Az alábbiakban kivonatoltan idézem a Fővárosi Ítélőtábla döntését amelynek a lényege, hogy a szolgáltató jogszerűen nem állapíthat meg kötbérigényt abban az esetben, ha:
- nem tudja kétség kívül bizonyítani a felhasználó szerződésszegését,
- a mérő leszerelése és dobozolása nem volt jogszerű,
- a fogyasztásmérőt a szolgáltató helyszíni vizsgálat nélkül szerelte le,
- a leszereléskor felvett jegyzőkönyv nem tartalmazza a plombák és zárófóliák sorszámát,
- a mérőt nem kezelték zártan,
- a mérőhöz a szakértői vizsgálatig szabadon hozzá lehetett férni,
- a szolgáltató a kötbérigény ténybeli és jogi alapját nem jelöli meg,
- a szolgáltató nem közli, hogy milyen számítási módszert alkalmazott,
- a laboratóriumi vizsgálat utáni újradobozoláskor nem biztosítják a zártságot,
- a szolgáltató nem jelöli meg pontosan, hogy a fogyasztó az üzletszabályzatnak pontosan melyik pontját sértette meg,
- nem részletezi a szolgáltató a feltüntetett összeg jogcímét és összetevőit,
- nem teszi a fogyasztó számára ellenőrizhetővé az általa közölt adatokat,
- nem teszi a fogyasztó számára a védekezést.
Fővárosi Ítélőtábla
2.Kf.27.062/2011/5. szám
KIVONAT!!! A teljes szöveget kérésre megküldöm.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
…a fogyasztásmérőt a felperes helyszíni vizsgálat nélkül szerelte le és küldte laboratóriumi vizsgálatra 24435 kWh mérőállással. A jegyzőkönyv nem tartalmaz egyéb intézkedést, nem tüntették fel a plombák, zárófóliák sorszámát, így a dobozolás nem fogadható el, a felperes nem biztosította a leszereléskori állapot zártságát.
A vizsgálatról készült jegyzőkönyv ugyanis nem tünteti fel sem a hitelesítő eszköz megnevezését, sem annak hitelesítési idejét,
A jegyzőkönyv nem tartalmazza a felnyitás körülményeit, a zárószalagok azonosítóit. A leszerelés és a vizsgálat közötti zártság ezért nem nyert bizonyítást. Ezen kívül a laboratóriumi vizsgálat utáni újradobozoláskor sem biztosították a zártságot, erre vonatkozó dokumentált intézkedéseket a felperes nem tett.
A felperes a kötbérkövetelést tartalmazó értesítésében nem jelölte meg, hogy a felhasználó az Üzletszabályzat mely pontját sértette meg, nem részletezte a 240.000 forint összetevőit, így az nem ellenőrizhető és nem teszi lehetővé a felhasználó számára a védekezést.
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem nyert bizonyítást a mérő szándékos befolyásolásával történő vételezés.
Elengedhetetlen annak egyértelmű megállapítása is, hogy a felperes milyen ténybeli és jogi alapon követel a felhasználóval szemben meghatározott mértékű kötbért. Pontosan fel kell tárni, hogy a felhasználó mely magatartása minősül szerződésszegésnek, a Vet. illetve az Üzletszabályzat mely rendelkezésébe ütközik a kifogásolt magatartás és erre tekintettel milyen szabályozás alapján kér kötbért a felhasználótól és miért pont abban az összegben, tekintettel a különböző jegyzőkönyvekben rögzített eltérő mérőállásokra is.
Az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, döntését a felsorolt releváns adatok, információk hiányában hozta meg.
Hangsúlyozta, hogy fogyasztói magatartást szerződésszegésnek minősíteni és arra tekintettel kötbérigényt érvényesíteni csak akkor lehet, ha a fogyasztó szerződésszegése kétségkívül megállapítható. Az új eljárásra nézve előírta, hogy a fenti kérdéseket szükség szerint igazságügyi szakértő bevonásával kell tisztázni;
Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy fogyasztói magatartást szerződésszegésnek minősíteni és arra tekintettel kötbérigényt érvényesíteni csak akkor lehet, ha a felhasználó szerződésszegése kétség kívül megállapítható.
Az alperes feladata, hogy a felhasználó panaszáról döntsön. A tényállást ezért csak annyiban, annyiban viszont valósághűen kell feltárnia, amennyiben az a döntéshez, azaz a felhasználó panaszának elbírálásához szükséges.
A felhasználó panaszának lényege az volt, hogy a szabálytalan vételezést nem ismeri el, erre tekintettel kifogásolja a felperes kötbérkövetelését. Ez alapján az alperesnek azt kellett elbírálnia, hogy kétség kívül megállapítható-e a kötbérigényt megalapozó felhasználói szerződésszegés.
Az alperes ellenérdekű felek vitájában döntött, így elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes tudja-e bizonyítani igénye jogosságát, az általa hivatkozott iratok, dokumentumok alátámasztják-e kétség kívül a felhasználó szerződésszegését. Erre a kérdésre pedig az alperes egyértelműen nemleges választ adott.
A felperes a per során sem vitatta azt az alperesi megállapítást, miszerint a mérő leszerelése és dobozolása nem volt jogszerű. A fogyasztásmérőt a felperes helyszíni vizsgálat nélkül szerelte le, az erről felvett jegyzőkönyv nem tartalmazza a plombák, zárófóliák sorszámát. E hiányosság pedig azzal a következménnyel járt, hogy nem igazolható a leszereléskori állapot zártsága.
Az eltérő mérőóra állások, a különböző hibaszázalékok szintén arra utalnak, hogy a mérőt nem kezelték zártan, ahhoz szabadon hozzá lehetett férni. Emiatt pedig már nem állapítható meg, hogy milyen is volt ténylegesen a fogyasztásmérő leszerelés előtti állapota. Mivel nem zárható ki, hogy a mérőhöz a leszerelést követően jogosulatlanul hozzáfértek, semmilyen garancia sincs arra, hogy a mérőt a szakértők ugyanabban az állapotában vizsgálták, mint amilyen az a leszerelésekor volt. A felperes még csak kísérletet sem tett annak alátámasztására, hogy a dobozolás jogszerű volt, a jegyzőkönyv hiányosságai és az egyéb ellentmondásosságok ellenére is biztosított lett volna a mérő zártsága. Ezzel pedig minden további bizonyítás szükségtelenné vált, hiszen bármilyen eredményt is hoz, az - az illetéktelen hozzáférés lehetősége miatt - megkérdőjelezhető.
A helytelen, azonosíthatatlan csomagolás következtében tehát a felperes - a mérő bizonyított sérülése ellenére - már nincs abban a helyzetben, hogy a felhasználó szerződésszegését bizonyítani tudja. A szerződésszegés egyértelmű megállapításának hiányában a felperes a felhasználóval szemben kötbérigényt sem jogosult támasztani. E körben megjegyzi még a másodfokú bíróság, hogy a kötbérigény megalapozottságáról csak akkor lehet dönteni, ha a szolgáltató konkrétan megjelöli, hogy milyen ténybeli és jogi alapon igényel meghatározott mértékű kötbért a felhasználótól.
A szolgáltatónak kell megjelölnie az üzletszabályzat, egyéb dokumentum meghatározott rendelkezését, és azt is neki kell bemutatnia, hogy milyen adatok figyelembevételével milyen számítási módszer alapján jogosult az igényét érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, vagy hiányosan közli, úgy a kötbérkövetelés jogszerűségét nem lehet megállapítani.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a döntéshozatalhoz szükséges mértékben feltárta a tényállást, a felperesnek pedig sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem sikerült bizonyítania, hogy a mérő leszereléskori állapotát azonosítható csomagolásban megőrizték. Ez pedig kizárja a felhasználói szerződésszegés kétség kívüli megállapítását.
Budapest 2011.04.24.
Az ítéletet hitelesítette többek között Borsainé dr. Tóth Erzsébet bíró, a tanács elnöke
Az ítélet teljes szövegét kérésre megküldöm.
