Szülői felügyeleti jog

Ha kezelő orvos cselekvőképtelennek nyilvánítja az egyik szülőt akinek tesztek alapján személyiségzavar a van és nem működik együtt a gyógyszerész kezelessel sem az mit jelent. Vagy mire számíthat a szülő következő lépésnek? A gyermek védelem alatt áll közben. Már szünetel ez által a felügyeleti jog hogy papíron van hogy cselekvőképtelen ellátása indokolt?

Tisztelt Fórumozók!

Egy fiktív kérdéssel fordulok Önökhöz. Sajnos internetes kutakodásom nem vezetett eredményre.
Amennyiben van idejük rá, köszönettel fogadom a válaszokat:

Ha az egyik szülőtől a felügyeleti és láthatási jogot megvonják mentális és/vagy gyógyszerfüggőségi problémák miatt, ám a másik szülő viszonylag rövid időtartamra (néhány hónap, esetleg egy év) börtönbe kerül, akkor hol helyezik el a gyermeket?
Keresnek közeli hozzátartozót? Pl. nagyszülő?
Vagy gyermekotthonban helyezik el átmenetileg?
Ha ez utóbbi, akkor elképzelhető, hogy nevelőszülőkhöz is kikerül erre az időre?
A szülő szabadulása esetén automatikusan visszakerül hozzá a gyermek?

Elsősorban a '90-es évek elején alkalmazott gyakorlatra lennék kíváncsi.

Köszönöm előre is a válaszokat!

Robiapa,

Amíg a gyerek testi-lelki fejlődését nem veszélyezteti, addig sokat nem tehetsz.
Hogy ez veszélyezteti-e, jó kérdés, tekintve, hogy baja nem lehet tőle (mármint, a közvetlen kezeléstől, ez se rosszabb, mint a hatástalan homeopátia), és még teszik is neki, így elég nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt érdemben el tudnál járni.
Hogy hosszú távon jó-e ez, ha a tudomány helyett az ezotériában fog hinni inkább, az már más tészta, de sajnos hülyének lenni (hosszú távon, felnőttként) állampolgári jog, úgyhogy ez ellen nem jogi eszközökkel kell tenned, hanem beszélgetéssel, felvilágosítással.

Kedves drbjozsef,

Volt feleségemmel közös felügyeletben, osztott elhelyezéssel (1 hét nálam, 1 hét nála) neveljük 3 kiskorú gyeremekeinket.
A nagyobbik fiú meglehetősen eleven, elég sok csibészsége van az iskolában. Úgy döntöttünk, elvisszük pszichológushoz, hogy segítsünk ezen.
Viszont anyuka úgy döntött, elviszi kineziológushoz is a pszichológus kezelések mellett. Én ezt kezdettől fogva elleneztem, én jobban szeretem a valós tudományokon alapuló "terápiákat". Ennek ellenére már a gyermeknek is elmondta, hogy milyen jó a kineziológus, legutóbb azzal jött haza, hogy el szeretne menni (a gyerek), mert ő tudja, hogy jó (11 éves). Ezt nem tudom máshogy értelmezni, mint a hátam mögött , a gyermek befolyásolása.
Számtalanszor jeleztem szóban, és írásban (email-ek vannak róla) aggályomat a kineziólógia ellen, és hogy ne hordjuk több helyre, továbbá NE vigye el önhatalmú döntése alapján olyan "szakemberhez", ami nem egy tudomány, és inkább hitvilágon alapul.

A kérdésem: mit tudok tenni, hogy ez ne fordulhasson elő? Kihez tudok fordulni, ha már a szó (és az írás) nem segít? Egyáltalán: van-e joga önhatalmúlag a gyermeket az én kifejezett tiltakozásom ellenére elvinni egy egyébként semmilyen módon nem bizonyított emberhez?

Köszönettel:
R

Igen, igen, megértelek.
De ez sajnos nem jogi probléma, csak ezt belülről sokkal nehezebb megérteni...

Tisztelt drbjozsef! Köszönöm szépen a választ! Nem is akarok semmit sem feltalálni, csupán rosszul esik egy Apának, legalábbis nekem igen, de nagyon nagyon, hogy a nyolc éves kislányom azt mondja, hogy csak a hétvégéért él, már amikor láthatom...meg kell felelelni anyának. Meg bárcsak annyi éves lenne, hogy meghalna már végre... Gusztustalannak tartom ezt az egész rendszert. Elvitte anyuka 2020 októberben, azóta ellenem hangolja, elidegeníti, legalábbis megpróbálja. Nem sok sikerrel, pedig volt két alkalommal is, hogy közel egy hónapig nem is kommunikálhattam vele. Pedig vettem Neki egy telefont, fizetem az előfizetési díjat ugyebár. 2021 februárban adta be anyuka a gyermekelhelyezési kérelmet. Azóta annyi történt, hogy 2021 júniusban volt egy tárgyalás, ahol semmi sem történt igazából, elküldtek mediátorhoz minket. Anya ezt nem akarta, bár egyszer megjelent. Utána idén januárban tárgyalás. Kizárólagos felügyeleti jogot akarok számomra! Folytatás április végén.... (tavaly júniusban a bírónő egyből elvetette a váltott elhelyezést)

„Kérdésem az lenne, hogy tudok e lépni visszamenőleg az anyuka, vagy mi.. ellen”

Anyuka vagy mi? Visszamenőlegesen.
Hát ezeket nem nagyon. Pert indíthatsz a bíróságon, de az nem lesz visszamenőleges, a fluxuskondenzátor még nem működik a valóságban.

Szép napot kívánok! Annyit szeretnék csak kérdezni, hogy a volt párom, elvitte a kislányom, az akaratom ellenére, erősen korlátozozta a láthatást is, gyermekelhelyezési per nem indult. A tudtom nélkül, átiratta egy falusi gyűjtő iskolába, visszabukott.... diákok közé! Kb 25 kilóméterre a régi otthonától, életétől. Anyuka szerint semmi gond. Kislányom többször panaszkodott, hogy, rossz, stb. Azt, hogy piszkálják, bántják, és Anyának be is kellett mennie az iskolába, persze ezt itthon nem mondatja el... Kérdésem az lenne, hogy tudok e lépni visszamenőleg az anyuka, vagy mi.. ellen, hogy a tudtom nélkül átiratta a kislányom, egy sokkal gyengébb iskolába. Ha jól tudom, ehhez kellett volna a beleegyezésem. Életpályájának megváltoztatása stb. Köszönöm szépen a választ!

Szép napot kívánok! Rendben, sajnos én is úgy érzem, hogy, kelleni fog! Amennyit nagyjából utána olvastam, a gyermek életpályájának megváltoztatásához mindkét szülő beleegyezése szükséges. A mi esetünkben ez nem történt meg. Sőt, ezáltal önkényesen, erősen korlátozott volt a láthatási jogom. Csak hétvégén láthattam a kislányom. Azt sem tudtam, hol van milyen körülmények között. Megjegyzem kb. Három hónap múlva indult csak el a gyermekelhelyezési per. Köszönöm szépen, ha valaki válaszol.

Nincs ügyvéded? Legyen!

Szép napot kívánok! Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy a volt párom, viszonyt kezdeményezett egy fiatal fiúval, akaratom ellenére elvitte a kislányom egy kb. 25 kilóméterre lévő faluba. A kislányom akkor hét éves volt, tehát első osztályos tanuló. Ez egy októberi napon történt. Már akkor közölte, hogy csak hétvégén láthatom a kislányom. Ami a legbosszantóbb, hogy a tudtom, beleegyezésem nélkül átiratta a gyermeket egy úgy gondolom sokkal gyengébb képességű, visszabukott orkokkal teli iskolába. Hozzátenném a kislányom végig idejárt bölcsödebe, óvodába, illetve általános iskolába az utcánkban, tehát minden társas kapcsolata is ide kötötte. Anyuka ezell nen törődött. Nem is értem egyáltalán hogyan sikerült átiratnia. A gyermekelhelyezési per, csak ezután kezdődött. Van valami lehetőségem ez miatt perelnem őt? Köszönöm szépen a hasznos segítséget!

Köszönöm a válaszát. De még mindig nem világos.

A mi estünkben az anyuka nem volt 18 a gyermek születésének idejében. De az apuka igen. Ő egyből szülői felügyelő lett.
Az anyuka hivatalosan mikor lesz szülői felügyelő? Ha betölti a 18 at automatikusan vagy ha ez utána kérvényezi.

Sajnos ugy néz ki hogy gyámhatósági eljárás kezdődik az anyuka ellen mert,nem teljesíti megfelelően a szülői kötelezettségeit.
Egészen pontosan a nagyszülők attól tartanak,hogy gyereket olyan helyre viszi ahol veszélyeztettve van.
De mi a helyzet ha a fenti okok miatt az anyukának nincs is joga elvinni a gyereket, mert automatikusan nem kapott jogokat?

A törvény erejénél fogva. Az esetleg kirendelt gyám tisztségét hivatalból vissza kell vonni, de biztosabb rá felhívni a hatóság figyelmét.

Mikor kezdődik a szülői felügyleti jog?

Ha egy fiatalkorúnak gyermeke születik, nem gyakorolhatja szülői jogait, mert még maga is felügyeletre szorul. Ilyen esetben a gyermeknek gyámot kell kirendelni, vagy az apa ,ha felnőtt egyedül gyakorolja a szülői jogokat.

A kérdés a következő.: Ha az anyuka betölti a 18 életévét automatikusan kap szülői jogokat, vagy azt kérvényeszni kell a gyámhatóságnál vagy a bíróságon ? vagy valahol...

Rendezni kell a szülői felügyelet gyakorlását, a kapcsolattartást, a tartásdíjat. Első sorban egyezséggel, ha nem megy, akkor perrel.

Üdvözlöm !
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz,hogy van a volt párom van egy közös gyermekünk több mint egy éve külön élünk egy városban.
Én találkoztam egy férfival, akivel nagyon jól alakulnak a dolgaink és a kisfiam is elfogadja.
Mivel nem voltunk házasok így nincs semmi féle papír arról,hogy a gyermek hol lenne elhelyezve . Eddig akkor vihette amikor akarta nem kértem gyermektartást sem . Azonban most úgy alakult a helyzet ,hogy szeretnénk másik városba költözni ( a mostanitól kb 50 km re ) Országon belül megközelíthető 1 óra alatt busszal, bármikor. A volt párom ennek ellenére nem hajlandó bele eggyezni hogy a gyermekünket át irassam oda ovodába . Mit tehetek ez ellen és mit tehet Ő ha én mégis el megyek.

Azt mondja, „"a váláskor született írásos megállapodás”". Ez minden bizonnyal bírósági végzéssel jóváhagyott egyezség - akkor csak végrehajtást kell kérni.

Boldizsár22,

Ha volt írásos megállapodás, amit aláírt, de nem tartja be, akkor jó esélyed van a bíróságon, hogy korrektül - legalább a leírt rendszerhez hasonló - szabályozzák a láthatást, feltéve, hogy az életkörülményekben valamilyen a láthatással kapcsolatos jelentős változás nem történt.

Ha bírósági ítélettel lesz szabályozva a láthatás, akkor bármilyen attól való eltéréssel azonnal mehetsz a gyámhivatalhoz, és ők majd elmagyarázzák neki, hogy hogyan kell ezt csinálnia.

Tisztelt Kovács Béla Sándor Úr,

Összefoglalom az előbbi hosszú levelemet.

Az exfeleségem nem akarja teljesíteni a váláskor született írásos megállapodásunkban foglaltakat. Csak úgy hajlandó a gyerekemet láttatni, ha ő is ott van, ő határozza meg, hol, mikor, meddig, mit csinálhatok a fiammal. Ráadásul mindezt ritkán.

Többször figyelmeztettem, hogy szeretnék kettesben lenni a fiammal, elvinni magammal programozni, de nem engedi.

Azt szeretném bírósági úton érvényesíteni, hogy elvihessem magammal a gyerekemet a megállapodott időpontokban, illetve pénzbeli kártérítést követelni tőle, mert még SOHA nem lehettem kettesben a most 7 éves fiammal.

Milyen esélyekkel indulok Ön szerint?

Várom a válaszát, amit előre is köszönök.

Üdvözlettel:
Kovács Boldizsár

Hű, de hosszú lett!

Javaslom, vedd ki belőle azokat a részeket, ahol az asszonyra panaszkodsz, mindjárt könnyebb lesz elolvasni.

Tisztelt Címzett,

A volt feleségemmel 15 hónapja váltunk el, de már 2 éve külön élünk. Természetesen váláskor írtunk egy megállapodást a láthatóságról, mely szerint minden szerdán iskola után, illetve 2 hetente egy egesz hétvégét lehetne nálam a gyermekünk.

Váláskor az exem kijelentette a bíróság előtt, hogy akkor látom a gyereket, amikor csak akarom. Tulajdonképpen én is úgy gondoltam helyesnek a legelején, hogy a gyereknek is jobb, ha a találkozásunk alkalmával mindkét szülő jelen van, mert akkor megtapasztalhat szülői interakciókat, kvázi láthat egy komplett családot működés közben. (Az más kérdés, hogy csupán hűvös távolságtartást, vagy több esetben veszekedést láthatott így a gyerek, mint a házasságunk alatt).

Csakhogy elég gyorsan kiderült, hogy ezzel a működési formával (is) én húzom a rövidebbet. Ugyanis a megállapodás szerinti láthatóság összidejének felét sem vagyok ilyen formán a fiammal. Az ex ugyanis gyakran "elfoglalt", mindent fontosabbnak tart annál, hogy a gyermek az apjával (velem) találkozzon.

Arról nem is beszélve, hogy amikor együtt vagyok a 7 éves kisfiammal, akkor mindig ott van a volt feleségem (95%-ban még az apósom is), aki - a házasságunkban bevett sémát folytatva - mindent megszab, meghatároz. Azt, hogy mikor, meddig, hol találkozzunk, illetve ott mi és hogyan történjen. Semmilyen szabadságfokom nincs! Az egészséges apa-fia intim pillanatok hiányáról már nem is beszélek.

Mondjuk ez a kontrollmánia és autoriter gondolkodás a házasságunk alatt is maximálisan megvolt. Amellett hogy soha semmibe nem volt beleszólasom, én a most 7 éves kisfiammal még SOHA nem lehettem kettesben. A hosszú évek alatt 2-3 alkalommal mehettem le a lakásunktól 50 méterre lévő boltba vásárolni úgy, hogy ő vegig az erkélyről figyelt minket, illetve rám is telefonált. Egyszer pedig amikor a gyereket el akartam vinni kocsival - a gyerek beleegyezésével - kicsit a hegyekbe sétálni, akkor az anyja hisztérikus rohamok között, zokogva telefonált rám és rendőrséggel fenyegetőzött, mondván én elraboltam a fiát. Téboly!

Ennyi év után, illetve a válasunk után kialakult gyakorlati láthatóságon besokallva kijelentettem, hogy elegem van az igazságtalan és fiam pszichés fejlődése szempontjából egészsegtelen helyzetekből, és kértem, hogy tegye lehetővé a megállapodásban lefektetett lathatósági idők betartasát.

De az exem már olyan szinten befolyásolta a fiamat, illetve megszületése óta majom szeretettel ragaszkodik hozzá, hogy már a gyerek nem akar velem kettesben lenni. Így aztán arra hivatkozva, hogy a fiam nem akar így találkozni velem, nem is találkozom a gyerekkel.

Az már egy plusz információ, hogy Édesanyám évek óta nem látta az unokáját. Persze most könnyű a járványra hivatkozni, de a járvány előtt sem engedte el hozzá, tóbbek között Karácsonykor sem.

A kérdésem az lenne, hogy mit tudok tenni?

Illetve azt tekintve, hogy a házasságunk és a válásunk is nekem rengeteg pénzembe került (nem volt hajlandó semmibe se pótolni, ellenben folyamatosan követelőzött, velem fizettetett meg mindent), azon is gondolkodtam, hogy kártérítést is fogok tőle követelni. Azt gondolom, hogy a rengeteg kiesett, megfosztott apa-fia időt valahogy kompenzálni lehetne. De ezt most nem a kapzsiság íratja velem, hanem tudom, hogy - az exem végtelen smucigságát tekintve - csak ez az egy dolog lehet, ami jobb belátásra bírhatja.

A második kérdésem tehát az lenne, van-e esély ilyen esetben kártéritést követelnem a volt feleségemtől? Illetve ha igen, milyen mértékben?

Várom a megtisztelő és szakszerű válaszát, amit előre is nagyon köszönök!

Üdvözlettel:
Kovács Boldizsár

„elindítottam pert ügyvéddel először egy olcsó ügyvéddel”

Jajj

Igen elindítottam pert ügyvéddel először egy olcsó ügyvéddel, abból lett az, hogy rábeszéltek a közös felügyeletre, majd egy évre rá a problémák miatt, újraszabályozást akartam kérni(egy jó ügyvéddel) ,de a költségei olyan magasak voltak, hogy nem tudtam befejezni vele, mert nem volt rá keretem, azért dolgoztam konkrétan egy hónapot, hogy az ügyvédnak odaadjam az első tárgyaláson, és nem történt semmi. Ez az ügyvéd is mondta, hogy 1 2 év lesz minimum mire lezongoráznak mindent. Szóval feladtam.
Mondjuk akkor még nem volt ennyi ellenpapír az apa ellen.
Kedves gerbera valóban nem adtam teljes körű tájékoztatást. Az apa valóban olyan amilyen, de a környezetében van egy olyan személy aki eddig minden tárgyalást kifizetett az apának, és nem egy olcsó ügyvédet.
Segítség nyújtás helyett gáncsoskodónak érzem a stílusát, ami persze nem baj, csak nem értem ha érdemben nem tud valakinek segíteni, minek hallatja a hangját.

Tudom, hogy nekem kell mindent bizonyítanom, és tudom is bizonyítani, csak annyira elkeserít amikor arról van szó, hogy ő meg éli világát, és semmit de semmit nem tud tenni a rendszer ellene. Például azt is csak k3sőbb tudtam meg, hogy a bíró a fenyegetések és zaklatás miatt, nem is adhatott volna ki közös felügyeletet. De hát ez van, ha valaki nem ért a joghoz csak az ügyvédjében tud bízni, na de ha az ügyvéd is az egyezséget ajánlotta, mert azt mondta nem oszt nem szoroz ha közös vagy kizárólagos. Sajnos így jártam. Össze szedek mindent és neki indulok megint,de kérdeznék még valamit? Miből állapítható meg, hogy ki a jó ügyvéd? Aki nem csak a pénzre megy? Aki érdemben képvisel, de nem egy vagyon.

Azt még jegyezzük meg, hogy egy nem dolgozó, alkoholista, mentálisan teljesen lecsúszott embernek aligha van pénze olyan ügyvédre, aki hatékonyan működik közre a mindennek keresztbe tevő, időhúzó magatartás érvényre juttatásában.
Úgyhogy a kérdezőnek először saját magát kell tisztába tennie, a valóságnak megfelelően prezentálva a tényeket, és ezeknek megfelelően megfogalmazni a szándékot és a célt. És való igaz, nem hátrány, ha ő is fogad magának ügyvédet.

@dada84: Ha nem indítod meg a pert (vagy visszavonod a kereseted), akkor valóban hamarabb lesz 18 éves a gyermeked, mint a per befejezése.
Ne a per ideje motiváljon, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetet meg akarod változtatni.

Amit gerbera317 írt, az tényleg úgy van, amit állítasz azt neked kell bizonyítanod:
a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 4. § (2) bek. „A perben jelentős tények állítása, és az alátámasztásukra szolgáló bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a feleket terheli.”

Egyébként javaslom ügyvéd megbízását, hogy a pert minél előbb el tudd indítani és az hatékonyan, gyorsan lefolyhasson (így pl. annak során az ellenérdekű fél perelhúzó magatartására a bíróság figyelmének felhívása, esetleges ideiglenes intézkedések iránti kérelmek megfelelő alátámasztása).
Addig is olvasgathatod a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:170. §-t és a környező családjogi szabályokat.