Jogi oktatás itthon és külföldön (gyakorlat vagy elmélet?)

De vesz ígénybe 10 évet megmozdítani a mammutot?
Polgárjog szemináriumvezető az első gyakorlaton azt mondta, hogy nem fogja elismételni az előadáson hangzottakat, mert felesleges... Hanem csak jogesetek lesznek, a csoport egyik fele az alperes, másik rész a felperes és ő lesz a bíró. (egyébként gyakorló ügyvéd)
Nekem nagyon tetszik ez, a többi szemináriumi tanár az elméletet ismétli majd gyakokon, de arra nem szívesen járnék be...

Mert az egész oktatási systema egy nagy mammut. Mire megmozdítod eltelik 10 év:((((

Mért kell erre 50 évet várni? Ej ráérünk arra még????

Abszolut igazad van Law1!!!!

Law1, ez kb. 50 év múlva jön el, ha eljön...no comment.

jól összefoglaltad LAW 1
egyébként a rendszerbeli gondolkodás adottság ami eleve jellemzi a németeket

Mivel 1-2 egyetemi évemet német és osztrák egyetemeken töltöttem saját tapasztalatból tudom, hogy lehet gyakorlatiasabbá tenni az oktatást. Egyrészt azzal, hogy nem kellene az előadóknak szóról szóra felolvasni a tankönyvet (mint ahogy ez elég sűrűn előfordul Magyarországon), hanem a tankönyvben és a jogszabályban megfogalmazottakat jogesetmegoldással kellene a diákoknak levezetni, hogy lássák, hogy milyen helyzetekben hogyan kell alkalmazni az elméletet. Németországban és Ausztriában a vizsgák – legyen az polgári jog, bünti vagy bármi – nem arról szólnak, hogy egyrészt bemagolt elméletet kérdeznek vissza, másrészt porig alázzák a fél évfolyamot, hanem jogeseteket kell megoldani. Ráadásul még Ptk-t, Btk-t is be lehet vinni vizsgára, hisz aki tanult, aki érti az összefüggéseket az tudja, hogy mit hol kell keresni. Ezzel a módszerrel azt érik el, hogy a joghallgatók megtanulják rendszerben látni az anyagot, megtanulják logikusan és szisztematikusan levezetni az eseteket, ez Magyarországon a végzősök 99%-ánál sajnos nem adott. Nyilván a kinti végzősöknek, pályakezdőknek is sok újat lehet mutatni, de sokkal könnyebb ügyvédként velük együttdolgozni, hisz nagyon erős alapokkal rendelkeznek. Képesek úgy megközelíteni egy problémát, amire itt Magyarországon egy ügyvédjelölt jobbik esetben másfél-két év múlva képes, mert csak addigra alakul ki benne az, hogy szisztematikusan lássa át a dolgokat. Véleményem szerint ezzel az oktatási módszerrel a kinti pályakezdők legalább két év előnnyel startolnak. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Nagyon sokat dolgozunk együtt külföldi, zömében német és osztrák irodákkal együtt. Más ügyvédkollegám is megállapította, hogy félelmetes, hogy a kinti frissen végzett jogászok mennyire professzionálisabbak, mint az itthoni pályakezdők. Sokkal komplexebb a gondolkodásuk, gyorsabban felismerik a problémákat. Végezetül ez mind ahhoz vezet, hogy sokkal hatékonyabban együtt lehet velük dolgozni, mint egy magyar ügyvédjelölttel, aki néhány hónapos vagy akár több mint egy éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Ez megint csak jobb az elvégzendő munka szempontjából, jobb az ügyvédnek és jobb az ügyfélnek.

Law, Te hogy tennéd gyakorlatiasabbá az 5 éves oktatást? Hogy oldanád meg, hogy 5 év alatt teszem azt polgári jogból a 6 félévnyi elmélet mellett megtanítsd úgy a gyakorlatot, hogy mire kikerül a jogász az egyetemről, rögtön annyit tudjon, mint egy ügyvéd? Írd le légyszi konkrétan, mert eddig csak elvekről volt szó.

Érdekes, hogy egyesek úgy gondolják, hogy az 5 év arra van, hogy felesleges dolgokat bemagoltatunk a diákokkal, amit legkésőbb a vizsgát követő 1-2 hónapban nagyrészt úgy is elfelejtenek. Érdekes az is, hogy egyesek a 3 éves szakmai gyakorlatot kvázi az egyetem gyakorlatias meghosszabbításának tekintik. Elég szomorú, hogy egyesek azt hiszik, hogy a 3 éves ügyvédjelölti időszak arra van, hogy azt pótoljuk, amit az egyetem elmulasztott megtanítani. Az meg sem fordul a fejetekben, hogy itt nem csak egy dolgozat, vizsga a tét, hanem itt kőkemény pénzekről van szó. Úgy gondolom, hogy az ügyfél jogosan várhatja el, hogy ha már kifizet horribilis óradíjakat egy ügyvédi irodának, akkor ne azzal menjen el egy csomó idő, hogy az ügyvédnek alapvető dolgokat kell a jelölt szájába rágni. Itt olyan alapvető gyakorlati dolgokról beszélek, melyeket nyugati egyetemeken megtanítatnak a joghallgatókkal. Sokan panaszkodnak, hogy kijönnek az egyetemről és minimálbérért találnak állást, miközben más országban jóval többet keresnek a jelöltek. Mire fel kapna mondjuk egy nettó százezres fizetést? Minimum az első egy-másfél év azzal telik, hogy az ügyvéd tanítja a jelöltet, addig sok pénzt nem hoz a konyhára.

Tehát én úgy gondolom, hogy sokkal inkább törekedni kellene a gyakorlatiasabb oktatásra, mert így sokkal hamarabb lehet hatékony munkát végezni. A hatékony munka pedig mindenki érdeke: az ügyfélé, az ügyvéddé és a jelölté egyaránt.

Igen, és eszedbe fog jutni minden. Én sok dolgot az államvizsga előtt értettem meg, mikor már elsajátítottam a jogászi gondolkodásmódot (ha-ha :-)

Nem felejtesz el mindent. sőt, összeáll a kép a végére, meglátod. Ne pánikolj. (Hú, de tanáros dumát nyomok itt.):)

HE022, ha Elte-s voltál, akkor valószínűleg ugyanaz(ok) volt(ak) a tanár(ok), mert én Győrben tanulok.
Itt Halmai Gábor a tanszékvezető.
Egyébként mi is erre gondoltunk az előadás után, hogy majd 4 év múlva az államvizsgán lehet, hogy más lesz...
Mondjuk úgy gondolom, hogy bármit is tanulok most 2.-ban, az alapvető fogalmakon és törvényszerűségeken (már ha a jogban van ilyen:-)) ) mindent elfelejtek addigra, mire az államvizsgáig jutok:)

Lehet, hogy ugyanahhoz a tanárhoz jártam én is? Ugyanez a szisztéma volt nálunk is alkotmányjogon, bár, megjegyzem, hogy államvizsgán az elméletet kérték, sőt, még jogtörténeti vonatkozást is kérdezett tőlem az ötösért az imént említett tankönyv szerzője...

Remélem nem gond, hogy kicsit felfrissitem ezt a gyakorlat VS elmélet témát...
Most 2. év elején, alkotmányjog 2 tantárgy első előadására bejött a tanszékvezető, ismertetni a követelményeket...
Tankönyv(Kukorrelli István) nem szükséges, mert szerinte túlságosan leíró és történeti.
Helyette azt szeretné, ha eseteken keresztül tanulnánk meg az alkotmányjog 2-öt, ezért az alkotmánybírósági esetgyűjteményt és a jogszabályokat fogjuk használni. És készülni is ezekből kell, valamint minden alkotmányjog szemináriumon (hetente van) az AB döntéseket fogjuk elemezni.
A ZH-k openbook formában lesznek, tehát jogszabályok használhatóak, jogesetet kell majd megoldani. (SAJNOS a vizsga nem openbook)
Lehet, hogy nem vagyok tisztában a fogalmakkal, de én úgy gondolom ez nagyon gyakorlatias szemléletű oktatás.
Remélem lassan más tárgyból is követik a példát....

sziasztok!
praetor01, nagyon találó volt az idézet:) nagyon sok (volt) joghallgató érez hasonlóan.

Szerintem nem is az 5 év alapozással van a baj, hanem azzal "ahogy" alapoznak. Egy anyagot meg lehet tanítani jól és rosszul. Emlékszem, 4. évre az évfolyamunk nagy része "kórosan" alulmotivált volt és nem sok értelmét látta az egésznek. Voltak oktatók akiknek lövése sem volt a pedagógia, vagy pszichológia alapjairól, vagy egyszerűen csak fáradtak, lusták voltak megtanítani az anyagot.
Pedig az elméletet azokon a (külső)gyakorlatokon, példákon, és feladatokon keresztül lehet legjobban elsajátítani, amit te oldasz meg vért izzadva és nem evidenciaként tálalnak eléd, neked pedig csak be kell seggelni és vissza kell adni, amikor kérik. A logikai és retorikai képzés meg egyszerűen röhejes volt...már ha volt.

SZerintem az oktatók közt is van mindenféle ember, akárcsak máshol. A baj az, ha ezeket a dolgokat (ittas vizsgáztatás, előadás stb...)eltűri a vezetés.

Régen sikk volt az oktatók között, ma már nem, vannak mindenféel zaftos történetek, már a franc tudja, hogy igaz e vagy sem, mindenesetre az velem is előfordult (már jó régen volt), hogy az egyik oktató benyúlt a fiókjába, töltött és ivott, vizsga közben.....

Nem, én ELTE. Habár...asszem, van egy, aki átjárt Hozzátok oktatni.

Miskolc:-))

Hogy pontosítsak, a tökrészeg vizsgáztatóét, természetesen.

Olyan értelemben vagyok képben, hogy nagy eséllyel eltalálnám elsőre a neve(ke)t.

Milyen értelemben vagy képben?:-))

Bérfőzési szeszadó rullleeezzz:))))

Ilyet én is hallottam... ha azonos egyetemre jártunk, akkor képben is vagyok...

Az oktatás rendszerétől eltekintve azt kell mondanom, hogy nagy átlagban az oktatókkal nem volt semmi bajom. Igazi diák voltam, így volt egy-két utóvizsgám, és azokon én is kiraktam volna magam. Ilyenkor általában kevés volt az időm, és nem volt szerencsém a tételeknél. Volt persze olyan is, amikor 3-as feleletet sima ötösnek hittem, de az ellenkezőjére is volt péda; azt hittem kirúgnak, aztán ötöst kaptam. Összességében tahát az oktatók (beleértve a szakvizsgás vizsgáztatókat is) velem nem voltak rosszindulatúak, úgyhogy inkább jó a véleményem róluk.

Ugyanakkor hallomásból tudok olyanokat, akiknek nem volt ilyen szerencséjük, de azokat majd mások leírják:-))) Mondjuk általában nem kötöttem bele a vizsgáztatóba, hogy pl. amiről beszélni kezdtem, az igenis a tételhez tartozik; mire a tanár szerint nem; de szerintem igen stb...:-)))

SZóval lehet, hogy csak szerencsém volt, mert akadtam össze pl. tök részeg vizsgáztatóval, aki nálam még négyest adott, miután háromszor elmondatta velem a tételt, a következőt meg szín ötös feleletre ki akarta rúgni:-)))))