ki adhatja el a házat?

Tiszteletem Mindenkinek!
Egy ismerősömnek a köv a problémája: A férj épített egy házat -feleség+ két gyermek-. A telek a feleség nevén van, a tervrajzok is, a lakhatási engedély folyamatban. A hitelt közösen vették fel.
A feleség eladhatja a házat a férj tudta nélkül, és fordítva? Válópernél, vagyonmegosztásnál hogyan tudnak oztozni? Egyáltalán, nem minden a feleségé?

Ez így elsőre közös szerzeménynek tűnik, de a telek az lehetett akár házasság elötti különvagyon.
Ha minden közös, akkor fele-fele, ha nem, akkor a Bíróság állapítja meg az arányokat!

A telket is a férj vásárolta a házasságuk alatt. Korábban volt egy közös lakásuk,melyet a házasság kötés után vásároltak, ami mind a kettőjük nevén volt, ezt eladták kb3M-ért. Most pedig a házuk 23M. A panellakásra a férj munkahelye adott pénzt kb 1.5M-t amit a férj a munkájával törlesztett- a feleség GYES-en volt-. 1.5M körül voltak akkoriban a panelárak ezen a környéken.
A Bíroság miként dönthet ? A feleség vagy a férj javára?
Köszönöm válaszát!

Házasság alatt szerzett közös vagyon, 50%-50%!
Hiába a férj vette, a férj építette, attól az még közös! (Ha együtt éltek.)
Ha a férj a szülei részére és nevére építette volna, akkor ővé lenne a felépített háza, így sajnos "elbukta" a felét!
De hát ettől közös, hogy az együttélés alatt szerezték!

Ráadásul még mindig házasok, csak külön élnek ,de a férj venni szeretne egy lakást, vagy vamilyen ingatlant. Ezt is közös vagyonnak kell tekinteni?

Tehát, ha jól értem, ez utobbi már nem közös vagyon mert külön élnek?!

célszerű lenne úgy közelíteni a problémához, hogy mit szeretnétek élérni ebben az ügyben ...

ha minden a feleség nevén van, és a férj nem is lakik ott, akkor a feleség gyakorlatilag - hiába közös vagyon - igenis eladhatja a házat. Ebben az esetben a jóhiszemű vevő tulajdonjogot szerez, és nem követelhető vissza tőle a ház. A feleségnek persze el kell szémolnia a vételár felével, de ha addigra elköti, eldugja stb. akkor a férj futhat a pénze után.

Sokkal biztosabb, ha olyan pozíciót teremt a férj, amiből az asszony nem tudja eladni a házat, mert akkor biztos, hogy a ház eladásí esetén hozzájut a pénzéhez, mivel addig nem írja alá a szerződést, amíg az ő kezeihez nem fizetik ki a vételárat.

Ezéertr fontos, hogy mielőbb mutassa az ingatlnnyilvántartás is, hogy a férj fele részben tulajdonos - erre úgy kerülhet sor, hogy pert indít a tulajdonjog megállapítására, és kéri a perfeljegyzést a telekkönyvbe. Ez egy reális megoldás, javaslom mielőb tegye meg.

Ki biztósít bárkit arról, hogy a hölgy nem fogja eladni a házat és lép le a pénzzel?
Mert nekem több, mint gyanús az elejétől fogva! (MAGÁNVÉLEMÉNYEM)

NEM!!! Nem minden a feleségé!
Közös, csak eljátszhatja, hogy eladja a házat.

NEM VAGYOK MEGGYÕZVE, HOGY EZ A GYEREK ÉRDEKE IS!
Túlontúl anyagiasnak vélem az ügyet.

Halgattassék meg a másik fél is!

Szajbertattilának teljesen igaza van, a ház - a Csjt alapján - közös szerzemény, és ezt a bíróság egy esetleges perben - amit a férjnek kellene megindítania az ingatlan nyilvántartás szerinti tulajdonossal szemben - meg is állapítaná.
A gond az, hogy amíg nincs per, és a tulajdoni lapon nem szerepel a per feljegyzési jog sem, addig egy esetleges jóhiszemű vevő tulajdonojogot szerezhet az ingatlanon akár egy olyan szerződéssel is, amelyet csak a feleség írt alá.

Ráadásul amíg fennáll a házasság, törvényi vélelem szól amellett, hogy ha a közös vagyonról bármelyik házastárs rendelkezik, az a másik házastárs hozzájárulásával történt.

Kedves Mindenki!
Egy háznak a szüleim 50-50%-ban a haszonélvezői. A ház a bátyám nevén van, tehát ő a tulajdonos. El lehet e adni úgy a házat, hogy az egyik haszonélvező nem egyezik bele?(tehát a másik igen, illetve a tulajdonos is benne van) ha nem, ki lehet ezt játszani valahogy? Köszönöm, chilli

Kedves chilli!
A haszonélvezeti jog sajnos sokszor erősebb a tulajdonjognál. Nem vagyok szakértő, de ezt a témát ismerem, mert ma is nyögöm egy hasonló eset következményeit. A szüleim, mivel évekig tartó súlyos betegségük alatt én ápoltam őket, az örökségüket egy romos házra költötték, amit hálából a nevemre írattak. De sajnos ráíratták a holtig tartó haszonélvezeti jogukat is.( Nem az általuk lakott lakásról van szó) Mikor férjhez mentem, elhatároztuk a férjemmel, hogy a kettőnk romos lakását eladjuk és veszünk belőle egy közöset. Csakhogy anyu nem egyezett bele( apu ekkor már nem élt), meg akarta tartani emlékbe. Saját lakható lakásunk nem volt, hitelt nem kaptunk. Évekbe tellett, mire sikerült rábeszélnünk, hogy lemondjon a haszonélvezetről, eközben lemaradtunk több jó vételről. A makacsságának köszönhetjük, hogy még mindig nincs rendes lakásunk. Pedig az ő életében nem változott volna semmi, hiszen volt egy saját kétszobás lakása is ezen kívül, ahol élt.
El lehet adni a házat akkor is, ha a haszonélvező nem egyezik bele, csak akkor nem valószínű, hogy lesz rá vevő. A vásárlással ugyanis csak a tulajdonjogot tudja a vevő megszerezni, a haszonélvezet változatlanul megmarad. És a szüleid még bizonyára sokáig élnek (adja Isten, hogy úgy legyen), márpedig addig ő sem juthat hozzá a tulajdonához.
És közben az értéke is csökkenhet, az én szüleim például az utolsó néhány évben csak lomtárnak használták, nem engedték felújítani sem, hiába tiltakoztam. Így az értéke 5 év alatt a harmadára csökkent, mindössze kétmilliót kaptunk érte. Ebből pedig nem sok mindent lehet venni.
Szóval el lehet adni, csak ilyen kockázattal nagyon nehéz lesz vevőt találni rá. Nekem négy és fél évbe került.

Kedves chilli!
A haszonélvezeti jog sajnos sokszor erősebb a tulajdonjognál. Nem vagyok szakértő, de ezt a témát ismerem, mert ma is nyögöm egy hasonló eset következményeit. A szüleim, mivel évekig tartó súlyos betegségük alatt én ápoltam őket, az örökségüket egy romos házra költötték, amit hálából a nevemre írattak. De sajnos ráíratták a holtig tartó haszonélvezeti jogukat is.( Nem az általuk lakott lakásról van szó) Mikor férjhez mentem, elhatároztuk a férjemmel, hogy a kettőnk romos lakását eladjuk és veszünk belőle egy közöset. Csakhogy anyu nem egyezett bele( apu ekkor már nem élt), meg akarta tartani emlékbe. Saját lakható lakásunk nem volt, hitelt nem kaptunk. Évekbe tellett, mire sikerült rábeszélnünk, hogy lemondjon a haszonélvezetről, eközben lemaradtunk több jó vételről. A makacsságának köszönhetjük, hogy még mindig nincs rendes lakásunk. Pedig az ő életében nem változott volna semmi, hiszen volt egy saját kétszobás lakása is ezen kívül, ahol élt.
El lehet adni a házat akkor is, ha a haszonélvező nem egyezik bele, csak akkor nem valószínű, hogy lesz rá vevő. A vásárlással ugyanis csak a tulajdonjogot tudja a vevő megszerezni, a haszonélvezet változatlanul megmarad. És a szüleid még bizonyára sokáig élnek (adja Isten, hogy úgy legyen), márpedig addig ő sem juthat hozzá a tulajdonához.
És közben az értéke is csökkenhet, az én szüleim például az utolsó néhány évben csak lomtárnak használták, nem engedték felújítani sem, hiába tiltakoztam. Így az értéke 5 év alatt a harmadára csökkent, mindössze kétmilliót kaptunk érte. Ebből pedig nem sok mindent lehet venni.
Szóval el lehet adni, csak ilyen kockázattal nagyon nehéz lesz vevőt találni rá. Nekem négy és fél évbe került.

Bocs a duplázásért véletlenül rosszul nyomtam meg a gombot.

Kedves chilli!
A haszonélvező mindet megtehet az ingatlannal, csak el nem idegenítheti és meg nem terhelheti, a PTK szerint ez a főszabály. Ha az egyik haszonélvező nem egyezik bele az ingatlan-eladásba, attól még el lehet adni, csakhogy az ő haszonélvezeti joga továbbra is fennmarad. Vagyis: haszonélvezettel terhelten veheti meg a vevő a házat.