Tisztelt Kovács Béla Sándor!
Igen, több ajánlott levélben is bejelentettem, hogy: "... fizetés nélküli szabadságomat - az eredetileg kért időpont előtt – a lehető leghamarabb megszüntetni, munkába állásomat legkésőbb július 6-ával engedélyezni, illetve biztosítani szíveskedjen..." Az első levél kelte június 4., azért gondoltam legkésőbb a július 6-át, mivel a fizetésnélküli szabadság megszüntetésre vonatkozóan jogszabályi határidőt nem találtam, s mivel a szabadság kivételekor ott van a kitétel, hogy a tervezett nap előtt legalább egy hónnappal köteles vagyok szólni, így nem akartam, hogy ez támadható legyen - másrészt bíztam benne, hogy ajánlanak valami mást, legyen idejük átgondolni.
Munkáltatóm válasza június 30-ra visszadatálva (kb 3 héttel később érkezett): "A fizetés nélküli szabadság megszüntetésére vonatkozó kérelmével kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom." .... munkáltatóm fenntartásában működő munkahelyem megszűnt, 2 kistérségi társulás vette át, "így az Ön munkaköre nálunk 2009. 01. 01-vel megszűnt. Ezúton tájékoztatom arról, hogy jelenleg más munkakört Önnek felajánlani nem áll módomban!" Konkrétan nem azt írta, hogy felment, de végeredményben mégiscsak. Nem?
„Ön szerint van esélyem az állásidő kifizettetésére?
Azt szeretném kérdezni, hogy annak ellenére, hogy június 6-án érkezett a foglalkoztatásra vonatkozó nemleges válasz, akkor most indítva, tehát utólag is kérhetném az állásidő kifizetését?
Érdekelne, hogyha munkáltatóm kiküldetést akarna, én a kisfiamra, 1,5 órát meghaladó utazási időre… hivatkozva elutasítanám, akkor nem mondhatna e fel véletlenül rendkívüli felmondással? Mert ha felmondhatna, akkor inkább el sem indítom a pert, mert így legalább végkielégítést kaphatok.
Azt is szeretném tudni, hogy mekkora költségre számítsak perindításkor, illetve kérhetném e jogi segítő segítségét az esetleges peren kívüli megegyezéshez???”
Segítségét, válaszát előre is köszönöm!
