Peres eljárás (római jog)

Kifejezetten római jogi kérdésnek szánta. Tanul.

Az adósodat akarod a bíró elé vinni erőszakkal?

Ma már nem igy működik.

Gondolom jogelméleti kérdésnek szántad?

Egyébként a civiljogban kizárólag személyi végrehajtás volt. Ha tehát volt is végrehajtható döntés, azt az adós távollétében nem hajtották végre. Viszont nem ismerték az elévülést, tehát ha az adós előkerült, akkor nem volt akadálya a végrehajtásnak az időmúlás.
Ha az a kérdés, akkor szerintem a hatóságok sem hivatalból, sem kérésre nem üldözték az adóst. A kézrekerítés a hitelező dolga - és egyúttal joga - volt.

Hogyan lehet egyáltalán megindítani egy legis actio sacramentot, ha az egyik fél távol van? Hiszen akkor ő bizonyára letétet (sacramanto) sem helyez el.
Megjegyzem: a legis actio sacramento inkább forma, mint tartalom. A határozat jogkövetkezménye pedig aligha a formától függ.

(Ha már felhúztad, Imp.)

én csak annyira emlékszem, hogy legis actio per iudicis seu arbitri postulationem, ez egy életre megmaradt :D Hogy mi értelme van, az egy másik kérdés. :D (Gondolom, ez nem segített, csak nem bírtam ki, hogy ne írjam be. Bocs. :) )

Sziasztok,

Igazából lehet, nem is jó helyre írok, de bátorkodom feltenni néhány kérdést, amire sajnos, nem találom sehol sem a választ.
Nagyon kezdő joghallgató vagyok és belebotlottam egy érdekes dologba.

Legis actio sacramento esetén a felperes elméletileg akár erőszak árán is a praetor elé citálhatta az alperest. De mi történt, ha az alperes szándékosan elmenekült a per elől, mert pl. tudta, hogy nem fog tudni eleget tenni a felperes követelésének és legis actio per manus iniectionem várna rá? Annyit találtam, hogy a praetor a felperest beutalhatta az alperes vagyonába, de ilyenkor "körözték" az alperest vagy hogyan kellene ezt elképzelni?

A válaszokat előre is köszönöm és még egyszer bocsánat, ha rossz helyen tettem fel a kérdésemet.