A tulajdonost akkor lehet felelősségre vonni, ha egyszemélyes KFt- volt, vagy a tulajdonosnak jelentős befolyása, többségi vagy közvetlen irányitást biztositó befolyása volt, és ezen befolyásával visszaélve adott olyan utasitásokat az ügyvezetőnek, amellyel szándékosan megkárositotta a hitelezőket.
A Gt. 19. § (2) bekezdése alapján: Azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért.
Ezt persze elég nehéz bizonyitani, mármint azt, hogy tudták, vagy tudhatták volna.
A Gt. meghatározza az ügyvezető kártéritési felelősségét is:
29. § (1) A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.
(2) Együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve a részvénytársaság igazgatósága esetében az (1) bekezdésben foglalt módon okozott kárért való felelőssége egyetemleges. Ha a kárt a részvénytársaság igazgatóságának határozata okozta, mentesül a felelősség alól az az igazgatósági tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott, és ezt a tényt a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül írásban a felügyelő bizottság tudomására hozta.
(3) A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.
Ez körülbelül azt jelenti, hogy amennyiben az ügyvezető a tevékenységével harmadik személynek kárt okoz, akkor a gazdasági társaság felel érte, amennyiben viszont a gazdasági társaság ennek kapcsán válik fizetésképtelenné, egyrészt a Ptk. 339. §-a alapján kártéritési követeléssel fordulhatnak a hitelezők az ügyvezető felé, másrészt már büntetőjogi felelőssége is lesz - ha szándékos fedezetelvonásról van szó, amit persze szintén bizonyitani kell.
Btk. 297. § (1) Aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az elkövető nem büntethető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlítik.
Ez tehát azt jelenti, hogy egyrészt érdemes a hitelezőknek feljelentést tenniük, merthogy ez köztörvényes (persze ismeretlen tettes ellen, hiszen ezzel elkerülhetik a hamis vádat, ráadásul tényleg nem tudhatják, hogy az ügyvezető vonta el a fedezetet, vagy a tagok), másrészt megfontolandó egy kártéritési per is.
Jelen esetben pl. ha tudják, hogy hol tartózkodik ez a "kaja", érdemes egy ügyvédet - lehetőleg büntetőjogosat - ráküldeni azzal, hogy hajlandóak a hitelezők tárgyalni és megegyezni, ellenkező esetben feljelentést fognak tenni, esetleg érdemes a feljelentés szövegét előre megirni, és elvinni, bemutatni, hogy megegyezés hiányában a rendőrséget is utbaejtik.
Két Lottinak - velem ellentétben - nyilvánvalóan igen nagy gyakorlata van cégjogból, mindazonáltal ugy gondolom, érdemes lenne elkezdeni az ilyen ügyeket, hogy végre lehessen látni erre esetet.
Lotti: valahol irtad, hogy most már összeirod a megoldási lehetőségeket. Elküldöd nekem is? Nagyon érdekelne a véleményed. Köszönöm:)
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu
