elbirtoklás

Nu tessék!

"Édesanyám 1989 óta tulajdonosa egy nyaralóingatlannak, amit életvitelszerűen – lakás céljára használ, ugyanúgy 1989 óta folyamatosan használja – párjával közösen – a szemközti telket.

A régi tulajdonosról – mivel nem tett eleget beépítési kötelezettségének – ez a telek visszaszállt a helyi önkormányzat tulajdonába – erről meggyőződtem a földhivatalban.

1989 óta soha, senki nem szólította fel őket a terület elhagyására, soha senki nem volt kinn tulajdonosként, senki nem gondozta a területet – a szomszédság mindig is anyukáméknak tudta a telket!

Ehhez hozzáteszem az újabb tényállást:

"az Önk. 2004 ben jegyeztette be a tulajdonjogát a földhivatalnál!!!"

Azt már meg sem említem, hogy „jónevű, és kevésbé jónevű ügyvédek” az iratanyag birtokában sem indultak volna bele egy ilyen kimenetelű perbe.

Semmit sem hagytam ki, és semmit sem tettem hozzá!

Találgatsz, olyan dolgokat feltételezel, amelyekről az előadott tényállásban szó sem volt; és ezekre a találgatásokra alapozva kétségbe vonod a bíróság ítéletét, amelyet az a teljes tényállás ismeretében hozott meg.

Igen, amikor az Önk. a saját rendelete alapján kiosztja valakinek a földet, az egy rendelkezés, majd a beépítés idejének letelte után egy újabb határozattal visszaveszi, az megint egy rendelkezés.

Amikor pedig a Ptk. úgy rendelkezik, hogy aki a dolgot sajátjaként birtokolja.
Ebben az esetben, a néni nem állítja, hogy úgy össze volt zavarodva, amikor a telkét vette, hogy azt sem tudta, hogy most a jobb, vagy a bal oldalra esik az övé, így a biztonság kedvéért mindkettőt egyszerre kezdte el használni.
Vagy ugyan tudta, hogy az önkormányzat kinek utalta ki az építési telket a beépítés szándékával, de mivel az új tulajdonos, nem építette azt be, így gondolta, hogy elég lesz azon csak borsót ültetni, máris megáll az elbirtoklás.

Egy ilyen tényállás alapján 90%-nyi az esély, hogy nem lehet elbirtokolni.

No, hát valami ilyesmit neveznek elbirtoklásnak.

Visszalapoztam.
Szerintem az történt, hogy ez korábban is az önkormányzat tulajdona volt. Építési telkeket osztott azzal a feltétellel, hogy bizonyos időn belül be kell építeni, ez esetben nem történt meg, így visszaszállt az önkormányzat tulajdonába.

Kipkop édesanyja, meg annyira magáénak érezte ezt a beépítésre szánt telket, hogy szabadidejében átsétált az úttest túloldalára és lelkesen sajátként gondozta azt.

Csakhogy itt nem ruházták át az ingatlant, és birtokba sem vették. Megszakítás nélkül az elbirtokló birtokolta.
(Hogy érthetőbb legyen: amikor az ún. vagyonrendezési törvény bizonyos állami tulajdonú ingatlanokat önkormányzati tulajdonba adott, az nem minősül vagyonnal való rendelkezésnek, ahogyan a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtása sem.

2009. szeptemberéig nem megyek vissza, és valljuk be, hogy Kipkop-nak nagy szerencséje volt, hogy egy kiváló jogásszal találta szembe magát. Minden esetre az elsőfokú döntés ellenére se hagyjunk hibás dolgot a topicban.

Ptk. 122. § Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.

Ptk. 124. § (1) Az elbirtoklás megszakad, ha

2. a tulajdonos a dologgal rendelkezik (112. §), (lásd lejjebb)

(2) Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

Ptk. 112. § (1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.

A birtokos birtoklásának idejét nem célszerű összekeverni a tulajdonlás időszakával.

A Ptk. kimondja, hogy a tulajdonnal való rendelkezés, megszakítja az elbirtoklást. Az ingatlan átruházása, pedig egy ilyen rendelkezés.

Már önmagában a birtokbavétel, a közüzemi szolgáltatások átíratása, helyi adók megfizetése, az ingatlan nyilvántartásba vétele, (termőföld esetén a földhasználat bejelentése) mind-mind rendelkezés.

és bagoly mondja :D

az nemgáz :DDD

Észrevette. Csak nem csípi a stílust.

guba,

kár,
ha észrevetted volna, éppen egyetértettem a véleményeddel. :D

Impi, ne szennyezd már össze ezeket a rovatokat is! Az ilyen hozzászólásaid miatt rühellek leginkább. Vagy mondjál valamit, vagy ha nem tudsz, akkor a társaiddal polemizáljál.

Nadir, ez az elbirtoklás egyik feltétele csak.

prudens,

te is ökörséget írtál, bocs :D

karr,

ez nem bünti, hanem polgár :D
remélem, nem ügyvéd vagy :D
(egyébként nem értem a nick-edet)

Amit legutóbb beidéztem, az a kommentár szövege volt, arra hivatkozhatsz. De van itt egy öregecske BH is, amely összefoglalásként hozza:

BH1979. 62.

I. Az elbirtoklás szempontjából a sajátként birtoklás csak akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását [Ptk. 121. § (1) bek.].

Mondjuk evidensnek tekinthető dolgokat nem szoktak BH-ban közzétenni, de ha párba beleolvasol, akkor a sajátjakénti birtoklás követelményeinél találhatsz még hasonló magyarázatokat.
Ha ez követelmény lenne, eleve kizárt lenne a tulajdonostársak közötti elbirtoklás, mivel ott kétségtelen, hogy tudatában kell lennie, hogy nem a sajátja, mivel több tulajdonos van.

Guba, nem kekeckedésből írom, de írj már olyan BH-t, vagy más döntést, ahol kifejtik, hogy az elbirtokló akkor is elbirtokolhat ha tudja, hogy nem az övé. Pont volt a héten egy ilyen ügyem ahol az elsőfokú bíróság a sajátjakénti birtoklást úgy értelmezte, hogy tudnia kell, hogy az övé. Ha tudja, hogy nem az övé akkor nem tud elbirtokolni. Ha írnál általad felhozott pontos jogesetet hivatkoznék rá a fellebbezésben.

„A második mondatból kiderül, hogy van jelentősége a birtokló tudatállapotának.”

Prudens, az elbirtokló tudatának csak abból a szempontból van jelentősége, hogy abban a tudatban birtokol, hogy ezt más nem szakíthatja meg. Az ítélkezési gyakorlat, a kommentár is egyértelmű: nincs jelentősége annak, hogy az elbirtokló tudta-e, hogy nem az övé a használt ingatlan.

Senki nem mondta, hogy nem lehet a keresetet nem lehet benyújtani ügyvéd nélkül.
Az sem igaz, hogy édesanyád nem egészen egyedül csinálta. ObudaFan ugyanis elmondta neked, hogy a tulajdonosváltozás önmagában nem szakítja meg az eklbirtoklást és azt is, hogy tanúkkal bizonyíthat első sorban. Márpedig ObudaFan ügyvéd. Nem is akármilyen.

Kedves Fórumozók!
2009.09.16 án kértem segítséget elbirtoklás ügyben, és a 2010. júniusában indított perben, mai napon a bíróság kimondta, hogy édesanyám tulajdonjogát bejegyezteti a földhivatalnál!
Jó nevű -és kevésbé jó nevűt is megkerestünk az elbirtoklás ügyében, de mindkettő arra hivatkozott, hogy az Önkormányzattól nem fogjuk tudni elbirtokolni - jó nevű szerint azért sem, mert az Önk. 2004 ben jegyeztette be a tulajdonjogát a földhivatalnál!!!
A bírónő majdnem kiröhögte az Önk. jogászát, aki ugyanerre hivatkozott a tárgyaláson, mondván a tulajdonosváltás nem jelenti az elbirtoklás megszakadását, ha nem gyakorolják tulajdonosi jogaikat! Az Önk. jogásza szó szerint azt tudta felhozni még, hogy 2006 ban vették lajstromba a telket a vagyonkezelők! Bírónő kérdése erre az volt, hogy ezen kívül miben nyilvánult meg a tulajdonosi joguk gyakorlása! Márpedig az Önk. nem tudott sem szóbeli, sem írásbeli bizonyítékot adni arra, hogy valaha jártak volna a telken! :)
Amiért "tollat fogtam", az az , hogy igenis el lehet indítani pert ügyvéd nélkül! Jelen esetben nem is vállalták - pedig anyukám nagyon járatlan ilyen ügyekben, mégis, elmondták mit írjon a keresetlevélbe, mellé a tul. lap térkép kiv. + per ill. ezt beadta! Első tárgyaláson elmondta indoklását, az önk képviselője a véleményét - lásd. lajstrom - aztán egy hónap múlva beidéztek 5 (anyum által megjelölt) tanút, akik igazolták, hogy 15 éve nem láttak mást a portán, újabb 1 hónap után - a mai napon megállapították az elbirtoklás tényét!
Köszönöm, hogy elolvasták, és örülök, hogy megoszthattam Önökkel!
Üdvözlettel:KJ

guba,

A második mondatból kiderül, hogy van jelentősége a birtokló tudatállapotának. Ezért kellene utánanézni a konkrét döntéseknek, ami jóval több ráfordítást igényelne annál, mint amennyire időm van.

A sajátjakénti birtoklás ténye akkor állapítható meg, ha a birtokos a birtoklását véglegesnek tekinti - függetlenül attól, hogy abban a hiszemben birtokol-e, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja, hogy a másét birtokolja. A sajátkénti birtoklás lényege tehát annak véglegessége: amelyet egyrészt objektív külső megnyilvánulások (pl. beruházás eszközlése, teherviselés, másokkal szemben a dologgal kapcsolatos magatartás, nyilatkozatok stb.) igazolnak, másrészt viszont a birtokló szubjektív tudata - hogy a birtoklását kívülálló személy (akár a dolog tulajdonosa) jogszerűen nem szakíthatja meg - fejez ki.

kbs,

Alighanem a kárpótlási törvény (1991:XXV.) 24. § (3) bekezdéséről van szó:

(3) Arra a termőföldre, amelyet a kárpótolt az (1) bekezdésben említett támogatással szerez meg, az állam javára öt évi időtartamra jelzálogjogot és elidegenítési tilalmat kell bejegyezni. (...)

Az (1) és a (2) bekezdés szerint állami támogatást kaphatott, aki utána 5 évig mezőgazdasági vállalkozó volt. A jogszabály célja nyilván az volt, hogy aki támogatást kap, az aztán 5 évig maga művelje a földet. Ennek tükrében még az én konstrukcióm (feltételes szerződés) jogszerűsége is kétesnek tűnik nekem. Igaz, azt nem egészen értem, miért jobb az államnak, ha a kárpótolt műveli a földet mezőgazdasági vállalkozóként, mintha eladja, és más műveli.

guba,

A "sajátjaként" vizsgálata során nem lehet jelentősége a birtokos tudatállapotának?

„De utana kellene nezni az itelkezesi gyakorlatnak, hogy volt-e olyan eset, amikor az elbirtoklo tudta, hogy jogilag nem az ove az ingatlan, megis elbirtokolta.”

Nincsen jelentősége, hogy az elbirtokló mit tud, ui. az elbírtoklásnak nem feltétele a jóhiszeműség, csak a sajátkénti szakadatlan birtoklás. Itt azért nem kerülhet a birtokos elbirtokló helyzetbe, mert mint ahogy már Béla írta, volt jogcíme a birtoklásra: adásvétel. Az előszerződés alapján, mint tulajdonosi várományos, használta a területet.

Őszintén szólva, nem ismerem szövegszerűen, hogyan is szólt az az elidegenítési tilalom, mennyire lehet érvénytelenségi oknak tekinteni a megszegését. Be volt-e például jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba? Mert ha nem, akkor a jóhiszemű szerzővel szemben hatálytalan.

Abban viszont biztos vagyok, hogy kifizették a vételárat. Anélkül ott a vevő nem szántott volna egyszer sem, nemhogy tizenhétszer. Ennyire azért ismerem az ilyen ügyleteket.

Jó kérdés. Viszont ha úgy tekintjük, hogy a teljesítés annak a jele, hogy adásvételit kötöttek, akkor ez az adásvételi nem volt feltételhez (az eladási tilalom megszűnéséhez) kötve, hiszen a felek teljesítették. Akkor viszont érvénytelen volt, nem?

Egyébként nekem nem egyértelmű a bejegyzésből, hogy a vételár is ki lett-e fizetve, vagy csak a birtokba adás történt meg. Az is elképzelhető, hogy a végleges adásvételi megkötéséig szívességi használóként vagy bérlőként került birtokba a vevő.

Szerintem eleve nem egyértelmű a jogi helyzet, de anélkül hogy Cyrano kiegészítené a tényállást egy-két adattal (mik voltak a felek feltehető szándékai, a vételár ki lett-e fizetve, a tilalom meddig állt fenn, az "eladó" mikor halt meg), még nehezebb véleményt mondani.