Pszichológiai vizsgálat / bontóperhez

Az a következő lenne a kérdésem:

Ha az anyuka ügyvédje a kapcsolattartást szabályozó tárgyaláson pszichológus perbevezetését indítványozta, akkor apuka mondhatja -e azt, hogy nem hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak?
Tehát kötelezhető-e rá vagy sem?
Ha nem, lehet-e ennek jogilag hátránya az ügy kimenetele szempontjából?
(A vita az elvitel lehetőségének megkapásán és az ottalváson van).
Én úgy gondolom, hogy ha nem fog rendelkezésre állni egy pszichológiai alkalmassági vélemény, attól még nem lehet apukát alkalmatlannak nyilvánítani, és ezáltal veszélyeztetettséget bizonyítani, ha más bizonyíték nincsen.
Jól gondolom? Mennyire bírófüggő ez?
És mivel lehet/érdemes indokolni a vizsgálat megtagadását? (Persze van pár okunk és érvünk, de szívesen venném másokét is).

Köszönöm.

Hejt: e-mail ment.

mondjuk igen, ez tényleg érdekes kérdés...
mondjuk nem tudom, hogy hogyan néz ki a ti pszichológiai szakvéleményetek, mert az enyémben szó szerint benne volt, hogy én mit mondtam, az anya mit mondott és a gyerek miként nyilatkozott (szóról szóra), ezért kérdeztem, hogy nem kérdezte-e meg a pszichológus, hogy mire gondolt itt...

Nem tudom, hogy Apukával mit beszélt, mert nem mondta el és Apuka sem. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is kérdeztem. A kérdés arra irányult, hogy most hogy történik a láthatás. Számomra csak az érdekes ebben, hogy igyekszik majd a láthatást korlátozni.

Megoszthatóságról:
„Gyermek 1 és gyermek 2 testvéri kapcsolatában regisztrálható főként az idősebb testvér /későbbiekben 1/ személyéből megnyilvánuló nagy fokú féltékenységgel együtt járó agresszív megnyilvánulások is. Ezzel együtt is gyermek 2 /későbbiekben 2/ testvéréhez kötődik, de azzal szemben a fenti jegyzőkönyvben olvasható megállapításait, félelmeit megfogalmazta. A gyermekek még így is a válás során sajátos testvéri koalíciót, generációs szintet alakítottak ki, mely egymás számára is biztos pontot jelent. ... De a gyermekek szétválasztása ennek alapján semmiféleképpen sem indokolt.”

Secret: és utána megkérdezte a pszichológus, hogy hogyan is gondolta ezt az apuka? mert ugye, ha nem, akkor megint nem lehet tudni, hogy ezt mire értette, és a pszichológus azt ért alatta, amit szeretne... és mit ír a szakvélemény? ha megosztható, akkor kérlek írd le, akár a mailcímemre is...

Megérkezett a szakvélemény.

Most mit gondoltok a férjemről: „Ez a kapcsolattartás most tulajdonképpen azért alakult így, hogy egy nap itt van, egy nap a felperesnél a gyerekek, mert hogy mind a kettőnknek vannak más jellegű elfoglaltságai is, ezért most így sikerült megoldani. Természetesen, hogyha a gyerekek később nálam lesznek, akkor majd igyekszem mindezt korlátozni.”

Az ÉDESapa...

Hejt: sajna csak egyet tudok érteni. Igen kevés olyan igazságügyi pszichológiai szakvéleményt láttam, amelyik tényleg elfogulatlan.

Kedves mindenki!

Én az édesapa szemszögéből nézem a dolgokat, voltam az említett pszichológusi vizsgálaton is. Kifejtettem már több helyen (és én sem Secret ellen beszélek, hiszen ismerem a problémáját és történetét), hogy szerintem az egész pszichológusi vizsgálat alapból onnan indul, hogy csak az anya és enki más... és teljesen midnegy mi történik valójában, mit mond a gyerek, mert azt a vizsgáló személy úgy értelmezi, ahogy neki tetszik... apáknak igazán semmi esélye nincs sajna, pedig nem hiszem, hogy széles e világon mindne anya jobb nevelő, mint az apák... alapvetően az a véleményem, hogy a pszichológusok nagy része, legyen az akár férfi, akár nő, elfogult az anyák felé... gyökeres szemléletváltásra lenne szükség ahhoz mind vizsgálói, mind bírói szinten, hogy valami történjen is...

Secret: szerintem innentől kezdve nem kell félned már...

pappa igazad van. Én úgy tudom hogy valamirevaló pszichológusnak is 4-5 találkozás kell ahhoz, hogy kb. körvonalazni tudja egy ember személyiségét. Ezekben a tesztekben meg végképp nem hiszek, a fele elérhető a neten is, olvasgathatja bárki. Vicc hogy egy órába bele akarják sűriteni az életemet... Mellesleg olyat is hallottam, hogy annak ellenére hogy a vizsgálat alapján az apa lett volna az alkalmasabb, mégsem nála helyezték el a gyerekeket. Akkor hogy is van ez?
Tehát leírom a receptet az eddigi megfigyeléseim alapján azoknak az anyáknak, akik azt akarják hogy náluk legyen elhelyezve a gyerek. Merthogy a mi kis országunkban a bírói gyakorlat alapján így működik:
-költözz el a gyerekkel és próbáld elérni hogy az apa a közelébe se férkőzhessen. Ezzel elérheted, hogy az ítélethozatalig a gyerek Nálad legyen és ha nem vagy alkoholista, kábszeres, vagy örömlány és a gyerek is túléli addig, akkor tuti hogy a bíróság (persze csakis a gyerek érdekeidre hivatkozva) otthagyja Nálad....
-nem árt, ha belerúgsz a székbe véletlenül, majd a sérüléseidről látleletet veszel azt állítva hogy a párod okozta. Persze fel is kell jelentened, mert úgy kerek igazán. Ezzel elérheted, hogy bezárj előtte minden kaput, a hivataloknál, a zöldségesnél, az iskolában, az orvosnál és ha van még ötleted akkor azt írd ide a fórumba.
Kezdem úgy érezni, hogy a gyermekelhelyezési perek is csak a bírói gyakorlat miatt vannak, mert igazából meg sem kellene tartani formaságból. Törvénybe kellene foglalni, hogy a gyerek az anyáé mert Õ szülte és kész...
Minek ez a csomó hercehurca...?
Elnézést a hangvételért.

Diplomás amatőrök döntenek emberek-gyerekek sorsáról - ez horror.

Secret, szerintem pocok megállapítása nem ellened irányult. Egyetértek Obudafannal, jogi (és egyéb) szempontból gyakorlatilag semmit nem ér egy olyan szakértő véleménye, aki „A végén azt mondta, hogy ő nem érti, miért kellett nekünk ide jönni, már a megjelenésünkkor meg tudta azt állapítani, hogy mi a helyzet és hol lennének jobb helyen a gyerekek.” Azért szakértő, hogy elvégezze a vizsgálatokat és azokat értékelve mondjon véleményt - ha nem ezt teszi, azzal önmagát (és persze az eljárása valódiságát) járatja le.
Félre ne érts, ettől ti még lehettek nagyon jó szülők, de ez a szakértői hozzáállás egyszerűen abszurd.

Látod? Én is pont ezt fájlalom.

„Sajnos sok mindent láttam már. Olyan eseteket is, amikor válás előtt a gyermekkel való törődés, nevelés kizárólag az egyik félre hárult. Válás alatt mindkét szülő "harcolt" a gyerekért. Válás után pedig azért, hogy a másiknál legyen többet, mert útban volt. ”
Ismerős történet. :-)

Tudod, csak az „bosszant”, hogy ez számomra „A JOGI FÓRUM”. Én azért jöttem ide, hogy jogi tanácsokat kérjek. Szerencsére azért zöméban azokat is kaptam, bár az utóbbi időben úgy látom, kezd más irányba elmenni a fórum.
Én sajnálom.

Kedves Secret! Én pont arra szerettem volna rámutatni, hogy bár Pocak lélektani okfejtése teljesen helyénvaló, annak nem csak az a tanulsága, hogy ne ócsárolja egyik szülő a másikat. Azt is fontos lenne a párbajozó szülőknek felfogni, hogy a gyermek csak akkor tudja tisztelni a szüleit, ha azok is tisztelik őt. Másként nem megy.
Sajnos sok mindent láttam már. Olyan eseteket is, amikor válás előtt a gyermekkel való törődés, nevelés kizárólag az egyik félre hárult. Válás alatt mindkét szülő "harcolt" a gyerekért. Válás után pedig azért, hogy a másiknál legyen többet, mert útban volt.

Sajnos az egész fórumra jellemző. hogy néhány soros hozzászólásban kell összefoglalni egész sorsokat, aztán az olvasók ítélkeznek. Pedig senki sem ítéletért jön ide, hanem segítségért.

Kedves Mindenki!
Nem érzem, hogy alább leírtak nekem szólnának. Aki ismer - gondolok itt több fórumozóra is - nagyon jól tudja, milyen Anya vagyok. És azt is, milyen Apa az Édesapa.
A pszichológus ezt saját magától, a a vizsgálat legvégén mondta és senki nem kérdezte.
Én azon Anyák közé tartozom, aki bíztatja, sőt elősegíti a láthatást. Amikor esténként csörög a telefon - mert férjem minden este felhívja a gyermekeinket - és a gyerekek nem akarnak beszélni Apával én igenis ezt nem engedem. Sőt, azt szorgalmazom, hogy igenis beszéljenek egymással és találkozzanak is! Én is hívom Õket, amikor az Apjuknál vannak.
Mindig is azt mondtam és most is csak magamat tudom ismételni: nem a gyerekek válnak egyik, vagy a másik szülőtől, hanem a szülők egymástól. Ettől még Anya is és Apa is nagyon szereti Õket és ez SOHA, DE SOHA NEM FOG MEGVÁLTOZNI!

Székely F
„Miből tudta szerinted megállapitani,hogy ki az alkalmasabb? ”
Fogalmam sincs.

kiábrándult
Nem szeretném ócsárolni a férjem, hisz mindenkinek vannak hibái, MÉG NEKEM IS! De tudnék mit írni, hidd el.

Válásunk több, mint egy éve tart. Ennyit erről. Tudom, vannak ennél hosszab perek is. De a gyerekekre ilyenkor ki gondol?

Kedves Pocak, én, mint egyedülálló anya, sajnos nagyon is tudom, hogy igazad van. Az én kicsi fiam, aki társai közül magasan kiemelkedik szellemi, lelki és testi adottságaival, mégis magányos, és önbizalomhiánytól szenved, mert az apja, akit szeret és bálványoz, akihez hasonlítani szeretne, akire, mint alapra, építené saját magát, kb. annyit törődik vele, mint a szomszéd helyes kiskutyájával szoktunk. Én hiába mesélek csak szépet és jót neki az apjáról, ha az mindent csak megígér neki, aztán mégsem jön el hozzá. És minden nap gyötör az önvád, hogy azoknak, akiket a legjobban szeretek, a gyerekeimnek az életét tettem tönkre azzal, hogy egy végtelenül önző, egoista férfit tettem az apjukká.

Nekem is pont ez jött le elsőre, amikor elolvastam.
Vajon ha Secret történetesen a másik fél szerepében lenne, tehát ha különélő apukaként ment volna oda, akkor is ilyen megnyugvással töltötte volna el a pszichológus ekkénti hozzáállása? Mármint hogy a puszta megjelenésből már tudta, hogyan ítélje meg a feleket, még mielőtt az egész vizsgálat kezdetét vette volna!
(Valamiért a Tanú c film egyik epizódja jutott most az eszembe, nem is tudom, miért!)

Meg hogy itt a fórumban sok anya milyen büszkeséggel nyilatkozik arról, hogy a gyerekei nem ragaszkodnak az édesapjukhoz, ahhoz az emberhez, akiből felerészt vannak, és akit pont ők (az anyák) választottak ki arra, hogy a gyerekeik felerészt belőle legyenek.

Pedig akármilyenek is az édesanyáink és az édesapáink, belőlük kettőjükből vagyunk és az ő felmenőikből. Mert ha csak az egyikőjük nem az lenne, aki, akkor már mi sem azok lennénk, akik. Jobbak, rosszabbak, de mindenképpen mások lennénk.Ezért ha csak egy kicsit is van önbecsülésünk, ha csak egy kicsit is szeretjük magunkat a bőrünkben, és néha-néha büszkék vagyunk magunkra, azt nekik is köszönhetjük. Lehet, hogy nem egyformán, de mindkettőjüknek. Ezért igenis megbecsüléssel, szeretettel, de legalább tisztelettel tartozunk mindkettőjük iránt.
Az a gyerek, amelyik nem arra van nevelve, hogy elfogadja, becsülje, tisztelje, szeresse az édes szüleit, akiknek az életét, a lényét köszönheti, az nem fogja tudni teljes egészében elfogadni, becsülni, szeretni és megérteni önmagát sem.
Mert hogy lehetnék büszke maradéktalanul magamra, ha nem lehetek büszke azokra, akikből vagyok?

Úgyhogy kedves édesanyák, minden egyes az édesapát ócsároló szóval a tulajdon gyermekeiteket is ócsároljátok felerészt.
Jó lenne ezzel tisztában lenni!

Természetesen mindaz, amit leírtam, nem zárja ki azt, hogy hálásak legyünk még mindazoknak, akiknek vmit köszönhetünk önmagunkból (mostoha- és nevelőszülők, pedagógusok, egy-két igaz barát).

/Secret, bár a te leírásod késztetett ezen gondolatok leírására, elsősorban nem neked adresszáltam, te már csak inkább a pontot adtad az i-re. Elismerem, hogy te még a visszafogottabb, lelkiismeretesebb édesanyák közé tartozol./

"már a megjelenésünkkor meg tudta azt állapítani, hogy mi a helyzet és hol lennének jobb helyen a gyerekek"

Jó tudni, milyen pártatlan szakértőkkel dolgozunk.

Miből tudta szerinted megállapitani,hogy ki az alkalmasabb?

Újra itt vagyok.
Azt a bizonyos 300 kérdéses tesztet kelet kitöltenünk, közben elbeszélgetett a gyerekekkel /külön-külön/ és rajzoltatott Velük a családról. Az egyik fiam az édesapját le sem rajzolta a képre / párom, ők ketten, párom gyermeke és én/, a másik mind az ötünket lerajzolta / párom, ők ketten és én/. És fogjuk egymás kezét. Középre a párom került, ő a legnagyobb. Férjem ruházatát feketére színezte, a többiekét színesre. A lap másik oldalára egy fát kellett rajzolniuk. Kinek mi jutott az eszébe. egyik fiam egy pici karácsonyfát rajzolt /szép színeset/, a másik egy nagy odvas fát /szintén színeset/.
Majd mi következtünk. Velem elbeszélgetett és a tintapacás képeket mutatta. Párommal gyorsan végzett.
A végén azt mondta, hogy ő nem érti, miért kellett nekünk ide jönni, már a megjelenésünkkor meg tudta azt állapítani, hogy mi a helyzet és hol lennének jobb helyen a gyerekek. Megkérdeztem, hogy szét lesznek-e választva a pockok, mire azt mondta, hogy szó sem lehet róla! Ezt felejtsem el és nyugodjak meg, van ezeknek a fúknak elég más problémájuk, amit TILOS azzal tetézni, hogy szétválasszuk Õket.
Ennek nagyon örülök, hisz a férjem ezt a tárgyaláson felvetette, illetve a bíró szempontként megadta.
Röviden ennyi.
Kérdés van?

Szia HEJT!
Már tök jól vagyok, pedig még csak most jön a neheze. Hétfőn beszámolok, oké?
Mindenkinek kellemes 7végét!
S.

csak ismerősökön keresztül, hivatalosan szerintem nem nagyon...

Hol tehetem ezt meg?

helyes, ha már nem izgulsz, azt úgyis látná rajtad a pszichológus...
az emailban végülis nem volt lényeges dolog, nem ismerem az illetőt, de attól még lehet jó pszichológus... ha esetleg tdsz, érdeklődj utána, hogy milyen döntéseket szokott hozni, milyen stílusú, stb.. (hallottam már nagyon nem normálisról is)

Kezdek feloldódni és már nem izgulok annyira. Olyan jókat rötyögtem az előbbin! :-)

Nem kaptam Emilt tőled! Próbáld meg most úja, megváltoztattam a címem.