Joghallgatók a jövőről

Kedves Joghallgatók!

Tekintettel a telített álláspiacra és az ezzel együtt járó elhelyezkedési problémákra, kíváncsi vagyok, hogy mi vett rá Benneteket arra az elmúlt 1-2 évben, hogy e nehézségek ellenére a jogi pályára készültök, és végső sorban érdekelne, hogy Ti hogyan értékelitek a lehetőségeiteket az egyetem után?

Érdekel, hogy annak tudatában készültök-e erre a pályára, hogy

1. egyetem után messze nem biztos, hogy el fogtok tudni helyezkedni;
2. ha sikerül is, akkor sem biztos, hogy egyáltalán fogtok kapni fizetést 3-4 éven keresztül. Sőt, ha tényleg felemelik a gyakornoki időt 5 évre, akkor akár 6 év is eltelhet, amire szakvizsga lesz a kezetekben.

Egy szóval tényleg érdekelne, hogy komolyan elhatároztátok, hogy végig csináljátok 5 évig (egyeseknek több) ezt az egyetemet azzal a kockázattal, hogy utána vagy nem lesz állásotok, vagy ha lesz is, akkor TALÁN több évig semmit nem fogtok keresni és szüleitek támogatására lesztek ráutalva.

Várom pro és contra hozzászólásaitokat és remélem, hogy ezzel a kérdéssel sikerül egy sok mindenkinek érdekes vitatémát megnyitni.

Üdv

Jó jogászra mindig szükség van és aki jó, az megtalálja a helyét... Nincs igazán túlképzés, mert sokan azok közül, akik kijönnek az egyetemről, nem alkalmasak a pályára. A múltkor benn az egyetemen hallottam:

• Te miért jöttél ide?
• Mert itt nem kellett matekból felvételizni és egy ügyvéd sokat keres.

Hmmm...Hmmm... Hm.

Én úgy gondolom, hogy manapság a legtöbb diplomával nehéz elhelyezkedni, nem csak a jogival. Persze vannak kívételek. Például az orvosi diploma.
De szerintem egy közgaszdász, gazdálkodási, számvitel.... típusú diplomából is hasonló a túlkínálat mint jogiból.
Egyébként én azért jöttem jogra, mert ügyvéd szeretnék lenni. :-)
Emellett úgy gondolom, hogy a jogi diplomát nagyon sokan, mint általános diplomát szerzik meg, akik közül sokan utána elvégeznek egy másik egyetemet, esetleg vállalkozásba kezdenek. Nem hinném, hogy a nappali tagozatosok nagy része szeretne valaha is ügyvédként, vagy bíróként vagy egyáltalán a jogi pályán dolgozni.
Vagy csak itt ez a helyzet Győrben, ahová ugye hozott pontokkal be lehetett kerülni? :-)

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

A sok hátrány és viszontagság mellett a jogi diploma tán egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül jól konvertálható, s - bár így önmagában bnem sokra mész vele- de egy igen széleskörű, nagymérvű műveltséganyagot, tudásszintet ad. Nekem személy szerint semmiféle illúzióim nincsnek a jogi pályával kapcsolatban, már csak azért sem, mert engem elsősorban a sajtó világa, az újságírás érdekel- azt hiszem erre mondják: az egyik tizenkilenc....
Amúgy tényleg nem tudom mit írhatnék: teljes kilátástalanság, reménytelenség, stb. De őszintén szólva, így első évben még nem szeretném, ha az ilyan irányú depresszív hatások megfertőznék az agyamat. Próbálok minél előbb gyakorlatra menni, nyelveket tanulni, meg amit lehet....de, hogy egy közhelyet is puffogtassak: Az élethez szerencse kell! Azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy a végzettek igen nagy %-a egyszerűen nem alkalmas e pályára, vagy pszichikai-mentális okokból vagy egyszerűen csak képzetlen, s tudatlan- s az is marad ilyen téren.
Remélem, így éjjel, Róma szigorlatra tanulva nem írtam olyan nagy sületlenségeket!
Mindenkinek Szép Napot!

Kedves Doloressa!

Igazad van, hogy a jogásztúlképzés nem egy magyar jelenség és számtalan más országban is felbukkan. Németországban azért kicsit más a helyzet. Bár túlképzés van jelenleg ott is, de a németek növekvő jelentkezés esetében szigorítják a Numerus Clausus-t, vagyis csak megfelelő átlag-érettségijeggyel lehet bekerülni. Egy szóval minél több a jelentkező, annál jobb érettségit kell produkálni. Ezzel szemben Magyarországon úgy látom, hogy ez pont fordítva működik. Miközben az én időmben még jóval 113 pont fölött volt a ponthatár (akkor még 180-an voltunk egy évfolyamban), manapság 95-X közötti ponthatárokról hallani akkor, amikor már 400 főre duzzadnak az évfolyamok. A másik pedig az, hogy Németországban a végzett joghallgatók nem a magánszférában helyezkednek el a gyakorlat idejére, hanem kötelesek körbejárni a bíróságokat, az ügyészséget és a közigazgatást. A férőhelyeket a tartományi kormányok biztosítják. Ennek az az eredménye többek közt, hogy kvázi „állami” fizetésben részesülnek a gyakornokok, ami Németországban tartományoktól függően 800-1200 Euro között mozog (attól is függ, hogy van e gyereked, stb.). Nem azt mondom, hogy ebből már lehet építkezni, de elég ahhoz, hogy ne keljen rakodómunkásként dolgozni, s ezért van az, hogy kint senki nincs arra rákényszerülve, hogy NULLA pénzért elmenjen dolgozni ügyvéd mellé, úgy, hogy közben saját maga fizeti a járulékait.

Azt írtad, hogy képes felszívni ennyi jogászt a munkaerőpiac. Ez talán MÉG így van, de sok jelölt már most megfizeti a túlképzés árát, azzal, hogy állás ellenére egy Fillér fizetést nem kap, hisz az ügyvéd tudja, hogy bármikor válogathat X másik ingyen dolgozó jelölt közül. Lehet, hogy ha csak fele, vagy akár negyed annyi jogász lenne, mint most, akkor a munkáltatók jobban megbecsülnék (megfizetnék) jelöltjeiket, jogi előadóikat.

Üdv

Sziasztok!
Nekem semmi illuzióm, pozitív jövőképem nincs. Ez egy túltelített szakma. Egyetlen továbblépési lehetőség: tanulni, tanulni,tanulni tovább. Sajna nem tehetem meg, hogy évekig, de min. a szakvizsgáig ingyen legyek titkárnő (=ügyvédjelölt)valahol, hiszen még az egyetem alatt is dolgozom.
Ez egyre inkább az olyanok pályája lesz, akik számára mind a tanulmányok alatt, mind a továbbiakban-munkakeresés, gyakornoki idő- biztosított a megélhetés főleg a szülők által.
Nagyon nagyon tisztelem, aki önmaga erejéből, munkájából ér el sikert.

Nagyon becsülendő a továbbtanulás, de megkérdezném, hogy akkor ezek szerint majd harmincegynéhány évesen szeretnél elhelyezkedni pályakezdőként?

Sziasztok,

Nekem semmiféle illúzióm nincs a dologgal kapcsolatban. Én azok közé tartozom, akik olyan célból végzik a jogi egyetemet, hogy egyrészt ha az élet úgy hozza nem kizárt, hogy jogi pályán helyzkedjenek el, de az sem kizárt, hogy nem. Azaz elég rugalmas vagyok, és nem életcélom feltétlenül mindenáron ügyvédnek lenni.. az életem elég változatos mindenféle szempontból, így nem is merném öt évre előre meghatározni ilyen szinten. :)
Ellenben a jogi képzetséggel már most, joghallgatóként is sokkal jobban megállom a helyemet más, adminisztratív jellegű szakmákban is. Éppen ezért így joghallgatóként valószínűleg többet keresek sokkal, mint egy kezdő diplomás jogász, lévén hogy gyakorlatom is van a jog bizonyos területein. Szomorú, de ez van és ha nem találok egyetem után megfelelő munkát magamnak a jog általam megcélzott területén, akkor nem is fogom erőltetni a dolgot, mert ugye élni kell valamiből, ellenben azért a jogi diploma nem ablakon kidobott pénz, főként hogy engem gyakorlati szinten is foglalkoztat a dolog.
A jog az élet minden területén fontos, és mondjuk úgy, hogy aki tisztában van vele, azt nehezebb átvágni is. Ha például céget alapítok egyszer, nem kell ügyvédhez rohangálnom majd minden idióta kérdésemmel, mert tiszátban leszek vele, hogy mi hogy működik (igazából már most is tisztában vagyok vele).

Én azokat a joghallgatókat sajnálom csak, akik abba a hitbe ringatják magukat, hogy majd dögre keresik magukat a szakmában és végigbojtárkodják azt az inkább 4, mint 3 évet.. aztán próbálnak elhelyezkedni és nem tudnak megélni a fizetésükből évekig, mert igazából semmivel sem jobbak, többek, mint pártízezer másik frissen végzett jogász.

A "jövő" szerintem abban van, ha valaki szakjogász és speciális területekkel foglalkozik.. ha tud valami kimagaslót nyújtani akár sima jogászként, akár ügyvédként. Újat pedig nehéz alkotni, ahhoz már ész is kell, ami sajnos sok joghallgató fejéből hiányzik.

hanee

Kedves Blizz'!

Szerintem az orvosoknak sem könnyű elhelyezkedni...itthon. A külhon, az egy másik történet.

.... folyton orvoshiányról hallok a TV-ben, rádióban. Ezt azért a jogászoknál nem hallani.

Talán azért mert amit az orvosok csinálnak, annak értelme is van :)

Háááát.... :-))))

Sziasztok!
Én idén végeztem és az utolsó sikeres záróvizsga feletti öröm elmúltával, már az álláshirdetéseket böngészem. Alapelvárásként kezelik a munkáltatók a tárgyalószintű angol, vagy (bár legtöbbször és) német nyelvtudást, meg legalább 2 éves gyakorlatot. Kérdem én, hogy kinek van ideje félévenként töb ezer oldal bemagolása közben még napi nyolc órában húzni az igát valahol, plussz megtanulni egy nyelvet, de jobb ha kettőt!?Szerintem leginkább azok tudják teljesíteni ezeket a kritériumokat, akiknek a családjában van jogász, ügyvéd aki mellettszert tehetettek némi gyakorlatra és volt elég pénz elmenni egy évre külföldre.
Aki nem ilyen szerencsés és mégis teljesíteni tudja az elvárásokt ráadásul még élni is marad ideje (mert ugye azért az sem mellékes, hogy fiatalok sem leszünk újra...)az nagyon is elismerésre méltó, és megérdemelne egy normális (legalább a dipolmás minimálbér feletti) fizetést. Ilyen kevés van, és ha van, nem becsülik meg!

A jövő nálam: napi 12 óra munka, néha teljesen értelmetlenül, mivel nincs munka, csak a boss nem szól, hogy menjünk haza (szivatás alapos gyanúja)

Kb jó fizetés, ami jelöltként önmagában megtisztelő dolog, de a megélhetéshez, lakás árának összegyűjtéséhez, önállósághoz kevés.

összesítve: olyan munka, amiből nem lesz jövő, de elvonja a jelent... no buli, no haverok, no fanta, no meg no hobbi, no magánélet, no nyaralás, no lakás, no önállóság, no ÉLET.
Ellenben van gépelés, tárgyalás, futkosás, lüke ügyfél győzködése és egy remény egy szebb ügyvédi jövőre, de no garancia erre.

A jövő: felmondás, és elhelyezkedés a közigazgatásban. Gazdag nem leszek, de legalább lesz időm feladni a számlákat :)

Örülhetsz, ha a közigazgatásban el tudsz helyezkedni... Engem onnan raktak ki csoportos létszámleépítés keretében 2 ff nyelvvizsgával, EU-szakdiplomával + néhány év gyakorlattal. Azóta keresek magamnak helyet, de mindenhonnan azt kapom, hogy köszönjük érdeklődését, de mást választottunk... Ígéretek vannak, de azok megvalósulása is a létszámstoppok feloldásának függvénye. :(

Ezt leszámítva a közigazgatásban sem nyugostabb az élet. Gyöpös felettesek, el nem rendelt, de elvárt túlóra, fix fizetésért ugyan, de a túlórádat ugye nem fizetik. Állandó harc a más szakmával rendelkezőkkel, mert a jogász minden jó öletnek az elrontója... Szóval kész horror. Azok a kollégák, akik kiszálltak, ügyvédként brillíroznak, jóval kevesebb munkával.

drusilla, már 20 éve lehet tudni, hogy az angol elengedhetetlen az üzleti életben. A németnyelv-tudásra pedig még hamarabb jelentkezett igény Magyarországon.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jóval hamarabb kellett volna a témával foglalkozni, mint a jogi végzettség megszerzése. Persze, semmi sincs veszve, minél hamarabb belevágsz a nyelvtanulásba, annál hamarabb lesz eredménye.

Manapság már inkább hátrány az angolnyelv-tudás hiánya, minthogy előny legyen a megléte. Hiszen nem kell ahhoz nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező irodának lenni, elég, ha az ügyfélnek vannak nemzetközi partnerei máris jelentkezik nyelvtudás iránti igény.

Sziasztok!

Engem nagyon zavar az a gondolkodásmód, hogy akinek jogász diplomája van, és még állása is, az legyen nagyon hálás. Szerintem visszataszítóak azok az állásajánlatok/állások, ahol a fizetés "csak tapasztalat", vagy olyan követelményeket támasztanak, amelyekre értelmetlenek (pl. egyes helyeken nyelvtudás). Azt gondolom, túl kevés a büszkeség és a profizmus bennünk:
1, tudom, hogy mire vagyok képes
2, tudom, hogy mi az, amit csinálni szeretnék
3, tudom, hogy milyen légkörben nem kívánok dolgozni,
stb.
Ezeket meg kéne tanulni, bár az egyetemen elültetik az emberben, hogy semmi esélye, és jobb, ha befogja a száját. Csak azért, mert nekik nem sikerült. Pedig millió lehetőség van: ha akarsz, pl. jelentkezhetsz Brüsszelbe gyakornoknak (traineeship), és ha hazajössz, nyilván más esélyekkel indulsz.

Ha az álláskeresők azt mondanák, hogy tizenharmadik kerületi, egyéni ügyvéd, ingatlanokkal foglalkozó kisapám, én neked nem fogok dolgozni minimálbérért, napi tizenkét órában, akkor nem lenne ez a helyzet. A munkaerő kínálata - hogy bármit elvégzek, nem számít a munka minősége és az önbecsülésem - teszi a munkaerőpiacot jogi pályákon ilyenné.

Ráadásul - számomra teljesen felfoghatatlanul - a mostani egyetemi hallgatók öröklik a múlt rendszerbeli gondolkodásmódot. Amikor én kaptam egy állást, sokan megkérdezték, ismerős útján sikerült? Ezen teljesen megdöbbentem, mondom: nem, jelentkeztem álláshirdetésre. Csak ehhez egy kicsit utána kel nézni.Mert teljesen tájékozatlanok (fogalmuk sincs, hogyan keressenek állást, hol tudnak utánanézni, még azt sem tudják, hogy melyek a nagyobb ügyvédi irodák). Pedig, ha akarsz, még a Nagy és Tróba is jelentkezhetsz, nem tiltja meg semmi! Tessék megnézni a honlapjukat. És így tovább.

De persze az is tény, hogy a mai idős korosztály a munkaadók között még mindig azt hiszi, hogy a dolgokat "ki kell járni", vagyis a személyes kapcsolatok döntenek a cégbíróságon, és nem a jogszabályok, és még mindig ügyvédi munkaközösségi rendszer van. Fel kéne ébredni végre.

Ingyenmunkát pedig nem szabad végezni senkinek. Gondoljatok bele, ha nem lennének egyetemi hallgatók, a T. Ügyvéd Uraknak kellene rohangálni a hivatalokba, stb. Te az ő munkáját végzed, az ő idejéből spórolsz, ami neki pénzt jelent. De eleget ragoztam, azt hiszem világos a dolog.

Egyetértek!

Jól beszélsz, Horsepower! Az élet minden területén igaz ez, amit írsz, ahol egy adott homogén csoportot nem úgy kezelnek, ahogyan a csoport egyes tagjai szeretnék. Nem akarok nagyon elkanyarodni a témától, de pl sok hölgytől hallani, hogy milyen szemetek a férfiak, holott ugyanez van, a nők kényeztetik, kapatják el a férfiakat, sokan olcsón adják magukat, így a férfiak elkényelmesednek, és elkezdik az összes nőt úgy kezelni ( tisztelet a kivételeknek). A jeleölt-piacon is ez van: amíg vannak mindenre hajlandó, magukat olcsón adó jelentkezők, az elkapatott, elkényeztetett ügyvédek kedvükre mazsolázgathatnak köztük. Az egyetlen megoldás az lenne, ha valami szakszervezet-féle alakulna, amolyan érdekvédelmi szövetség, mely kiharcolná, hogy márpedig az ügyvédjelölt fizetése teszem azt nettó 120 ezer, az alá menni törvényileg tilos. De ennek is lenne hátulütője: kevesebb jelöltet alkalmaznának, és a többi szakma is felhorkanna, pl a pélyakezdő orvosok, hogy mi ez a diszkrimináció.

Sziasztok!
Reszben igazat adok 16 Horsepower-nek.
De ugy gondolom, hogy sajna hiaba mondjuk, hogy ezt penz nelkül nem vallaljuk, fizetes nelkül nem dolgozunk, mindig lesz olyan, aki vallalja. Ha ez nem igy lenne, akkor nem is kellene erröl beszelnünk, hisz akkor mindenki magas fizetesert dolgozna...
Azt szoktak mondani, hogy az allamvizsgaert, majd kesöbb a szakvizsgaert mindent vallal az ember, ha ezen a palyan akar maradni. Ebbe a mindenbe tartozik bele szerintem az, hogy hajlandoak vagyunk fizetes nelkül, vagy minimalis fizetesert gürcölni, hogy a vegen nyerjünk az ügyön (olyan munkank legyen majd, amilyet megalmodtunk).. mar ha egyaltalan 8 ev gürizes utan ezt meg valaki nyeresnek fogja fel...
Üdv. Dórus

Üdv!

Kedves Dórus, azt hiszem , nincs igazad. Én ugyanis azon az állásponton vagyok, hogy csak az felcserélhető, aki szakmailag nem üti meg a mércét. Én jelenleg egy ügyvédi irodában dolgozom gyakornokként, a jelöltek körében a fluktuáció meglehetősen nagy (én kb. 7-8-at láttam távozni), és ennek fő oka az, hogy alkalmatlanok voltak. De aki el tudja végezni a munkáját (itt magas a szint, ez tény), azzal előbb ülnek le egy fizetésemelésről tárgyalni, semmint hogy nekiálljanak új jelöltekkel kísérletezni.
Tehát a szakmai tudás a vízválasztó.
Ezenfelül: azt írod "azt szokták mondani" - tegyük fel a kérdést, kik? Természetesen az "öregek", akik ELTÖMIK a szakmát. Én "establishment"-nek nevezem ezt a réteget: az ő érdekük, hogy a jelöltek, gyakik ne lázadjanak, ne szervezkedjenek.
Ha valamit az ember büszkeség nélkül vállal (persze, gyakornokként sokan ingyen dolgoznak), akkor az tönkreteszi az örömét. Így aztán valóban nem lehet 8 év után győzelemnek felfogni.

Még valamit: a fizetés nem ajándék. A fizetés nem egyszerűen anyagi jellegű dolog: a munka értékének kifejezése. Akit nem fizetnek, annak a munkáját (és személyét) nem becsülik. Így ő sem fogja magát, és aztán már bármit megtehetnek vele.

16 HP gondolkodásmódja nagyon szimpatikus, és nagyon jól látja az alant fekvő okokat is, de különösen jó, hogy a megoldás lehetőségét is az a z egyéni és közös jogérvényesítésben, és nem valami külső deus ex machina beavatkozásban látja.

A jogi szakma problémait a céhes tradíciók, a szabályozottság és a túltermelés együttesen okozzák, és ezen csak a piaci verseny és az önszerveződés tud segíteni.

Persze nagyon jól hangzik, amit 16 Horsepower felvetett, de úgy érzem, hogy ez a heróikos gondolatmenet nem volt teljesen végigvezetve. Az egy dolog, hogy a büszkeség azt diktálja az embernek, hogy 5 év jogi egyetem után nem megyek el minimálbérért dolgozni, na de mit csinálsz azokkal, akiknek apuci nem tud pénzt suszterolni minden hónapban addig, amíg a pici fia vagy a pici lánya megfelelő állást talált? Erre megoldást sajnos nem kínál a koncepciód.

Két kérdés fogalmazódik meg innentől kezdve:

1. miből él meg a munkanélküli jogász?
2. Jó az, hogy akár egy év múlva talál állást és csak onnan ketyeg a 3 éve?

Amíg erre nincs megoldás, addig mindig lesz rengeteg olyan jogász, aki – büszkeség ide vagy oda – még minimálbérért is el fog menni dolgozni.

…. és gondolom, hogy senkinek nem lehet felróni azt, hogy nem éppen egy Rockefeller családból származik- főleg Magyarországon.