Elévült követelés engedményezése

Kedves Mindenki!

Egykori apósom jelentősebb összegű személyi kölcsönt vett fel több banktól is, anyósom tudta nélkül. Miután ezek összege jelentősen meghaladta az örökség egyéb elemeinek értékét, halála után anyósom a teljes örökségről lemondott. Ez a hagyatékátadó végzésben is rögzítésre került, a kölcsönök kapcsán fizetési hátralék nem volt. Hat évvel a hagyatéki tárgyalás után az egyik kölcsön egy behajtó cég részére lett engedményezve. Az engedményező bank sosem kereste anyósomat ennek a hitelnek kapcsán fennálló követeléséről.
A behajtó cég felé több ízben is jeleztük írásban, hogy a hagyatékadó végzés alapján minden feléjük vélelmezett tartozást anyósom visszautasít, de rendszeresen újra és újra megkeresik. Jogi úton el tudjuk-e érni, hogy a követelésükről lemondjanak, illetve egyáltalán törvényes volt-e a bank részéről az elévült, nem anyósom által örökölt követelés engedményezése?

Köszönettel,
Tóth István

„Jogi úton el tudjuk-e érni, hogy a követelésükről lemondjanak”
Nem.

„törvényes volt-e a bank részéről az elévült, nem anyósom által örökölt követelés engedményezése”
Miért ne lenne az? Követelést lehet engedményezni, akár elévült, akár nem.

„rendszeresen újra és újra megkeresik”
Ha a közjegyzőtől fizetési meghagyást kapna anyósod, annak érdemes ellentmondania. Mert ha nem teszi, akkor az FMH jogerős lesz, és behajtja rajta a végrehajtó. És akkor már nincs apelláta.

A kérdező megfeledkezik egy nagyon fontos jogi tényről. (Vagy nem is tud róla.) A mama annak a tartozásnak maga is adósa volt a házastársi vagyonközösség miatt. Ezért aztán a hagyatékot visszautasíthatta (nem lemondott róla), de az adósi minőségétől a visszautasítással nem szabadul.
Az más kérdés, hogy valóban elévülhetett már a követelés. De ez sem biztos. Egyrészt, ha a kölcsönszerződés még az előző Ptk. hatálya alá tartozik, akkor az írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést, másrészt a hitelező hivatkozhat arra, hogy amíg nem volt tudomása arról, hogy van házastárs, addig vele szemben az elévülés nyugodott.

Az elévült követelés nem szűnt meg.

Köszönöm a válaszokat! A fizetési meghagyás működését ismerjük és figyelünk rá. Bár halkan megjegyzem azért számomra kicsit meredek ennek az eszköznek az ilyen formában való létezése. Visszatérve azonban az eredeti kérdésre.
Azzal szintén tisztában vagyok, hogy az elévüléssel a követelés nem szűnik meg és azt is elfogadtam akkor, hogy engedményezhető is. Én sem találtam semmit ami ennek ellentmondana.
Valóban a behajtó is a háztartási vagyonközösségre hivatkozik, hogy ez alapján felelős továbbra is anyós az adósságért. Ezt én azért nem érzem jogosnak mert a hagyatéki tárgyalás során kijelentette, hogy háztartási vagyonközösségi igénye nincs, a hagyatékot visszautasítja. Ezt a közjegyző rögzítette a hagyatékadó végzésben ami ki lett küldve az érintett feleknek, tehát a hitelezőknek is. Ők ez ellen nem fellebbeztek, tehát úgy gondolnám akkor a határozat így jogerőre emelkedett és a benne foglaltak szerint az örökség a Magyar Államra szállt. Vagy akkor mégsem, hanem ez ilyen Schrödinger öröksége és attól függ kié, hogy épp melyik szemünkkel hunyorítunk? :) Ha a bank továbbra is élőnek gondolta a követelést akkor ezt miért nem jelezte soha? Az nem lehet hivatkozási alap, hogy nem volt tudomása a házastársról hisz megkapta a hagyatékadó végzést és a haláleset is be lett nála jelentve.
Tehát akkor most ki is a felelős ezért a követelésért? Anyós? Magyar Állam? Netán mindkettő?

Nem érted, hogy nem örökösként tartozik? Ez neki a saját adóssága is.

tothi64,

Elindulásként érdemes elolvasnod a Ptk. 4:45-46. és 4:49-52. §-t. Itt vannak házastárs felelősségi szabályai. Ez az új Ptk, ha a kölcsönszerződés 2014.03.15-nél régebbi, akkor a régi Ptk-t kell megnézni.
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?…
Az is érdekes lehet, hogy ha anyósodnak a végén ki kell fizetnie a tartozást, igénnyel léphet fel az örökös Magyar Állammal szemben.

A legvalószínűbb út a sikerhez szerintem az elévülésre hivatkozás. Már ha a bank a hagyatékátadó jegyzőkönyvet megkapta (abból tudta, hogy volt házastárs), és hat évig utána tényleg nem csinált semmit.

Kedves KBS : ha a hitelező nem tudott a feleségről (házasfélről), akkor szerintem nem az ilyenkor elvárható gondossággal járt el...
Aki saját hibájából - a szakmai tevékenységéhez mérten - gondatlanul jár el, kárát saját maga viseli. Én így tudom. Ezért az elévülés nyugvását én kizárnám. Ráadásul ne feledjük, hogy még ha egyetemleges adós (adóstárs, kezes) lenne is, az elévülés a felekre külön-külön is beállhat. Ráadásul ha felmondott (a jövőre nézve megszüntetett) szerződésről van szó, akkor az (a kötelem anyagi részén túl) a joghatás kiváltására már alkalmatlan, tehát nem áll fenn pl. az együttműködési kötelezettség sem (ahogy elvileg a kikötött késedelmi kamat sem - hosszú!).
Amit viszont vártam, Tőled (szív-jel), hogy mi van, ha a "bankok" (több is van, ha jól értem), fel sem mondták a szerződéseket? Sőt nem zárható ki az sem, hogy még mindig élő szerződések, azok meg el sem kezdhettek elévülni. Egyszer az intrummal (Sic!) nagyon "megjártam", mert 4 év után a futottak még részben a 4. oldalon (igen, ahol már az mnb és a bbt szerepelnek!) sunyin betették a felmondás 2017-es idejét, amiről addig mélyen kussoltak.
Egyebekben én (!) ilyenkor nem "nyilatkozgatok" (adjon nekik infót a Halál a József Attila által megmért 675 km hosszú micsodájával :-) ), hanem felhívom őket a bizonyításra. Mert azért ne feledjük el: a névérték 3..15 százalékáért, ezres nagységrendben, e-alapon vesznek át - az engedményezési szerződésekben pontosan megjelölve mint kockázatos fedezetlen követeléseket - hazánk nemes "hitelintézeti minősítésű faktorcégei", ahol is az elévüléssel "hivatalból NEM" foglalkoznak (ez a hírközlős követeléseknél rendkívül aggályos), miközben jelentős számban nincsenek is a birtokában az alapiratoknak, csak ún. "listáknak" (kimutatások).
Ilyen értelemben eleve az sem mindegy, ha fmh jön, ott az ellentmondást is úgy kellene összerakni, hogy eszükbe se jusson benyújtani a keresetet tartalmazó iratot.
Bár ebben az elkúria 2023-as elvi élű és szerintem minősíthetetlen (*) döntése arról, hogy a rPtk. szerinti szerződésekre is korlátlanul utólag is ráhúzható az érvénytelenség jogkövetkezményének a levonására vonatkozó felhatalmazó megállapodás az engedményes javára, a kifejezetten hitelcélú követelések engedményezésénél ellehetetleníti az alperesi pozíciókat, szerintem.
Nota bene, újabban az elkúria (sic!) egyre inkább alkalmazza (A) a jogalkotást, amely szerintem részére tilos terület, de ehhez képest legalább (B) visszamenőlegesen alkot jogot a "jogértelmezéseivel", ahol - mint azt már azóta megtudhattuk - a vessző is le van sz..va, kivonták a forgalomból a jogi nyelvi alapelveket is mára vargazsé és szabadcsapatai.

Szeretettel:
mrp

(*) ti. ha kigúvad is a szemem, a rPtk. és a joggyakorlat egyáltalán nem volt megengedő (nemhogy diszpozitív a rPtk.) a szerződéses jogok engedményezhetőségénél, és az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására vonatkozó felperesi (vagy ad absurdum alperesi) engedményesi lehetőség ki volt zárva, hiszen az nem forgalomképes jog.. én legalábbis 30 évet visszakutatva sem találok ilyen releváns levezetést ehhez.. mindazonáltal 2022 őszén ugyanez az elkúria még elvi éllel azt mondta ki, hogy az engedményes teljes keresetét el kell utasítani ha az alperes (vagy ott a felperesi adós) az érvénytelenségre hivatkozik, de nem kéri a jogkövetkezmény levonását, mert az engedményes nem rendelkezik a szerződés jogaival (nem szerződés-átruházás történt)

ref.:
Kovács_Béla_Sándor 2024.11.19. 07:01