specializálódás

Örülök Kedves Rexor, hogy válaszoltál. Az én napom 24 órája sem a munkáról szól, hidd el nekem! Én is tudok sorrendet állítani. Csak örömmel megyek dolgozni, bármilyen pocsék, egyhangú, ruinmunkát is kell pl. aznap végeznem. Csak szép számmal ismerek olyan jogászt, ki gyűlöli amit csinál, ezért felületes, hanyag, ami az ügy és ügyfél kárára mehet. És ez szerintem nem megengedhető. Végeredményben azt választottuk magunknak, hogy segítünk másoknak, lajikusoknak a paragrafusok világában eligazodni. Azt akkor legalább jól csináljuk, de hogy odáig eljussunk sok tanulás, megalkuvás, munka és kitartás kell (ÉS "SZERELEM":)).

Mirjam félreértések elkerülése végett mondom, hogy én is szeretem a munkámat. Én csak azt mondom, hogy nálam sokkal fontosabb dolgok is vannak mint a munka, illetve amit igazán fontosnak tartok az nem a munkában van. Én is úgy megyek be nap mint nap dolgozni, hogy szeretem amit csinálok, és örülök, ha valami újat tanulhattam. De nem vagyok "szerelmes" a munkámba.

Köszönöm HEO222 !

Szia Mirjam,

ha szereted azt, amit csinálsz, szerencsésnek és boldognak mondhatod magad, és ne hagyd eltántorítani magad! Tudod hány ember megy be reggelente Dedalonnal dolgozni? Szerintem is lehet szeretni a munkát, mi több, szenvedélyesen.

Kedves Rexor!

Úgy gondolod, ha valaki szereti azt amit csinál az már csak kiröhögnivaló? Én is mint mindenki más ebben a szakmában helyezkedek, törtetek, kapcsolatokat építek és gürizek, mint az állat! De , ha nem szeretném " szerelemből", akkor biztos most valami multi cégnél, légkondis irodában lógatnám a lábam 400 ezerért! De én ezt választottam( mint gondolom Te is) és vállalom az ezzel járó nehézségeket.

Mirjam

Menne a fene kormányszervekhez dolgozni. Inkább menjetek Brüsszelbe ha valaki mindenáron közig-et akar. Szép summát lehet keresni:)))

Igen, csak ez a szerelem kicsit egyoldalú. Ha cdsak Te vagy szerelmes, a "másik fél" jót fog röhögni a markába. Azt hogy hogyan irányítod az életed Te döntöd el, azt is hogy mit tartasz igazán fontosnak az életben. De nem hiszem hogy jó úton jár az, aki ezt a munkában keresi...

Üdvözlet Mindenkinek!

Örömmel olvastam a témában a hozzászólásaitokat. Látom, hogy nem csak én vagyok ezen piciny országban, aki problémákkal küszködik. Ahogy végigolvastam az elejéről az összes választ, kérdést csak egy valami jutott még eszembe, ami talán említésre méltó lehet és nem elhanyagolandó tény: Ezt a szakmát IGAZÁN csak "szerelemből"lehet művelni. A " szerelemben" kibírod, hogy gyakornokként a jelölt rabszolgája vagy, jelöltként kibírod, hogy az ügyvéd rabszolgája vagy, mindezt minimális pénzért, kevés szabadidővel és elégedetlenkedő családdal a hátad mögött. De hiszem és vallom, hogy, ha a " szerelem" marad a "gyümölcse" be fog érni. Nem könnyű, de manapság mi a könnyű, nem?

bubó dr. mint gondolsz a főleg nagyobb közig szerveknél /de önkormányzatoknál is/ megbízás keretében foglalkoztatott ügyvédi irodák és az ottani mondjuk jogi osztály munkájáról
ki dolgozok többet?

Bubó igazad van abban, hogy nem a központi közigazgatási szervekre (minisztériumokra) gondoltam, hanem leginkább a középszintű közigazgatásra. A másik probléma amit említesz, hogy ha a fiatal piacképes egyedket elküldik, ott maradnak az idősebb emberek, ami szintén nem tesz túl jót a szervezet reformja szempontjából.

Rexor, nagyon régen lehetett, amikor Te a közigazgatásban dolgoztál...:) Mert túlórázás van, legfeljebb nem fizetik. Sajnos a központi közig. szerveknél (főleg a közig. koordináció felfokozott állapota miatt) rendszeressé vált az utóbbi években a az elrendelés nélküli túlmunka. Ha pl. kapsz 1 kormányanyagot 4-kor mondjuk másnap regggel 10-es határidővel, amelyik a tárcád szinte minden hatáskörét érinti, nem mondhatod azt, hogy bocs, de lejárt a munkaidőm, mert a következő körben a felettes megkérdezi, miért nem tettünk erre észrevételt.

Az elkényelmesedés meg szerintem azért nem teljesen igaz, mert az utóbbi időben - a közigazgatás korszerűsítésére hivatkozással - rendszeressé vált a létszámleépítés. Ez természetszerűleg nem a nyugdíjas korban lévő embereket érinti (nekik kicsi a nyugdíjuk és egyébként is, kevesebbe kerül, mint 1 kezdő), hanem - mint azt a Kormány 2003-ban kinyilvánította - a fiatal "piacképes" egyedeket kell elküldeni. Tehát, ha egy kicsit is előrelátó vagy, fél lábbal kint vagy a közigazgatásból, mondjuk, valamelyik egyetemen még mellékesen oktatsz, így a realitásérzéked sem látja oly nagyon kárát.

Arra gondolok hogy közigazgatásban pl. elég ritka a túlórázás (sőt amikor én dolgoztam ott kifejezetten tiltották, mert meg kellett fizetni a túlórapénzt). Kénylemesít azért, mert nem teszi érdekeltté az embert hogy többet dolgozzon, hiszen mindig ugyanannyit kap. Kényelemes azért, mert felmondani nem nagyon lehet, igen sok olyan embert ismerek, akik a nyugdíj előtti idejüket kellemesen elpihengetik a közigazgatásban, kirobbantani őket nem lehet, mert rengeteg végkielégítést kellene fizetni nekik. Röviden, - és ezzzel senkit nem akarok megbántani, mert nagyon sok kiváló szakember dolgozik a közigazgatásban, és több nagyon jó barátom is - olyan szerintem a közigazgatás, mint egy burok, ami védi a benne dolgozókat, de ha valaki hosszú időt tölt el benne nagyon nehéz hogy alkalmazkodjon a külvilághoz.

Rexor
Kérlek pár szóval magyarázd meg légyszi, hogy érted: a közigazgatás elkényelmesíti az embert.
köszi

Dragunovnak!

Így utólag már semmi gond, csak akkor egy kicsit "felkaptam a vizet". Aznap volt egy jó kis vitám egy nem teljesen 100-as ellenérdekű féllel és mindenkiben rosszindulatot láttam.

Egyébként és is levelezőn végeztem, de az állásinterjúkon senki nem kérdezte meg, hol végeztem. Mindenki csak a fordításra volt kiváncsi, illetve olyan beugratós feladatokat adtak, hogy pl. kezdeményezzem 40 napon túl egy végelszámolás alatt álló cégel szemben a felszámolást bíróság előtt. Ami különös, hogy most is keres az iroda jelöltet és a rendkívül jó renoméval, nemzetközi tapasztalattal rendelkező jelölt-jelöltek simán megírják a keresetlevelet. Sokan megsértődnek, mikor aztán nem veszik fel őket.

Kitartást a munka melletti tanuláshoz! Mondjuk nem lehet könnyű...

Zattila

Nemcsak ügyvédi irodára gondolok, én sem ott dolgozom. A közigazgatás egyébként is egy külön "állatfajta" másfajta törvényekkel mint a versenyszféra. Én egy két közigazgatási helytől eltekintve nem tartom túl jó pályakezdésenk a közigazgatást, mert nagyon elkényelmesíti az embert, és ha valami történik (mint pl. a nemrégiben történt tömeges elbocsátásoknál) iszonyatosan nehéz másik munkát találni vele. Félreértések elkerülése végett a másik végletet sem tartom jónak, mikor egy ügyvédi irodában mindent kihajtanak az emberből, és semmi magánéletre nincs lehetőség a munka mellett. De van középút is :). Ezeket nem hallomásból mondom volt szerencsém kipróbálni mindkét végletet (a közigazgatást és az ügyvédi irodát is).

Szia Banyamancs!

Budapesten a Műegyetem Gazdaságtudományi Karán végeztem egy 80 órás tanfolyamot.
Hivatalos neve:közbeszerzési projekt menedzser.
Elég jó volt,mert gyakorlati oldalról ment az egész,szinte végig konkrét közbeszerzési eljárásokat "játszottunk"végig.
Rengeteg jó segédanyagot kaptunk,melyeket a munkám során nagyon jól hasznosítok.
Mondjuk elég durva szerintem,hogy 320ezer +Áfa volt a képzés díja,de az is igaz,hogy minden ilyen képzés piszkosul drága.
Nekem szerencsére a munkaadom fizette.

igazad van,ha valaki hosszú távra akar valakivel együtt dolgozni,érdemes megfizetnie!

Mivel a múltkor már kiosztottak emiatt, így félve írom le, hogy nekem is vannak jó tapasztalataim, nemcsak kapcsolatokkal lehet jó helyeket találni, hanem pl. hirdetésre jelentkezéssel is összejöhet. Egyre több ügyvéd, cég jön rá, hogy a jó embereket érdemes megfizetni, ha hosszú távra akarják foglalkoztatni.

Azzal egyetértek, hogy már a harmadik nyarán érdemes elkezdeni gyakorlati helyet keresni, rengeteg előnye van! Meg kell tanulni a cégbírósági ügyintézést, a bíróságra hány példányban kell beadni a különféle beadványokat, stb., stb. Nem elég a tankönyv!

Joci: melyik tanfolyamra mentél? Bele kell ásnom magam a közbeszerzésbe...

"Ha azonban más területen, mondjuk közigazgatásban szeretnél érvényesülni, akkor 30-40 között sem késő elvégezni az egyetemet. Sőt, ha valami spéci közig területbe sikerül beleásni magad, amihez az ügyvédek java része nem nagyon ért (tudok néhány ilyenről), akkor még akár saját ügyvédi karriert is alapozhatsz rá. Persze ehhez szerencse, meg némi pénz is jól jön, dehát mihez nem."

Mondjuk néha nem értem a levelezős diákjaimat sem, 40-50 évesemberek mit szeretnének még?? Nem hiszem, hogy mindegyik passzióból csinálja. Olyan csillogó szemekkel néznek rám, mint akik most azonnal fogalmazóként/jelöltként megváltják a világot. Aztán felvilágosítom őket, hogy jogi munkalehetőség az nem sok van nemcsak nekik, de másnak sem sok.

Üdv Mindenkinek!

Igen érdekes írások születnek a specializálódás topicban,szívesen olvasgatom őket.
Az utolsó felvetéssel kapcsolatban én inkább praetorral értek egyet,valóban a közigazgatásban egy spéci területtel és sok önképzéssel később is lehet karriert építeni.
Én 27 éves vagyok,jelenleg közigazgatásban dolgozom,jogi feladataim mellett közbeszerzésben lettem "profi".
Szerencsém is volt,hiszen a munkáltatóm elküldött egy elég menő közbeszerzési képzésre,ahol már sikeresen levizsgáztam.Szerintem a közbeszerzés még egy olyan terület,ahol viszonylag sok lehetőség van és szükség van jogászokra.
Próbálok rengeteg szakirodalmat olvasni és elmélyülni olyan jogterületeken,amelyekkel a munkám során nem találkozom.
Én munkajogi szakjogász képzésre szeretnék menni,és közben készülök már a közelgő szakvizsgára.(igaz még csak féltávnál vagyok:)
Egyébként jó jelölti állást nagyon nehéz találni,de örülök,hogy hallani pozitív példákat is.

Jaj de ráérek ma!:-))))
Rexor! Az attól függ, mit értünk karriernek! Ha arra gondolsz, hogy nagy vagy méginkább jólmenő ügyvédi irodába bekerülni, és ott nevet szerezni, akkor igazad van.

Ha azonban más területen, mondjuk közigazgatásban szeretnél érvényesülni, akkor 30-40 között sem késő elvégezni az egyetemet. Sőt, ha valami spéci közig területbe sikerül beleásni magad, amihez az ügyvédek java része nem nagyon ért (tudok néhány ilyenről), akkor még akár saját ügyvédi karriert is alapozhatsz rá. Persze ehhez szerencse, meg némi pénz is jól jön, dehát mihez nem.

Bár igaz ami igaz 30-31 évesen kicsit már késő karriert kezdeni. Jobb ha az egyetem alatt elkezdi az embert, nálunk ennyi idősen az ember már veteránnak számít (jómagam 8 éve dolgozok, és most vagyok 29).

Semmi baj!:-) Én meg azt hittem, hogy én voltam félreérthető.:-)))

És tényleg örülök, hogy pozitív tapasztalatokat is hall az ember! Kár, hogy eddig nem volt sok ilyen, de hát reménykedjünk, hogy tényleg terjed a jó példa!

Egyébként meg további sok sikert a pályán "zatilla"! Remélhetőleg Druganovn és a többi végzős jogász is hasonló jókat fog írni kis idő múlva!

elnézést kérek preator kollégától, az előbbi hozzászólásomat nem neki címeztem

A címzett Dragunov volt, mivel ő használta a "nappaliről kiszédült fiatal csikó" megnevezést. Ezt általánosítónak és sértőnek éreztem, mint a fiatal jogászok-jelöltek önjelölt szószólója.

Mégegyszer elnézést, hogy félreérthető voltam.

Ami engem illet, én nem általánosítottam. Csupán a tapasztalataimat írtam le. Nem állítottam, hogy mindenki tehetségtelen, és érdemtelen, akinek jól menő ügyvédi praxisa van. Csak azt mondtam, hogy a piacra betörni ma már nehéz, még akkor is, ha tehetséges jogász valaki. Ez egyébként nem is tipikusan csak magyar helyzet, hasonlókat ír John Grisham is a Rainmaker című könyvében az amerikairól.

Örülök, hogy ezek szerint vannak, akiknek sikerült normális jelölti állást találni. Annak is, hogy talán terjedőben vannak a hosszútávú, kollegiális, és nem kizsákmányoló kapcsolatra építő ügyvédi irodák. Azonban eddig nem ez volt a jellemző, és ezt a viszonylag nagy számú jogi végzettségű ismeretségi köröm állítja.

A kapcsolatok keresése önmagában nem etikátlan. Ha valaki törekszik arra, hogy minél több jogász ismeretségre tegyen szert, több helyen (bíróságon, ügyvédi irodákban) is megfordul, azzal nem követ el etikátlan dolgot. Ezzel tapasztalatokat gyűjt, és ha őt is megismerik, és jónak találják, akkor később esetleg fel is veszik (lsd mikud alábbi "ügyvédi" hozzászólását). Tehát saját esélyeit csökkenti, aki nem épít kapcsolatokat. Következésképp a kapcsolatok építése a karrier szempontjából szinte kötelező. Etikátlan csak az, ha valaki kifejezetten azért keres meg valakit, hogy előnyt kérjen; de ez ugye már Btk.

Szerintem lehet normális jelölti állást találni kapcsolatok nélkül is. Legalábbis nekem többször is sikerült, a fizu is rendeben volt-van (jóval több, mint a minimál), pedig nappaliról kiszédült fiatal csikó vagyok.

Vannak rendes ügyvédek, akik nem rabszolgát akarnak, hanem kollégát, akire lehet (hosszú távon és lojalitás-odaadás szintjén is) számítani. Nekem legalábbis valamenyi munkaadóm ilyen volt. De az évfolyamról mindeki, akit ismertem, így járt, igaz van köztük kapcsolati jelölt is.

Szóval mielőtt valaki fiatal csikózik, inkább gnodolkodjon el azon, hátha valamit rosszul csinál. Túl soknak sikerült tisztességesen (értsd: kapcsolati tőke nélkül) és jól a pályakezdése ahhoz, hogy bárki szapulásba kezdjen. Ami nem mellesleg etikátlan is. És erre nem mentség, hogy mások is azok.

A kapcsolati részét nem vitatom a pályának, de a saját tapasztalatomból (meg még az évfolyamomról kb 32 barátom tapasztalatából) tudom, hogy nem lehet minden kudarcot erre fogni, mert bármíly hihetetlen, van tisztesség a zúgügyvédek szintjétől a csúcs nemzetközi gurukig mindenhol. Persze nem evidencia, hogy elsőre megtalálja az ember pont azt az ügyvédet, de az általánostás nagy hiba. Egy ügyvédjelöltnél pedig főleg az. Miként fog egy ilyen jelölt belebújni az ügy egyedi sajátosságaiba, ha ilyen a jelleme?

Önvizsgálat, plíz!

Egy fiatal nappalis csikó, aki elhalássza a jó állást a vén rókák elől.