Munka és sport

Na, július eleje óta el kezdtem komolyabban edzeni, és a következők a tapasztalataim... A helyzet az, hogyha komolyabban sportolsz, akkor nem tudod kihozni magadból a maximumot a munkából, ugyanez vissza :) Szellemileg a legnehezebb, mert a komolyabb felkészülések mentálisan nagyon kivesznek az emberből, viszont ha a munkából akarod a maximumot kihozni, akkor meg nincsen energiád a sportra, akkor ott nem fogod a maximumot hozni, de akkor meg minek is sportoljon versenyszerűen az ember? :) A lényeg az, hogy ahhoz, hogy mindkettő területen a maximumot hozza az ember, tényleg két párhuzamos élet kellene, ergo lehetetlen. A speciális táplálkozás mellett szedek olyan tápkiegészítőt, ami az agyat pörgeti, de néha az túlpörgeti az embert, és nem lehet tőle aludni, ami a következő nap rovására megy... 1-2 hétig megy, ha maximumot hozod mindkét területen, de az meg az egészséged rovására fog menni, és előbb-utóbb a sürgősségin kötsz ki :D

A konklúzió a következő: valamelyikről mindenféleképp le kell mondani. Ha a sportban szeretne ilyen helyzetben az ember kiteljesedni, akkor viszont az elején szakmát kell váltani, ez minimum egy év.. :) Szponzorokból Magyarországon max akkor lehet megélni, ha minimum európai bajnoki aranyérem megvan, és még lehet, hogy keveset mondtam. Mindenféleképp az elején olyan munkából kell finanszírozni a sporttevékenységet (no meg a megélhetést), ami összeegyezthető a sporttal. Ehhez kell egy sportszakmai végzettség, egy valamit érő sportszakmai végzettséget megszerezni minimum 1 év, utána lehet elhelyezkedni a végzettséggel összeegyezthető területen :) Utána lehet sportkarriert építeni. Nálam most ez a terv, főleg azután, hogy most már reálisan is át tudom látni a helyzetet :)

*Dr. Endreffy Zoltánt akartam írni, dr. Leyrer Richárd már nem él.

@Bussines Law: én csak egyetlen egy embert ismerek a magyarok közül, aki ezt meg tudta oldani, őt úgy hívják, hogy dr. Leyrer Richárd, jégkorongozó és ügyvéd. Viszont valóban, szinte lehetetlenség elképzelni egy főállású jogász esetében, hogy versenyszerűen sportoljon.

@efi99: sok helyen az a baj, hogy nincs elegendő ember az elvégzendő munkához, és ezért kell mindenkinek túlóráznia. Én mindig próbálok gyors és pontos lenni, de az előző munkahelyemen lehetetlenség volt elképzelni a munkát +4-5 óra túlóra nélkül. Ezért is váltottam, most is egy elég húzós területen vagyok, de már nem kell annyit túlóráznom, sőt, előfordul olyan nap is, hogy időben hazamehetek.

@gerbera317: igen, ennek így kéne lennie, viszont; nagyon sok sportban nem úgy működik a rendszer, mint mondjuk a labdarúgóknál, hogy kapnak annyi fizetést, hogy csak a sportra kelljen koncentrálni, a legtöbb sportágban nincsen fizetés. Például szolgálnak erre a küzdősportok. Ahol pénzt lehet keresni, azaz európai bajnokságok, világbajnokságok, de ezekkel nem lehet sokat szakítani. Ott van még a Világok Játéka, ahol azért már elég jó díjazást kap az első 6 helyezett, de az évente kétszer van. Olimpián is jó díjazást lehet kapni, ha beválogatnak a válogatottba (és a MÖSZ-nél elég durván megy az uram-bátyám felfogás), megvan az olimpiai kvóta, stb. Viszont amíg valaki nem ér el erre a szintre, az nem keres semmit a sportból, és ahhoz, hogy valaki erre a szintre elérjen, valahol el kell kezdenie. El kell mennie sok-sok mérkőzésre, versenyre, amihez általában pénz kell, megfelelő táplálkozáshoz is kell pénz, felszerelés, edzés (tagdíj), stb. - ezekre valahonnét elő kell teremteni a pénzt.

Anno én is így képzeltem el a pályafutásomat, hogy 1. diploma 2. sportkarrier 3. jogászkarrier, de a jelenlegi gazdasági helyzetben valahogy ezt nehéz megvalósítani. Versenysport mellett valamit kell dolgozni, főleg a kezdeti időszakokban, ha már vb, Világok Játéka, esetleg olimpiai részvétel játszik, akkor már lehet csak a sportra koncentrálni.

A legfőbb kérdés: egy sportoló, aki utánpótlásban eredményes volt, de felnőtt kategóriában még soha nem versenyzett, és újra elkezdené a sportot, az a kezdeti fázisban (ami a legnehezebb) hogyan egyeztesse össze Magyarországon a munkát a sporttal jogi diploma megszerzése után?

Most suli + munka mellett a cél az, hogy legyen valami erőnléti alapom, amire majd később tudok építeni. Az első év a diploma megszerzése, és az eredményes munka mellett biztosan erről fog szólni, csak az utána lévő időszakot nem tudom... Az a helyzet, hogy ez nem egy hirtelen nosztalgikus fellángolás, az elmúlt 3 év kivételével szinte csak a sportról szólt az életem, és az elmúlt időszakban ez egy hatalmas nagy hiány volt az életemben. Nemcsak az egészséges életmód, a szép alak, stb., hanem a versenyzés, a siker, a harc, maga a sport.

Főállású jogász ne akarjon főállású sportoló lenni, és viszont. Az időbeli sorrend az szokott lenni, hogy 1. diploma, 2. sport főállásban, 3. ha 2. már nem megy, akkor a diploma szerinti mesterség főállásban (ha még kell a muki valakinek.

Talán naponta 8 órát kéne dolgozni.
Ha nem lehet, akkor
1, dilettáns a főnök
2, lassú a munkavállaló
3, mindenki csak ezért nyomja így, mert a többiek is.

Sziasztok!

Jelenleg joghallgató vagyok, emellett meg főállásban dolgozom ügyintézőként jogi területen.

Régen versenyszerűen sportoltam. A versenyszerű sportot abba kellett hagynom először a suli miatt, néha elindulgattam versenyeken, de olyan formába már nem tudtam hozni magam, hogy nemzetközi versenyeken részt vegyek. Később már a sportot is abba kellett hagynom a munka miatt. 3 évig egyáltalán nem sportoltam, jól össze is szakadtam az egészségtelen életmód miatt (rengeteg stressz, rendszertelen étkezés, sport hiánya). Nagyon sokat kellett túlóráznom az előző munkahelyemen. Most találtam egy munkahelyet, ahol szintén kell túlórázni, de lényegesen kevesebbet, mint eddig, és most már le tudok járni sportolni. Szeretnék újra versenyszerűen sportolni, de - egy év múlva államvizsga, továbbá... Én azt figyeltem meg, hogy jogi területen mindenki rengeteget túlórázik, jogtanácsosok meg szinte éjjel-nappal dolgoznak, nem is jut idő másra a melón kívül. Nekem gyerekkori álmom, hogy a legmagasabb szintre emelkedjek az általam űzött sportágban, viszont ezen sportágakban nincs sok pénz egyáltalán (küzdősportokról van szó egyébként), így valamilyen munkával meg kell keresni a napi betevőt. A civil életben csak jogászként tudom elképzelni magam, csak ez megy nekem a sporton kívül, ehhez van érzékem, ez bebizonyosodott az iskolában is, és a munkahelyeimen is. Nem tudom elképzelni magam sem pénzügy-gazdasági területen, sem logisztikai területen, sem értékesítői területen, stb.

Nektek mi a tapasztalatotok? Nektek, jogászként szintén nem férne bele az életetekbe a versenyszerű sportolás? Mindennapi edzés, megfelelő táplálkozás, versenyekre járni vidékre, külföldre, stb.? Ti is annyi melóval vagytok tele, hogy napi 13-14 órákat dolgoztok?