Öröklés, végrendelet,köteles rész


Szomorú örökös # 2024.05.12. 05:20

miki75

Hogyan tudná a kötelesrészt megfúrni?
Nem kell azt megfúrni. Ha minden vagyon szépen lassan átkerül az ő tulajdonába és a szülőknek maximum az ingatlanon csak haszonélvezet marad, viszont ők utána még minimum 10 évig élnek, akkor gyakorlagilag semmilyen kötelesrész igényed nem lehet. A másik lehetőség, hogy minden vagyon öröklési szerződéssel száll át a testvérre. Ha eltelik minimum 2 év a megkötésétől, akkor már azt te is csakis perrel tudod semmissé nyilvánítani, de arra valljuk be, nem sok esélyed volna az eddigi történet-leírás alapján.

Nem szeretném a testvéremnek átengedni a kötelesrészt, ha csakugyan kizárnak az örökségből a szülők.
Értelemszerűen ha a fentiek alapján történnek a dolgok, akkor szó nem lesz hagyaték esetén köteles részről.

ha az ingatlanokban lesz kötelesrészem, akkor azt tulajdonképpen eladnom/átadnom sem kell majd senkinek sem, akár életem végéig sem.
Tudtommal a kötelesrészt pénzben ítélik meg, nem ingatlanrészben. Úgyhogy ezen kár előre agyalni, hogy te majd így szívatod a testvéredet később. Az már más tészta, hogy még ha így is lenne - mondjuk a testvéred kölcsönös megegyezéssel ingatlanrészben ajánlaná fel a kötelesrészt - ő a saját részét bármikor eladhatja nélküled is. Neked csakis elővásárlási jogod lehet, de ha nem élsz vele, akkor sem tudod vele megakadályozni az adásvételt és más lesz a tulajdonos a másik ingatlanrészen.

mint mondtam ŐK profitáltak éveken keresztül a babysitter, ebédeltetés és egyéb szolgáltatásokból általuk.
Sokat mondó az is, hogy te ezeket „szolgáltatásként” nevezed, ők pedig szimplán a „család” szó velejárójának.

Mindvégig korrektül jártam el a szüleimmel, semmivel nem kaptak tőlem kevesebbet, mint az otthon élő testvéreméktől.
Őszinte leszek, én ezek után szívesen meghallgatnám a másik felet is, mert itt csak a te véleményedet ismerjük.

Egyébként meg KBS nagyon jól írta: „Ez ugyanis a Jogi Fórum” Tehát az emocionális részét akár ki is hagyhatnánk. Köszi!

miki75 # 2024.05.11. 19:06

@foglaltnick:

Köszi.
Nem agyalom túl. Nem erről van szó. Egyszerűen csak a véleményeteket akartam hallani, hogy ki hogy járna el a helyemben.
Mindvégig korrektül jártam el a szüleimmel, semmivel nem kaptak tőlem kevesebbet, mint az otthon élő testvéreméktől. Sőt, mint mondtam ŐK profitáltak éveken keresztül a babysitter, ebédeltetés és egyéb szolgáltatásokból általuk.
A szüleim végig involválva voltak az életünkbe, 10+ évnyi képeinken rajta vannak...
Most, hogy idősebbek lettek, és már a fiam is nagyobb, jön a "kiszorítósdni": a fiamat "végigélhették", nem volt tőlük elzárva, jó kapcsolatunk volt nekünk is a szüleimmel. Mintaszerű életet élek én is és a családom is. Nincs kapaszkodójuk. Mit csináltak: mondvacsinált hazugságokkal kezdtek provkálni. Amelyekre persze nem ültem fel. De egyfelől ez egy törés volt a kapcsolatunkban: nincs bizalmam feléjük ettől kezdve. Számomra a bizalom az vagy van, vagy nincs. Eddig maximálisan volt. Most viszont azt éreztem, hogy szánt szándékkal álltak belém, hogy emocionálisan "kiosszam őket" vagy hasonló. Nem történt meg.

A stratégiámat viszont meg kell választanom. Erre szükség van.

miki75 # 2024.05.11. 18:51

szomorú örökös: arrogancia pur

drbjózsef:

Köszönöm.
Pont így gondolkozom most én is, ahogy te is mondtad, hogy a kötelesrészt nem engedném át a testvéremnek, márcsak azért sem, mert egyik törvényi kitagadási feltétel sem áll fenn, és ha rajtam múlik nem is fog.
Amúgy pedig: ha az ingatlanokban lesz kötelesrészem, akkor azt tulajdonképpen eladnom/átadnom sem kell majd senkinek sem, akár életem végéig sem. ;) (ha érted mire gondolok...) - de ez jövőzene

Amire gondolok, hogy a részemről eddig "igaz, és bensőséges" kapcsolat vissza lesz butítva egy abszolút felületes "hogy vagytok, milyen az idő" szintű kapcsolatra, és a szükséges minimumra skype-on. (hogy ne álljon meg egyik kitagadási feltétel sem)
Ezt sajnálom amúgy a legjobban, és számomra ez az egész egy őrületes nagy csalódás: az életben amúgy sem lehet senkiben sem megbízni, ebből az a tanulság számomra, hogy igen: a szülőkben SEM. Kemény vagyok, megedzett az élet, de ehhez azt hiszem kell egy kis idő, hogy feldolgozzam.

Nem szeretném a testvéremnek átengedni a kötelesrészt, ha csakugyan kizárnak az örökségből a szülők. És a pár okostojásnak mondanám itt, hogy ezt a hülye is tudja, hogy "mindenki azt csinál a vagyonával, amit akar" - ehhez nem kell ügyvédi diploma. De -legalábbis számomra- van az olyan, amit úgy hívnak, hogy család, és én, ha két gyerekem lenne egészen biztosan nem zárnám ki egyiket sem akkor, ha nagyon nyomós indok erre nem állna fent. Ez számomra erkölcsi kérdés, és nem jogi/anyagi. De mindegy is, visszatérve a dologra: Igen, nem szeretném a kötelesrészt úgymond "kifolyni engedni a kezemből", és ezért talán kész vagyok némi áldozatot is hozni a helyzet számomra erkölcsileg egyébként vállalhatatlan karaktere ellenére is.
A kérdésem még annyi lenne, említetted, hogy "ha a tesó agyafúrt...": ezt hogy érted? Hogyan tudná a kötelesrészt megfúrni? És ha ez csakugyan lehetséges, mi a javaslatod, hol kellene proaktívnak lennem annak érdekében, hogy ezt megakadályozzam? - Köszönöm!

Szomorú örökös # 2024.05.11. 18:37

foglaltnick

szomorú örökös és társai csak hsz.-eket gyártanak saját véleményel az meg olyan mint a fing
Ettől még sok igazság volt benne, akármennyire is megpróbálsz most leminősíteni.
Ha valaki még a szülei életében már az örökséggel foglalkozik, az pont így jár, mint a kérdező.

drbjozsef # 2024.05.11. 17:10

miki75,

Figyelembevéve, hogy a beszélgetés már megtörtént, a kimenetelét gyakorlatilag a posztomban összefoglaltam - ha jól értem amit mondasz, te elengednéd a kötelesrész iránti igényedet is a szülők külföldön élő gyerekével szemben erkölcsi és emberi oldalról tanúsított viselkedése miatt. (?)

Nem.
A köteles részt nem engedném el. Abból a szüleid nem tudnak kizárni, már csak az alábbiak miatt sem (lásd : kitagadás vs. kizárás)
Azt kérném majd valószínűleg, ha úgy alakul, és tényleg nem örökölsz valami okból.
(bár, megjegyzem, ha a tesó elég agyafúrt, akkor köteles részi alap se biztos hogy lesz...)

Megszakítanád a kapcsolatot velük, és nem láthanák az unokát sem. (Tulképp az unoka se nagyon akarná keresni a társaságukat, ui. az elmúlt években nem csak a két testvér, de az unokák között is más-más mérce érvényesült - ezt a külföldi unoka is érzi és érezte...)

Nem.
Nem szakítanám meg, csak törölném ezt a témát. Az unoka - akár kiskorú, akár nagykorú - azt tesz amit szeretne, nem befolyásolnám, egészen biztosan nem negatív irányba. Ha akar bármilyen kapcsolatot tarthat a nagyszülőkkel, ha az kölcsönös. De ha velem nem akarnak kapcsolatot tartani, én azért időnként felhívnám, meglátogatnám őket. Ezt a témát lezárva.

Akár milyen nehéz. Mondom : a saját mentális egészségednek is jót teszel, még ha most haragodban ezt nehezen is látod be, teljesen megértem.

foglaltnick # 2024.05.11. 16:54

miki75
Én értem amit írsz és hasonló cipőben járok,de ne agyald túl ! Éld az életed ha van időd látogasd a szüleidet ha nem akarnak látni azt úgyis érezni fogod! Kitagadni nem igazán tudnak a köteles rész járni fog és ha eljön az idő megtudod hálálni a "testvérednek " a törődést! Tapasztalatból mondom a pénzéhség undorító dolgokat tud testvérek között szülni... Egyébként pedig inkább a jogi oldalával foglalkozz itt a fórumon,mert kbs. tanácsai sokat érnek a szomorú örökös és társai csak hsz.-eket gyártanak saját véleményel az meg olyan mint a fing....

Szomorú örökös # 2024.05.11. 15:02

miki75

Te vagy nem akarod megérteni, vagy te tényleg nem érted amiről írtam

Nagyon is értem! Te máris az örökségen kattogsz, holott a szüleid még maximális egészségnek örvendenek és úgy döntöttek, hogy azt a gyereket támogatják inkább, aki valóban ott van mellettük. Nincs semmilyen jogalapod ezt számonkérni rajtuk. Ha megteszed, még jobban magad ellen fogod őket fordítani. A testvéred? Nos, az máris nem melletted van nyilván.

És én laikusként csakis az erkölcsi részére válaszoltam, reagáltam, hiszen eleve téged az érdekelt. :-)

miki75 # 2024.05.11. 14:47

@szomorú örökös

Te vagy nem akarod megérteni, vagy te tényleg nem érted amiről írtam. Sebaj: ignoráld nyugodtan MINDEN gondolatomat.
És: köszönöm az elmés hozzászólásaidat.

Szomorú örökös # 2024.05.11. 14:37

miki75

És akkor még egyszer az örök mondat: A szülők pedig életükben azt csinálnak a vagyonukkal, amit akarnak

Szomorú örökös # 2024.05.11. 14:30

miki75

Akár megköszönöd a válaszomat, akár nem, én a helyedben a szüleimre koncentrálnék ahelyett, hogy máris az örökségen agyalok. Ugyanis a szüleid még élnek és nagy valószínűséggel sokkal jobban szeretnék, ha amíg élnek, te ott lennél a közelükben és átölelhetnének néha ugyanúgy, mint a testvéredet. Mindenesetre gondolom nem nyugtat meg, hogy nem vagy ebben a kérdésben egyedül, nekem is járt így már ismerősöm. De minden a te döntésed, nem másé. Te hagytad el a szülői házat és mentél el messzire, most meg számon kéred a szüleidet és az otthon maradt testvéredet. És egyébként is te kezdted azzal, hogy inkább az erkölcsi részre koncentrálnál, nem a jogira.

Kovács_Béla_Sándor # 2024.05.11. 14:24

Tulajdonképpen nem is a jogi rész miatt írok, hanem inkább az erkölcsi rész miatt.

Akkor ezt megbeszéltük, Ez ugyanis a Jogi Fórum.

miki75 # 2024.05.11. 12:45

@szomorú örökös

  • Bocs, de a te hozzászólásodat nem köszönöm meg, ezt megspórolhattad volna. A kérdésem direkt arra irányult, hogy HA TI LENNÉTEK A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ TESTVÉR HELYÉBEN - hogy járnátok el - figyelembevéve a leírt helyzetet. Sőt: nem(csak) jogi vonatkozásban, hanem emberileg/erkölcsileg stb...

A kijelentésed meg a testvér "fizikai ottlétére" vonatkozóan már ott megbukott, hogy mint írtam a szülők semennyire sincsenek rászorulva az otthon élő testvérre (ő inkább profitál mindenből ami a szülőké...), ha meg igen (egyszer kétszer ez+az) azt bőven lefedi az a "szolgáltatás", amit a szülők babysitter és gyereknevelés kapcsán szolgáltattak az otthon élő testvér családja részére 10+ éven keresztül...

A hozzászólásomat eddig drbjózsef értette meg, az ő hozzászólását köszönöm.

drbjozsef:

  • Figyelembevéve, hogy a beszélgetés már megtörtént, a kimenetelét gyakorlatilag a posztomban összefoglaltam - ha jól értem amit mondasz, te elengednéd a kötelesrész iránti igényedet is a szülők külföldön élő gyerekével szemben erkölcsi és emberi oldalról tanúsított viselkedése miatt. (?)
  • Megszakítanád a kapcsolatot velük, és nem láthanák az unokát sem. (Tulképp az unoka se nagyon akarná keresni a társaságukat, ui. az elmúlt években nem csak a két testvér, de az unokák között is más-más mérce érvényesült - ezt a külföldi unoka is érzi és érezte...)
  • Még annyival kiegészíteném a sztorit, hogy:
  1. Az otthon élő testvér szándékosan rájátszik arra, hogy a külföldön élő testvér ki legyen fúrva az örökségből
  2. A szülők egyike (nem írom, hogy apa -e vagy anya) van teljesen az otthon élő testvér mellett és gyakorlatilag ő gyakorol nyomást a másik szülőre, hogy a külföldön élő testvér "ki legyen szorítva"
  3. Az öröklésnél viszonylag nagy vagyonról beszélünk

Vívódom magamban, hogy a majdani esetleges kötelesrész ér -e annyit, hogy ez a helyzet a szülőkkel számomra erkölcsileg viselhető legyen. - Igen, én vagyok a külföldön élő (azaz "a naív", aki eddig hitte, hogy szülei, és nem ellenségei várják odahaza, és, hogy "a gyerekek egyenlősége" nem csak marketing-duma, hanem valóban így van).

drbjozsef # 2024.05.11. 12:09

A kérdésem az lenne, hogy ti hogy járnátok el, ha a külföldön élő gyermek helyében

Felülnék a repülőre, hazamennék, és leülnék beszélni a szüleimmel, közösen.
Ha nem sikerül dűlőre jutni, és akceptálni az esetleges érveiket (ha van), akkor elköszönnék tőlük, és elengedném a dolgot. Mást ugyanis nemigen tehetsz, csak stresszeled magad. Azt meg minek.

Szomorú örökös # 2024.05.11. 11:52

miki75

Nyilvánvaló, hogy a "mindkét gyermek egyenlő" szlogen megbukott.....otthon élő testvér felé erőteljesen lejt a pálya
Ez nem is vitás, hiszen a külföldön élő testvér nincs jelen. Bármi történik a szülőkkel, azt csak az itthon élő testvér tudja kezelni fizikailag. És egyébként is ez a szöveg, hogy a „külföldön élő testvér szinte minden nap beszélt szüleivel telefonon, gyakorlatilag a szülei az életének a részei maradtak” nem is teljesen fedi a valóságot, mert mindig a fizikai jelenlét az, ami leginkább számít egy szülő felé.

Ettől kezdve kritikusan kezdte a külföldön élő testvér is értékelni a kapcsolatot, és kiderült, hogy a szülei
egy ingatlanügylet kapcsán becsapták, nem az igazat mondták, az otthon élő testvért részesítették anyagi előnyben

Hogy a külföldön élő testvér hogy bánik a szüleivel, az az ő döntése marad mindig, őt jellemzi.
A szülők pedig életükben azt csinálnak a vagyonukkal, amit akarnak, ebbe nem lehet senkinek beleszólása.

Ha a külföldön élő testvér a történtek után elfordul a szüleitől - ami egyébként véleményem szerint jogos lenne ebben a helyzetben- , akkor a köteles rész is ugrik (ha jól tudom).
Rosszul tudod, de nem jár automatikusan és kérni kell hivatalos úton.

Ebben a helyzetben a külföldön élő unoka el lenne tiltva a nagyszülőktől
Ezt addig teheted meg, amíg nagykorúvá nem válik. Onnan kezdve ugyanis önállóan dönt mindenben.

A külföldön élő testvér fejében az is megfordult, hogy ha végrendelettel kizárják az örökségből, akkor még a családnevét is megváltoztatja, ugyanis erkölcsileg vállalhatatlan számára az, ahogy vele a szülei eljárnak/eljártak
No látod, ez is csakis az ő döntése lesz, nem másé.

miki75 # 2024.05.11. 09:23

Tisztelt Fórum!

Tulajdonképpen nem is a jogi rész miatt írok, hanem inkább az erkölcsi rész miatt. Próbálom a helyzetet objektíven leírni.

Adott egy család, ahol két testvér nőtt fel. Az apa és anya mindvégig azt hangsúlyozta, hogy nekik mindkét gyermek egyenlő. (Ez persze visszagondolva soha nem volt így...)
A két gyerek közül az egyik 15 éve külföldön él, 17 éves fia van. A másik gyerek otthon maradt. A szülők nem szorulnak rá a támogatására, az otthon maradt testvér 3 gyereke és az ő családja is hosszú évekig profitált a szülőkből: ott nőtt fel majdnemhogy a nagyszülőknél mindegyik gyermeke, ott ebédeltek hétvégén stb. - Míg a másik testvérnél külföldön a feleség nem tudott dolgozni menni 11 évig, ugyanis otthon kellett maradnia gyermekükkel nagyszülők hiányában, ez nyilván komoly anyagi kiesést okozott.
A külföldön élő testvér szinte minden nap beszélt szüleivel telefonon, gyakorlatilag a szülei az életének a részei maradtak - mindenről beszámolt a szüleinek és minden évben legalább 3-4 alkalommal meglátogatta a szülőket, minden alkalommal heteket töltött a szülőkkel, a külföldön élő testvér gyereke képein születésétől fogva folyamatosan szerepelnek a nagyszülők...

Aztán telik-múlik az idő, a szülők idősödnek, aztán egyik napról a másikra azt veszi észre a külföldön élő testvér, hogy a szülei részéről az egyik provokáció után a másik éri (gyakorlatilag alaptalanul belekötnek a szülők mindenféle mondvacsinált "vádaskodással"), majd a szülők kilátásba helyezik, hogy ha nem tetszik az a vádaskodás, amit csinálnak, akkor "nem kell őket többet keresnie". 
Ettől kezdve kritikusan kezdte a külföldön élő testvér is értékelni a kapcsolatot, és kiderült, hogy a szülei egy ingatlanügylet kapcsán becsapták, nem az igazat mondták, az otthon élő testvért részesítették anyagi előnyben.

A kérdésem az lenne, hogy ti hogy járnátok el, ha a külföldön élő gyermek helyében -és a fent vázolt helyzetben- lennétek, mégpedig, hogy az otthon élő testvér felé erőteljesen lejt a pálya és a kettős mérce a szülők részéről szinte vállalhatatlan helyzeteket teremt?

  • Nyilvánvaló, hogy a "mindkét gyermek egyenlő" szlogen megbukott, és várható, hogy az otthon maradt testvér fog profitálni egy esetleges végrendelettel a szülők vagyonából
  • Ha a külföldön élő testvér a történtek után elfordul a szüleitől - ami egyébként véleményem szerint jogos lenne ebben a helyzetben- , akkor a köteles rész is ugrik (ha jól tudom). Ebben a helyzetben a külföldön élő unoka el lenne tiltva a nagyszülőktől.- A külföldön élő testvér fejében az is megfordult, hogy ha végrendelettel kizárják az örökségből, akkor még a családnevét is megváltoztatja, ugyanis erkölcsileg vállalhatatlan számára az, ahogy vele a szülei eljárnak/eljártak.

Megkérdezhetem, hogy ki hogy látja ezt a helyzetet?

drbjozsef # 2024.05.11. 04:36

Most végül is mi történt nálatok? Felvette édesanyád 15-én?
Ha jól értelek, a kérdésből, akkor nem vette fel.
Ez esetben meg kell várjad a hagyatéki tárgyalást, majd a végzést, és azzal felveheted majd.
Én a helyedben bejelenteném a közjegyzőnek, hogy az elhunyt utolsó havi nyugdíja nem lett felvéve, azt a közjegyző vezesse fel a hagyatéki leltárba azzal, hogy az örökös azt a jogerős végzéssel a nyufigtól felveheti.

(megjegyzem, az elhunyttal együtt élő hozzátartozónak a nyufig kifizeti, nem tudom mi a gyakorlat, az együtt élést kell-e pl. lakcímkártyával bizonyítani. Ha nem, elég bemondani, akkor a fiú elvileg fel tudja venni a nyufigtól a végzés nélkül is, ha ez esetleg megtörténne, akkor azt te utólag, a jogerős hagyatéki végzés birtokában követelheted tőle, végső esetben fizetési meghagyással. Hiszen NEM vele együttélő hozzátartozó volt.)

drbjozsef # 2024.05.11. 04:32

tmsnmeth80,

A halál hónapjára még jár a nyugdíj, és azt a nyufig a tárgyhónapra fizei.
Ha azt az elhunyt felveszi és elkölti nincs kérdés, ha felveszi, és megvan, akkor nyilván a hagyaték része.
Ez a helyzet nálatok is, bárki vette fel, az az elhunytat illette, a hagyatékának a része. Az az örököst illeti.
Ha senki nem veszi fel, akkor a nyufig azt kifizeti az örökösnek, a hagyatéki végzéssel, mert arra a hónapra még a törvény szerint járt.

tmsnmeth80 # 2024.05.10. 12:29

Köszönöm szépen a válaszokat!

Elhunyt a szomszéd a Bácsi május 3.-án. Hátrahagyott egy Végrendeletet, melyben minden ingó és ingatlan vagyonát rám hagyja. Van neki egy fia, aki nem törődött vele sohasem, de most, hogy elhunyt a bácsi, előkerült a fia. A nyugdíját május 15.-én hozza a Postás. Édesanyámnak van meghatalmazása, hogy átveheti a nyugdíját a postástól. A nyugdíjának az összege 261 000 ft. A kérdésem az lenne, hogy ez a nyugdíj jár-e még a bácsinak? Ha igen, akkor nekem jár, mint végrendeleti örökösnek? A fia felveheti? Vagy a hagyatéki tárgyaláson adják át a nyugdíjat? Mi lenne most a helyes cselekedett részemről?

Kovács_Béla_Sándor # 2024.05.06. 14:41

Egyébként a nagyobbat. Logikus, nem?

drbjozsef # 2024.05.06. 09:45

Aki eladta az ingatlant annak nincs a nevén semmi vagyon, és nincs legális jövedelme.

Hát akkor tök mindegy mennyit követel. Akármennyit is lehet, egy kanyit sem fog látni ezek szerint belőle.

tmsnmeth80 # 2024.05.06. 08:34

Mekkora összeget követelhet? Amennyiért szerződés szerint eladta az ingatlant, vagy amennyiért felértékelte az Önkormányzat a hagyatéki leltár felvételekor?

Aki eladta az ingatlant annak nincs a nevén semmi vagyon, és nincs legális jövedelme.

osztap # 2024.05.05. 18:05

(Ha kifut az egy évből, akkor nem a közjegyző előtt kérhet megismétlést, hanem a bíróság előtt indíthat pert.)

drbjozsef # 2024.05.05. 17:56

tmsnmeth80,

Szerintem az osztap által írt követelés előtt meg kell ismételni a hagyatéki eljárást.
Most, a végrendeleti örökös jogilag nincs örökösnek nevezve, anélkül nincs jogalapja.

Hetv. 105.§

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?…

Csípkedje magát az illető, mert a 105.§(2) szerint a hagyatéki végzés jogerőssé válástól számított 1 éven belül kell benyújtani a megismétlés iránti kérelmet. Ha jól látom, még belül van.

osztap # 2024.05.05. 17:31

tmsnmeth80,

Az árát követelheti az örökbefogadott gyerektől. Az ingatlanra nem tarthat igényt. Vékás-féle Ptk-kommentár:

7:2. § Az öröklési igény tulajdoni igény, és így az elévülés kizárására vonatkozó külön rendelkezés csak konkretizálja a tulajdoni igény tekintetében a magyar polgári jogban hagyományosan érvényesülő és a Ptk. 5:35. §-ában is tételesen megállapított szabályt. Az örökséget, a dologi hagyományt [Ptk. 7:31. § (1) bekezdés] és a halál esetére szóló ajándékot [Ptk. 7:53. § (2) bekezdés] mint tulajdoni igényeket tehát bármikor lehet követelni, amíg a dolog az álörökösnél megvan. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban is leszögezte: a tulajdoni igény elévülése a dolog megléte alatt kizárt. Ha azonban a tulajdoni igény természetben nem elégíthető ki, mert a dolog nincs meg (például az álörökös felhasználta vagy jóhiszemű harmadik személynek visszterhesen értékesítette), helyébe kötelmi jellegű igény lép, és ez az igény már a rendes elévülés szabályai alá esik (EBH2004. 1024.). A teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után az álörökös jogalap nélküli birtokosnak minősül. A dolognak, a dolog hasznainak kiadására vonatkozó kötelezettségére, megtérítési igényére, a dolog értékesítésére, felhasználására és elvitelére vonatkozó jogára, továbbá az örökössel szembeni felelősségére a jogalap nélküli birtoklás szabályait (Ptk. 5:9-5:12. §) kell alkalmazni.

tmsnmeth80 # 2024.05.05. 16:28

Köszönöm a választ.

Ez egy másik ügy, bár hasonló:

Volt egy házaspár hagyatéki tárgyalása 2023. júniusában. Örökölt az örökbefogadott gyerekük egy kertes házat. Most került elő a házaspár férfi tagjának a végrendelete, melyben a szomszédra hagyja a vagyonát (a kertes ház 1/2 tulajdoni hányadát). Az örökbefogadott gyerek már 2023.-ban eladta az örökölt kertes házat. Aki a végrendelet kedvezményezetje az mit tud csinálni ilyen helyzetben?