Kedves Law1!
Éppenséggel én szükségből erényt kovácsolok: én egyáltalán nem engedhetem meg magamnak, hogy ingyen dolgozzak (én fizetem az egyetemet, stb.). Ergo: eszembe se jut, hogy ezt tegyem. Én (elsőtől kezdve, illetve már azt megelőzően is) folyamatosan dolgozom. Másodév végétől ügyvédi irodában. Szóval a Rockefeller - az nem én vagyok.
De: lehet, hogy egy kicsit félreértetted a "heroikus" gondolatmenetemet. Én nem azt vontam kétségbe, hogy MI A HELYZET, hanem a GONDOLKODÁSMÓDON szeretnék változtatni. Pontosan tisztában vagyok a realitásokkal. Azt igyekeztem feltérképezni, mik lehetnek az okok. Nekem úgy tűnik, ennek egyik oka a nem megfelelő mentalitás az álláskeresők részéről. Én erről beszéltem.
A kérdéseidre válaszolva: miért kéne egy jogásznak munkanélkülinek lennie? Először is, a munkanélküliség szintje a pályakezdő diplomások között a legalacsonyabb (HVG). Tulajdonképpen rövid időn belül mind találnak munkát. Nem kell minden jogvégzett embernek ügyvédnek lennie, vagy bírónak, etc. Ez egy tényleg könnyen konvertálható diploma. A frissen felvett joghallgatók azt hiszik persze, hogy "beleültek a jóba", de egy sikeres felvételi még nem az út vége. Azonfelül: miért kéne munkát adni egy jogvégzett, de alkalmatlan embernek?
Ide szúrok egy lábjegyzetet, a "melyik a jobb egyetem" kérdéshez: az egyértelmű, hogy minőségi különbség létezik az egyetemek között, - de ez nem mérhető: milyen mutatók alapján lehetne az? (Marhaság, hogy mindenki azt a táblázatot idézgeti, ahol az egyetemeket saját hallgatóik minősítik). Az egyetlen objektív mérce az álláskeresők/találók aránya lehetne, ilyen felmérés viszont nem készült. De ha egy álláshirdetésben megjelölik a preferált egyetemeket, akkor az többnyire azt jelenti, hogy vannak tapasztalataik.
A második kérdésedhez: miért ne lenne jó? Úgy értem: a te döntésed. Ha neked nem jó, akkor ne menj olyan helyre, hogy szakvizsgáznod kelljen.
Összefoglalva: ezen a pálya nagyon kompetitív, ami szerintem egészséges. Én azokat az elemeket nem szeretem benne, amik ezt a verseny torzítják (urambátyám), és azokat az embereket nem, akik ezzel megbékélnek, vagy - ami még rosszabb - a versenyt kárhoztatják.