Jogi Fórum - találkozó

Én speciel tiszteletreméltónak tartom Imp gondolkodását ezen a téren. Főleg úgy, hogy mind a saját korosztályának, mind a mai "követendőnek mondott" világkép eltér ettől. Könnyen lehet az is, hogy neki van igaza. Szóval Imp: ne hagyd magad :)

Bajussz, én úgy gondolom, az a nevetséges, hogy nem vagytok képesek Impy világnézetét elfogadni, ha neki így jó és nekünk nem fáj, akkor miért ne?

Impy, András erről írt és hidd el ezt egy kisgyerekes jogásznak, hogy a legnagyobb szerelemben is akadnak mélypontok, illetve a testi dolgok meglepő emberi reaciókat eredményeznek.

A megalkuvás része az életnek, mert emberből vagy.

A hit megadja a morális keretét az életednek, de jellemkérdés a kivitelezés.

Minél többet tapasztaltál, annál kevésbé leszel újabb kísértésnek kitéve, igaz ez mindenre, munka, család, stb.

A hit önmagában nem elég a teljes élethez, de mindenképpen része annak, kinek-kinek a saját dózisa szerint.

sziasztok!

most látom min megy a vita, ez elég nevetséges
úgy látom Imp egyedül vagy a sereg ellen. mint mindig. kösd fel a gatyát estére, a többiek meg vigyenek neki egy csajt:)

Kedves kfgabri!

• De nem mint, volt párttitkárnő' ugye? (Persze, hogy nem, de ezt kár lett volna kihagyni.)

Impy!

A te billentyűs serdülőképes szexbotrányaid már a vatikáni szellemiséget anyatejjel magábaszívó (még nem)terhes apácáknak is digitálisan nehezen kifejthető. Két üdvözlégy Mária után, valójában lehet, hogy te már nem csak üdvözölnéd ha jól néz ki és civilben elfelejt igazából bemutatkozni.

De mit gondoljunk azokról a pedofil (tréning)atyákról akik ősi ösztöneik miatt az isteni szent ítélőszék előtt is igazából a "kis" jézuskát keresik. A nagy pedig ha egyszer igazságot tenne már pilátust is rehabilitálná.

Amúgy szórakoztatóak a gondolataid és remélem legalább te nem a lenini útra kerülsz és a végén megérkezel a vallásos kommunizmusba, ha már a közösségekbe gondolkozol. A vallásosságod, a humort félretéve becsülöm, de egészre gondolva trianonnak is vannak és sajnos voltak határai. A nemi gondolataid a házasságról egy előző életében leányát féltve őrző anyós vallásos szerepét betöltő egykor élt személyről vallanak. Egyébként egy sörre már tényleg meghívlak egyszer(bár télen már inkább forralt bort kéne innod)!

Szia kfgabri! :)

Köszi, hogy lefordítottad, amire szerinted András gondolt. :) ( Én nem így fordítanám le. :) )

"András logikája szerint: x számú partner után a kísértés kisebb és a partnered és családod iránti elkötelezettséged nagyobb, mondván a hormonjaid már megkapták a magukét."

Szerintem András erről nem is írt (én legalábbis nem látom, hogy erről írt volna). :)

Egyébként - két szempontból is - tévedésnek tartom azt a felfogást, amely szerint azért lehetsz hűséges a házastársadhoz/"partneredhez", mert már éppen elégszer szexeltél másokkal. Egyrészt a házastársad/"partnered" meg fog öregedni, esetleg meg fog betegedni, elhízhat stb., tehát idővel simán előfordulhat, hogy szexuálisan nem lesz vonzó számodra. Ha ilyen helyzetben hűséges maradsz, szerintem nem annak köszönhetően (legalábbis biztosan nem kizárólag annak köszönhetően) vagy hűséges, hogy korábban már többekkel volt szexuális kapcsolatod.
Másrészt nem hiszem, hogy az elköteleződésre való képesség korábbi szükségletek kielégítettségéből származhatna. Ezt inkább megalkuvásnak nevezném. :D

Impossible, lefordítom, mire gondolt András, csak ő kifinomult lélek, én meg egy bunkó vörös dög vagyok :-)

Adott egy pár, első szerelem, első szex, házasságot kötnek, születik két gyerek 4év alatt.

Apuka kidolgozza a belét, anyuka otthon mossa a szennyest, a gyerekek ordítanak, de nem beszélnek, a szülők frusztráltak, fáradtak, idegesek és hopp, anyuka eljut egy lánybuliba, hosszú ideje először emberszabásúan néz ki, és lám, rástartolnak.

Apukát egyre gyakrabban látogatja a kislány a recepcióról, innentől már csak jellemkérdés, mi történik.

András logikája szerint: x számú partner után a kísértés kisebb és a partnered és családod iránti elkötelezettséged nagyobb, mondván a hormonjaid már megkapták a magukét.

De, a fentiek alapja a kozmopolita világnézet, nem pedig a vallási tételeken alapuló házasság definíciója, ld. a hét szentség egyike a házasság a katolocizmusban.

Én igyekszem eljutni a találkozóra ma este, a tőlem telhetőt megteszem az ügy érdekében, bár máshol kellene lennem, és kaledóniára megint nem nagyon futja... de azért remélem, ott tudok majd lenni.
Én vagyok a leggázabb az egész társaságban, szóval kicsit kellemetlen is így odamenni, újra munkanélküli hóhányóként (most hólapátolásból tengetem napjaim :D ), dehát ez van a hülyeségeimnek köszönhetően. :P
Szóval remélem, találkozunk. :)

András, nem tudom, elolvasod-e mostanában, de azért ideírom a válaszomat arra, amit alább kifejtettél:

Igyekszem vázlatosan írni, hogy ne legyen elviselhetetlenül hosszú.

Szóval:

ez a kérdés (házasság előtti szexuális élet helytelensége vagy helyessége) annyira nem egyértelmű szerintem, ahogyan vázoltad. Én rengeteget foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de még én sem értem meg teljesen, pont azért, mert számomra is nehéznek tűnik nagyon jó indokokat felsorakoztatni a házasság előtti szex helytelenítése mellett; viszont ezzel együtt szerintem azt is be lehet látni, hogy a helyességének védése legalább ugyanennyire nehéz.

Az én saját véleményem szerint onnét érdemes kiindulni a házasság előtti szexuális élet helyes volta megítélésének kérdésében, hogy mit nevezünk "szex"-nek. Ha ezt egy technikaként értelmezzük, akkor valóban érdemes lehet már házasság előtt gyakorolni, hogy később minél jobban menjen. Szóval szerintem sok múlik azon, mennyire tudom kötni a szexet a választott konkrét személyhez. Ha csak lazán kötöm hozzá, akkor technika, ha szorosan, akkor a vele való kiteljesedés lehet. Minél több nővel gyakorlom, annál jobban tolódik a technika irányába, és háttérbe szorul a választott konkrét személy. Ha a kapcsolat fenntartását attól teszem függővé, hogy a szex nekem jó-e, akkor megfeledkezem a másikról, és arról is, hogy tehetnék azért, hogy jobb legyen. A boldogság szerintem nem készen kapható termék, hanem elő kell állítani, nagyon kemény, hosszú munka során.

Azt nem hiszem el, hogy - mint írtad - a házastársak egymás életét a rossz szex miatt voltak képesek megnyomorítani, ezt leegyszerűsítésnek és túlzásnak tartom; ha ugyanis igazán számítottak volna egymásnak, nem eshettek volna szét.

Ha jól értettem, akkor a szexet az evéshez hasonlítottad. Nyilván van ebben valami, de a hasonlóság ellenére különbségek is felfedezhetők e kettő között, és ha csak a hasonlóságokra alapozva ítélsz, ebben az esetben is elnagyolt lesz a vélemény.

És végül az esélyekkel kapcsolatban: az írásodból azt tudom kivenni, hogy szerinted érdemes több nővel kipróbálni a szexet annak érdekében, hogy megtaláld - az ezek közül (!) - leginkább megfelelőt. Namost ha matematikailag nézzük, mennyivel növeled a jó szex megtalálásának esélyét azáltal, hogy - tegyük fel - 1 helyett 25 nővel próbálod ki, mielőtt végleg döntenél valaki mellett, akkor, ha figyelembe vesszük az összes fellelhető, számodra külső és belső tulajdonságok alapján is potenciálisnak mondható nők számát? Szerintem valamennyivel növeled, de nem számottevően.

Nils jelezte, hogy nem tud jönni holnap.

Most eszembe jutott, hogy V. tanárnő könnyezve olvasta fel Platón: Szókratész védőbeszéde (Apológia) c. művét. (Mint S. tanárnő Mikes Rákóczi haláláról írt levelét...)

Gyermekek, ezt nem lehet szekuláris szemüveggel megítélni.

Kedves Legislator,

na ja, szokratesz is inkább a mérges kelyhet ürítette ki, ahelyett, hogy menekült volna...:)

Naina: ez nem ennyire predesztinatív dolog. Ez is lehetséges forgatókönyv. De lehet, hogy éppen az ember vállára az által helyeztetik a kereszt, hogy éppen egy Xanthippét kell maga mellett tudnia a házasságban...

előbb ugranék fejest egy sötét kútba, mint hogy belemenjek egy házasságba anélkül, hogy tudnám, e téren is összeillünk-e.)

Valamilyen szinten mindenképpen működik a dolog, mint ahogy a kutya szájába is mindig passzol a tojás...
Akinek meg csak egy partnere van/volt egész életében, az soha nem fogja megtudni, hogy összeillettek-e, vagy sem.

A "dogma" hittételt jelent, az pedig, hogy házasság előtt lehetőleg ne szexeljenek az emberek, nem hittétel, szóval nem dogma. (Ez csak a fogalom tisztázása volt a pontosság kedvéért.)

András,

köszi a hosszú kifejtést, majd reagálok is, csak most nincs hozzá energiám, majd valamikor este. :D

„semmi köze Istenhez, ez egyszerűen egy hülye dogma!”

aminek kialakulását nem árt történelmi kontextusba helyezni, és elgondolkodni rajta, hogy vajon a öröklési viszonyok rendezettsége végett találták-e ki...

Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy asszimilálódott zsidó családból származom. Jó pár éve a még asszimilálódottabb unokatestvéreim (egy testvérpár) visszatértek a leg-leg-legvallásosabb zsidó gyökerekhez egy hihetetlenül pörgős, (nagy)világi és világian művelt életből és családi közegből.

Évekig nem találkoztunk, mert külföldön folytatták tovább immár vallási tanulmányaikat, családot alapítottak, majd felnőttként, kisgyerekes szülőként találkoztunk újra.

Akkor értettem meg, mi is az a hit és elszántság. Őket ez teszi boldoggá és teljessé, megtalálták a másik felüket (persze előbb önmagukat), akiknek szintén az a célja, ami nekik.

Ezt azért említettem, mert végigjárták a "nosex" utat, illetve a jelenlegi nemi életük vallási szinten zajlik, nem pedig a jó öreg ad hoc úton...

Szóval mindent lehet, csak akarat kérdése.

Kedves Impy és András!

Elnézést, hogy kettőtök diskurzusába fecsegek, de eltérő bolygóról szemlélitek a világot.:)
Ha Impy hitéből, Istenben való feltétlen bizodalmából indulunk ki,akkor azt is feltétel nélkül hinnie kell, hogy az az egy nő, akit feleségül vesz majd számára tökéletes lesz minden szempontból.Nem lehet kérdés, hogy Isten a legmegfelelőbbet, a hozzá leginkább illő nőt adja párjául.Tehát szexuális problémáik sem lesznek.
Hmm?

Szia Zoli!

Igen, teljesen jól látod, ha olyasvalakivel hozott volna össze a sors házastársként, akivel nem jó a szex, akkor valóban nem maradtam volna mellette, mert valamit fenntartani, ami egyik félnek sem jó csakis azért, mert az egyházam egyik dogmája ezt írja elő ilyen esetre, szerintem igenis emberellenes. (Most elvonatkoztattam attól, hogy velem ez elvben sem fordulhatott volna elő, mert előbb ugranék fejest egy sötét kútba, mint hogy belemenjek egy házasságba anélkül, hogy tudnám, e téren is összeillünk-e.)

Magam is ismertem ilyen párokat, akik a rossz szex (később persze ebből kifolyólag a szex hiánya) ellenére együtt maradtak, kölcsönösen pokol volt az életük, egy életen át marták egymást kínjukban, de nem váltak el, mert azt "nem szabad". Közben tönkretették a saját gyermekeik életét is, meg persze a környezetükben mindenkivel rossz viszonyban voltak, ami egy örökké frusztrált embernél nem meglepő, a lehetőségeikhez képest tehát ezek életét is rongálták. Szóval ez az alternatíva, és az én hitem szerint ennek Istenhez semmi köze, ha mindenképpen ebben a kontextusban maradunk, akkor ebben ebben legfeljebb az ördög lelheti örömét.

Úgyhogy nem akkor áll fenn a veszély, hogy "kiégsz érzelmileg", ha a házasságod előtt volt néhány szexuális partnered, hanem akkor ha nem volt, és előáll a fenti - sajnos ilyen embereknél törvényszerűen elég gyakori - kontextus. Ráadásul erről a "kiégésről" azok papolnak, akiknek életükben nem volt szexuális partnerük. Nekem elég sok volt az életemben (szerencsére), de még most 50 felett sem érzem egyetlen pillanatra sem, hogy "ki lennék égve", bocs, hogy ezt kell mondjam, de marhaság az egész, amit legfeljebb olyanoknak lehet beadni, akiknek szintén nincs még ilyen tapasztalatuk.

Ha tudományos oldalról nézem (másoddiplomás pszichológusként),a szexualitás egy un. primér dive, akár az evés vagy az alvás, ergo ugyanakkora marhaság arról beszélni, hogy ha sokat szexelsz, ki fogsz égni, mintha valaki arról próbálna meggyőzni, hogy ne vagy csak keveset egyél, aludjál, máskülönben "ki fogsz égni, nem becsülöd", és már nem lesz étvágyad, vagy nem leszel álmos többé.

Az is tévedés, hogy "sok nővel ki kellene próbálnom, mire megtalálom a megfelelőt". Az "igazi", az nem egy személy, hanem egy érzés. De valamennyi összehasonlítási alap azért feltétlenül kell hozzá. Vagyis nem arról van szó, hogy majd az 500-ik lesz a tökéletes, hanem arról, hogy semmi garancia nincs rá, hogy akivel közös fejest ugrasz majd a sötétségbe, azzal jó is lesz nektek egymással. Aki egész életében egyetlen ételt ehetett az étteremben, mert mást életében nem kóstolhatott meg, annak meglehet, hogy egész életére az általa legjobban utált főzelék jut. Ugyanennyi erővel erről is dönthetne tehát valamelyik zsinat, hogy aki életében először étterembe megy, attól kezdve élete hátralevő részében nem ehet mást, mint amit az ügyeletes pincér kihoz neki, ez sem lenne kevésbé emberellenes. Zoli, bocs, de ennek semmi köze Istenhez, ez egyszerűen egy hülye dogma!

Promiszkuitás, hedonizmus, vagy a szexuális partnerek testi/lelki kihasználása. Bármelyiket is gyakoroljuk, sosem szabad elfelejteni, hogy előbb-utóbb mindenki minden tettéért (vagy nemtevéséért) megfizet.

András,

ha önmagában nézed a lemondást, akkor talán mondható emberellenesnek (egy időben én is úgy gondoltam, hogy az Egyház tanítása természetellenes), de a lemondás nem önmagáért van, hanem valamiért, sőt itt inkább valakiért.
Ez már itt fórumon többször szóba került, hogy ha valakivel jól kijössz, de nem jó vele a szex, akkor mit teszel.

Ha jól látom, a Te választásod az lenne, hogy otthagyod.

Az én választásom az lenne (a szándékaim szerinti legalábbis), hogy vele maradok (mert a személye annyira vonz, hogy nem is tudnék mást tenni), és együtt meg lehet oldani sok mindent (ha mégsem lehet megoldani, akkor pedig így jártunk).

Namost ha az lenne a választásom, hogy otthagyom, akkor könnyen elképzelhető, hogy sok nővel ki kellene próbálnom, milyen, mire megtalálnám a "megfelelőt". Hosszabb távon ez a gyakorlat odáig vezethet (elég jó eséllyel), hogy ha érzelmileg ki nem is égek, sokkal kevésbé fogom becsülni a szexet, ami így már nem valaminek (mondjuk a kapcsolatnak) a beteljesülése, hanem a velejárója lesz. És tegyük fel, hogy egy idő után a választottal sem lehet szexelni valamilyen oknál fogva (pl. megbetegszik stb.), akkor mit csinálsz? Vele maradsz? Miért?

Kacs, a hedonizmusnak magam is gyakorló híve vagyok, a promiszkuitásra meg nincs definíció. Katonáné Soltész Márta pl. egy családjogi könyvében úgy 20 éve ha jól emlékszem azt írta, hogy az újraházasodás a promiszkuitás egy válfaja. :-) Ez esetben a fél ország eleve promiszkuid. :-) Persze leegyszerűsíthetjük a definíciót, ha a viccbeli megoldások valamelyikét választjuk: "A barátaim mindent megdugnak, ami mozog, de én sosem állítottam ilyen korlátokat magam elé." :-)

Kedves Grád András,

„nem a promiszkuitás felkent apostola vagyok”

de én igen!:))) a radikál hedonizmus egyik alaptétele:)))

Szia Zoli!

Nagyon megtisztelsz a bizalmaddal, és bele is néztem a topikba, de amikor megláttam, hogy 2 teljes fórumoldalt kellene visszaolvasnom azok után, hogy egész délután zárthelyiket javítottam, inkább feladtam. Bocs, majd legközelebb belefolyok!

Ami meg a házasság szentségét illeti, szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy a világ többi részéhez hasonlóan Magyarországon is nagyjából minden második házasság felbomlik, értelemszerűen a katolikusok között is. Vagyis a házasság nem emberellenes, de láthatólag teljesen kétesélyes, erre feltenni valakinek az egész fiatalságát, hogy ez vele nem fordulhat elő, orosz rulett, amit mint hazárdjátékot és istenkísértést Isten aligha támogatna.

Emberellenes az, ha valakitől egy ilyen bizonytalan kimenetelű vállalkozás jegyében elvárják, hogy lemondjon fiatalsága egyik legfontosabb és legtöbb örömöt jelentő részéről. Ráadásul ilyen előélet után még nagyobb hazárdjáték és istenkísértés fejest ugrani a sötétbe, összeházasodni valakivel, akivel egyáltalán nem biztos, hogy valóban örömteli lesz a szex, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy két ember e téren összeillik. Ha pedig nem, akkor annak nagyjából 100% valószínűséggel válás lesz a vége, erről egykori családjogi bíróként tudnék mesélni. Vagyis láthatólag pontosan a szexszel a házasságig várás növeli meg paradox módon a házasság felbomlásának a valószínűségét.

Nem hiszem, hogy egy emberellenes dogma oltárán, ami ráadásul a bibliából csak nagyon erőltetetten vezethető le, érdemes feláldozni az embernek az egész életét. Szeretném, ha értenéd: Nem a hitedet akarom "elvenni" tőled, hanem a dogmák vakon követését, mert sajnos az évszázadok szomorúan bizonyították, hogy bizony ezek a dogmák nem feltétlenül helyesek és főleg nem örökéletűek, erről Giordano Brunon kívül sok egykori "eretnek" és boszorkány tudott volna mesélni, feltéve hogy nem égették volna meg őket máglyán. Jó éjt!

András