EU családjog

Szia nara!

Most néztem megint bele a topicba.

Röviden az azóta történtek.

A bíró elutasította az 1347/2000/EK tanácsi rendeletre való hivatkozást, mert azóta életbe lépett a 2201/2003-as javított, bõvített változat. Mi továbbra is itt élünk külföldön, a kislány az apjával van, szinte teljesen tönkrement. A kisfiút az apa kétszer nem kapta meg láthatásra a pici ( 3 és fél éves ) betegsége miatt; tájékoztatás telefonon (rögzítve), orvosi igazolások lefûzve, õ írásban is tájékoztatva, felajánlva a pótlásra különbözõ variációkat, ügyvédemtõl az õ ügyvédjének E-Mail és Fax stb. válasz semmi.
Ma már tudom, hogy hat hónapja beperelt itt külföldön, hivatkozva a fenti tanácsi rendelet 41.§-ra. Két hetem van reagálni, mert minden meghallgatás nélkül figyelmeztettek itt a bíróságtól, hogyha legközelebb sem megy a kisgyerek, akkor 25.000,- Euroig (!) terjedõ pénzbüntetéssel sújtanak.
Eközben az apja EGYETLEN EGYSZER SEM érdeklõdött a betegsége alatt utána, nem hívta fel hogy van. A héten nála van mindkét gyerek, ígérete ellenére a kislány oviban, õ dolgozik, a picire volt anyósom vigyáz. Nincsenek együtt! Az egyezség szerint 4600 km-t utaztatjuk a gyereket kéthavonta (ebbõl volt férjem kb.: 600 km-t utazik csak ), hogy láthassa a fiát ill. hogy a gyerekek EGYÜTT lehessenek. Este vannak együtt kb.: 2 óra hosszát!

Lassan feladom az igazságba vetett hitemet, hogy anélkül, hogy meghallgattak volna, figyelmeztetést kaptam + nemcsak az utazás kerül horribilis összegbe, hanem az állandó perkezdései miatt az itteni ügyvédek is. A jövõ hónapban már nem tudom mibõl fogjuk kifizetni a számlákat, de neki mint vérszerinti apának joga van a gyerekeihez
Ö engem fog tönkretenni,van gazdag nagybácsija, aki mindezt fizeti-mondta tegnap este, nekem sajnos nincs.

Elnézést a keserû szavakért, de rettenetesen el vagyok keseredve.

Ha valakinek van még valami ötlete, köszönöm elõre is.

Szia!

Látom, hogy már elég régen nyitottad ezt a topicot, és választ sem kaptál. Azzal én sem szolgálhatok, 1 kérdésem lenne: Van azota vmi fejlemény?

Röviden az elõzményekrõl:

Külföldön, de az Európai Unio területén élünk kisfiammal és második férjemmel nyolc hónapja. Elsõ házasságomból két gyermek származik, a kislányt a volt férjem neveli, a kisfiút én. Mindkettõnknek van tartózkodási engedélye, nekem korlátlan, a kisfiamnak 2010-ig.
A kislány láthatását az apa rendre megakadályozza, pereskedünk 2004. decembere óta. Talán most valamilyen megegyezésre sikerül jutnunk, hogy a láthatási rendet megváltoztassuk, mert kéthetente hétvégente nem mûködik!
Ami azonban sokkal szomorúbb (a férjemtõl váltam el, nem a gyerek az apjától ), a kisfia után egyáltalán nem érdeklõdik. Mi gondoskodtunk eddig is arról, hogy láthassa a kisfiát, õ semmit nem tett ez ügyben. Havonta minimum egyszer, de sokszor kétszer is utaztunk, én a kislányhoz, nála pedig ott volt a kisfiú. Nem foglalkozik vele.
Jelenleg azt mondják az ügyvédjével, hogy jogellenesen van a gyerek külföldön, nem írja alá a gyerek külföldre távozásának papírjait, csak akkor, ha aláírom, hogy soha nem perelem a kislány elhelyezésének megváltoztatását. Tehát a kisfiút fel akarja amiatt használni, hogy a kislányt ne veszítse el. Megjegyzem nem veszítené el, ahogy eddig mûködött az, hogy láthatásra én vittem hozzá a fiát, úgy ez azután is mûködhetne, hogy a kislányt mi nevelhetnénk! Csak a gyerekek nem lennének egymástól elszakítva!

Ami azonban a kérdésem lenne, nálam sokkal jobban hozzáértõ emberekhez.

Amikor elindultunk beszerezni az igazolásokat az itteni óvodától, Gyámhatóságtól, Gyermekvédelemtõl stb., akkor feltették a kérdést.:
Egy apa, aki nyolc hónap alatt háromszor ha hívta telefonon a fiat, aki NEM ÉRDEKLÖDIK utána, miért akarja hirtelen négy hétre megkapni a gyereket, nyári láthatásra. A kisfiúnak ( 3 éves ) az anyjától való elszakítás, egy számára idegen környezetbe, nos szerintük ez a jelenlegi helyzetben ellentétes a gyermek érdekével. a kapcsolatot fel kell építeni, tehát nem mondják, hogy nem láthatja a kisfiút, hanem, hogy fokozatosan! Derillnek most biztosan más a véleménye, nagyon sokszor segített nekünk már egy másik topicon keresztül, de le kell írnom, amit mondtak!
Itteni hatóságok szerint az EU Tanács 1347/2000/EK rendelete 8. cikkely és 9.cikkely (1) és (2) bekezdések kimondják, hogy ha egy gyermek három hónapot meghaladó idõtartamban, életvitelszerûen az országban tartózkodik és ott is fog maradni (férjem itteni állampolgár, nem fogunk Mo-ra soha visszaköltözni), akkor a kisfiúra az itteni ill. EU jogszabályok is vonatkoznak. Hivatalos ügyekben annak a tagállamnak a bírósága illetékes, ahol a gyermek a kérelem elõterjesztésekor életvitelszerûen tartózkodik.
Tudna valaki ezzel kapcsolatban mondani valamit? „Erõsebb” az EU jog, mint a magyar?
Lévén életvitelszerûen nem Mo-gon élünk, hanem itt; ezért a gyerekre elsõsorban az itteni és az EU-s jogszabályok vonatkoznak?
Bemásolom a német jogszabály szövegét, ha valaki nálam jobban elboldogul a szakmai szöveggel.
Elõre is köszönöm, ha valaki válaszolni tud.

Artikel 8

Allgemeine Zuständigkeit
(1)
Für Entscheidungen, die die elterliche Verantwortung betreffen, sind die Gerichte des Mitgliedstaats zuständig, in dem das Kind zum Zeitpunkt der Antragstellung seinen gewöhnlichen Aufenthalt hat.

Artikel 9

Aufrechterhaltung der Zuständigkeit des früheren gewöhnlichen Aufenthaltsortes des Kindes

Beim rechtmäßigen Umzug eines Kindes von einem Mitgliedstaat einen anderen, durch den es dort einen neunen gewöhnlichen Aufenthalt erlang, verbleibt abweichend von Artikel 8 die Zuständigkeit für eine Änderung einer vor dem Umzug des Kindes in diesem Mitgliedstaat ergangenen Entscheidung über das Umgangsrecht während einer Dauer von drei Monaten nach dem Umzug bei den Gerichten des früheren Gewöhnlichen Aufenthalts des Kindes, wenn sich der laut der Entscheidung über das Umgangsrecht umgangsberechtigte Elternteil weiterhin gewöhnlich in dem Mitgliedstaat des früheren gewöhnlichen Aufenthalts des Kindes aufhält.

(2) Absatz 1 findet keine Anwendung, wenn der Umgangsberechtigte Elternteil im Sinne des Absatzes 1 die Zuständigkeit der Gerichte des Mitgliedstaats des neuen gewöhnlichen Aufenthalts des Kindes dadurch anerkannt hat, dass er sich an Verfahren vor diesen Gerichten beteiligt, ohne ihre Zuständigkeit anzufechten.