szakjogász képzés

Sziasztok!
Véleményetek szerint van-e értelme szakjogász képzést elvégezni. Én konkrétan a Debreceni Egyetemen gondoltam, ingatlanforgalmi szakjogász képzésre.
Végzett-e már valaki ilyet, vagy valami hasznos infó lenne-e.
Köszi mindenkinek.

Többletjogosítványt nem ad. Többletismeretet remélhetőleg igen. Ki-ki maga ítélje meg, ugyanezen ismereteket képes-e megszerezni önképzéssel is.

Szia Marianna!
A szakjogasz kepzes a gyakorlati ismereteidre epit. Ha igazan elmerultel mar az adott temaban, ujat nem nagyon tudnak majd mondani. Értelme max. annyi, hogy a nevjegykartyadra felirhatsz meg egy plusz sort (ha meg rafer)... Bar ugyfelcsalogatokent a mai sznob vilagban ez nem elhanyagolhato tenyezo...)

A névjegykártyára szerintem szakjogászi végzettség nélkül is fel lehet írni, hogy "médiajogász", "alkotmányjogász", "munkajogász", "sportjogász".
Legalább is, ha egy jogász nem tiltakozik az ellen, hogy a TV-ben ilyeneket írjanak ki a neve alá, miért ne írhatná ki a névjegykártyájára is?
A laikus meg úgysem tudja mi a különbség a munkajogász és a munkajogi szakjogász között. Egy ügyvéd kolléga mondta (nem szakjogász), hogy ő zömében munkajoggal foglalkozik, miért ne titulalhatná magát munkajogásznak?

Így van. Ott van például a közismert "alkotmányjogász". Kérdezte tőle valaki valaha, hol tett szert erre a szakvégzettségre?

:o))))
csak nem a csokornyakkendős médiakedvenc "zsenire" gondolsz,aki a többi, média által felkapott és jollakatott szuláksóban és ien helyeken produkálja magát markosnádassal és a szcientológus beleznaiendrével? Fantasztikus nagy koponya lehet az alkotmányjogász urunk K.Gy.
Összegezve KBS: a válaszod telitalálat :o))

Felmerült a kérdés, hogy miért nem lehetne a névjegykártyára ráírni, hogy alkotmányjogász, bankjogász, munkajogász, stb.? A válasz tulajdonképpen roppant egyszerű. Pl. a bankjogász, munkajogász kifejezés nem egy hivatalos titulus, mint pl. a munkajogi szakjogász, bankszakjogász, stb. Az egy dolog, hogy a TV mit ír ki a képernyőre, és az megint egy másik kérdés, hogy én mint ügyvéd mit írok/iratok szándékosan a névjegykártyámra/cégtáblámra. Az tény, hogy hivatalos titulust csak az írhat ki a névjegykártyájára, aki az adott titulussal rendelkezik. Ami pedig a hivatalosan nem létező, köznyelven ismert elnevezéseket illeti (pl. munkajogáz), úgy gondolom, hogy azok nagyon is alkalmasak a félrevezetésre. Azaz, aki a névjegykártyájára kiírja pl. azt, hogy munkajogász, az azt próbálja sugallni az ügyfélnek, hogy ő a munkajogra specializált jogász. Ezt azonban csak azt teheti meg, aki a megfelelő képzést (munkajogi szakjogászképzés) elvégezte és az ezzel járó hivatalos titulust viselheti. Magyarul: valaki vagy munkajogi szakjogász, bankszakjogász vagy éppen szimplán jogász, ügyvéd, stb.

Mi lehet a konzekvenciája? Figyelemmel arra, hogy ezek az elnevezések valóban alkalmasak a megtévesztésre, ezért szerintem ez megalapozhatna akár egy kamarai fegyelmit. Első körben!!!

Hasonló példa: ha magyar ügyvéd vagyok, akkor sem írhatom a német nyelvű névjegykártyámra szimplán, hogy „Rechtsanwalt” miután ez az ügyfélben azt a benyomást keltheti, hogy Németországban bejegyzett ügyvéd vagyok. Éppen ezért a német nyelvű névjegykártyán a Rechtsanwalt szó mögé a (H) jelzést kell kiírni, azaz Rechtsanwalt (H), amely az ügyfél számára egyértelművé teszi, hogy a német névjegykártya ellenére valóban Magyarországon bejegyzett ügyvéddel van dolga. Mielőtt valaki beírná, hogy erről még nem hallott, szólok, hogy erről jogszabály rendelkezik.

Minden esetre az utóbbi eset logikája alapján úgy gondolom, hogy semmit nem írhatok a névjegykártyámra, cégtáblámra, ami egyrészt alkalmas arra, hogy megtévessze az ügyfelet, másrészt nem hivatalos titulus.

Mitől válik valaki "szakjogásszá"? Azzá nyílvánítja magát. Ma magyarországon két szint van a jogászoknál, jogi egyetemet végzett és szakvizsgát tett jogász. Ha nem tudok valamilyen jogszabályról, amely szakjogászi képzésről szól, akkor hivatkozzátok be! Ez az ingatlanforgalmi szakjogász azért bizar egy kicsit, mert az ügyvédi törvény alapban feljogosítja az ügyvédeket ingatlan forgalmazásra, ezért kérdés miért is kellene szakjogászkodni?

Javítás: Magyarországon.

@Dr.Attika

Nem értek egyet Veled. Ma Magyarországon NEM csak két szint van a jogászoknál, hiszen egy jogász éppen a szakjogászképzés elvégzésével megszerezi egy adott jogterületre specializált tudást, valamint az ezzel járó titulus viselésének jogosultságának. Azért részedről nagyon meredeknek tartom azt a kijelentést, hogy valaki attól válik szakjogásszá, hogy azzá nyilvánítja magát. Ez badarság! Szakjogásznak csak az nevezheti magát, aki az erre irányuló képzést elvégezte!!! Aki nem rendelkezik szakjogász-végzettséggel, de ennek ellenére használja a szakjogász titulust, az egyértelműen jogosulatlanul használja azt és megtéveszt másokat. Ami pedig szimplán a alkotmányjogász, munkajogász, bankjogász, stb. elnevezéseket illeti, tény az hogy ezek hivatalosan nem létező titulusok, csak a köznyelvben léteznek/ismertek.

Érveltek itt egyesek azzal, hogy mi van akkor ha valaki pl. 20 éve pénzügyjoggal vagy pl. munkajoggal foglalkozik, akkor használhatja-e a bankjogász vagy bankszakjogász, illetve munkajogász vagy munkajogi szakjogász titulust. Erre a válasz is egyértelmű: NEM. Nem használhatja, mert mind említettem nem létezik hivatalosan az a kategória, hogy bankjogász, munkajogász, stb. A szakjogász elnevezést pedig egyértelműen akkor használható, ha valaki a szakjogász-képzést elvégezte és szakjogász-diplomát szerzett. De így van ez más európai országban is. Hiába dolgozik valaki X éve pl. az ingatlanjog területén, akkor sem hívhatja magát Ausztriában vagy Németországban Immobilienfachanwalt-nak. Fachanwalt csak az lehet, aki az erre való jogosultságot (képzés, vizsga) megszerezte. Az, hogy X éve csak az adott jogterületen mozog teljesen irreleváns a titulus viselésének jogosultsága szempontjából.

De így van ez más titulusokkal is. Ugye bár vannak kollegáink, akik javában túl vannak a 40-en/50-en, 10-20 éve jogászkodnak már, de a mai napig nem tették le a szakvizsgát, azaz még mindig ügyvédjelöltek. Teljesen irreleváns ez esetben, hogy az adott ügyvédjelölt kollega az elmúlt 10-20 évben több tapasztalatra tehetett szert, mind pl. egy 28 éves ügyvédkollega, aki éppen fél éve van túl a szakvizsgán, hiszen ügyvédnek csak az titulálhatja magát, aki elvégezte a szakvizsgát és a titulus viselésének jogosultságát ezzel megszerezte. A netán tapasztaltabb 50-es ügyvédjelölt kollega ettől még ügyvédjelölt marad.

Remélem érthető volt, hogy az utóbbi példával mit akartam mondani. Azaz tudástól, tapasztalattól függetlenül mindenki csak azt a titulust viselheti, írhatja ki a névjegykártyájára, amilyenre jogosult, tehát az ügyvédjelölt 10-20 év praktizálás után is csak ügyvédjelöltjelölt lehet a névjegykártyán, a szakjogász diplomával nem rendelkező ügyvéd pedig szimplán csak az ügyvéd titulust írhatja ki a névjegykártyájára. Ez ilyen szimpla.

Az ezzel ellentétes gyakorlat, azaz a hivatalosan nem létező titulusok, illetve meg nem szerzett szakjogász titulusok használata megtévesztő az ügyfélre nézve és mind mondtam, egyrészt megalapozhat egy kamarai fegyelmit, valamint adott esetben az ügyfél részéről kártérítési igényt is képezhet. Ha valaki az utolsó mondatomat nem értené, akkor körül írom másként. Ha valaki X éve fogorvosként dolgozik/praktizál, de nem végezte el az fogorvosit, tehát fogorvosi végzettséggel nem rendelkezik, de ennek ellenére nekem, mint páciens azt sugallja, hogy fogorvos és orvosi hibát követ el, akkor mindenki sejtheti, hogy ennek milyen konzekvenciája lehet.

Végszó: senki ne használjon nem létező, csak a köznyelvben ismert elnevezéseket, illetve ne használjon senki jogosulatlanul létező, de nem megszerzett szakjogász titulusokat.

Nem hiszem, hogy ezt ilyen mereven lehetne kezelni. Hiszen azok, akik az egyetemeken maguk oktatják a munkajogot, többségükben nem jártak szakjogász képzésre. Akkor ők nem is "munkajogászok"?

Kérem szépen, mondja meg valaki, hogy a "szakjogász"-i képzésről, a "szakjogász" cím viseléséről jelenleg melyik hatályos jogszabály rendelkezik, mert én -nyilvánvalóan az én figyelmetlenségem- nem találtam ilyet.

Egyébként tudomásom szerint pl. alkotmányügyi szakjogász képzás nincs, mégis sokan előszeretettel használják az "alkotmányjogász" titulust.

Egyébként szerintem ezt a kérdést rendbe kellene tenni, mivel mi tudjuk, hogy mi a különbség a "munkajogi szakjogász" és a "munkajogász" között, de hogy "Mari néni" nem tudja, arra mérget mernék venni, neki mind a kettő az "okos ügyvéd urat" jelenti, aki a munkajoghoz ért.

Az hagyján, hogy a Mari néni nem tudja, de hogy az ráadásul nem "munkajogi szakjogász", hanem "munkaügyi szakjogász" (ha már egyszer pontosak akarunk lenni)...

Szerintem egyébként a szakjogász képzés arra való, hogy segítse valamelyik szakterületen való, alapvetően gyakorlati központú elmélyedést. Ennek pedig - különösen a mai jogászképzés roppant gyakorlatias volta miatt - van létjogosultsága. A diploma pedig feljogosítást ad a megszerzett képesítésnek megfelelő "cimke" használatára is. Ennyi. Nem kell ezt túl drámázni.

Kedves Kála,
ha már egyszer pontosak akarunk lenni, megmondanád, hogy melyik jogszabály tartalmazza azt, hogy az elnevezés "munkaügyi szakjogász", és hogy ezen titulus viselésének milyen feltételei, követelményei vannak?

10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet
a szakirányú továbbképzés szervezésének általános feltételeiről
Ebből kiderül, hogy az általad hiányolt adatokat (milyen képzés milyen címre jogosít, milyen feltételeket kell teljesíteni) a képzési program tartalmazza. ( Egyébként az OKM rendelet szabályozza a szakirányú képzés indítás előfeltételeit is.)

Köszönöm, ezt én is megtaláltam korábban.
Ebben összesen annyi van jogszabályi szinten szabályozva, hogy szakjogász csak jogászi végzettséggel lehet valaki.

Ezen túl lényegében mindent a felsőoktatási intézmény határoz meg, így egy felsőoktatási intézmény - ha van rá kereslet - lényegében bármifajta szakjogászképzést indíthat.

Egyébként nálunk az egyik frissen végzett kolléganő jár az egyik egyetem szakjogászi képzésére, így vélhetően azt megelőzően szakjogász lesz, hogy szakvizsgázott jogász lenne. Ezt azért érdekesnek tartom.

Egyetértek KBS-sel, az egyetemen oktatók zöme nem szakjogász, mégis gond nélkül "alkotmányjogásznak", munkajogásznak" stb. titulálják magukat.

„Ezen túl lényegében mindent a felsőoktatási intézmény határoz meg, így egy felsőoktatási intézmény - ha van rá kereslet - lényegében bármifajta szakjogászképzést indíthat. ”

Feltéve, hogy eleget tesz az eljárási szabályoknak is.

„Egyébként nálunk az egyik frissen végzett kolléganő jár az egyik egyetem szakjogászi képzésére, így vélhetően azt megelőzően szakjogász lesz, hogy szakvizsgázott jogász lenne. Ezt azért érdekesnek tartom. ”

Miért? Csak az ismerkedhet meg mélyebben egy szakterülettel, akinek már van szakvizsgája? Tényleg úgy érzem, hogy egy pöttyet túldimezionált "problémát" feszegetünk: mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mikor, milyen területen és milyen formában (szakjogász képzés, vagy otthoni olvasgatás) akarja képezni magát.

Ezzel teljesen egyetértek.
Azonban ha megnézed a topicindítót, itt alapvetően nem is erről van szó (persze, ha az ember bármit is tanul, attól csak több lesz), hanem arról, hogy a szakjogászi képzettség ad-e valamilyen gyakorlati (kiemelem, gyakorlati) többletet, ill. megróható-e egy esetleg 20-30 éve egy adott jogterülettel foglalkozó kolléga, ha az adott jogterület szakjogászának minősíti magát (névjegyen, stb.)- egy szakjogászi tanfolyam elvégzése nélkül.

„ad-e valamilyen gyakorlati (kiemelem, gyakorlati) többletet”
Nem szeretek általánosítani, mivel gondolom képzése válogatja. Nyilatkozni csak arról tudok, amin én is részt vettem - az adott (és azért az is elgondolkodtató, hogy az évfolyamtársaim között több éve gyakorló bírák és más, több éves gyakorlattal rendelkező szakemberek is előfordultak - és állításuk szerint nekik is hasznos volt a képzés).

„megróható-e egy esetleg 20-30 éve egy adott jogterülettel foglalkozó kolléga”
Magam részéről helyesebbnek (és a valóságot inkább fedőnek) tartanám a "...jogterületre szakosodott" megjelölés használatát (mivel ha megkérdezik tőle, hogy milyen alapon is használja a "szakjogász" címet, "papírt" vagyis jogalapot nyilván nem tudna felmutatni).

Kedves Maple-Leaf! A névjegykártya nem közokirat, mégcsak nem is magánokirat. Én nem tudok arról, hogy jogszabály rendelkezne arról, hogy mi lehet egy ügyvéd, vagy bárki más névjegykártyáján. Tegyük fel, hogy engem egy cég felvesz "értékesítési munkatársnak" (ügynök) vagy értékesítési menedzsrnek (területi képviselő), én ezt a titulusomat akkor is ráírhatom a kártyára, ha egyébként van Magyarországon "értékesítési menedzser" OKJ-s vagy akármilyen képzés. Szvsz a névjegykártya az illető foglalkozásáról és speciális tudásáról ad információt, nem hivatalos címeiről. Igen, ha valaki 30 éve munkajogi kérdésekkel foglalkozik, az nem más, mint "a munkajogi kérdésekhez értő jogász", avagy munkajogi témákban különlegesen nagy gyakorlati jártasságot szerzett ügyvéd" vagy valami hasonló. Ugye, nem kellene kiírnia ezt mindet a névjegyére, hiszen egyszerűbben megfogalmazv a "munkajogász" is ezt jelenti. Eszerint Kukorelli nem írhatná rá, hogy "alkotmányjogász", Ficzere, hogy "közig. jogász". És végül: logikailag végigvíve a gondolatot, az a 30 éves, semmilyen munkajogi gyakorlattal nem rendelkező, aki elvégzi a munkaügyi szakjogász képzést, az ráírhatja a kártyára, hogy munkajogász, az a prof. viszont, aki 30 éve elméletben és gyakorlatban is ezzel foglalkozik, és akitől ő maga is tanulta (!) mindezt, az - a saját tanítványával ellentétben - nem, mert annak idején még nem volt ilyen képzés. Szóval szerintem Te most egy kicsit túlzásba vitted a jogászkodást (jogászok tipikus hibája, hogy mindig jogi kategóriákban gondolkodnak, még akkor is, ha a józan ész bőven elég lenne), és külföldi példákat hozol fel olyan helyzetre, amely ott tételes jogilag szabályozott, ám a magyar tételes jog rendelkezési körén kívül áll.

Szakjogászi cím ide, szakjogászi cím oda, az advocatusnak (a megszerzett plusztudáson túl) parasztvakításra; az egyetemnek pedig zsészerzésre jó a szakjogászi rókamóka. Gondolom, egy Lőrincz akadémikus megfellebezhetetlen tudását nem kérdőjelezheti meg egy közigazgatási szakjogász (sem). (Tudom, ilyen nincs, csak a példa kedvéért írtam, nehogy belegázoljak valamely szakjogászi réteg érzékenységébe).

@moby

Értem amit mondasz, de hidd el, hogy nem fújom fel a kérdést. Említetted, hogy külföldi példát hozok fel olyan helyzetre, amely Magyarországon még nem került szabályozásra. Talán el kellene azon gondolkodni, hogy külföldön miért is került ez szabályozásra. Folyton arról beszél mindenki, hogy egy 20 éve a bankszektorban vagy a munkajog területén praktizáló jogász/ügyvéd miért ne írhatná ki a névjegykártyájára, hogy bankjogász vagy munkajogász, hiszen speciális tudással rendelkezik az adott területen. Innen nézve a dolgot természetesen van értelme a kérdésnek. Csak azt nem vette még észre senki, hogy ezek szubjektív kritériumok. Azaz ha nem szabályozzuk a titulusok használatát, vagyis nem kötjük OBJEKTÍV kritériumokhoz a használati jogosultságot, akkor gyakorlatilag mindenki maga, szubjektív belátása és értékrendje szerint dönthet arról, hogy mit és mikor ír a névjegykártyájára, cégtáblájára. Egy 20 éve csak ingatlanjoggal vagy munkajoggal foglalkozó jogásznál még rendben is lenne a dolog (nem ez a része okoz nekem fejtörést), de mi van azokkal a jogászokkal, akik nem rendelkeznek speciális tudással az adott jogterületen és még is feltüntetik magukat specialistának? … és ennek ne legyen szankciója? Hiszen pont erről beszélt itt mindenki, hogy gyakorlatilag ma Magyarországon ezt a kérdést konkrétan jogszabály nem rendezni, tehát gyakorlatilag bárki bármit kiírhat a névjegykártyájára, azaz bárki bárminek kiadhatja magát az ügyfél felé.

Kérdezem én: szerintetek ez így rendben van? Rendben van, hogy a 20 éve pénzügyekkel foglalkozó ügyvéd vagy a munkajog tanszéken dolgozó professzor mellett akár olyan jogász is kiírhatja a névjegykártyájára, hogy bankjogász/munkajogász, aki fél éve praktizál, túl van a 3. munkaszerződés-módosításán és keresetlevelet még nem is írt? Ti mondtátok: ezt ma Magyarországon nem tiltja semmi! Gratulálok ehhez! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarországon bármelyik jogász/ügyvéd az ügyfelek becserkészése érdekében a névjegykártyáján/cégtábláján – szubjektív megítélése alapján – bármilyen specialistának feltüntetheti magát, még akkor is ha ez nem felel meg a valóságnak. Hiszen ha jogszabály ezt nem rendezi, nem köti objektív kritériumokhoz, akkor bárki bárminek mondhatja magát. Na is ki fogja tudni ezt leellenőrizni, hogy valójában ki is specialista és ki nem? Senki. Magyarul: amíg le nem bukok ott cseszem át az ügyfelet ahol akarom. Erről szólna Magyarországon az ügyvédkedés? És ezzel még egyet is tudtok érteni? Nem lennék büszke erre senki helyében!!! Bankjogásznak mondhatja magát a 20 éve bankban dolgozó jogász és a fiatal, fél éve praktizáló ügyvéd is, aki azért gondolja magát bankjogásznak, mert túl van a 10. hitelszerződésén.

És pontosan ez az, amiért aggályosnak látom azt, hogy ma Magyarországon mindenki azt kamuzhat az ügyfélnek, amihez éppen kedve van. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezt a kérdést egyrészt sürgősen szabályozni kell, mert nem hiszem, hogy egyrészt a jogásztársadalom, másrészt az ügyfél érdekét szolgálja, ha az ügyfél egy olyan „bankjogász” vagy „munkajogász” irodájában köt ki, aki valóban messze nem rendelkezik azzal a speciális tudással, amelyet sugallni próbál e titulus használatával mondjuk azért, mert éppen úgy gondolja, hogy ez neki anyagilag egy pluszt ad, de az ügyfél meg valójában nem azt a szolgáltatást kapja, amely egy specialistától elvárható. Egyetértünk ebben?

Tehát próbáljátok ebből a szemszögből is nézni kérdést, mert itt nem csak arról van szó, hogy egy valódi specialista specialistának adhatja e ki magát vagy sem, hanem itt főként az jelent problémát, hogy innentől kezdve bárki bárminek kiadhatja magát. Ha azonban a speciális tudása ehhez hiányzik, akkor ez egyértelműen az ügyfél megtévesztésének minősül. Erre meg kell hogy legyen szankció. Az ügyvédek a versenyszférában mozognak és a versenyszférában szankcionálják az ügyfél, a vevő, a szolgáltatást igénybevevő személy félrevezetését. És miután szubjektív kritériumok alapján nagyon nehéz lenne eldönteni a jogosultság kérdését, ezért a jogosultságot objektív kritériumokhoz kell kötni. Ilyen objektív kritérium pedig a szakjogász képzés elvégzése és az ezzel járó diploma és titulus megszerzése. Kész, ilyen egyszerű.

előlrebocsátva, hogy csak a szakjogászképzések tematikáját ismerem különböző kiadványokból, nem végeztem, nem is tervezem, szóval véleményem nem mérvadó, de azért leírom.
Főleg Maple utobbi hsz-ére reagálva, ilyen gondolatmeneten továbbhaladva szerinted rendbe van az, hogy egy nem szakvizsgázott, soha nem dolgozó jogász, aki még egyetlen társasági szerződét sem csinált, csak azért mert elvégzett egy társasági szakjogász képzést, kiírja hogy társasági szakjogász? Nekem ez ugyanolyan abszurd.

@Woodslave

Maximálisan egyetértek Veled és sajnos megint csak külföldi példát tudok felhozni. Németországban bárki lehet szakjogász ha

• túl van a szakvizsgán;
• igazolhatóan túl van 50-60 peren és 40-50 peren kívüli egyeztetésen.

Egy szóval: ha Németországban besétálok egy ügyvédhez, aki a munkajogi szakjogász titulust viseli, akkor ügyfélként teljesen biztos lehetek abban, hogy ez az ügyvéd valóban specialista az adott jogterületen, hiszen 60 munkajogi pert végig vinni és 50 peren kívüli megegyezést lebonyolítani már önmagában jó néhány év intenzív praxist feltételez az adott jogterületen. De így van ez az ingatlanjogi szakjogászoknál, a bankszakjogászoknál és más szakjogászoknál is Németországban.

Tehát visszatérve a kérdésedre: igen, egyetértek Veled. Gyalázat, hogy ma Magyarországon a szakjogászképzés valóban nem azt szolgálja, hogy az ügyfélnek egy fajta biztonságot, egy fajta garanciát nyújtsunk a speciális szaktudás tekintetében (mint pl. Németországban), hanem elsősorban az oktatási intézmények kasszáit javítsuk fel vele.

Ettől azonban függetlenül úgy gondolom, hogy a káoszt csökkenteni kell és nem még jobban növelni azzal, hogy gyakorlatilag megengedem, hogy mindenki annak adja ki magát, aminek éppen szeretné hivatkozva arra, hogy a szakjogász képzés is egy nagy kalap …… nem ér. Nem hiszem, hogy ez egyrészt a jogásztársadalom, másrészt pedig az ügyfél érdekeit szolgálná. Arra kellene törekednünk Magyarországon, hogy mindkét problémát megoldjuk, azaz megoldjuk egyrészt azt, hogy a szakjogászképzés ne az egyetemi kasszák polírozását szolgálja, hanem valóban a speciális tudás megszerzését szolgálja ezzel együtt az ügyfélnek egy fajta biztonságot nyújtva. Másrészt meg kell oldanunk azt is, hogy ne adhassa ki bárki magát annak, aminek éppen szeretné, vagy amiről éppen úgy gondolja, hogy az adott titulust jó lesz kiírni a cégtáblára, mert az plusz ügyfeleket/bevételt hoz.

Maple-Leaf, tisztelem a káoszban rendet tenni hozzáállásodat, és ez az attitűd eléggé szimpatikus is nekem. Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy egy bizonyos szinten túl a rend nem működik, mert túlszabályozottságot eredményez, és miközben bizonyos problémákat megold, újabbakat éppen maga termel. Egyrészt az ügyfelet "becsapni" abban a tekintetben, hogy valaki ért-e az átlagosnál jobban egy adott szakterülethez, nemcsak egy névjegykártyára írt titulussal lehet, egy tucat egyéb módja is van ennek, ráadásul olyanok, ahol az írásbeliség minimális visszatartó ereje sem védi meg az ügyfelet a visszaélésekkel szemben. Másrészt vannak dolgok, amiket jobb az önszabályozásra, vagy ha úgy tetszik, a piacra bízni. Az a magát "munkaügyi szakjogásznak" nevező ügyvéd, aki nem ért a munkajoghoz, hamarosan azzal szembesül, hogy rossz híre terjed, elmaradoznak az ügyfelek stb., tehát a teljesítménye fogja meghatározni a jó hírét, nem pedig az, hogy milyen "címet" ad magának egy névjegyen. (Ugyanígy, aki szakértő ilyen kérdésekben, arról pedig ez terjed el, függetlenül, hogy kírta-e a kártyájára, hogy munkajogász.) Ez pontosan ugyanaz a szituáció, mint amikor egy szakvizsgázott jogász csak a valódi titulusát használja ("ügyvéd"), de abszolúte nem ért a joghoz, elszúrja az ügyeket, egy értelmes szerződést nem tud megfogalamzni stb; ez ellen a Te módszered sem véd, pedig ez az ügyfél számára még fontosabb lenne. Erre is, meg a szakjogászira is egyetlen normális megoldás van: a piac megoldja. (Az ügyfelet pedig bizonyos fokig védi a felelősségbiztosítás.) Nekem az a véleményem, hogy a túlszabályozásal a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk, mert nem tudsz nekem olyan objektív kritériumot mondani (a diploma formális meglétén kívül, amelyről tudjuk, hogy önmagában nem jelent semmit), amely nem játszható ki, illetve fordítva, amelynek alapján az alól az arra rátermett emberek nem maradnának ki. (Igen, az x darab perhez kötés is ilyen szubjektív szempont.) Szóval szvsz a túlzott szabályozás az amúgy nemes célok ellenére több zavart okozna, mint ha az egészet egyszerűen a jogi piacra bíznánk.