Jogász munkanélküliség

Elnézést kérek, egyrészt és főleg nem itt kell politizálni.

Kedves Asus!

En csak egy konkrét tanácsot szeretnék adni. Ha úgy érzed, hogy a kitartó próblákozás ellnére nem jött össze jogi munka, és ezért mindenképp más területre lennél kényszerű most menni, akkor miért nem mész el mondjuk 1 évre külföldre - és ott végzed a nem jogi munkát 1 évig, közben megtanulsz egy nyelvet rendesen, amivel az itthoni jogi (!) álláslehetőségeid jelentősen megnövekednének.

És ne gondolod, hogy ehhez különösebb tőke kell. Csak bele kell vágni. Én is ezt tettem és nem volt rossz döntés.

Úgy látom kezdünk sokan lenni, nem baj...de az újak kedvéért újra leírom, ezugyan azokat nem fogja boldogítani, akik munkanélkül vannak...

Szinte minden országban jogásztúlképzés van, a lengyelek pl. 4x annyi jogászt termelnek mint mi, arányosan!!! De a németek sem állnak túl jól és még lehetne sorolni.

Aki nem tudná: az OM évente 10%-kal csökkenti a jogi kari felvételi keretszámokat. Persze cseszhetik: mert ha az egyetem pénze nem elég, akkor már most látszik a tendencia, hogy újabb és újabb képzéseket fognak indítani, ahol újabb és újabb jogászok képződnek...nincs ennek vége soha.

Nem vitás, hogy szerencse is kell: már leírtam az asszony példáját, akinek eltitkoltuk a diplomáját, csakhogy "alantas" munkát végezhessen, mert különben onnan is elküldik, mert azt hiszik tégla:((. És csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy közben el kezdtünk építkezni és a nyakunkon a 10 millás hitel, volt olyan időszak, hogy effektíve zsíros kenyér és társai és 9 féle hitelt fizettünk!!! Mert már az egyiket kellett a másikból finanszírozni. Közben meg fel kellett mondani vagy 3 portfóliós biztosításunkat, azokan is jó sokat buktunk...szóval nem sok hiányzott hozzá, hogy fejreálljunk. Ez kb. 2 év volt.

Közben meg eccercsak kapott egy levelet egy olyan helyről, ahová 1 évvel korábban küldött önéletrajzot és most ott dolgozik az átlag többszöröséért nem napi 100 órában. Szerencsénk volt. Ez van. Viszont megfizettük az árát úgy érzem. Egyszer fenn, egyszer lenn.

Visszatérve a témához: már 1991-ben, amikor Gólyatáborban voltam, már akkor azt mondta a dékán, hogy a végzett jogászok 1/3-a pályaelhagyó lesz! Ezt mindenkinek be kell kalkulálnia. Ma már valóban k...nehéz jogi munkát találni, nagyon sok kitartás és szerencse és persze kapcsolatok.

Miért tanul az ember ennyit a semmiért??? Kérdezhetik azok akik hosszabb ideje munkanélkül vannak. Azért mert a kezében van egy diploma. És az állam nem fogja tudni megoldani a mi problémánkat, mert azt nem csinálhatja meg, hogy 10 évre bezárja a Karokat csak azért, hogy mindenki el tudjon helyezkedni. Nem tud új ügyeket produkálni, hogy legyen elég ügyvédnek munka. A bírák számát valóban meg kéne 2xni, de önmagában az sem old meg semmit.

Megoldás? Szerintem egy út van: specializálódni kell, de nagyon. Volt egy évfolyamtársam, akiből nem néztem ki semmit és annyira beleásta magát egy k... nehéz területbe, hogy 30x évesen "főbíró" lett. És persze van még egy kitörési út: meg kell tanulni olyan nyelvet, amit nem sokan beszélnek: pl. nem sok embert ismerek jogászt, aki beszélné a kínait...na jó ez félig vicc volt.

Vagy: a nagy irodákban mindig keresnek jelölteket. Jó tudom kell hozzá gyomor, meg napi 24 óra...de mindenért meg kell szenvedni. Van egy évfolyamtársam, aki a világ legnagyobb irodájában dolgozott, aztán most meg kint ül Brüsszelben olyan helyen, hogy ő az "atyaúristen" magyar ügyekben.

Vagy: ki kell menni Brüsszelbe, akinek van "vér a pucájában", mindig van felvétel. Jó pénz van, jó társaság és nem kell megszakadni a munkában.

Több ötletem nincs.

Kedves Hozzászólók!

A helyzet az én esetemben is hasonló. A különös csak az, hogy ahova álláspályázatot nyújtottam be és (egyáltalán) visszajeleztek, hogy "jelenleg nincs az Ön végzettségének megfelelő státusz, de nyilvántartásba vettük" stb... nos, ezeknek a leveleknek az aláírói közül egy sem volt sem doktor, de úgy lehet, hogy még felsőfokú végzettségű sem. Bizonyára nem is szívesen alkalmaznának egy olyan beosztottat, akinek magasabb végzettsége van, mint a vezetőségnek...

Sziasztok

Hasonló helyzetben, azzal a külömbséggel, hogy én évekkel ezelőtt munkaadó voltam... most én is munkanélkül... pontosan hét éve... nem hiszem, hogy valaki időben überel engem...

Sziasztok!

Régóta olvasó vagyok de hozzászólni most szólok először.

Részemről nappali tagozaton végeztem el a jogot 2005 májusában Pécsen, nehéz szülés volt mert 1995-ben érettségiztem, és mellette sokmindent csináltam, és dolgoztam, be kell vallanom bár humán beállítottságú vagyok, nehezen tudtam beleszokni a néha értelmetlen magolásba.

Mikor az egészet elkezdtem még láttam némi fantáziát a dologban ez azonban az egyetemi évek alatt szépen lassan elenyészett. Hacsak nincsen szerencséd manapság pénz és kapcsolat nélkül jól fizető munkát meglátásom szerint nagyon nehéz találni, de ezzel nem hiszem hogy újat mondtam volna bárkinek is :)), igaz nem tartozom a kiemelkedő tudású szakmai képességű emberek közé, de hülye sem vagyok és valószínűleg egy gyengébb egyetemen sokkal korábban a kezembe nyomták volna a diplomát ( aminek az értéke lassan de biztosan ér egyre kevesebbet ). Van olyan barátom aki nagyon okos és intelligens ember létére az ország egyik legjobb ügyvédi irodájában fejezi be lassan szakvizsgáját, és van olyan aki bár szinté summa cum laudéval végzett sajnos igen messze dolgozik álmai állásától, mivel nem ismerte a játékszabályokat hogy időben befogja a száját, valamint rengeteg olyan buta ismerősöm van aki nagyon jó helyen csücsül mivel szülei kapcsolati illetve valós tőkéje remekül múködött. Akiknek van munkája azok is csak vegetálnak, mint az ország döntő többsége. Teljesen felesleges azon vitatkozni hogy most valaki 50 vagy 60 000 forintot keres, hiszen mindkettő rettentően kevés, bár természetes velejárója a hatalmas túlkínálatnak. Mivel az X év alatt rengeteg évfolyamot végigjártam barátaim egy része jelenleg szakvizsgázik, és úgy tekintenek erre az eseményre mintha ettől fogva életük gyökeresen megváltozna, pedig ehhez sem jár automatikusan egy ügyvédi iroda.

Diplomázás után nem kívántam beszállni az alullicitálos álláskeresésbe, így most külföldön dolgozom, igaz ezt már nyaranta megtettem néha , most éppen Angliában, és igen messze a jogi állástól mert egy étteremben vagyok pultos. Sokáig gondolkoztam Spanyolország és Anglia között mert mindkét ország nyelvével remekül elboldogulok, és Anglia mellett döntöttem. Egy percig sem szégyellem és tartom rangon alattinak amit csinálok,igaz angol kollégáim nem tartanak teljesen normálisnak, mert itt ennek a munkának semmilyen rangja nincsen, csak ha jogász, orvos, vagy tűzoltó vagy, van némi tekintélyed, egy ideig eltartott amig felfogták hogy itt kb. 3 nap alatt keresek meg egy jelölti fizetést, igaz ezt heti 60-65 órában teszem.
Van egy angol srác aki bár végzett és jelölt mégis pincérkedik, mert a jelöltködés itt sem egy túlfizetett dolog, igaz természetesen ha végez a jelöltködéssel,jól fog keresni
Kb. egy-másfél évet tervezek itt, és hét hónapja vagyok itt, meséhetnék sok dolgot erről az országról de ez távol áll ezen topik jellegétől, de itt sem könnyű.

Mindenkinek csak javasolni tudom azt hogy egy kicsit elszakadjon Magyarországtól. Nekem ugyanis nagyon jót tett, mind testileg, mind lelkileg ( és természetesen az anyagi helyzetemnek is, többek között ez volt a fő ok is ). Itt ugyanis lehet némi alázatot tanulni, mely úgy érzem rengeteg kollégából hiányzik, és csak jót tud tenni a későbbi ügyfelekkel való kapcsolattartásban.

Természetesen a későbbi célom a jogi pálya mint hivatás , csak ennek anyagi alapjait most szeretném megvetni, mivel egyelőre úgy tekintek rá mint egy költséges hobbira.

Kedves Gergely!
Jól tetted, hogy külföldön is megpróbálkozol boldogulni.

Azért valakinek itthon is kellene maradnia...

Nincs szándékomban magyarként másol és másképp élni, még akkor sem, ha jól megfizetnek!

(Már csak arra való tekintettel, hogy családos embereknek a külföldi munkavállalás heti 65 órában jelentékeny nehézséget jelentene....)

Kedves Bovary!

Csak tisztelettel tudok adózni annak aki már családos emberként próbálkozik ezen a jogi pálya bizonytalan ösvényen, nekem ez még eléggé távolinak tűnik, talán ez volt az egyik ok amiért külföldön vagyok, mivel nem szeretném ha már családos, megállapodott emberként jönne rám a mehetnék, hogy kipróbáljam magam idegen közegben, idegen országban, mert akkor az nagyon nehéz lenne.
Ha összegyűlik a pénz amiért kijöttem akkor veszem a kalapom és hazajövök ( mert azért a szüleimet, barátaimat és a a balatoni naplementét,
sehol máshol nem kapom meg ), de tisztelettel megjegyezném, hogy magyarként is lehet bárhol és akár másként is élni, ez ugyanis nem betegség ami elmúlik, és azt sem szabad elfelejteni hogy a közeg amelyben élünk globalizálódik ezért sosem árt némi tapasztalat Európáról, és az emberekről akik lakják.