A Károli Gáspár Református Egyetemet ismeri valaki?

Law nem értek azzal egyet hogy be kell járni előadásokra,ahhoz hogy valaki jó jogász legyen. Akinek van esze, könyvekből is képes megérteni (nemcsak bemagolni) a jogszabályok lényegét. Nyilvánvaló hogy van egy csomó dolog, amit csak a gyakorlatban ismer meg az ember, de erre szolgál már az egyetem utáni munka. Egy szóval sem állítom, hogy jó ez a rendszer, de amig ez van, igy is lehet valaki jó jogász. Igy teljesen mindegy hogy valaki hova "jár" jogra, úgyis rajta áll, hogy mit kezd a gyakorlati tudással. Ahhoz hogy valaki jó jogász legyen szerintem az alábbi dolgok kellenek:

• rámenősség
• jó logika
• jó beszélőtehetség
• és megfelelő mennyiségű türelem.

Egy orvosnak a munkáját pedig nem ildomos ide kavarni, teljesen másról szól és teljesen más ott a képzés is. Ott esélye seincs senkinek, hogy elvégezze az egyetemet, anélkül hogy bejárna gyakorlati foglalkozásokra.

Ezt az óriáscsecsemőt az álligon az az idősb pszichológus oktató mondta mindig.

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

:) köszönöm a sok véleményt ellene és mellette - tanulságos volt.

Szia Order!

Nagyon jókat írtál (itt is), de én is kicsit irónikusnak találtam az első hsz-eidet itt.
Én is ott végeztem nappalin és nem mondanám hogy utánamdobták azt a papírt. "Rendes" felvételi volt, az oktatók többsége a "nagynevű" egyetemeken is tanít és pl Bruhács vagy Erdei nem írta be a kettest arra tekintettel hogy "ez csak a károli". Kutyakeményen számonkérték a töltelék-tantárgyakat is, záróvizsgáknál meg az ment ritkaságszámba, ha valaki egy félév alatt le tudta tenni mindet és nem lehetett Dunát rekeszteni cum laudeval se. A belerokkanás meg inkább lelki alkat kérdése (más szakokon is, orvostanhallgató ismerősöm pszichiátria gyakorlaton találkozott a volt évfolyamtársával, mint beteggel). De nem azért írtam hogy sírjak, nyilván egyik jogi kar se sétagalopp.

Law nem hinném hogy a "tescos kismamák" züllesztik le a szakma színvonalát, először is végigcsinálják-e (pár elvégzett félév nem garancia semmire) és aztán szóba áll-e velük munkaadó a csimotára tekinettel (ami amúgy szégyen). Fúrt már ki téged az állásodból kisgyerekes anya? Akkor már inkább az apu nevéből élő ejtőernyösöket szidhatnánk, de ettől nem leszünk előrébb se te, se én.

A hozzászólás (és a felhasználó) törölve.

Szerintem Law1 egyszerűen sikertelensége miatt frusztrált, és nem érti, hogyan képes más azt megtanulni család és munka mellett, amit ő nappalin, egy nagynevű egyetemen (nem?) tudott elsajátítani.
(lehet, hogy tévedek, de a hozzászólásai alapján ez jön át)

Ha nem erről van szó, akkor nem értem. Esetleg fél attól, hogy valaki aki csak könyvekből tanult, a tárgyalóteremben eltapossa, mint egy bogarat? hmm...

Én mindenesetre azt hiszem, hogy a jog olyan tudományág, amit elsősorban "tiszta forrásból", azaz törvényekből, kommentárokból kell tanulni, és nem szájhagyomány útján.

Gondoljunk bele: a szakma gyakorlása során sincs melletted tanár, aki vezeti a kezed, kijavítja, ha véletlenül nem hatályos anyagból dolgoznál. Szerintem a levelezősök ebben kifejezett előnyt élveznek. Nekik csak annyi van mondva: "tanuljátok meg a büntetőeljárást", és meg kell keresniük hozzá az anyagot, feldolgozni és önállóan elsajátítani.

Ez a képesség sok nappalin végzett emberből hiányozhat.

Ja igen, ha tőlem megkérdeznék, kit vennék fel egy állásra: nappalin végzett, 25 évesen anyuci és apuci nyakán élősködő fiatalembert, vagy ugyanazt az egyetemet levelezőn, munka és család mellett befejezett illetőt, hááát.... a válasz egyértelmű: az utóbbit. Õ ugyanis már bizonyított. Az előbbi pedig még nem.
Persze nappalin végzett ember is lehet ugyanolyan ügyes és motivált, de egy biztos: fogalma sincs arról milyen kemény az élet, és ha azt hiszi, néhány nehéz vizsga erre felkészíti, akkor emlékezetébe idézem: ugyanazt a vizsgát kismamák, két TESCOs bevásárlás közötti lopott időben tanulva is megcsinálják.

Maradtam tisztelettel...