Tisztelt Dr.Attika úr!
Amiről Ön ír az egy ideális állapot, a márkatársaim számára és nekünk is az egy elérhetetlen vágyálom volt 1994 töl a 2009 es évekig.
Azóta változott e vagy sem, azt már sajnos nem tudom.
De mi volt ennek a szisztémának a lényege?!
És itt vagyon az eb elhantolva, jelezném megkülönböztetett tisztelettel..
Hát csak az, hogy az autógyár nem a saját udvarára gyártotta a terméket, mért finanszírozná ő a saját készletét? Amikor a futószalagon gyártott kereskedésekhez azonnal kihelyezhető, és azok 14 nap múltán már utalják is a nagykeres ellenértéket.
Azaz azért kellett az indokolt létszámú márkakereskedést többszörösére növelni, hogy a gyár őfelsége azonnal pénzénél lehessen.
Illetőleg a készletfinanszírozás költsége a kereskedéseket terhelje. 150 márkakereskedés/60 db
Autó az annyi mint 9.000 autó. Ennek az ára legyen szerényen 1 Milla/ db (Pedig több az sokkal)
Összesen: 9.000.000.000 Ft. azonnali tiszta pénz, ami ugye pestiesen szólva nem semmi.
Amiről Ön tett említést, hogy mért nem alkudtunk ki más készletgazdálkodási módot, az még csak fel sem merülhetett még kérdésként sem, pláne meg tárgyalási alapként.
Miközben a kereskedések jelentős része még mindig már két éve az udvarán tárolt kocsiktól szeretett volna megszabadulni, újabb és újabb készletek kihelyezése valósult meg a gyártó részéről, megtalálva az adminisztratív eszközt, hogy az újabb és újabb kiszállítású gépkocsik a "kereskedés által megrendeltekké" minősülhessenek.
Persze ez ellen a finanszírozó bankok sem tiltakoztak, ugyan mért is tették volna, hiszen a piacról élvén ők sem hülyék.
Üdvözlettel.
3503
