Pszichológiai vizsgálat / bontóperhez

"6/1986 Im rendelet, és a Pp. 86. § (3) bekezdése 2006. jan. 1. napjától nem változott."

Viszont hatályba lépett ezzel ellentétes magasabb szintű jogszabály, jelesül a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 14. §, amely szerint már csak költségfeljegyzés. És a tv. miniszteri indokolása kifejezetten utal rá, hogy ez a régi tárgyi mentesség helyébe lép.

Egyezségnél a költségekről is meg lehet állapodni bárhogyan.

Kedves Obudafan!

1. A 2003. évi LXXX. tv. mióta magasabb szintű jogszabály, mint a Pp? szerintem mind a kettő törvény.
2. Az általad említett törvény a jogi segítségnyújtásról szól és nincs hivatalos, az Országgyűlés által elfogadott indoklása. A törvényjavaslatok előterjesztői indokását az elfogadott módosító javaslatoknak megfelelő módosításokkal tették közzé a DVD jogtárban.
3. Javaslom, hogy pontosabb olvasd el a 11 - 15 §-hoz fűzött magyarázatokat, ebből világosan kiderül, hogy hogy a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog egymás mellett létező formák a jogi segítségnyújtási eljárásokban. Sőt a 15. §-hoz fűzött magyarázat szerint 3. támogatási forma a pártfogó ügyvédi képviselet joga.

„A 15. §-hoz
A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog mellett a harmadik támogatási forma a pártfogó ügyvédi képviselet joga. Ez önállóan nem biztosítható, csak mint a költségmentességhez vagy a költségfeljegyzési joghoz társuló kedvezményt veheti igénybe az, aki megfelel a költségmentesség vagy a költségfeljegyzési jog feltételeinek és azt számára engedélyezték is. További feltétele a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének az, hogy a fél személyesen eljárva ne legyen képes a perben érdekeit eredményesen képviselni, eljárási jogait gyakorolni. A támogatás engedélyezése - hasonlóan a pártfogó ügyvéd hatályos szabályok szerinti kirendeléséhez - az engedélyező hatóság mérlegelésén alapul, hiszen csak az ügy sajátosságai (bonyolult a jogi megítélése vagy a bizonyítási eljárás), illetve a kérelmező személyes adottságai (jogban járatlan, az ügy tárgyához érzelmileg erősen kötődő, gyenge kommunikációs képességekkel bíró, stb.) alapján dönthető el a képviselet engedélyezésének szükségessége. Nem kell ugyanakkor ezeket a körülményeket vizsgálni abban az esetben, ha a költségmentességben, vagy költségfeljegyzési jogban részesült fél ügyében a jogi képviselet kötelező, ilyen eljárásban ugyanis a költségkedvezményben részesült felet automatikusan megilleti a pártfogó ügyvédi képviselet joga. A pártfogó ügyvédi képviselet által nyújtott kedvezmények a költségmentességben és a költségfeljegyzési jogban részesülő személyek esetében annyiban térnek el, hogy - az általános szabályokkal összhangban - az előbbi esetben a pártfogó ügyvéd díját a félnek nem kell megfizetnie pervesztessége esetén sem, az utóbbi esetében ugyanakkor a kedvezmény csak a pártfogó ügyvéd díjának előlegezése alól mentesít.”

Kedves Ildikó és Obuda!

Véletlenül sem kötözködni vagy vitatkozni szeretnék, csak éppen tisztán látni, hogy ha pert indítunk kapcsolattartás szabályozására, akkor mire vagyunk jogosultak ill. mire számíthatunk költségviselés tekintetében.

Elolvasva az Obuda által hivatklozott 2003. LXXX. tv-t, bár én nem vagyok jogban túlzottan járatos, de az én olvasatom szerint is ez azt jelenti, hogy megszűnt a tárgyi költségmentesség, helyette csak tárgyi költségfeljegyzés létezik.
Tehát költségmentesség és költségfeljegyzés létezik személyi (rászorultsági) alapon is, de pertípus alapján más csak költségfeljegyzés van.

14. § (1) Költségfeljegyzési jogra a 6. és 7-9. §-okban meghatározott feltételeknek megfelelő fél jogosult.
(2) A fél a jövedelmi, vagyoni helyzetére tekintet nélkül jogosult költségfeljegyzési jogra (tárgyi költségfeljegyzési jog) a következő perekben:

1. az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb per;
2. a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti per;
3. a gondnokság alá helyezés és a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti per;

d) a gyermek elhelyezésével és átadásával kapcsolatos per;

5. a törvényen alapuló tartással kapcsolatos per, ideértve a tartásdíjnak a kötelezett járandóságait folyósító szervtől vagy más személytől való behajtása, a tartásdíj megszüntetése vagy összegének megváltoztatása, továbbá a tartásdíjra irányuló végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert is;
6. a munkaviszonnyal, a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonnyal, más szolgálati viszonnyal, valamint a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonnyal kapcsolatos per (a továbbiakban: munkaügyi per), kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg;
7. a bányakár megtérítése iránti per;
8. bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése;
9. az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. §-ának (2) bekezdésében és X. Fejezetében szabályozott eljárások;
10. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben szabályozott nyugellátás és hozzátartozói nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás;
11. az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás.

(3) A közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezet és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet vagyoni helyzetétől függetlenül költségfeljegyzési jogra rászorultnak tekintendő az általa közérdekből, külön jogszabály felhatalmazása alapján indított perben.
Mind a költségmentesség, mind a költségfeljegyzési jog rászorultsági alapon biztosított segítségnyújtási forma. A költségfeljegyzési jog tekintetében ugyanakkor a törvény bizonyos pertípusokban (természetesen ide értendők az ilyen nemperes eljárások is) előírja, hogy a feleket jövedelmi és vagyoni helyzetükre tekintet nélkül, annak vizsgálatát mellőzve megilleti a költségfeljegyzés, vagyis a költség előlegezése alóli mentesülés joga (tárgyi költségfeljegyzési jog). Ez lényegében a hatályos Pp. szerinti tárgyi költségmentesség helyébe lép, hiszen a törvény 14. §-ának (2) bekezdése a hatályos szabályok szerint tárgyi költségmentes pereket sorolja ebbe a körbe. A törvény nem csak a költségmentességnek a bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletben meghatározott tárgyi költségmentes eljárásokat sorolja fel ehelyütt fel, hanem azokat az eljárásokat is, amelyek esetében más törvények mondják ki a tárgyi költségmentesség tényét. Ezek az eljárások a külföldiek számára is jövedelmi és vagyoni vizsgálat nélkül biztosítják a költségfeljegyzés jogát.

Kedves pocak!

Obuda által hivatkozott jogszabály a jogi segítségnyújtás személyi feltételeről szól.
Álláspontom továbbra is változatlan, esetedre a Polgári perrendtartás már hivatkozott §-i az irányadók.

A hivatkozott jogszabály 14. §-a még hatályba sem lépett, a DVD jogtár szerint 2008. jan. 1 napján lép hatályba.

Amennyiben Obudafannal sikerült téged egy kicsit is elbizonytalanítanunk, úgy javaslom, hogy menjél el a bíróságra panasznapon, ahol ingyenes felvilágosítást kapsz, és még meg is írják neked a keresetlevelet mindenféle díj nélkül.

Köszönöm, úgy lesz.

Ha tud valaki ehhez a témához hozzászólni, akkor ne tartsa vissza magát. Nagyon érdekelne ez a vizsgálat, nemsokára nekünk is lesz

ObudaFan a "magasabb szintű" szabályozáson a
"lex posteriori derogat lege priori"-t értette?

Nem. Egyszerre hivatkozott egy rendeletre és a Pp-re. A magasabb szintű szabályozást pedig az előbbire vonatkoztatva mondta.

kissember
mi már túl vagyunk rajta. Kb 4órát vett igénybe az egész. először külön-külön a szülők, aztán a gyerekek. elmondatta velem az egész életemet, vigyázz, mert mindent leír, és megjelenik a jegyzőkönyvben. aztán különféle személyiségtesztek következnek, rajzoltatnak, stb. a gyerekekről is elmondatják a terhesség, szülés, mikor kezdett ezt-azt... aztán külön foglalkozik a gyerekkel. röviden ez volt nálunk.

Autopliot köszi. Arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted hogyan találja ki ennyi idő alatt, hogy ki alkalmasabb szerinte. Szerinted helytálló volt a véleményezése? Ha nem titok, akkor érdekelne a szakértő neve is. És bárki, akinek nincs titkolnivalója, érdekelne, hogy hogyan néz ki egy ilyen véleményezés, mik a szempontjai és stb.

Nemigen ad a pszichológus olyan szakvéleményt, hogy valamelyik szülő "alkalmasabb" a gyermek nevelésére. Többnyire arról nyilatkozik, hogy a szülők "alkalmasak" a gyermeknevelésre. Vagy arról, hogy nem... De ez utóbbi - lévén szélsőséges eset - szintén ritka.

kissember
mivel a psicshomókus a gyermek elhelyezés miatt került képbe, nagyon haragudtam rá mert a bírónö álltal feltett kérdésekre adott válaszom kívül magánvéleményt is írt, ami egyértelmű állásfoglalás volt az anyánál történő elhelyezés mellett. nálunk amúgy is zűrös a helyzet, mert a nő lépett félre, a legkissebb gyermek nem az enyém, de sajátomként nevelem ( a válóper alatt szereztem bizonyosságot dns vizsg-tal), most pedig egy másik fickójával kavar. nem irigylem a bírónőt. 2004 januárjában adtam be a válópert. remélem idén karácsonyig vége lesz.

No most akkor kinek higgyek kettőtök közül?:)
Én azt hallottam, hogy azon kívül, hogy jellemzi a két szülőt, más információkat is ad. Sajnos személyesen ilyen véleményt még nem láttam:(Nálunk ennek a vizsgálatnak az eredménye nagyon fontos, mellesleg nem is értek vele egyet. Az a kiskorú gyerek, aki a bontóper alatt már másfél éve csak az egyik szülőnél van, annak a ragaszkodása ahhoz a szülőhöz már valószínűleg nagyobb. A másik, hogy praktizáló pszichológustól is azt hallottam, hogy legalább 3-4 alkalom kell ahhoz, hogy valakit feltérképezni tudjon, ezzel szemben egy szakértői viszgálat 2 órája vajon milyen kimerítő véleményezést adhat?

Autopilota a Te eseted meg végképp nem növeli számomra a szakértők népszerűségi indexét. Ha tudja, hogy nem is Tőled van a gyerek, akkor el kellett volna gondolkodnia az anya személyiségéről, nem kéretlen pluszpontokat adni neki szerintem. Ha egy anya tudja, hogy mástól lehet a gyerek és Te sajátodként neveled, hát nem kommentálom. Ha nem tudta, akkor sem sokkal jobb a helyzet. A vélemény ellened szól, a családjogi törvény meg melletted. De a bíróság furcsán látja a dolgokat, pl Tőlem is megkérdezte a bíró hogy együttélek e valakivel azóta. Ugyanis ha válás után családba kerül a gyerek és nem önálló szülőhöz, akkor akár még a javára is szolgálhat ha most éppen egy pasival kavar. Tudom hogy ettől most nem érzed magad jobban, de hallottam, hogy volt már olyan anyuka aki tanúként jelölte a pasiját, az meg szépen elmondta hogy remek anya, együttélnek 2 hónapja, össze akarnak házasodni stb. és még az is mindegy, hogy téged sose látott, elég ha a bíróságnak van egy plusz jó véleménye az anyáról.

„No most akkor kinek higgyek kettőtök közül?:)”
Azt neked kell eldöntened. Mindenesetre azt számold be, hogy autopilota perbéli érdekeltsége miatt elfogult, aki úgy érzi, hogy a pszichológus szakvéleménye rá nézve hátrányos.

Kbs ott volt a mosolyjel, majd magamnak hiszek, ha a mi eredményünk megérkezik.
Én nem hiszek a pszichológia mindenképpeni igazságában több szempontból sem. Én voltam több éve ilyen vizsgálaton kb. 11 alkalommal nemcsak magam miatt. Egyetlen mondat ragadt csak meg és tudtam hasznosítani az elmúlt években. Nem mondom hogy messze járt az igazságtól, de megoldani a helyzetet nem tudta. Exfeleségem 7. éve kezelik, az állapota semmit nem változott ez idő alatt. És amikor egy kiskorú gyerek élete szinte ettől a véleménytől fog függni, alaposabb dolog lenne nem 2 órában ezt a vizsgálatot megtenni.
Persze nem mindenáron okoskodni akarok, de volt a fiamnak egy rajza, amit elvittem a pszichológushoz kíváncsiságból. Ismerem a gyereket annyira, hogy ha éppen olyan kedve van, akkor másképpen rajzol. A rajzon volt egy mosolygó nő, tényleg jól sikerült. A másik oldalán a lapnak szintén egy nő, de sokkal torzabb arccal, mintha nem is ugyanaz a gyerek rajzolta volna. Elmondta a pszichológus a véleményét és szinte megijedtem, hogy mik bújkálnak a gyerekben.
Aztán pár hónappal később mutattam a fiamnak a rajzot és beszélgettünk, hogy mi a különbség a 2 nő között, emlékszik e arra hogy mikor rajzolta. A gyerek azt mondta, az iskolában kellett rajzolni egy nőt, gyorsan lerajzolta, aztán a tanítónéni kérdezte, hogy nem tudná e szebben lerajzolni? Akkor nekiállt a gyerek és lerajzolta tényleg szépen a másik oldalra. A pszichológus az egyiken egy boldog nőt látott, a másik oldalon egy eltorzult arcú, szenvedő nőt. Persze én sem tudhatom, hogy mi az igazság, de elgondolkodtató.
Másik alkalommal már a pszichológus előtt kellett neki egy családrajzot csinálnia, teljesen érthető volt, véleménye ez volt: "szülei rossz viszonya nagyon megviseli, szorong. Az anya nagy hatást gyakorol rá, igyekszik az apától távol tartani. Vizsgálati anyagábó kiderül, hogy mindkét szülőhöz ragaszkodik, és nagyon kötődik lakókörnyezetéhez. Az apával való kapcsolatra nagyon vágyik".
3 hónappal később egy másik pszichológusnál rajzolt a gyerek egy családrajzot, akkor már csak az anyával volt. A másik pszichológus ezt írja: "családrajzában az anyát, anyai nagyszüleit és önmagát jeleníti meg. Az apát nem szerepelteti, a rajzon is negálja, jelen időben hozzá fűződő kapcsolata szorongástelített, bizonytalan". Szerintem elmondottakból elég egyértelmű, hogy mik is az aggályaim

A bíróság nem hülye. (Főszabályként.) A két vizsgálati eredményről például tudni fogja, hogy a változás a szakítás, szétköltözés következménye. Nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy a gyermek érdekét (ami az elsődleges szempont) az szolgálja leginkább, ha az elhelyezése véglegessé válik, a különélő szülővel a kapcsolattartása rendszeres és rendezett lesz.

Kbs az, hogy az anya elzárta a másik szülő elől a gyereket, már az ideiglenes elhelyezési kérelmemnél is világos volt. Mellettem állt egy rám kedvező pszichológiai vélemény, amit már leírtam. A családsegítő által is támogatva voltam, leírták, hogy az anya mellett a gyerek veszélyben van. Pedig oda az én állítólagos agresszivitásom miatt kerültünk. Az ideiglenes intézkedést nem hozták meg, viszont az első bontóperi tárgyalásra exfeleség nem jelent meg betegségre hivatkozva. Viszont még ezen a napon megjelent idézés nélkül az ottani gyámhivatalnál, hogy igazolja, hogy remek körülmények között él, valamint a gyerek osztályfőnöke egy pedagógusi véleményt adott 14 tanítási nap után ami így szól:"mint osztályfőnök úgy látom, hogy az anyánál való elhelyezés mindenképpen a kisfiú érdekeit szolgálná". Mellesleg sohasem látott... Meg egy pszichológiai véleményt az anya mellett, ezt a pszichológust sem láttam addig, véleményét olvastad. Ezeket az iratokat küldték be a bíróságra és így maradt nála, mert nem tudtam bebizonyítani, hogy veszélyben van mellette a gyerek. A döntést még a tárgyalás után meghozták és azóta eltelt egy év és a gyerek maradt ott. Ha más nem is szól mellettem, mert mondjuk bírói szemmel kiegyenlítettek a hivatali vélemények, az egyértelmű és saját maga is elismerte hogy nem tette lehetővé, hogy elzárta a gyereket és korlátozta jogaimat még akkor is, ha a bontóper még nem volt meg. Te is tudod, hogy mit ír a csjt. "az a szülő, aki a másik szülő ellen neveli, vagy...."
Persze azt tudom, hogy az, aki önkényesen vette magához a gyereket, folyamatosságra nem lehet hivatkozni majd a végén. Pl. azt is figyelembe vehette volna az ideiglenesnél a bíró, hogy exet 6 éve kezelik depresszióval, valamint rokkantnyugdíjas pár éve egy pszichoszomatikus betegség miatt. De nem vette figyelembe és erre mondom azt, hogy legalább olyan egyértelműen szólhatott volna mellettem a döntése, mint ellenem. Persze vehetem úgy, hogy nem kell tudni arról a bíróságnak, hogy ezzel a betegséggel Õ maga is gondozásra szorul.

A legbosszantóbb számomra az, hogy végzés indoklásában az volt kiemelve, hogy a gyermek ottani körülményei biztosítva vannak és a tanulásban sincs problémája.
És akkor mondd azt, hogy kicsit sem volt részrehajló a végzés

Mivel azt a gyereket nem helyezhetik el egyszerre két különálló szülőnél, a döntés szükségképpen "részrehajló" lesz. Már pusztán az empátiám miatt is megértenélek, de van rá egyéb okom is. Mégis, tudomásul kell venni, hogy a kialakult (sajnos eléggé következetes) bírói gyakorlatban az esetek nagy százalákában előnyben részesítik az anyát illetve azt a szülőt, akievl a gyermek a döntést megelőző időben együtt él. Ha nincs nyomós ok, akkor nemigen változtatják meg a kialakult helyzetet.
BIztos vagyok benne, hogy nem a pszichológus szakvéleménye döntötte el a kérdést.

még nem döntötte el a pszichológus a kérdést, mert ideiglenes kérelemnél ez szóba sem jött. Köszönöm az együttérzést:) De mi az az egyéb ok?
Amit mondtál, az volt nekem is a legnagyobb dilemmám. Erőszakkal tudtam volna akkor elhozni a gyereket. Azt tudtam, hogy előnyben van az, akinél ítélethozatalig a gyerek van, mégis azt mondta mindenki, hogyha egy apa ragadja magához a gyereket és zárja el az anya elől, az tízszer súlyosabban kerül mérlegre mint fordítva. Ezért bíztam abban, hogy ideiglenesnél talán sikerül meggyőzni a bírót, de nem nagyon zavartatta magát. De arra a jogsértő dologra amit ex csinált, talán mégsem kellene alapoznia a későbbiekben a bíróságnak azzal, hogy a folyamatosságra való tekintettel ott is hagyja.
Ez olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy elloptam a közértből a körözöttet és mivel ez sikerült és jó helyre került, birtokba vettem, kifizetni meg nem tudom ezért mostmár marad nálam.
nem is kellene gyermekelhelyezési per, mondván hogy szülőhöz került, ha elvitte megnyerte...
Az anya kórházi kezelésekre is szorul, amíg ő ott van, a nagymama veszi át a helyét, mondván hogy messze laknak és oda jár a gyerek iskolába. Szerinted ez nyomós ok?

Nyomós oknak - megint csak a kialakult, nem túl szerencsés gyakorlat szerint - jószerivel csak az számít, ha az együttélő szülő a gyermek nevelésére alkalmatlan.

én úgy látom, hogy itt a kialakult gyakorlat számít a törvényhozásban, nem a törvények. Hoznak egy döntést a "kialakult gyakorlat" szerint, nem számít, hogy a másik szülő ellen nevelik a gyereket és erre konkrét paragrafa van. Nem számít, hogy konkrét paragrafa van arra, hogy amelyik szülő alkalmasabb a gyerek nevelésére. Az számít, hogy az anya ne legyen alkoholista, kurva, kábítószeres és lehetőleg zárja el a gyereket addig, amíg ítélethozatal nincs. A pszichológus meg nyilván csak szózatokban beszél és ha észrevesz valami nagyon kirívót, akkor esetleg történhet valami. Tanúk mintha ott sem lennének mert úgyis elfogultak, beadványokra meg azt mondja a bíró, hogy számára mindkét félé 60%-ban hazugság, így szó szerint. És így lehet kizsigerelni szépen egy apát. Mindezt borsos ügyvédi segédlettel.
Remélem jól látom a lényeget?
De mit lehet ez ellen tenni?

A kialakult bírósági gyakorlat - tetszik, nem tetszik - nem ellentétes a törvényekkel. De a jogszabályokat nem lehet értelmezés nélkül alkalmazni.
Jelen esetben például tudnád idézni azokat a "konkrét paragrafákat"? Aztán értelmezhetjük őket.

(Halkan, félre: épp az ilyen indulatos kifakadások, jogtiprást, bírói önkényt vizionáló filippikák azok, amelyek messzemenőkig alkalmasak rá, hogy valóban ellenszenvet ébresszenek a bíróban a féllel szemben. Aztán bíró legyen a talpán, aki ettől teljesen függetleníteni tudja magát.)

Szerintem a joggyakorlat igenis ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal. Többek között az alkotmánnyal, és a PE-vel.
Talán a törvény előtti egyenlőség, és az indokolatlan megkülönböztetés tilalma megvalósul? Én nem hinném.
Vannak ugyanis, akik egyenlőbbek a többieknél.

A probléma azonban az, hogy noha az egyedi esetek döntési sávján belül mozog az igazságtalanság, de a mérlegelés tekintetében konzekvens részrehajlás végül statisztikai mutatókkal igazolható hatalmas társadalmi igazságtalansággá válik.

Ez esetben az 1-el kezdődő személyi szám jelent a gyermekelhelyezésnél behozhatatlan hátrányt.

_________________________
bár megcáfolnának.

A 2-vel kezdődő meg az élet számos más területén. De ez nem a joggyakorlat igazságtalansága, hanem az életé. Ha igazságtalanság egyáltalán.

(Hát nem igazságtalan dolog, hogy egyesek olyan éghajlat alatt élnek, ahol nem kell fűteni, mások háztartását pedig 7-8 havi fűtésszámla terheli?)

Nana.

Az éghajlat: körülmény. Ami nem "igazságos" vagy "igazságtalan" döntés eredménye, hanem tény. De szerintem ezt csak provokatív felvetésnek írtad (és gyengére sikerült), szóval nem is fejtegetem tovább.

A másik fele a hozzászólásodnak izgalmasabb volt:
A nők az élet más területén szenved(het)nek hátrányokat.
Igaz. Azonban:

• Ez nem témája ennek a felvetésnek.
• Lehet igazságtalansággal kompenzálni az egyenlőtlenséget? Szerintem nem. Aki egy jogot megkap, azt ugyanis nem kompenzációnak, hanem természettől adott jognak tekinti, amit meg nem kap meg, azt borzasztó igazságtalanságnak.
• A nők korábban említett hátrányainak a ledolgozására komoly szervezetek, törvények vannak. Ez nagyon helyes is így.

Csakhogy: a férfiakat nem védik olyan lelkesen. A harcos szüfrazsettek tűsarkaikkal beletaposnának a gyomrodba, ha felvetnéd a gondolatot, és a társadalom többi része sem áll készen arra, hogy észrevegye, jó ideje nem csak a nők egyenjogúsága a probléma.

De visszatérve a témára. Az előbb az általam említett élethelyzet viszont:

• jogi témájú, mert a bírói gyakorlat következetességéből fakad
• Kimutathatóan torz eredményt hoz, és a gyermekek érdekeit sem szolgálja (ha kívánod előkeresek statisztikákat, melyek szerint csak az anya által nevelt gyermekek körében a lelki defektusok és az öngyilkosságok aránya sokszorosa a csak az apák által nevelt gyermekekénél)
• Ellentétes a jogi szabályozás szellemével és betűjével, legalábbis a folyamat egészét tekintve.

Ez akkor is igaz, ha az egyedi eset igazságtalansága nem éri el azt a mértéket, ami a törvény BETÛJE (de nem szelleme) szerint tilos.