Pszichológiai vizsgálat / bontóperhez

Nekem is pont ez jött le elsőre, amikor elolvastam.
Vajon ha Secret történetesen a másik fél szerepében lenne, tehát ha különélő apukaként ment volna oda, akkor is ilyen megnyugvással töltötte volna el a pszichológus ekkénti hozzáállása? Mármint hogy a puszta megjelenésből már tudta, hogyan ítélje meg a feleket, még mielőtt az egész vizsgálat kezdetét vette volna!
(Valamiért a Tanú c film egyik epizódja jutott most az eszembe, nem is tudom, miért!)

Meg hogy itt a fórumban sok anya milyen büszkeséggel nyilatkozik arról, hogy a gyerekei nem ragaszkodnak az édesapjukhoz, ahhoz az emberhez, akiből felerészt vannak, és akit pont ők (az anyák) választottak ki arra, hogy a gyerekeik felerészt belőle legyenek.

Pedig akármilyenek is az édesanyáink és az édesapáink, belőlük kettőjükből vagyunk és az ő felmenőikből. Mert ha csak az egyikőjük nem az lenne, aki, akkor már mi sem azok lennénk, akik. Jobbak, rosszabbak, de mindenképpen mások lennénk.Ezért ha csak egy kicsit is van önbecsülésünk, ha csak egy kicsit is szeretjük magunkat a bőrünkben, és néha-néha büszkék vagyunk magunkra, azt nekik is köszönhetjük. Lehet, hogy nem egyformán, de mindkettőjüknek. Ezért igenis megbecsüléssel, szeretettel, de legalább tisztelettel tartozunk mindkettőjük iránt.
Az a gyerek, amelyik nem arra van nevelve, hogy elfogadja, becsülje, tisztelje, szeresse az édes szüleit, akiknek az életét, a lényét köszönheti, az nem fogja tudni teljes egészében elfogadni, becsülni, szeretni és megérteni önmagát sem.
Mert hogy lehetnék büszke maradéktalanul magamra, ha nem lehetek büszke azokra, akikből vagyok?

Úgyhogy kedves édesanyák, minden egyes az édesapát ócsároló szóval a tulajdon gyermekeiteket is ócsároljátok felerészt.
Jó lenne ezzel tisztában lenni!

Természetesen mindaz, amit leírtam, nem zárja ki azt, hogy hálásak legyünk még mindazoknak, akiknek vmit köszönhetünk önmagunkból (mostoha- és nevelőszülők, pedagógusok, egy-két igaz barát).

/Secret, bár a te leírásod késztetett ezen gondolatok leírására, elsősorban nem neked adresszáltam, te már csak inkább a pontot adtad az i-re. Elismerem, hogy te még a visszafogottabb, lelkiismeretesebb édesanyák közé tartozol./

Kedves Pocak, én, mint egyedülálló anya, sajnos nagyon is tudom, hogy igazad van. Az én kicsi fiam, aki társai közül magasan kiemelkedik szellemi, lelki és testi adottságaival, mégis magányos, és önbizalomhiánytól szenved, mert az apja, akit szeret és bálványoz, akihez hasonlítani szeretne, akire, mint alapra, építené saját magát, kb. annyit törődik vele, mint a szomszéd helyes kiskutyájával szoktunk. Én hiába mesélek csak szépet és jót neki az apjáról, ha az mindent csak megígér neki, aztán mégsem jön el hozzá. És minden nap gyötör az önvád, hogy azoknak, akiket a legjobban szeretek, a gyerekeimnek az életét tettem tönkre azzal, hogy egy végtelenül önző, egoista férfit tettem az apjukká.

Kedves Mindenki!
Nem érzem, hogy alább leírtak nekem szólnának. Aki ismer - gondolok itt több fórumozóra is - nagyon jól tudja, milyen Anya vagyok. És azt is, milyen Apa az Édesapa.
A pszichológus ezt saját magától, a a vizsgálat legvégén mondta és senki nem kérdezte.
Én azon Anyák közé tartozom, aki bíztatja, sőt elősegíti a láthatást. Amikor esténként csörög a telefon - mert férjem minden este felhívja a gyermekeinket - és a gyerekek nem akarnak beszélni Apával én igenis ezt nem engedem. Sőt, azt szorgalmazom, hogy igenis beszéljenek egymással és találkozzanak is! Én is hívom Õket, amikor az Apjuknál vannak.
Mindig is azt mondtam és most is csak magamat tudom ismételni: nem a gyerekek válnak egyik, vagy a másik szülőtől, hanem a szülők egymástól. Ettől még Anya is és Apa is nagyon szereti Õket és ez SOHA, DE SOHA NEM FOG MEGVÁLTOZNI!

Székely F
„Miből tudta szerinted megállapitani,hogy ki az alkalmasabb? ”
Fogalmam sincs.

kiábrándult
Nem szeretném ócsárolni a férjem, hisz mindenkinek vannak hibái, MÉG NEKEM IS! De tudnék mit írni, hidd el.

Válásunk több, mint egy éve tart. Ennyit erről. Tudom, vannak ennél hosszab perek is. De a gyerekekre ilyenkor ki gondol?

Kedves Secret! Én pont arra szerettem volna rámutatni, hogy bár Pocak lélektani okfejtése teljesen helyénvaló, annak nem csak az a tanulsága, hogy ne ócsárolja egyik szülő a másikat. Azt is fontos lenne a párbajozó szülőknek felfogni, hogy a gyermek csak akkor tudja tisztelni a szüleit, ha azok is tisztelik őt. Másként nem megy.
Sajnos sok mindent láttam már. Olyan eseteket is, amikor válás előtt a gyermekkel való törődés, nevelés kizárólag az egyik félre hárult. Válás alatt mindkét szülő "harcolt" a gyerekért. Válás után pedig azért, hogy a másiknál legyen többet, mert útban volt.

Sajnos az egész fórumra jellemző. hogy néhány soros hozzászólásban kell összefoglalni egész sorsokat, aztán az olvasók ítélkeznek. Pedig senki sem ítéletért jön ide, hanem segítségért.

„Sajnos sok mindent láttam már. Olyan eseteket is, amikor válás előtt a gyermekkel való törődés, nevelés kizárólag az egyik félre hárult. Válás alatt mindkét szülő "harcolt" a gyerekért. Válás után pedig azért, hogy a másiknál legyen többet, mert útban volt. ”
Ismerős történet. :-)

Tudod, csak az „bosszant”, hogy ez számomra „A JOGI FÓRUM”. Én azért jöttem ide, hogy jogi tanácsokat kérjek. Szerencsére azért zöméban azokat is kaptam, bár az utóbbi időben úgy látom, kezd más irányba elmenni a fórum.
Én sajnálom.

Látod? Én is pont ezt fájlalom.

Secret, szerintem pocok megállapítása nem ellened irányult. Egyetértek Obudafannal, jogi (és egyéb) szempontból gyakorlatilag semmit nem ér egy olyan szakértő véleménye, aki „A végén azt mondta, hogy ő nem érti, miért kellett nekünk ide jönni, már a megjelenésünkkor meg tudta azt állapítani, hogy mi a helyzet és hol lennének jobb helyen a gyerekek.” Azért szakértő, hogy elvégezze a vizsgálatokat és azokat értékelve mondjon véleményt - ha nem ezt teszi, azzal önmagát (és persze az eljárása valódiságát) járatja le.
Félre ne érts, ettől ti még lehettek nagyon jó szülők, de ez a szakértői hozzáállás egyszerűen abszurd.

Diplomás amatőrök döntenek emberek-gyerekek sorsáról - ez horror.

pappa igazad van. Én úgy tudom hogy valamirevaló pszichológusnak is 4-5 találkozás kell ahhoz, hogy kb. körvonalazni tudja egy ember személyiségét. Ezekben a tesztekben meg végképp nem hiszek, a fele elérhető a neten is, olvasgathatja bárki. Vicc hogy egy órába bele akarják sűriteni az életemet... Mellesleg olyat is hallottam, hogy annak ellenére hogy a vizsgálat alapján az apa lett volna az alkalmasabb, mégsem nála helyezték el a gyerekeket. Akkor hogy is van ez?
Tehát leírom a receptet az eddigi megfigyeléseim alapján azoknak az anyáknak, akik azt akarják hogy náluk legyen elhelyezve a gyerek. Merthogy a mi kis országunkban a bírói gyakorlat alapján így működik:
-költözz el a gyerekkel és próbáld elérni hogy az apa a közelébe se férkőzhessen. Ezzel elérheted, hogy az ítélethozatalig a gyerek Nálad legyen és ha nem vagy alkoholista, kábszeres, vagy örömlány és a gyerek is túléli addig, akkor tuti hogy a bíróság (persze csakis a gyerek érdekeidre hivatkozva) otthagyja Nálad....
-nem árt, ha belerúgsz a székbe véletlenül, majd a sérüléseidről látleletet veszel azt állítva hogy a párod okozta. Persze fel is kell jelentened, mert úgy kerek igazán. Ezzel elérheted, hogy bezárj előtte minden kaput, a hivataloknál, a zöldségesnél, az iskolában, az orvosnál és ha van még ötleted akkor azt írd ide a fórumba.
Kezdem úgy érezni, hogy a gyermekelhelyezési perek is csak a bírói gyakorlat miatt vannak, mert igazából meg sem kellene tartani formaságból. Törvénybe kellene foglalni, hogy a gyerek az anyáé mert Õ szülte és kész...
Minek ez a csomó hercehurca...?
Elnézést a hangvételért.

Kedves mindenki!

Én az édesapa szemszögéből nézem a dolgokat, voltam az említett pszichológusi vizsgálaton is. Kifejtettem már több helyen (és én sem Secret ellen beszélek, hiszen ismerem a problémáját és történetét), hogy szerintem az egész pszichológusi vizsgálat alapból onnan indul, hogy csak az anya és enki más... és teljesen midnegy mi történik valójában, mit mond a gyerek, mert azt a vizsgáló személy úgy értelmezi, ahogy neki tetszik... apáknak igazán semmi esélye nincs sajna, pedig nem hiszem, hogy széles e világon mindne anya jobb nevelő, mint az apák... alapvetően az a véleményem, hogy a pszichológusok nagy része, legyen az akár férfi, akár nő, elfogult az anyák felé... gyökeres szemléletváltásra lenne szükség ahhoz mind vizsgálói, mind bírói szinten, hogy valami történjen is...

Secret: szerintem innentől kezdve nem kell félned már...

Hejt: sajna csak egyet tudok érteni. Igen kevés olyan igazságügyi pszichológiai szakvéleményt láttam, amelyik tényleg elfogulatlan.

Megérkezett a szakvélemény.

Most mit gondoltok a férjemről: „Ez a kapcsolattartás most tulajdonképpen azért alakult így, hogy egy nap itt van, egy nap a felperesnél a gyerekek, mert hogy mind a kettőnknek vannak más jellegű elfoglaltságai is, ezért most így sikerült megoldani. Természetesen, hogyha a gyerekek később nálam lesznek, akkor majd igyekszem mindezt korlátozni.”

Az ÉDESapa...

Secret: és utána megkérdezte a pszichológus, hogy hogyan is gondolta ezt az apuka? mert ugye, ha nem, akkor megint nem lehet tudni, hogy ezt mire értette, és a pszichológus azt ért alatta, amit szeretne... és mit ír a szakvélemény? ha megosztható, akkor kérlek írd le, akár a mailcímemre is...

Nem tudom, hogy Apukával mit beszélt, mert nem mondta el és Apuka sem. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is kérdeztem. A kérdés arra irányult, hogy most hogy történik a láthatás. Számomra csak az érdekes ebben, hogy igyekszik majd a láthatást korlátozni.

Megoszthatóságról:
„Gyermek 1 és gyermek 2 testvéri kapcsolatában regisztrálható főként az idősebb testvér /későbbiekben 1/ személyéből megnyilvánuló nagy fokú féltékenységgel együtt járó agresszív megnyilvánulások is. Ezzel együtt is gyermek 2 /későbbiekben 2/ testvéréhez kötődik, de azzal szemben a fenti jegyzőkönyvben olvasható megállapításait, félelmeit megfogalmazta. A gyermekek még így is a válás során sajátos testvéri koalíciót, generációs szintet alakítottak ki, mely egymás számára is biztos pontot jelent. ... De a gyermekek szétválasztása ennek alapján semmiféleképpen sem indokolt.”

mondjuk igen, ez tényleg érdekes kérdés...
mondjuk nem tudom, hogy hogyan néz ki a ti pszichológiai szakvéleményetek, mert az enyémben szó szerint benne volt, hogy én mit mondtam, az anya mit mondott és a gyerek miként nyilatkozott (szóról szóra), ezért kérdeztem, hogy nem kérdezte-e meg a pszichológus, hogy mire gondolt itt...

Hejt: e-mail ment.

Az a következő lenne a kérdésem:

Ha az anyuka ügyvédje a kapcsolattartást szabályozó tárgyaláson pszichológus perbevezetését indítványozta, akkor apuka mondhatja -e azt, hogy nem hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak?
Tehát kötelezhető-e rá vagy sem?
Ha nem, lehet-e ennek jogilag hátránya az ügy kimenetele szempontjából?
(A vita az elvitel lehetőségének megkapásán és az ottalváson van).
Én úgy gondolom, hogy ha nem fog rendelkezésre állni egy pszichológiai alkalmassági vélemény, attól még nem lehet apukát alkalmatlannak nyilvánítani, és ezáltal veszélyeztetettséget bizonyítani, ha más bizonyíték nincsen.
Jól gondolom? Mennyire bírófüggő ez?
És mivel lehet/érdemes indokolni a vizsgálat megtagadását? (Persze van pár okunk és érvünk, de szívesen venném másokét is).

Köszönöm.

Miért kéne megtagadni a pszihológiai vizsgálatot?Nem értem.Ha nincs mit rejtegetni...álljon rendelkezésre -szerintem- az illető!

Hejt!
cáfolom az állításodat!Volt rá példa,hogy csupán mert a pszihológusi vélemény ezt tartalmazta egy 4!éves gyermeknél:
"Mindkét szülő szerető,gondoskodó,JÓ SZÜLÕ!a nevelési szokásaik eltérőek:az Apa engedékenyebb,az Anya következetesebb.Mindkét szülőjéhez ragaszkodik,mindkét szülőjét szereti,de JELENLEG AZ APÁVAL VALÓ AZONOSULÁSI VÁGYA NAGYOBB..."szóval így került az APÁHOZ egy négy éves FIÚ gyermek MÁSODFOKON!Mivel az Anya kapta meg elsőfokon,az Apa fellebbezett,és megnyerte!Elsőfokon egy FÉRFI Bíró döntött,másodfokon 3NÕ!Érdekes,nem?

vendég: ez miért probléma? Szerintem egyáltalán nem az a kérdés, hogy kihez kerül egy gyerek, hanem inkább az, hogy akihez nem kerül, az milyen sürün találkozhat vele.

Egyébiránt én sem javaslom, hogy ne menjen el a szakvizsgálatra, kivéve, ha a szakértő személyével vannak problémái. Ez esetben kérjen más szakértőt esetleg, ha meg tudja indokolni. Ha nem megy el, azt biztosan a terhére értékeli a biróság. Az elvitel jogát pedig az új Gyer. szabályok alapján nem lehet megtagadni, erre kell hivatkozni.

És a vizsgálat költségét ilyenkor ki viseli?
Az állam finanszírozza, vagy az indítványozó viseli, esetleg akin a vizsgálatot elvégzik, vagy megosztva?
Ha nem költségmentes, mennyire rúghat ez mostanság vizsgálandó személyenként?

Mennyire "jó ötlet" kapcsolattartási pernél kérni a kisgyermek pszichológiai vizsgálatát (az apjához fűződő kötődésének vizsgálatát) egy 4 éves kislány esetében? Megviselné vajon vagy játéknak fogná fel? Mi az ez irányú tapasztalat?
Apai oldalról szükségesnek tartanánk, de nem szeretnénk kitenni egy ilyen kisgyermeket egy esetleges kellemetlen élménynek. Bár megjegyzendő, hogy átlagon felül nyitott, barátságos és társasáskedvelő gyermekről van szó.

„A gyermek érdekét veszélyeztető felróható magatartás vagy körülmény hiányában a kapcsolattartásra jogosulttól az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható meg.”
Az a baj, hogy ez is egy gumiszabály. Ki mit ért a gyermek érdekét veszélyeztető magatartáson vagy körülményen?
Arra jó, hogy még egy "nyamvadt" kapcsolattartási pert is több mint egy évig el lehessen húzni. Mi lenne, ha gyermekelhelyezés-megváltoztatási per lenne?

Kedves Derill!
Normális az, hogy egy sima kapcsolattartási pernél környezettanulmány mindkért félnél, óvodai vélemény a gyermekről, anyai részről 2 tanú,majd 3. tanú indítványozása, pszichológusi vizsgálat mindkét fél részéről?
Már egy éve tart és most lesz a negyedik tárgyalás.
Természetesen ezek mind felperesi (anyai) "csöpögtetett" indítványozások.
Jó lenne már pontot tenni a végére.

Nem probléma egy kívűlállónak persze,csak annak akitől gyakorlatilag a gyereket ELVESZIK,ez esetben az ANYÁTÓL!és az a felháborító,hogy egy negatív dolgot nem tudott a Bíróság az Anya terhére róni,még a pszihológus sem!(Kivéve,hogy az Anya akart kilépni ebből a kapcsolatból!!!Igaz a válást az Apa kezdeményezte,de végig könnybelábadt szemmel állította,hogy ő NEM akar vállni,visszaakarja állítani a családibékét,stb...)Csupán mert a 4éves gyerek rajzaiból a pszihológus azt szürte le,hogy "jelenleg az APÁVAL való azonosulási vágya nagyobb a gyermeknek..."ezért a mondatért másodfokon az Apa "kapta"meg!Kérdem én egy FIÚ gyermek kivel akarjon azonosulni,ha nem az Apjával????Kapcsolattartással természetesen a gyerek szempontából sosem volt gond,nem erről van szó!Viszont felnőtt úgy egy gyerek,hogy NEM AZ ANYJA mellett ébredt,s ez nem biztos,hogy túl jó dolog akárhogyis vesszük!Főleg,hogy az Anya 1etlen bűne az volt,hogy kilépett ebből a házasságból!Na ennyit a pszihológusokról.Még annyit,hogy az elsőfokú itélet sem volt egészen komplett,mert a FÉRFI Bíró úgy hozta az ítéletet,hogy az Anyára szavazott ugyan,de hozzátették a végzésben,hogy a gyerek MARADJON KÖZÖS FELÜGYELET ALATT!:)ez is vicc,mert hogy kezdjen új életet így bárki?!Nem mondta az anya egyszer sem,hogy valaha is rossz Apa lett volna az APA!Valószínűleg ezzel is maga ellen keverte a lapokat,de erre ki számíthat?Ha nem pocskondiázza a másikat,akkor miért egyértelmű,hogy átasik a "vesztesek"oldalára?!"Mindketten szerető,gondoskodó,JÓ SZÜLÕK"-nek ez lett a vége!3 NÕI BÍRÓ DÖNTÉSE ALAPJÁN!!!

Kedves "pocak"!
Tudod már eleve az a nem normális,hogy két Szülő nem tud NORMÁLISAN megállapodni,hogy kinél?mikor?van a gyerek!Az már régen rossz,ha "kapcsolattartási perről"beszélünk!
Egyébként amit leírtál:IGEN,EZ GYAKORLAT!!!Viszont szerintem egy KISLÁNYT sosem adnak csakúgy az Apának,hacsak nem valami állati nagy problémája van az Anyának!Pont az én elbeszélésemből is leszűrheted ezt,mert szerintem az AZONOS NEMÛEKET "zárják"egybe,főleg minnél alacsonyabb életkorú a gyerek!-Szerintem-.A kapcsolattartásról meg annyit,hogy az én ismerőseimnél ez sosem volt gond,olyannyira nem,hogy az Anyától "elvett"gyerek a 7napból 4-et töltött az Anyjánál!!!Kb.Mindkét helyen megvolt a maga kis kuckója,mindkét helyen OTTHON volt,s EZ A LÉNYEG!Nem is értem az olyanokat,akik 2hetente szombat reggel 8h-tól vasárnap este 6h-ig SZÜLÕT "játszanak"!Ez hogy lehet?Hülyeség.Nem a cukrászdába való elcipeléstől lesz a Szülő, SZÜLÕ!

• Szerintem-.

Aki meg tiltja a másik féltől a Gyereket,na arról is megvan a véleményem,hogy mekkora sötét felfogású,rosszindulatú lehet!

"FÉRFI Bíró úgy hozta az ítéletet,hogy az Anyára szavazott ugyan,de hozzátették a végzésben,hogy a gyerek MARADJON KÖZÖS FELÜGYELET ALATT!:)ez is vicc,mert hogy kezdjen új életet így bárki?"
Ehhez annyit jegyeznék meg hogy miért ne tudna új életet kezdeni bárki, ha a gyereket közös felügyeletben nevelik tovább? Gyereknek a közös felügyelet a legjobb.
A pszichológia alacsony szintű tudomány nem alkalmas arra hogy egy óra alatt és gyerekrajz alapján sorsokat döntsenek el a pszichológusok, akik ráadásul gyakran előítéletesek is, mert az ő"szak"véleményük alapján dönt a bíró.

Véleményem szerint az átlagos emberek mind "alkalmasak" a gyereknevelésre.Nevelik a gyerekeiket ahogy tudják és akarják.A dolog hogy kinél legyen "elhelyezve"a gyerek úgyis eldönthetetlen dolog.Mégis döntenek ebben,mégpedig úgy, ahogy az senkinek nem jó.Nem jó a gyereknek ha általában megvonnak az apjától egy csomó jogot és ezzel a gyerektől azt a jogot hogy az apjával lehessen és számíthasson rá.Nem jó az apának hogy egyszerre csak nincsenek alapvető jogai, ki van szolgáltatva a volt nej kénye-kedvének.Nem jó az anyának hogy egyedül marad problémákkal amikre korábban ketten voltak.Ezért hát nem kellene dönteni olyasmiben ami nem eldönthető.Mindjárt sokkal jobban meggondolnák a válást is főleg a nők,ha apákkal szemben a döntésekkel nem lehetne visszaélni.Át kellene formálni a családjogot és csak nagyon problémás kirívó esetekben kellene pszichológus és bírói döntés is.