De Jure című folyóirat

A Justitia folyóirat még létezik?

Ezen ne múljék. A De Jure magazin jelen állapotában nagyon jó.

Attikával nem érdemes vitatkozni... Jön, megmondja a tutit és továbbáll :) Ne foglalkozz vele.

Kedves Dr.Attika! Úgy néz ki, hiába írok itt bármit, mindig jön egy ex cathedra hozzászólás: "ebben az állapotában nem jó". Milyen állapotában? Alkoholos? Milyen állapotúnak kellene lennie? Éppen az első mondatában van a kulcsszó: folyóirat. Nos, a De jure nem folyóirat, hanem magazin. Nem szakmai tudományos cikkek antológiája, hanem újság (nem közlöny). De azért kíváncsi lennék az "állapotváltozás" érveire is.

Tényleg lehetne ezt a folyóíratot szinvonalassá tenni. Így ebben az állapotában nem jó.

Kedves Egyjogász! Szerintem az elvisz elnevezés tartozik a fantázianév kategóriájába.

Az ugye nem véletlen egybeesés, hogy a De Jure Magazin főszerkesztőjének és elvisznek ugyanaz az e-mail címe?

Kedves elvisz, a De Jure Magazinról szóló topicba az egyértelműség kedvéért miért nem pl. "Főszerkesztő" fantázianévvel jelentkezett be? :)))

Kedves Kovács_Béla_Sándor! Elismerem, nem volt tudományos igényű a meghatározás. Ami a hírversenyt illeti: nem csak az úgynevezett bulvárlapokra, hanem az egész magyar sajtóra igaz, hogy a lapok legtöbbje újságnak látszó tárgy. Az internet korában valóban azt hinné az ember, hogy az információáramlás hihetetlenül felgyorsul. Az úgynevezett minőségi sajtó azonban képtelen lépést váltani. Az elmúlt évtized legjobb újságjai (Népszabadság, HVG, ÉS, Magyar Narancs) nem a hírversenyben, hanem a véleményújságírásban jeleskednek (?), vegyes eredményekkel. Sajnos ott tartunk, hogy egy jól informált havi lap megveri a napilapokat, sőt az online újságokat is. Hol olvasott például az interneten a készülő ügyvédi törvényről, vagy az új Btk.-ról (különös rész!)? Melyik újság foglalkozik egy gépelt oldalnál nagyobb terjedelemben az új alkotmánybírókkal vagy éppen az új igazságügyi és rendészeti miniszterrel? Mit akarnak egyáltalán? Mégcsak a kérdést sem teszik fel nekik. Több mint másfél évtizedig szerkesztettem (nem egyedül) az ország legnagyobb politikai napilapjának belpolitikai rovatát, és testközelből láttam a minőségi újságírás hanyatlását. A legjobb újságírók hagyták ott a lapot a kereskedelmi televíziókért vagy más zsíros állásokért. Nem szólva arról, hogy a dízájn, az újrapozicionálás oltárán a gagyi felé ment el minden. De ez tényleg hosszú téma.

„fél úton a Magyar Közlöny a Playboy között.”

Nem mondanám, hogy precíz pozicionálás. :)

„Igyekszik elsőként hírt adni a készülő jogszabályokról.”

Elsőként? Na, de elvisz úr! Az internet mellett egy havilap?

Azzal együtt sok sikert kívánok!

Ez nem zárható ki adott esetben.

Kedves Legislator! Kérdése (érzelmekről mentesen): mitől komoly, értékes, és szakmai ez a lap? Az előbbiekben már kitértem erre a kérdésre is. Csak egyetlen további szempont: fennállása óta (jövő tavasszal lép az újság tizedik évfolyamába) egyetlen fillér állami támogatást nem kapott a De jure. Újabban lehetőség van az előfizetésére, mert egyszerűen lehetetlen például minden ügyvédhez eljuttatni (több mint tízezeren vannak). A lap a befolyó hirdetésekből tartja fenn magát. Olvasnivalónak pedig jogi, illetve jogászokat érdeklő írásokat kínál. A következő számban, amely augusztus végén fog megjelenni, a körkérdés rovatban tíz jogászt (ügyvédi kamarai elnököket, bírót, ügyészt, egyetemi oktatót és jogász-újságírót) kérdez meg arról, mi a véleménye a "tévék ügyvédjeiről", azaz az ügyvédeknek a saját ügyükben folytatott közszerepléséről. Ha ez a téma nem érdekel egy joggal foglalkozó embert, akkor mi? Ráadásul tíz ember tízféle választ ad.
Egyébként a lap előállítói nem kérnek különleges bánásmódot. De azért az érdekes, hogy jó néhány ügyvéddel találkoztam, aki fanyalgott. Bár azért az szép, hogy Margaret Henneberrynek, a Jogászok Világszövetsége alelnökének nagyon tetszett az újság. Õ azt mondta, hogy még náluk sem találkozott hasonlóval. Közlönnyel, tudományos folyóirattal zsákszámra! Aztán a cseh legfőbb ügyészt is meghódította a De jure. Azzal távozott Magyarországról, hogy propagálni fogja a cseh jogász újságírók előtt, hátha megszületik a cseh De jure. Na, de tudjuk, hogy mi meg itt élünk. De nem panaszkodom, mert rengeteg De jure-kedvelő is van. Remélem, kedves Legislator, Dr.Attika és Kovács_Béla_Sándor, a nem távoli jövőben Önöket is (ha nem is a rajongók, de) a rendszeres és elégedett olvasók táborában üdvözölhetem.

Kedves Kovács_Béla_Sándor! Szóval a lap típusa és célközönsége?
A típusa: fél úton a Magyar Közlöny a Playboy között. Az újság sok interjúval (többek között körkérdéssel) minél több jogászt szeretne megszólaltani. Igyekszik elsőként hírt adni a készülő jogszabályokról. Az új Ptk.-ról például a legrészletesebben a De juré-ban lehetett olvasni. A lap átlagosan 14 ezer példányban jelenik meg, és mintegy hétezer ügyvédhez, 2300 bíróhoz, több mint ezer ügyészhez és valamennyi parlamenti képviselőhöz eljut. Sok egyetemista, közjegyző és jogtanácsos is olvassa. A Szonda Ipsos olvasói analízise alapján egy számot átlagosan 3,8 olvasó veszi kézbe, azaz a De jure olvasótábora meghaladja az ötvenezret. Az olvasók 19 százaléka 30 év alatti, 38 százaléka 30-39 éves, 20 százaléka 40-49 éves, 23 százaléka pedig 50 évesnél idősebb. Egy olvasó átlagosan háromnegyed órát tölt el egy szám olvasásával. Oké?

Hát, akkor menjünk sorban. Kedves Dr.Attika!
Mi végre is jött e világra? 1999 márciusában jelent meg az első szám. Eleinte "jogászok társasági magazinja" volt. Ingyenes hirdetési újságnak indult, amelyben a hirdetések mellett jogi témájú cikkek voltak.
Az elmúlt nyolc évben fokozatosan alakult ki a De jure mai arculata: az elmúlt öt esztendőben lekopott róla a "társasági" jelző, és lett jogászok magazinja.

Én fogékony vagyok minden új folyóiratra, a joggal foglalkozókra főként. Ezt a De jure újságot is olvastam kezdetétől fogva. Sajnálom, de nem láttam benne semmi olyat ami miatt megvenni érdemes lenne. Természetesen várakozás közben, ha látom inkább azt olvasom el, mint Győzike, Bochkor és társai magánéleti nehézségeiről hirt adó "orgánumokat".

Egyébként a kollega még össze is keveri a hozzászólásainkat. Áj-váj kutyamáj.

Én továbbra is fenntartom az álláspontomat, de ha a kedves kollega érvekkel kíván meggyőzni érzelmek helyett, akkor állok elébe. Éppen ezért most mindenkit megkímélek, és nem írom ide azt, amit akkor írnék, ha érzelmi síkra terelném a kérdést. Várom tehát, hogy mitől komoly, értékes, és szakmai ez a lap.

Velem lehet beszélni. Elvisz úr, hogyan határozná meg a lap típusát, és kit jelöl meg célközönségként?

Ja: az Ön által felsorolt címek egyáltalán nem is újságok. Legfeljebb újságnak látszó tárgyak.

Nem nagyképűek. Én olvastam több példányát . Nyomtatottat és elektronikusat is. Mégis felmerül bennem a kérdés."Mi végre is jött e világra?"

Sajnálom Uraim! Egy picikét nagyképűek a hozzászólások. Van, aki "tegnap" olvasta először várakozás közben, és mégis kész ítész. Aztán van, aki egyszer a főügyészségen botlott bele, de szerinte "nesze semmi, fogd meg jól".
(Elég egy dé is a szövegben.)Aztán "bulvármagazin". Nem tudom, kedves Kovács_Béla_Sándor,volt a kezében (legalább a váróhelyiségben) Blikk, Bors vagy Joy? Na, azok a bulvárújságok. A De jure nem az. Egyébként grat.
Uraim! Remélem, a munkájukat nagyobb körültekintéssel és szerénységgel végzik. Kedves Playmobile! Ha érdekli a magazin, írjon az e-mail-címemre.

Vitán felül így van.

Mondom: "ma is"... Mert - bármily meglepő - ma is születnek versek.

Nem ismerem az idevágó statisztikát. Végignézve a könyvespolcot, úgy látom, hogy a feleségem és én a hivatkozott időszakban megvettük azokat a köteteket amelyek meghatározóak. Igaz akkoriban 40-50 forintért már lehetet kapni verses köteteket.

Aha. Ezért költ ma is a korosztályod kisebb fajta vagyonokat verses kötetekre...

Te Béla!
Az én időmben ( 60-as évek végétől a hetvenes évek végéig) nem tanították a verseket, hanem megszeretették. Mikor változott ez meg?

Vow, tanár úr!