ér, mint tudományos előélet - gyakorlatban sokkal többet lehet tanulni, tapasztalni, rájönni apró részletekre, mint egyes szakcikkek elemezgetésekor - persze utóbbira is szükség van...

Kedves hunfrakk,

nem mondom, hogy nem lehetséges...9,59et is lehet futni 100on...
csak nehéz...:)

ami a gyakorlatot illeti, teljesen egyetértek veled...100szor többet ér szerintem is...
a baj az, hogy az egyetemeken nem ezt kérik, hanem a PhD-t...
ha pedig tanítani akarsz tényleg (bár én átgondolnám a helyedben: ennyi hiú és kicsinyes embert egy helyre ritkán zárnak össze...:) tisztelet a kivételnek) akkor megkerülhetetlen jelenleg - sajnos - a PhD.

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Aki úgy érzi, hogy a jog területén nincs mit kutatni, és nem hisz ebben az egészben, az válassza inkább a prókátori pályát. Igenis vannak innovatív témák, akár Magyarországról is lehet ezeket nemzetközi szinten művelni, persze nem feltétlenül 20-30 esztendősen. Aki a jogtudományt kívánja művelni, annak olyan mennyiségű magyar és idegennyelvű szakirodalmat kell(ene) ismerni, amelyek felkutatása és elolvasása éppen elég feladat (legalábbis az általam valamelyest jobban ismert jogterületen). Esetünkben nem arról van szó, hogy tízen írunk egy háromoldalas "értekezést", és az első és az utolsó szerző jelentősebben számít, és persze a tízben benne kell lennie az opponens(ek) neveinek (mint szerző!). Nekem adódott olyan téma, ahol csak egy sima bibliográfia-összeállítás elvett három hónapot (mondjuk nyáron volt, amikor persze alig van nyitva könyvtár). És ha már itt tartunk, sokan még egy tisztességes bibliográfiai leírást sem tudnak csinálni a forrásaikról.

Én eléggé szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Hivatalosan ugyanis nincsen közzézéve a Doktori Iskolába történő felvételi sikerességéhez szükséges "kapcsolati minimum". De az számomra biztosnak tűnik, hogy nemigen sikerülhet demonstrátorkodás, TDK, publikációk, konferencia-részvétel, esetleg Köztársasági Ösztöndíj és egyéb csacskaságok nélkül.
Mert rendben van, hogy van elképzelésed, és rendelkezel a fent említett dolgokkal, de kell egy decens téma, hozzéférhető szakirodalommal, a teljesíthetőség elengedhetetlen (ne akarjon az ember H. L. A. Hart-szintű dolgokat írni), kell egy tanszék, ahol szeretettel fogadják a témát, valamint kell egy témavezető, aki legalább docensi beosztásban dolgozik, és minden további nélkül támogatja és felügyeli a kutatási tervet és magát a folyamatot. Ha mindez adott, akkor már csak a felvételin kell túlesni tavasszal, és a következő szeptembertől már az egyetem x Doktori Iskolájának hallgatója lesz az embör. Óratartás, adminisztráció, időre publikálás, témavázlatok kéthetente, beszámolók - meg megélni. Nem hangzik annyira jól.

Kedves Legislator,

ami bibliográfia összeállításáról írtál egyetértek: láttam már förmedvényeket, és nem csak phd értekezésekben, hanem nyomtatásban megjelent monográfiákban is...

még azzal is egyetértek veled, hogy a jog területén is lehet találni olyan témát, amin lehet még dolgozni.
az már más kérdés, hogy nagyon sokan (többség) "lerágott csontokat" rágnak meg újra.
ennek szerintem az is oka, hogy innovatív témához sokkal nehezebb konzulens találni Magyarországon. ismerek valakit, aki - még réges régen (értsd: több, mint 5 éve)- a jogi személy b.jogi felelősségéről akart írni...nem kevesen hajtották el, míg végül feladta, és írt valamit a Btk. büntetési rendszeréről...

innovatív témában nehezebb is szakirodalmat találni...(pl. a private equity fund, hedge fund vagy venture capital jogi aspektusáról elég keveset lehet találni - magyarul; még a projekt finanszírozásról is bántóan keveset)
visszafelé persze nem feltétlenül igaz a megállapítás, azaz ahol sok szakirodalom még lehet újat alkotni - csak nehéz

Tehát:
se konzulens, se szakirodalom - nem csoda, ha a hallgató inkább nem akar mindáron újat mondani...

ugyanakkor viszont lenne rá igény, mind a hallgatók, mind a piac részéről, hogy az egyetemeken elővegyenek olyan 'innovatív' témákat, mint e-commerce, corporate governance, technology transfer, capital markets stb. valamint, pl. amiket fent már említettem.

a magyar egyetemek azonban ezekben a témákban inkompetensek, mivel

1. phd-hez kötötték az oktatói pályát, és a területen tevékenykedő jogászok ritkán rendelkeznek vele,
2. - és ez már túl mutat a témán - nem tudják megfizetni.

"láttam már förmedvényeket, és nem csak phd értekezésekben, hanem nyomtatásban megjelent monográfiákban is…"

Szent István Társulat? mármint a könyvkiadó. Az tényleg vicces...:):)

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Szerintem mindenki igyekszik a minimumra csökkenteni az egyéni publi számát, és inkább recenzióból készül sok (azt is kell, ugye). Hiába a kis mennyiség, egy 10-12 oldalas, publikálható írás másfeles sortávval igencsak kiszívja az embert.

Pont hogy nehezebb tömören írni. Más területen nem véletlen, hogy általában a legngyobb nevek képesek pl. középiskolai tankönyveket szerkeszteni. Jó példa erre a 2007-ben megjelent Filozófia c. tankönyv az Akadémiai Kiadó gondozásában. Mit lehet Arisztotelész metafizikájáról mondani 15 oldalban, amikor a primer irodalomban minden szónak jelentősége van?

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Kedves Order,

amit a recenziókról írtál, azzal mélységesen egyetértek...amik nálunk megjelennek ezen a néven, már-már reklámnak minősülnek, nem pedig ismertetés-bírálatnak.

de, hogy értsd miért van ez így:
ritkán írja az a recenziót, akinek a neve alatt megjelenik...gyakran maga az író írja meg, és kiadja valakinek a neve alatt...van, hogy, akinek a neve alatt jelenik meg, nem is tud róla...(ilyet is láttam már)
még ritkábban van az, hogy az író, akinek a művéről a recenzió készül, nem olvassa el és dolgozza át a recenziót, mielőtt kiadásra kerül...
de a legbrutálisabb, amikor szinte szóról szóra ugyanaz a recenzió jelenik meg ugyanarról a műről 'több ember tollából'...és (ami már a pofátlanság határát súrolja) gyakran ugyanannak a folyóiratnak más-más számában.
ez persze felveti azt is, hogy a neves, 'magyar jogi' periodikák igen tisztelt szerkesztői mi a répát csinálnak???

szóval kedves lakatosmrk, ezért is készül sok recenzió...
"épitsük az impact-factor-t!"
:)))

röhej, ami a magyar 'jogtudományi' életben folyik...

Kedves Legislator,

mielőtt még megszólnál az előbbi kirohanásomért:
mély és őszinte tisztelet a kevés kivételnek.

értem én, látom, én, a BTK-n még rosszabb a helyzet...

de ha továbbménünk egy kicsit, a következő még jobban elszomorít. Közeli ismerősöm egy kiváló filozófiatörténész a Fil. Int.-ben az Eltén, 35 éves, summa cum PhD-vel francia fenomenológiából, egy saját könyvvel és 10+ cikkel, antológia-főszerkesztéssel, és nem léptetik elő tanársegédből (!) adjunktussá, mert nincs pénz kifizetni a magasabb fizetési kategóriát. Perelni meg nem sok értelme vagyon. Ráadásul a PhD-ért és a habilitációért (debilitáció...) százezret lenyúl az egyetem. Na ez katasztrófa. Azért a jogi karok jobban el vannak eresztve szerencsére, dehát nem mehet mindenki jogtudornak.

Orderrel nem értek egyet recenzió-ügyben. Szerintem például az ELTE Actában akad nem kevés nagyon értékes tanulmány igényességű recenzió. (De máshol is: pl. Közigazgatási Szemle, International Journal of Public Administration in Central and Eastern Europe). Az ELTE Actában az idegen nyelven írt könyvről készült recenzióknál (is) jó néven veszik, ha sok lábjegyzettel bizonyítod a témaismeretet, ismered a szerző korábbi munkáit, hozzá tudsz szólni egy-egy könyv által felvetett témához (de nem az ottani szakirodalom kimásolásával). Van, ahol tilos viszont lábjegyzetet írni. Fontosak az egyéni gondolatok is. Kevésbé ismert forma az annotáció, ez folyóirat-terjdelemben max. fél oldalas összefoglalás, általában 3-10 kötetről, ezek is nagyon tanulságosak és informatívak lehetnek, rövidségük ellenére is. Persze, nem olyanokat kell felkérni, akik másfél évig ülnek egy recenzión. Egyébként lehet olyan helyzet (1000 oldalas külföldi kötet), amikor célszerűbb, ha többen írnak egy recenziót, de ez mindenhol kivételes eset, Mo.-n (közigből legalábbis) két precedens, ha van erre (egy meg egy 200 oldalas magyar kötetre, de az más...). Egyébként nyugaton sem fizetnek sehol publikációért. Régen volt két jól fizető jogi lap (akkor én még nem publikáltam) ma azok is rosszul fizetnek, egy jól fizető (részben) jogi lap van, de a címe nem fontos.

A társadalomtudományokban nincs impakt faktor, legalábbis amit ezen a címen mérni akarnak, objektív okokból nem vethető össze a természettudományi eredményekkel. Elég az idézettség is.

Kedves Márk,

A jogi karokon sem jó a helyzet. Öt éve volt egy időszak, hogy minden külföldi folyóiratot lemondott egy neves egyetemünk. Fél éve megdöbbenve észleltem, hogy a körülbelül évi 2000 ft-os előfizetési díjjal járó, háromhavonta megjelenő Magyar Könyvszemlét sem tudták már előfizetni
:-(((. Ahogy hallom, a Bölcsészkaron nem egy ilyen tanársegéd van akkor. Viszont tudok olyat, aki nem rég kapta meg a PhD.-jára az adjunktusit.

"Ritkán írja az a recenziót, akinek a neve alatt megjelenik"

Akkor én üdítő kivétel vagyok, tudomásom szerint a saját nevem alatt eddig csak a saját recenzióim jelentek meg. De ezentúl még éberebben figyelek:-).

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Egyébként az előbb említett ELTE Acta 2007. évi kötetében Csehi Zoltán hoz példákat (216. p.) a kritikai hangvételű recenzióra; így Lábady Tamás Tamás Lajos kötetét elemző írására (BUKSZ 1992/2. 161 skk.), továbbá Földi András Gedeon Magdolna könyvét vizsgáló dolgozatára (BUKSZ 2007/3. 224 skk.)is utal a magánjog és a római jog köréből.

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Order, lehet hogy tudom, melyik az a recenzió:-).