Bár már elkanyarodtunk az eredeti témától, de akkor megint kérdeznem kell. És most tényleg nem kukacoskodni akarok vagy ilyesmi, hanem megérteni ezt a rendszert. (Bár villamosnérnökként valószínőleg sosem fogok tudni úgy gondolkodni mint egy jogász, de azért megpróbálom, vagy igyekszem.)
"Nade, amikor állami alkalmazott okoz kárt, akkor egyrészt a döntés nagyon lassú, de ha jogerős döntés is születik a közig. szerv. lassabban fizet, mint a csiga..." Én ezt elhiszem neked h. ez így van ahogy leírtad, meggyőződni még nem volt szerencsém róla, remélem nem is lesz. De ezzel akkor viszont vissza is kanyarodtunk az általam felvetett másik problémára, vagyis hogy a jogszabályozáson is van mit csiszolgatni. "...akkor egyrészt a döntés nagyon lassú..." kérdésem: Miért lehetséges ez?, "...lassabban fizet, mint a csiga..." kérdésem: Miért teheti meg? Ezt tv. engedi meg neki, v. a bíróságokok "magadabb sorszámot" kapnak és később kerülnek sorra? Bármi legyen is az oka pl. ezen is lehetne változtatni. Tudom h. nem egyszerű a jogszabályozás (szerintem egyes helyeken túl is van bonyolítva) de mindenen lehet(ne) változtatni a közjó érdekében csak akarni kell(ene).
"felhatalmazás" és laissez faire
Felelősségre lehetne vonni, de nem vonják felelősségre. A Polgári Törvénykönyv vonatkozó passzusa szerint az alkalmazott károkozása miatt a munkáltató köteles helytállni. Ilyen tipusú károkozás miatt nagyon gyorsan dönt a bíróság. Végrehajtható határozat, végrehjtás gyorsan pörög. Nade, amikor állami alkalmazott okoz kárt, akkor egyrészt a döntés nagyon lassú, de ha jogerős döntés is születik a közig. szerv. lassabban fizet, mint a csiga , amelyik a CIB Bank reklámjában az állatorvoshoz tart "távkezelés " után.
Egyetértek h. az emberekben van hiba, akiket viszont felelősségre lehetne vonni, de valamiért ez elmarad... Pedig ez mg mindig könynebb lenne mint új tv.-nyek kidolgozása. Mindemellett meg kell jegyezni h. sokszor a törvény sem mindig szent. Lásd ugyanennél a témakörnél a "MNB törvény (???)" topikot, az ott feltett kérdésemet még nem tudta senki megválaszolni. Pedig kíváncsi lennék rá mert számomra többszöri elolvasás után is furcsa, de mivel nem vagyok se jogász se közgazdász nincs akkora rálátásom a témára h. meg tudjam találni az ésszerű magyarázatot, ezért örülnék ha valaki szakember felvilágosítana.
Nem az a baj, hogy túl sok érzelmet vittél a kérdésedben, hanem az, hogy egy alkotmányos elvet fordítottan értelmeztél.
Nem tudom szemléletesebben kifejezni, de a különbség az, mint amit a régi mondás is tart, hogy: "Nem mindegy csapba sz..ni, vagy sz..rba csapni."
A hiányosság nem a jogi szabályozásban van, hanem az emberekben. Nyilvánvaló, hogy esetedben is arról a problémáról van szó, hogy egyesek- köztisztviselőként, közpénzből élők- nem hajlandók közfeladataikat ellátni.
Igen, ezt értem és köszi. Lehet túl sok érzelmet vittem a hozzászólásomba ezért elveszett benne a mondandóm lényege. Nekem csak az a meglátásom h. sok esetben a különböző hatóságoknál szakmai hiányosságokat tapasztalok, nincsenek tisztában feladatkörükkel,hatáskörükkel, mert olyan nincs hogy egy törvénysértés/jogsértés ne tartozna egyik hatóság vagy véső esetben bíróság hatáskörébe. Én nem látok az erre vonatkozó jogszabályozás mélyére, de ha van is ilyen akkor hiányos a jogszabályozás amit korrigálni kell. A hatóságok panaszkezelését tapasztalva az előbbi két problémát vélhetjük feltételezni.
Neked szólt. Te kérdeztél. Egy alkotmányos jogelvet nem jól értelmeztél. Az egyéneknek (magán vagy nem közjogi jogiszemélyeknek) alkotmányos joga az, hogy mindent meg tehetnek, amit jogszabály nem tilalmaz. A közhatalom gyakorlója, pedig csak azt teheti meg, amire jogszabály felhatalmazza. A jogszabályi felhatalmazás egyben hatáskör alapítását is jelenti, vagyis ezen ügyekben köteles eljárni. Olyan ügyekben amire nincs jogsszabályi felhatalmazása, viszont nem járhat el.
Nem tudom kinek szólt a válasz, ha nekem akkor félreértettél. Én nem azt mondtam h. az a hatóság aki nem illetékes valamilyen panasz stb. kivizsgálására azért csak vizsgálja ki, hanem arra akartam rámutatni h. ne az legyen már h. az ellenőrzőhatóságok egy között labdázgatnak azon vitatkozva kihez vagy kihez nem tartozik az ügy. Márpedig valakihez tartozik, tehát valaki nincs tisztába a feladataival, hatáskörével. Ha pedig nem egyértelmű a jogszabály (mert persze előfordulhat ilyen) akkor terjesszék fel pontosításra, korrekcióra, de ez így tarthatatlan állapot véleményem szerint, sajnos volt szerencsém nekem is megtapasztalnom.ilyen helyzetet, nálam pl. 10 hónapig tartott az ami normál esetben legrosszabb esetben is 3 hónap. + Több olyan esetről tudok, amikor a fogyasztó bírósághoz fordult, - beperelte az ellenőrző hatóságot - mert nem volt megelégedve a munkájával (panaszának kivizsgálásával) és meg is nyerte a pert. Ha egy ellenőrző hatóság pert veszít egy fogyasztóval szemben szerintem nagyon nagy presztizveszteség a hatóságra nézve, arról már nem is beszélve h. a fogyasztó ezek után hogy bízzon meg az ellenőrző hatóságban. Ok, lehet bíróságra menni, de ne kelljen már egyből bíróságra menni (nem is lehet), akkor minek vannak az ellenőrző hatóságok. Nem lejáratni akarok egyes hatóságokat, de ha ilyen és egyébként nem csekély számú esetek történnek akkor elgondolkodtató a helyzet.
Ha egy hatóság megállapítja hatáskörének hiányát és ezt határozattal közli az ügyféllel, akkor a határozat ellen rendes jogorvoslat és bíróság előtti megtámadhatóság nyitva áll.
Egyébként a gondolatmened szerint történhetne a következő:
A rendőr tilosban parkolás esetén a bírságot úg szedi be, hogy benyúl a zsebedbe, a tárcádból kiveszi a pénzt.
Semelyik jogszabály nem írja azt, hogy "A rendőrnek tilos a helyszíni pénzbirság összegét az eljárás alá vont személy pénztárcájából történő elvétel útján beszedni."
Viszont azt előírja jogszabály, hogy helyszíni bírság kiszabása esetén csekket kell átnyújtania.
A te álláspontod szerint az előző behajtási mód jogos, mert jsz. nem tilalmazza. A jogállamiság elvei szerint viszont, csak így- illetve önkéntes nem fizetés esetén további jsz-al szabályozott módon- szedhető be a pénzbírság.
Ehhez csak annyit, hogy számos esetről tudok ismeretségi körben h. az ilyen olyan panaszokat a szervek egymás között passzolgatják oda-vissza mondván h. nem az ő hatáskörük meg felelősségük... van olyan eset ahol már 6 hónapja húzódik egy panasz kivizsgálása emiatt... azt gondolom ez non sense. Ezek szerint olyan emberek üldenk a hatóságioknál akik nem értenek a joghoz, vagy túl van bonyolítva a jogszabályozás. De még ez utóbbi esetben is teljességgel elvárható egy ellenőrző hatóságtól (és legfőképpen tőle) hogy olyan emberek üljenek ott, akik kiigazodnak a jogszabályokon... Ez a fogyasztóvedelem ma Magyarországon...
Így van. Ha pedig nincs az ügyben hatásköre - "nincs felhatalmazása" - akkor nem hogy nem köteles eljárni, hanem tilos számára. És ez így van jól.
Nem így áll a dolog. Az állampolgár teheti azt meg, amit nem tilt jogszabály. A szerv - és itt nyilván állami közhatalmú szervre gondolsz- csak azt teheti meg amire jogszabály felhatalmazza. Minden ilyen szervnek a hatásköre többé-kevésbé könnyen meghatározható. Ha ő nem észleli hatáskörét, akkor meg kell neki mutatni a jogszabály szövegének idézésével.
Sok szerv azzal utasít el, hogy "nincs törvényi felhatalmazásunk..." vagy egyszerűen "nincs felhatalmazásunk, hogy..."
Azt is csak nagy-nagy vonakodva cselekszi meg, amit az általa felügyelni rendelt törvény betartatása neki expressis verbis előír, - a kérelmezőnek kell sokszor és paragrafusokat, bekezdéseket valamint azok értelmezéseit idézgetni, hogy végre lépjen a szerv.
Mármost, van a közhiedelem: "ami nem tilos, azt szabad" , az ilyen szervek elháritására alkalmazva: ha nincs "felhatalmazásuk" , akkor ugyan ki vagy mi tiltja nekik hogy intézkedjenek?
Vagy, kitől várnak felhatalmazást?
Hogy lehet megtámadni az ilyen teljesen átlátszó ürüggyel történő lerázásokat?
Van-e valamiféle jogelméleti megfogalmazása annak, hogy a szerv igenis megteheti, ha azt neki jogszabály nem tiltja?
Ius laissez faire? mert a megoldandó probléma evidens és a szervtől elvárhatja a polgár az intézkedést.
