Óbudafannal egyetértve szelly kérdésére a választ kissé kiegészíteném:
„Van-e tájékoztatási kötelezettsége a külön élő szülőnek/apának, a gondozó szülő/anya felé,ha a gyermeket orvoshoz viszi. (antibiotikunot kapott a szemére,mert begyulladt. Családon belüli az orvos,aki ellátta)” Azért van, mert ha a különélő szülő mondjuk nem tudja, hogy a gyermeknek valamilyen betegsége van (nem minden betegség látványos) előfordulhat, hogy olyat tesz, amiről nem tudja, hogy a gyermeket veszélyezteti. Pl. a gyermek antibiotikumot kap, amit rendszeresen kellene szedni, de a különélő szülő nem adja be, mert egyrészt nem kapott belőle, tehát nem is tudja beadni, másrészt lehet, hogy kapott, de nem tudja mi a gyerek baja, ezért nem meri beadni (főleg, ha egyébként is bizalmatlan a gondozó szülővel szemben és attól fél, hogy beadja, majd az megvádolja azzal, hogy a gyermeknek orvosi rendelvény nélkül antibiotikumot ad, tehát veszélyezteti a gyermeket). Ezért nem is elég a különélő szülőt csak tájékoztatni, hanem kérésére bizonyítani is kell, hogy a gyermek tényleg orvos által felírt gyógyszert szed és ezt be kell neki adni. A gondozó szülő ilyenkor köteles a kiváltott gyógyszerből is adni a különélő szülőnek, hiszen az azért fizeti a tartásdíjat, hogy a gyermek ellátása (beleértve a gyógykezelését is) megtörténjen.
„Most,hogy megszűntek a határok,kell-e tudatni a gyermekek édesanyjával,hogy átmennek a szomszéd országba.(igaz,csak néhány órát töltöttek ott)”
A határok megszűntek, de attól az még külföld maradt. A Pk. 284-es állásfoglalás szerint kötelező még mindíg a gondozó szülő hozzájárulását kérni. Az állásfoglalás ugyan nem jogszabály, ráadásul az Alkotmánybíróságon meg is támadtam, ettől függetlenül álláspontom szerint minimum a tájékoztatási kötelezettség mindkét fél esetében fennáll, hiszen ha bármelyik fél kiviszi a gyermeket külföldre és nem tudatja a másik féllel, majd valami baleset éri a felet és a gyermeket, az otthon maradt szülő azt sem tudja, hogy hol keresse a gyermekét. Tehát szerintem nemcsak a különélő, de a gondozó szülő is köteles lenne a másik szülőt tájékoztatni arról, ha külföldön van a gyermekkel. Jogilag erre vonatkozóan jogszabály nincs hatályban, csak a Pk. 284-es állásfoglalás. Áttételesen a kapcsolattartási szabályok szabhatnak még gátat a külföldre vitelnek, hiszen amennyiben a gondozó szülő viszi külföldre a gyermeket és az "belecsúszik" a kapcsolattartás idejébe, akkor csak a különélő szülő hozzájárulásával teheti meg, különben a kapcsolattartás akadályozása miatt elmarasztalásra számíthat.
„Teheti-e az apa,hogy nem fizet tartásdíjat. Beiskolázásás előtt vagyunk! (Szólt előre,hogy nem fog tudni fizetni,de az ország másik végébe elutazni autóval…szerintem pénzbe kerül. Ezek szerint csak a gondozó szülőre vonatkozik az,hogy saját megélhetése rovására is köteles a kiskorú gyermekéről gondoskodni?)” Nemcsak végrehajtási eljárás indítható, hanem tartás elmulasztása miatt büntetőeljárás is, ha rendszeresen nem fizeti, sőt, a tartásdíj előlegezését is kérheti a gyámhivataltól, ha nem tud fizetni az apa átmenetileg.
Ildi42: elég nehéz ügy. A különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel, csak a Csjt. által meghatározott néhány dologban gyakorolhatja a felügyeleti jogát, ebben az egészségügyi kérdések nem szerepelnek, tehát elviekben nem jogosult a gyermeket vizsgálatoknak stb. alávetni. Ugyanakkor Wasp-nak tökéletesen igaza van, ha a gyermek nála van és ott betegszik meg vagy ott tapasztal olyan tüneteket amiket egyébként nem, joga van orvoshoz vinni. Te mit tennél a helyében, ha ő nevelné a gyermeket és arra gyanakodnál, hogy valamit nem vizsgáltatott ki, ami Neked viszont fontos lenne, hiszen egy férfi számára a termet önbizalom kérdés is, személyiségromboló, gátlásokat okozó hatása lehet, ha a termet kicsi marad. Én inkább együttműködnék vele, és megpróbálnám megtudni, hogy nincs-e valami más módja annak, hogy az ok kiderüljön, és esetleg a gyógymód is. A büszkeségnél sokkal fontosabb ugyanis a gyermek egészsége. Az, hogy a gyermeket most másik orvos vizsgálja, jól is jöhet a gyermeknek, hiszen előfordulhat, hogy a másik orvos rendelkezik olyan ismeretekkel, amivel az adott háziorvos nem (nem véletlenül tartanak az orvosok konzíliumot, ők is tudják, hogy minél többen vizsgálják, annál valószínűbb, hogy jó megoldás születik).
A jogszabály szerint a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást kell pótolni, tehát a betegség miatt elmaradtat is (149/1997. IX. 10. Kormányrendelet - Gyer. 30. §)
Erzsó64: elviekben igen, ha például a gyermek ennek ellenére ragaszkodik a nagyszülőhöz, ilyen esetben pl. más személy felügyelete mellett, esetleg kapcsolat ügyeleten rendelik el a kapcsolattartást, ha ez az alkoholizmus a gyermeket egyébként veszélyeztetné. Előfordul, hogy alkoholista, de például csak este iszik (ivási szokások figyelembevétele), ilyen esetben például reggel kapcsolatot tarthat stb.
Beszélhet, mivel a gyermeknek egyáltalán nem kell tudnia, hogy az apja fegyházból beszél, de akár tudhatja is. Sok gyermeknek van valamelyik szülője börtönben és sok esetben a gondozó szülő be is viszi a gyermeket a börtönbe (fegyházba) hogy láthassa a szülőjét. A gondozó szülő dönti el, hogy beviszi-e vagy sem, de ha nem, ettől még a gyermeket a gyámhivatal, bíróság feljogosíthatja arra, hogy az apjával telefonon vagy levélben tarthassa a kapcsolatot akkor is, ha börtönben, fegyházban van. A gyermeknek ugyanis joga van az apjával kapcsolatot tartani akkor is, ha börtönben van és egyáltalán nem biztos, hogy a gondozó szülő a gyermek érdekeit nézi akkor, amikor ezt az igényt elutasítja. Nem biztos, hogy történt mulasztás, mint írtam, a gyermek jogait is figyelembe kell venni. Neki nyilván hiányzik az apja még akkor is, ha nem mondja.
Popzenész: Te így érzed, de Te írod, hogy az anyád egy ördögnek állította be az apádat. Az, hogy apád mit mond utólag, lehet, hogy épp ismét a Te kíméletedben történik – nem tudhatod, csak esetleg nem akarod tudni, mert az kényelmesebb. Legalább az anyádhoz ragaszkodhattál és ő nem kívánja ezt lerombolni, inkább vállalja az ördög szerepét, minthogy az egyetlen mentsváradban is csalódj, hiszen laikus számára is láthatóan nagyon kötődsz anyádhoz. Ugyanakkor ne felejtsd el, hogy azért a gyermekek többségének olyan apja van, aki nem ördög, aki törődik a gyermekével nemcsak anyagilag, aki a házasság megromlásáig etette, pelenkázta, mosott, főzött rá, sok ilyen esetben a feleség még a mosógépet sem tudja hol kell bekapcsolni. Ne várd, hogy ezek az apák lemondjanak a gyermekükről csak azért, mert az anya ördögnek festi le őket, sőt, szerintem és a bírói gyakorlat szerint is általában az ilyen anyák anyai szerepe kérdőjelezhető meg, mivel ez az álláspontjuk többnyire teljességgel megalapozatlan. Miért az apának kellene lemondania, miért nem teszi meg az ilyen anya? Szerintem olvasd el a Mérgező szülők című könyvet és megváltozik a véleményed. Lehetett volna tényleg boldog gyermekkorod apáddal és anyáddal úgy is, hogy ők külön élnek, de ha már kiderült, hogy együtt nem tudnak élni – mindegy mi az oka – a Te érdekedben barátok maradnak. A labda az esetek 90 százalékában a gondozó szülőnél van, nagyon ritkán látok olyat, hogy a különélő apa tényleg maga az ördög. Nem állítom, hogy nincs ilyen, mint ahogyan mindenféle előfordul, de szerencsére nem ez a jellemző.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
