Szakvizsga - "A " rész (polgár)

Bubu,

pedig azon lenne mit magyarázni. :)

moneszka,

"Az indoklást elszúrtam."

Hát ha így írtad, akkor biztos. Nem indoklás, hanem indokolás!

Túlzásba viszed az okoskodást, fiatalember.

Nos Impi, jól le lettél oltva:-D.

A jog.webatura feltett egyik irásbeli feladat megoldására lennék kiváncsi, ha valaki esetleg ezt huzta

Jövő hétfőn jön valaki írni?

405. feladat
Vas Dénes a felperesek testvére, a halála előtt néhány hónappal agyvérzést kapott, bal lába és keze megbénult, a beszéde nehezen érthetővé vált. Az örökhagyó kezelés végett október 17-én került kórházba, majd október 24-én délelőtt a betegtársaitól papírt és tollat kért. Megírta a végrendeletét, és örökösnek elvált feleségét, Vas Dénesnét jelölte meg, akit a végrendeletben Vas Dénesné, „kis feleségem”-nek nevezett meg. A keltezési hellyel és november 24-ei keltezéssel ellátott, saját kezűleg írt és aláírt végrendeletet az örökhagyó átadta a kórházban egy orvosnak megőrzésre. Vas Dénes még aznap este újabb agyvérzést kapott, és meghalt.

A felperesek keresetükben az írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérték. Előadták, hogy végrendelet hiányában ők a törvényes örökösök. Kereseti kérelmüket arra alapították, hogy a végrendelet november 24-ei keltezésű, az örökhagyó viszont akkor már nem élt, így a végintézkedésnek nincs is hatálya. Hivatkoztak arra is, hogy az örökhagyó a súlyos betegsége miatt nem volt cselekvőképes állapotban, ezt igazolja az is, hogy a több éve elvált feleségét „kis feleségem”-nek nevezte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy ő csak november 25-én kapta meg a végrendeletet a kórházi orvostól, mert akkor szerzett egyáltalán tudomást a történtekről. Felmutatott egy képes levelezőlapot, amelyet az örökhagyó a házasságuk felbontása után küldött, és azon is „kis feleségem” a megszólítás. A bíróság perben kihallgatta a kórházi orvost tanúként, aki kijelentette, hogy megítélése szerint az örökhagyó még a halála előtti délután is értelmi képességének birtokában volt, beszámítási képességének fogyatékosságára semmi sem utalt. Előadta, és határidőnaplójának eredeti bejegyzésével igazolta, hogy a végrendeletet október 24-én vette át. Befejezésül előadta, hogy amikor a végrendeletet átvette, azt borítékba tette és annak keltezését nem vizsgálta.

Készítendő: elsőfokú ítélet

Megoldás: A végrendelet keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem - szükség esetén - csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. (BH1984. 190.)

Ezenkívül tud még valaki valami más jogszabályhelyre való hivatkozást indoklásnak?

és még egy másik
5. Beszámítási kifogással kapcsolatos fellebbezést kellett írni alperesként. Fmh perré alakul, elismered, de beszámítási kifogást terjesztesz elő, amit elutasítanak 1. fokon, mert nem azonos jogviszonyból származik az ellenköv. (vállalkozói díjjal szemben kötbérkövetelés) és végrehajtható határozaton alapul. Iskolapélda, benne van a kommentárban és van BH is.

melyik?

Köszi előre is ,aki segít
Beáta

kbs,

nem adhatok mást, csak mi lényegem
és én örökkön állok

:DDD

Sziasztok!
A barátnőm most szakvizsgázik, és kérte tőlem, hogy a közbszerzés tételben segítsek neki. Szerencsére a szakvizsgán csak a jogorvoslatot kérik. Ezt én tételszerűen kidolgoztam, és akit érdekel, annak közkinccsé teszem. De hétvégén felteszem a www.nessum.hu/…anyagok.html oldalra is.
Üdv:
dr. Torma Judit
ügyvezető, közbeszrzési tanácsadó, Nessum Bt.
www.nessum.hu

Szia Judit!

Ti sem vesztek fel kezdőket? :D

sziasztok,

Imp. mindenbe bele lehet kötni, a lényeg, hogy segíts másoknak, talán azt kellene észrevenni.

M.

moneszka,

belekötöttem valamibe?
nekem már fel sem tűnik :D

Kedves Beáta!

1. Az öröklési példádnál, csak ezt a bh-t, meg a 629§(1)-t tudod behivatkozni.
2. A beszámításnál ezek a bh-k jönnek szóba:

BH1992. 479.
A vállalkozói-díjköveteléssel szemben beszámítási kifogásként érvényesített késedelmi kötbér mérséklésénél irányadó szempontok [Ptk. 296. § (1) bek., GK 17. sz.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 4 583 990 Ft és kamatai megfizetése iránt. Előadta, hogy az épület felújítási és átalakítási munkáinak ellenértékét az alperes csak csökkentett összegben fizette meg. Keresetét az eljárás során 1 396 232 Ft-tal felemelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; késedelmi kötbérkövetelés címén a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése alapján beszámítási kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás alapján hozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 2 461 977 Ft-ot és kamatát. A fentieket meghaladóan elutasította a felperes keresetét, elutasította továbbá az alperes 1 782 275 Ft összegű beszámítási kifogását. A felperes és az alperes által benyújtott fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az ítéletet abban a részében, amelyben az alperes 426 000 Ft és kamata tekintetében marasztalta, nem érintette, egyebekben pedig az ítéletet hatályon kívül helyezte, és ez utóbbi körben a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el. A végzés indokolása szerint továbbra is bizonytalanság mutatkozik a felperes által tárolt anyagok átszállítása miatt felmerült költség tekintetében. Ebben a vonatkozásban újabb bizonyítás lefolytatása indokolt, amelynek során a felperes bizonyíthatja felmerült költségeit. Továbbra is vitás a per tárgyát képező asztalosmunkák pótmunkaként való figyelembevétele. Ebben a kérdésben az elsőfokú eljárás során készült szakvélemény aggályos. Ugyancsak további vizsgálatot igényel a csatornalefolyó eltakarításával és a burkolási munkákkal összefüggő díjkövetelés megalapozottsága. Végezetül a bizonyítás kiegészítését ki kell terjeszteni a késedelmikötbér-követelés, illetőleg a késedelem vizsgálatára, különös tekintettel a vízmű bekötésével kapcsolatos engedélyezés és közműegyeztetés késedelmet befolyásoló hatására.
Az újabb elsőfokú eljárás során a felperes kereseti kérelmének részletezéseként több kimutatást készített, majd a tárgyaláson bejelentette, hogy keresetét összesen 3 328 042 Ft összegre és kamatára vonatkozóan tartja fenn. Az alperes késedelmi kötbér iránti követelése alapján beszámítási kifogását fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, kirendelve P. E. igazságügyi építési- és árszakértőt. A szakértő vizsgálta a felperes késedelmes teljesítését is, és azt állapította meg, hogy az összesen 121 naptári nap késedelemből 38 nap időtartamban az alperes tevékenysége miatt szenvedett késedelmet a munka. A tárgyaláson bírói kérdésre a szakértő közölte, hogy számítása szerint az alperes a késedelemre tekintettel 1 215 336 Ft kötbért követelhet. Az alperes bejelentette a tárgyaláson, hogy beszámítási kifogását a szakértő által megjelölt kötbérösszeg tekintetében tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság újabb ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes a 66/87. számú, eredetileg a 4 967 424 Ft összegű számla alapján az egyeztetések és időközben történt kifizetések folytán 934 015 Ft-ot követelhet az alperestől. A 665/87. számú, a pótmunkák alapján kiállított, eredetileg 1 772 941 Ft összegű számla alapján a szakértői bizonyítás alapján megállapítható felperesi követelés 174 979 Ft. A felperes megalapozott követelése tehát összesen 1 108 994 Ft. Az alperes beszámítási kifogása alapján érvényesített késedelmi kötbér ugyancsak a szakértői bizonyítás alapján 1 215 336 Ft-ban bizonyult megalapozottnak. Erre tekintettel a bíróság a keresetet elutasította.
Az újabb ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes kötelezését 1 245 799 Ft és kamata megfizetésére. A felperes az alperes által előterjesztett beszámítási kifogással kapcsolatban fellebbezésében előadta, hogy összesen 7 naptári napban ismeri el ki nem mentett késedelmét, és ennek megfelelően csak 42 656 Ft kötbért tart megalapozottnak. Amennyiben a késedelemre vonatkozó álláspontja nem volna elfogadható, kérte a kötbér összegének mérséklését. Ebben a vonatkozásban hivatkozott arra, hogy a több alkalommal történt szerződésmódosítás során a felek a teljesítési határidőt tévedésből nem módosították.
Fellebbezése kiegészítését tartalmazó beadványban a felperes többek között hangsúlyozta: a kötbérigénnyel összefüggő késedelem időtartamának számításánál indokoltnak tartja figyelembe venni, hogy a közműterveket az alperes csak késve szolgáltatta.
A fellebbezés részben alapos.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson csak a felvonulási terület kiürítésével összefüggő munkák ellenértékére vonatkozó szakértői megállapításra tett érdemi észrevételt. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a megismételt eljárásban készült szakvélemény megalapozott, annak megdöntésére alkalmas bizonyítékot a felperes a fellebbezési eljárásban sem tudott szolgáltatni. Ilyen körülmények között pedig nem volt indoka annak, hogy a műszaki becsléssel kimunkált szakvéleményen alapuló elsőfokú ítéleti rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság megváltoztassa.
Az alperes beszámítási kifogásának alapját képező kötbérigény tekintetében a fellebbezési eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak látta az alperes által követelhető kötbér mérséklését. Megállapítást nyert ugyanis, hogy az alperes a per tárgyát képező létesítmény közműhely-színrajzait késedelmesen szolgáltatta. Arra is tekintettel, hogy a létesítmény használatbavételét az alperes e mulasztása is késleltette, és így a felperes késedelmével összefüggésbe hozható számottevő kár keletkezett, a Legfelsőbb Bíróság a GK 17. számú állásfoglalásában foglaltak értelmében a kötbért 50%-os arányban mérsékelte. A mérsékelt kötbér összegének megfelelő beszámítási kifogás figyelembevételével kötelezni kellett az alperest a szakértői bizonyítás alapján megállapított vállalkozói díj fennmaradó összegének megfizetésére.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 25. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és az alperest a felperes részére 501 326 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 31 585/1991. sz.)

BH1992. 657.
A vállalkozói díj-követeléssel szemben beszámítási kifogásként érvényesített késedelmi kötbér mérséklésénél irányadó szempontok [Ptk. 296. § (1) bek., GK 17. sz.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 4 583 990 Ft és kamata megfizetése iránt. Előadta, hogy a Budapesten, D. utca 35. szám alatt levő épület felújítási és átalakítási munkáinak ellenértékét az alperes csak csökkentett összegben fizette meg. Keresetét az eljárás során 1 396 232 Ft-tal felemelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte; késedelmikötbér-követelés címén a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésének alapján beszámítási kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás alapján hozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 2 461 977 Ft-ot és kamatát. A fentieket meghaladóan elutasította a felperes keresetét, elutasította továbbá az alperes 1 782 275 Ft összegű beszámítási kifogását. A felperes és az alperes által benyújtott fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az ítéletet abban a részében, amelyben az alperest 426 000 Ft és kamata tekintetében marasztalta, nem érintette, egyebekben pedig az ítéletet hatályon kívül helyezte, és ez utóbbi körben a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el. A végzés indoklása szerint továbbra is bizonytalanság mutatkozik a felperes által tárolt anyagok átszállítása miatt felmerült költség tekintetében. Ebben a vonatkozásban újabb bizonyítás lefolytatása indokolt, amelynek során a felperes bizonyíthatja felmerült költségeit. Továbbra is vitás a per tárgyát képező asztalosmunkák pótmunkaként való figyelembevétele. Ebben a kérdésben az elsőfokú eljárás során készült szakvélemény aggályos. Ugyancsak további vizsgálatot igényel a csatornalefolyó eltakarásával és burkolási munkákkal összefüggő díjkövetelés megalapozottsága. Végezetül a bizonyítás kiegészítését ki kell terjeszteni a késedelmi kötbér-követelés, illetőleg a késedelem vizsgálatára, különös tekintettel a vízmű bekötésével kapcsolatos engedélyezés és közműegyeztetés késedelmet befolyásoló hatására.
Az újabb elsőfokú eljárás során a felperes kereseti kérelmének részletezéseként több kimutatást készített, majd a tárgyaláson bejelentette, hogy keresetét összesen 3 328 042 Ft összegre és kamatára vonatkozóan tartja fenn. Az alperes késedelmi kötbér iránti követelése alapján beszámítási kifogását fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, kirendelve P. E. igazságügyi építési és árszakértőt. A szakértő vizsgálta a felperes késedelmes teljesítését is, és azt állapította meg, hogy az összesen 121 naptári nap késedelemből 38 nap időtartamban az alperes tevékenysége miatt szenvedett késedelmet a munka. A tárgyaláson bírói kérdésre a szakértő közölte, hogy számítása szerint az alperes a késedelemre tekintettel 1 215 336 Ft kötbért követelhet. Az alperes bejelentette a tárgyaláson, hogy beszámítási kifogását a szakértő által megjelölt kötbérösszeg tekintetében tartja fenn.
Az elsőfokú bíróság újabb ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes a 664/87. számú, eredetileg a 4 967 424 Ft összegű számla alapján az egyeztetések és időközben történt kifizetések folytán 934 015 Ft-ot követelhet az alperestől. A 665/87. számú, a pótmunkák alapján kiállított, eredetileg 1 772 941 Ft összegű számla alapján a szakértői bizonyítás alapján megállapítható felperesi követelés 174 979 Ft. A felperes megalapozott követelése tehát összesen 1 108 994 Ft. Az alperes beszámítási kifogása alapján érvényesített késedelmi kötbér ugyancsak a szakértői bizonyítás alapján 1 215 336 Ft-ban bizonyult megalapozottnak. Erre tekintettel a bíróság a keresetet elutasította.
Az újabb ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes kötelezését 1 245 799 Ft és kamata megfizetésére. A felperes az alperes által előterjesztett beszámítási kifogással kapcsolatban fellebbezésében előadta, hogy összesen 7 naptári napban ismeri el ki nem mentett késedelmét, és ennek megfelelően csak 42 656 Ft kötbért tart megalapozottnak. Amennyiben a késedelemre vonatkozó álláspontja nem volna elfogadható, kérte a kötbér összegének mérséklését. Ebben a vonatkozásban hivatkozott arra, hogy a több alkalommal történt szerződésmódosítás során a felek a teljesítési határidőt tévedésből nem módosították. Fellebbezése kiegészítését tartalmazó beadványában a felperes többek között hangsúlyozta: a kötbérigénnyel összefüggő késedelem időtartamának számításánál indokoltnak tartja figyelembe venni, hogy a közműterveket az alperes csak késve szolgáltatta.
A fellebbezés részben alapos.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson csak a felvonulási terület kiürítésével összefüggő munkák ellenértékére vonatkozó szakértői megállapításra tett érdemi észrevételt. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a megismételt eljárásban készült szakvélemény megalapozott, annak megdöntésére alkalmas bizonyítékot a felperes a fellebbezési eljárásban sem tudott szolgáltatni. Ilyen körülmények között pedig nem volt indoka annak, hogy a műszaki becsléssel kimunkált szakvéleményen alapuló elsőfokú ítéleti rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság megváltoztassa. Az alperes beszámítási kifogásának alapját képező kötbérigény tekintetében a fellebbezési eljárás során lefolytatott bizonyítás alapján a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak látta az alperes által követelhető kötbér mérséklését. Megállapítást nyert ugyanis, hogy az alperes a per tárgyát képező létesítmény közmű helyszínrajzait késedelmesen szolgáltatta. Arra is tekintettel, hogy a létesítmény használatbavételét az alperes e mulasztása is késleltette, és így a felperes késedelmével összefüggésbe hozható számottevő kár nem keletkezett, a Legfelsőbb Bíróság a GK 17. számú állásfoglalásában foglaltak értelmében a kötbért 50%-os arányban mérsékelte. A mérsékelt kötbér összegének megfelelő beszámítási kifogás figyelembevételével kötelezni kellett az alperest a szakértői bizonyítás alapján megállapított vállalkozói díj fennmaradó összegének megfizetésére.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és az alperest a felperes részére 501 326 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 31 585/1991. sz.)

BH1992. 539.
Az ítélet megalapozatlan, ha a bíróság a vállalkozói díj megfizetése iránt indított perben a beszámítási kifogást - a szakértői bizonyítás mellőzésével - arra hivatkozva utasítja el, hogy a hibás teljesítés folytán szükségessé vált munkát a megrendelő dolgozói végezték el, a munkák beszámítani kért ellenértéke számlával nem bizonyítható [Ptk. 296. §, Pp. 166. § (1) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 225 475 Ft és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellentmondásában a kérelem elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes hibásan teljesített, ezért a hibákat kénytelen volt kijavíttatni. Mivel a javítási munkák értékét még nem ismeri, a felperest megillető vállalkozási díj összegét nem tudja megállapítani.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelte, és ítéletében az alperest 225 475 Ft és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes vállalkozói szerződést kötött az alperessel mint megrendelővel a tanácsterem faipari munkáinak elvégzésére. A munka 1990. július 12-én és július 17-én átadásra került. Az alperes a minőségi kifogásait az átadáskor megjelölte, egyben közölte azt is, hogy a felperes által kiállítandó számlából az általa elvégeztetendő javítási munkák ellenértékét levonásba fogja helyezni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem küldött számlát a felperesnek, amelynek alapján a felperes számlája összegét csökkenthette volna. A bíróság ezért a rendelkezésre álló adatok birtokában arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes köteles a számla ellenértékét kiegyenlíteni. Az alperes által kért szakértői bizonyítási indítványt azzal az indokkal utasította el, hogy a követelés alaposságát a gazdálkodó szervezetek egymás közötti elszámolása során nem igazságügyi szakértővel, hanem számlabizonylatokkal kell bizonyítani. Emellett az alperes nem bizonyította azt sem, hogy a hibát kijavította.
Az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése érdekében az alperes fellebbezett. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy a perbeli munka átvételre került. Véleménye szerint a felperes nem is vált jogosulttá a számla kiállítására, illetve a későbbiekben is csak olyan számla kerülhetett volna kiállításra, amelyből a minőségi hibák miatt a levonás megtörténik. Annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság kellő bizonyítékok nélkül fogadta el a felperes egyoldalú előadását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban szakértő kirendelését kérte, de ez elmaradt. A kijavítási munka értékét, amelyet saját dolgozói végeztek el, 40 000 Ft-ban jelölte meg.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes az elvégzett javítási munkáról számlát nem állított ki.
A fellebbezés alapos.
Az 1990. július 12-i és 1990. július 17-i, a felek által közösen felvett jegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes minőségi hibákkal tett eleget szerződésen alapuló kötelezettségének. Az alperest ezért a vele szemben érvényesíteni kívánt vállalkozói díjjal szemben a Ptk. 296. §-a alapján beszámítási jog illeti meg annak az összegnek az erejéig, amely a javítások ellenértékét fedezi. Az alperes a javítás díját 40 000 Ft körüli összegben jelölte meg, de ezt a felperes vitatta, ezért az összegszerűség bizonyítására szakértő kirendelése lett volna indokolt.
Mivel a szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság elmulasztotta, sót arra a téves álláspontra helyezkedett, hogy szakértői bizonyításnak nincs helye, ítélete megalapozatlan. Önmagában az a körülmény, hogy a javítást az alperes maga végezte vagy számlát nem állított ki, nem lehet akadálya a beszámítási kifogásnak. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése szerint eljárási jogunk a szabad bizonyítás elvén áll. Ennélfogva a jelen perben sem lehet a szakértői bizonyítást kizárni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban annak megállapítására, hogy a rendelkezésre álló hibajegyzékben foglaltak kijavítása megtörtént-e, és ezek milyen ellenértéket képviselnek, szakértőt kell kirendelni. Az összegszerűség meghatározása után érdemben el kell bírálni az alperes beszámítási kifogását. Ennek eredményéhez képest kell az alperest az addig ki nem fizetett vállalkozói díj megfizetésére kötelezni. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 963/l991. sz.)

hello, imp. már lassan nekem sem.. :-)

Kondidori

Nagyon szépen köszönöm a segítséget.

beáta

Sziasztok ,még egy BH-ra szükségem lenne,ha valaki feltenné

BH 1984.190

Előre is köszi

BH1984. 190.
A végrendelet keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem - szükség esetén - csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Más kérdés, hogy a keltezésnek a bizonyítás eredményeként megállapított valóságos helye és ideje esetleg olyan körülményeket is feltár, amelyek a végrendelet egyéb tartalmi - okból való érvénytelenségét is eredményezhetik. Ez azonban már az érvénytelenségnek egy másik - az alaki érvénytelenségtől különálló esete, amely külön elbírálást igényel [Ptk. 629. § (1) bek.].
Az örökhagyó 1977. július 20-án írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben ingó és ingatlan vagyonát leányára: az alperesre hagyta, míg két fiát - a felpereseket - az örökségből kitagadta.
Az írógéppel készült végrendeletet a végrendelkezés helyeként az örökhagyó lakóhelyét: P. községet tünteti fel. Az elkészített írásbeli végrendeletet az örökhagyó az alperes s-i lakására vitte, ott a szomszédból áthívott két végrendeleti tanú jelenlétében az örökhagyó a végrendeletet felolvasta, és kinyilvánította, hogy ez az ő végakarata, majd a tanúk és az örökhagyó a végrendeletet aláírták.
Az örökhagyó 1981. október 26-án meghalt.
A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Az érvénytelenség okaként előbb az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára, majd arra hivatkoztak, hogy a végrendelet a végrendelkezés helyét nem tünteti fel, aláírására ugyanis nem P-n, hanem S-ban került sor. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy az örökhagyó hagyatékához - az ideglenes hatályú hagyatékátadó végzésben foglaltakon túl - még további vagyontárgyak, illetőleg készpénz (takarékbetétkönyv) is tartozik. Másodlagos kereseti kérelmük a kitagadás érvénytelenségének megállapítására és köteles részük kiadására irányult.
Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte. Részben elismerte, hogy az örökhagyó hagyatékához még további vagyontárgyak is tartoznak. Nem vitatta továbbá, hogy a kitagadás érvénytelen, és a felperesek köteles részre jogosultak.
Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 1977. július 20-án P-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Megállapította továbbá, hogy az ideglenes hagyatékátadó végzésben foglaltakon túl az örökhagyó hagyatékához tartozik még 7002 Ft, továbbá a hagyatékot 200 Ft hagyatéki teher terheli. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az első fokú bíróság döntését a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésére alapította, amely szerint az írásbeli magánvégrendelet helyének magából az okiratból kell kitűnnie. Az adott esetben a végrendelkezésre S-ban került sor, ez pedig a végrendeletből nem tűnik ki.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helyben hagyta. Az ítélet indoklásában a másodfokú bíróság kiemelte: önmagában az a tény, hogy a végrendelet aláírására nem a végrendeletben feltüntetett P. községben, hanem S-ban került sor, a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése alapján a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényességének egyik alaki feltétele az, hogy keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnjék.
Ez a rendelkezés azonban az állandó bírói gyakorlat szerint csupán annyit jelent, hogy a keltezés helyét és idejét az okiratnak feltétlenül tartalmaznia kell, mert ezek az adatok csak ezáltal tűnnek ki az okiratból. Ha tehát az okirat a keltezés helyét és idejét tartalmazza - vagyis azok abból kitűnnek -, akkor a végrendelet a fenti érvényességi követelményeknek megfelel, függetlenül attól, hogy ezek az adatok helyesek vagy tévesek-e, vagyis hogy a végrendelkezés valóságos helyével és idejével egyeznek-e.
A végrendelkezés keltezésének téves megjelölése egymagában tehát a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem - szükség esetén - csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját. Más kérdés, hogy a keltezésnek a bizonyítás eredményeként megállapított valóságos helye és ideje esetleg olyan körülményeket is feltár, amelyek a végrendelet egyéb - tartalmi - okból való érvénytelenségét is eredményezhetik. Ez azonban már az érvénytelenségnek egy másik - az alaki érvénytelenségtől különálló - esete, amely külön elbírálást igényel.
Az adott esetben a két végrendeleti tanú aggályatlan és egybehangzó vallomása alapján tényként volt megállapítható, hogy a végrendelkezés S-ban történt, tehát a végrendelet a végrendelkezés helyét tévesen tüntette fel. A végrendelet érvénytelenségét eredményező egyéb körülményre azonban nem merült fel adat. Ezért az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a végrendelkezés helyének téves feltüntetése az írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségét eredményezi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján minkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 378/1983.)

Na ezeket a dolgokat Landinál baromi jól meg lehetett érteni. Sokkal jobb beülni az óráira, mint magolni.

Sziasztok,szeretnék egy kis segítséget kérni ehhez a feladathoz

A megoldás tudom,hogy jó,szóval másodfok helybenhagyja, de bele kel írni a másodfokú ítéletbe,hogy elsőfok indoklása nem helytálló és leírni a jó indoklást ? Előre is köszi a segítséget

4. Apuka öt évvel ezelőtt eladta a házát 1 misiért alperesnek úgy, hogy alperes kifizetett 750 ezret akkor, a többit részletben. Három évig fizette is a részleteket, amikor apuka elhalálozott, amikor is alperes a részleteket tovább nem fizette. Erre rá egy évre, apuka fia, mint törvényes örökös (felperes) beperelte alperest az elmaradt vételár megfizetésére.
Alperes arra hivatkozott, hogy a ház lepukkant volt, stb., ezért nem ért 1 misit max 800 ezret, úgyhogy nem fizet egy fillért se többet.
Kirendeltek szakértőt, aki aggálytalan szakvéleményében kifejtette, hogy az értékesítéskor 900 ezret, a perbeli időpontban 1 misit ért az ingatlan.
Elsőfok ítélt, felperes keresetének helyt adott. Indoka a következő: elkésett a megtámadással, meg egyébként is most egy misit ér az ingatlan, ezért nem értékaránytalan.
Alperes fellebbezett.
Feladat: hozzak másodfokú határozatot
A megoldás: jól ítélt elsőfok, (tehát helybenhagy) csak hülyén indokolt, mert:

1. Attól hogy alperes elkésett a megtámadással, még kifogásként figyelembe kellett volna vennie az első foknak.
2. Senkit nem érdekel, hogy most mennyi az ingatlan értéke, mert a szerződéskötéskori értéket kell nézni feltűnő értékaránytalan¬ságnál. Az a szakvélemény szerint 900 ezer volt, a vételár meg 1 misi, az 10%, ez pedig nem tekinthető feltűnő értékaránytalan-ságnak.

Szóval itt a Ptk. 236.§ (3)-ra, és a 201.§ (2)-re kellett rájönni.

hunfrakk,köszönet a kért BH-ért

A fogalmazáson már nem múlik. Valahogy úgy szokták ilyen esetekben, hogy "érdemében helyes ítéletét h e l y b e n h a g y j a, az alábbi indoklással:" "Az első fokon eljárt bíróság helyesen állapította meg a tényállást, mely szerint..." "Tévesen hivatkozik azonban az első fokú bíróság a Ptk. xxx. §-ára. Az alperes ugyanis a vele szemben indított perben akkor is hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére, ha a megtámadás határideje már lejárt."
"Tévedett az első fokú bíróság, amikor az ingatlan jelen forgalmi értékéhez viszonyított a szerződésben kikötött vételárat. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ingatlan szerződéskötéskor képviselt forgalmi értékéhez képest (Ft) sem áll fenn az értékaránytalanság, hiszen a kb. 10%-os eltérés piaci viszonyok között teljesen szokásos."

már csak egy utolsó feladat a jog.webaturól, milyen jogszabályhelyekre kell hivatkozni?
elég a Ptk 167§ ,168 § (2),van még valami ötlet,
esetleg a BH 1993.180 jó ide? és ha igen, valaki bemásolná.

Bocsi,ha túl sok mindent kérek, de írásbeli vizsga előtt 2 nappal már nincs lelkierőm keresgélni
Köszi

1. Felperesek alperesek ingatlanán elbirtoklással útszolgalmat szereztek, kérték ennek megállapítását és azt is előadták, hogy alperesek utóbbi időben zavarják az átjárásban.Az bizonyításra került, hogy felperesek alperesek ingatlanát 16 éve használják szolgalomszerűen és alperesek ez ellen soha nem tiltakoztak.
Elsőfokú ítéletében a bíróság megállapította, hogy felperesek elbirtoklással szolgalmat szereztek. A bíróság feljogosította a felpereseket, hogy bejegyeztessék szolgalmi jogukat az ingatlan-nyilvántartásba.
Mindketten fellebbeztek.

Felperes azért, mert a bíróság ítélete nem határozta meg teljesen a szolgalom mértékét, kérte, hogy határozza meg konkrétan (mezsgyétől számítva 3 m…).
Alperes kérte a kérelem elutasítását, és arra is hivatkozott, hogy a felperesek már a községből véglegesen elköltöztek, és már nincs szükségük a használatra.
Másodfokú ítéletet kellett hozni

Megoldás: Én felperes fellebbezését alaposnak tartottam, és ebben a körben megváltoztattam az elsőfokú ítéletet, mert átjárási szolgalomnál a bíróságnak több dolgot is meg kell határozni, és egyebekben helyben hagytam az első fokú ítéletet.
Alperesét nem tartottam alaposnak, mert a szolgalom nem a felperesek személyéhez kötött, hanem az ingatlanhoz, és irreveláns, hogy elköltözött-e a felperes vagy sem, az elbirtoklási idő elteltével a telki szolgalmat megszerzi – amúgy akkor még birtokos is volt.
Ezt így is hagytam a szóbelin, jó volt.

kbs,

még te is folyton indoklást írsz indokolás helyett

nem piszkálódásképp mondom, csak idegesítő látni (tudom, akkor ne nézzek oda) :D

Bea, tessék!

BH1993. 180.
A szívességből vagy visszavonásig engedett használat nem eredményezi a szolgalmi jog elbirtoklással való megszerzését. A használó azonban - ha ennek a törvényben meghatározott feltételei fennállnak - kérheti a szolgalmi jognak a bíróság ítéletével történő létesítését [Ptk. 158. § (2) bek., 167. §, 168. § (1) és (2) bek., 169. § (1) bek.].
A felperes szövetkezet keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az általa több mint 10 éven át szakadatlanul használt, jelenleg a magyar állam tulajdonában és az alperes kezelésében levő kapubejárón át a telkére vezető útszakasz szolgalmi jogát elbirtokolta. Amennyiben az elbirtoklás bármely feltétele nem volna megállapítható, a szolgalmi jogának bírói megállapítását kérte. Igényét arra alapította, hogy az alperes jogelődjével történt megállapodás szerint jogosult gépkocsival megközelíteni az alperes ingatlanán keresztül saját udvarát, arra is tekintettel, hogy az udvar gépkocsival történő más megközelítése nem lehetséges.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a szívességből engedett használat szolgalmi jogot nem eredményezhet. A fellebbezési tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a gépkocsibejárás a területen folyó építkezés miatt életveszélyessé vált, de azt egyébként tőlük a felperes soha nem is kérte. Előadta, hogy eddigiekben főként a felperes által bérbe adott orvosi rendelő alkalmazottai és betegei használták az általuk később lezárt kaput. Nyilatkozata szerint, ha a felperes kérné a gépkocsibejárás rendezését, attól nem zárkóznának el.
Az elsőfokú bíróság korábbi, a keresetnek helyt adó ítéletét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, mert azt nem találta megalapozottnak. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy adjon lehetőséget a felperes elbirtoklásra vonatkozó állításának szélesebb körű tisztázására.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően a bizonyítás kiegészítését lefolytatta. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes 1967-ben vétel jogcímén megszerezte az Sz. városban T. L. körút 83. sz. alatt levő ingatlan tulajdonjogát, és ettől az időponttól ellenérték nélkül használta a mellette levő 81. sz. épület kapubejáróját, gépkocsival történő átjárás céljából. Az elsőfokú ítélet indokolása azt rögzítette, hogy az 1989. november 30-i, a kezelői jog átadásáról szóló jegyzőkönyv 10. pontja kimondta: a felperes a T. L. krt. 83. sz. alatti épületen keresztül "szívességi úthasználatot kapott". Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes ingatlana zártsorú beépítésű, az utca felöl gépkocsival beállás csak a mellette levő és az alperes kezelésében álló ingatlanon keresztül lehetséges. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hozott ítéletével ismét helyt adott a felperes szolgalmi jog elbirtoklására vonatkozó kérelemnek. Kifejtette, hogy a szolgalmi jog bírói megállapításának is megvannak a törvényben előírt feltételei, figyelemmel a Ptk. 167. §-ában foglaltakra.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Támadta az elsőfokú bíróságnak azt az okfejtését, hogy "nem tekinthető szívességi jellegűnek a használati jog akkor, ha az egyébként visszteher nélküli ingyenes használat ellen az ingatlan tulajdonosa nem tiltakozik, nem kifogásolja, azt tartósan eltűri". Rámutatott, hogy - amint az az elsőfokú bíróság ténymegállapításai között is szerepel - a felperes megállapodott az alperesi jogelőddel a szívességi használatban. Az utóbbi tényre tekintettel kiemelte, hogy szívességi használat nem eredményezhet szolgalmi jogot. Kifejezetten utalt a kezelői jog átadásáról szóló megállapodás 10. pontjában rögzítettekre is. A hozott ítéletre tekintettel irrelevánsnak kérte tekinteni az elsőfokú bíróság ítéletének a szolgalmi jog bírói ítélettel történő létesítésével kapcsolatos megállapításait.
A felperes ellenkérelmet nyújtott be, a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem tárgyában a szükséges mértékben felderítette a tényállást, azonban téves jogi következtetésre és döntésre jutott, amikor a szívességi használat tényének megállapítása ellenére az elbirtoklást megállapította. A Ptk. 168. §-ának (2) bekezdése szerint a szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. Az első fokú bíróság ítéletének indokolásában maga is megállapította, hogy az 1989. november 30-i, a kezelői jog átadásáról szóló jegyzőkönyv 10. pontja rögzítette: a felperest szívességi használat illeti meg az alperesi ingatlanon történő átjárásra. Ezt a tényt a tanúként meghallgatott dr. Cs. R. és M. J. érdektelen tanúk is megerősítették. Ennélfogva téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az ellenérték nélküli használat nem volt szívességi jellegű. Mindezekre tekintettel, miután az elsőfokú bíróság ítélete a tényekből levont helytelen jogi következtetésen alapul, a felperes elsődleges kereseti kérelme alaptalan.
A felperes azonban többféle jogcímet is megjelölt igénye alapjául, másodlagosan szolgalmi jogának bírói megállapítását kérte. Ennek megalapozottsága tárgyában a jelenleg rendelkezésre álló tényállás alapján nem lehetett megnyugtatóan dönteni, mert az ehhez szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja következtében - nem folytatta le. Abból kell kiindulni, hogy a Ptk. 167. §-a szerint, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon. A Ptk. 168. §-ának (1) bekezdése alapján a telki szolgalom létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Ptk. 158. §-ának (2) bekezdése értelmében tehát lehetőség van a szolgalom bírói ítélettel történő alapítására is. Ennek létesítésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a Ptk. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a telki szolgalom gyakorlása során a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni. Az sem mellékes, hogy a szolgalom létesítésével a szolgáló telek forgalmi értéke csökken; ezért az alperes kérheti az értékcsökkenés összegének megtérítését.
Az előbbiekre tekintettel a szolgalmi jog bírói alapítása iránti kereset elbírálásához további, a jelen eljárás kereteit meghaladó nagy terjedelmű bizonyítás szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében ismételten hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban célszerű helyszíni szemlét tartani, esetleg szakértő igénybevételével meggyőződni arról, hogy a felperes és nem más (az utóbbiba beleértve az orvosi rendelő használóit) üzemszerű működéséhez valóban elengedhetetlenül szükséges-e; ez más módon, mint a kért szolgalom biztosításával nem oldható meg. A felperesi kérelem elbírálásánál figyelembe veendő körülmény, hogy a motorizáció mai fokán az ingatlan rendeltetésszerű használatához a gépkocsival beállás is hozzátartozik, nem hagyható azonban figyelmen kívül az alperes intézmény érdeke, így pl. az, hogy az alperes zeneoktatói tevékenységet folytat. Az utóbbi okán fokozott körültekintéssel kell vizsgálni, hogy amennyiben a gépkocsival történő beállást a felperes indokoltan igényli, azt a lehető legkisebb érdeksérelemmel kell gyakorolni. Ezt célszerűen a használat időbeli és egyéb korlátainak megállapításával lehet a felek érdekeinek szem előtt tartásával megállapítani.
Amennyiben sor kerülne a szolgalmi jog bírói alapítására, és a felek egymás között nem tudnak megállapodni a szolgáló telek forgalmiérték-csökkenésében, ingatlanforgalmi szakértőt lehet kirendelni, ha az alperes az értékcsökkenés-megtérítésre igényt tart. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 911/1991. sz.)

Kommentár:
A telki szolgalom elbirtoklással is létrejöhet. Az elbirtokláshoz az szükséges, hogy

1. a jogot szerző fél a másik ingatlant szolgalomszerűen használja. Nem vezethet elbirtoklásra a szívességből, visszavonásig engedett használat, hiszen az engedély ténye önmagában zárja ki az elbirtoklás szabályainak alkalmazhatóságát. Az elbirtoklás állandóságot feltételez, ezért alkalomszerű használat sem eredményezheti e jog elbirtoklás útján történő megszerzését.
Hasonlóan a tulajdonjognak elbirtoklás útján történő megszerzéséhez, itt sem feltétel, hogy az elbirtokló jóhiszemű legyen, hanem csak az szükséges, hogy az idegen ingatlant használó személy a használatot a maga részéről véglegesnek tekintse. Az elbirtoklást a használt ingatlan birtokosának tiltakozása szakítja meg.
A szolgalom tárgya lehet az uralkodó telek birtokosának aktív, a szolgáló telek birtokosának passzív magatartása. Elbirtoklásnak azonban csak akkor van helye, ha a jogot szerző birtokos az idegen ingatlant aktív magatartással használta.
2. Az elbirtoklási idő összeszámítására a Ptk. 122. §-ában foglalt rendelkezés megfelelően irányadó, csakúgy mint a lenti állásfoglalás iránymutatása. Megfelelően alkalmazza a bírói gyakorlat a Ptk. 123. §-ában és a Ptk. 124. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írtakat is. Az már vitás lehet, hogy megszakítja e az elbirtoklási időt, ha a tulajdonos az ingatlannal rendelkezik [Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pont]. Álláspontunk szerint nem, mert a most tárgyalt bekezdés szerint a mindenkori birtokos tiltakozása minősül ilyen jogi ténynek, azaz a tulajdonos (birtokos) személyében történt változásnak a szolgalom elbirtoklási idejére nincs kihatása.
Amennyiben az elbirtoklási idő letelt, a telki szolgalom annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nélkül létrejön. A szolgalmat elbirtoklónak azonban igénye keletkezik arra, hogy megszerzett dologi jogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. Ha az elbirtokló a telki szolgalmat az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be, a szolgalomra nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon - az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva - jóhiszeműen, ellenérték fejében jogot szerzett [Ptk. 121. § (5) bekezdés].
Hivatkozható még:

• PK 6. számú állásfoglalás Az elbirtoklási idők összeszámítása
• BH1995. 398. A szívességből engedélyezett vezetékhasználat és az elbirtoklás
• BH1979. 287. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása és az elbirtoklás

Bea, ennek a helyes megoldását alább részletesem leírtam. (Ezt húztam tudniillik.)