Tisztelt Szakértők,
négy éve vagyok eltartási szerződésben egy idős nénivel, akivel jó viszonyt ápolok, de váratlan fordulatot vett a kapcsolatunk.
Balesetét követően kb. két hónapot nálunk töltött, teljes ellátást, ápolást biztosítottunk. Jelenleg a korának megfelelő állapotban van, nehezen mozog, de szervi baja nincs. Mivel már nem szorul ápolásra, szerettük volna, ha hazamegy. Ő ezt nem akarta, mert fárasztják a maga körüli teendők és nem akar már egyedül élni.
Férjem és én is dolgozni járunk. Elmúltunk 50 évesek, vannak egyéb problémáink is. Más ritmusban élünk, mások a szokásaink, ezért nem akarunk egy fedél alatt élni vele.
Kerestem egy gondozóházat, ahol fogadták őt. A gondozóház költségeit mi állnánk, a lakását is fenntartanánk számára és a nyugdíja is megmaradna neki, de ő ezt visszautasította, annak ellenére, hogy továbbra is törődnénk vele és mindenben segítenénk, ahogy eddig is. Ez neki nem elfogadható, csalódott bennünk és hazaköltözött. Férjem és én is dolgozni járunk, 40 km-re lakunk a nénitől, ennek ellenére minden nap ránézünk, ételt és gyógyszert viszünk. Mindig panaszkodik, hogy milyen nehéz egyedül, mi pedig kérdezzük, hogy nem gondolta-e meg magát, nem menne-e mégis be az otthonba?.
Próbáltam a nagyobb biztonsága érdekében egyéb intézkedéseket tenni, gondos órát és önkormányzati szociális segítőt kértünk, de nem veszi igénybe. A rendelt ebédet nem veszi át. Semmiben nem működik együtt, attól tartok, így előbb-utóbb valami baja lesz. A házi ápolót pedig mi nem tudjuk megfizetni.
Kérdésem, hogy mit tehetünk, ha ő semmibe nem partner? Köteles vagyok-e őt hazavinni és a családi életembe belevonni életvitel szerűen? Igénybe vehetek-e a saját vállalásom mellett külső segítséget is a jog szerint, ha ő azt visszautasítja? Ahogy telik az idő, nem lesz jobb a helyzet, attól is tartunk, hogy a szomszédok közül jelent fel minket valaki, mert panaszkodik ránk, hogy nem törődünk vele eleget.
Válaszukat előre is köszönöm.
