Munkajogi kérdések.

„Meg lehet győzni munkáltatót, hogy a virus-helyzetre való tekintettel inkább a másik dolgozótól kérjék a munkaidő csökkentést? :)”

Oh, de édes. :)

„nem érzem fer dolognak, hogy a helyettesem marad 8 órában, engem meg éhhalálra ítélnek, amiért részmunkaidős vagyok a 2 gyerek miatt”

Munkahely, nem szociális intézet. Nem kell elfogadod, egyoldalúan nem csökkentheti a szerződés szerinti munkaidődet.

Gyanítom neked kell más munkalehetőség után nézni.

Én megértem mindkét oldalt, annak kedvez a munkáltató akire minden nap 8 órában számíthat.

Köszönöm a választ vers!

A feladatom annyiban csökken, hogy nem kaptam vissza azokat a teendőimet, amiket átadtam, így persze nem kerül annyi időmbe sem.
Tehát azzal, hogy 2 évet kihagytam a cégnél, konkrétan el is felejthetem, hogy kedvezményes elbírálásom lesz?
Meg lehet győzni munkáltatót, hogy a virus-helyzetre való tekintettel inkább a másik dolgozótól kérjék a munkaidő csökkentést? :)
(Tudom, hogy nincs közöm hozzá, csak nem érzem fer dolognak, hogy a helyettesem marad 8 órában, engem meg éhhalálra ítélnek, amiért részmunkaidős vagyok a 2 gyerek miatt)

Köszönöm a válaszokat!

+ ez vonatkozik rád:

(3) A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt

1. a várandósság,
2. a szülési szabadság,
3. a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),

„nem az utánam érkezőnek kellene elsősorban csökkenteni a munkaidejét?”

Nincs összefüggés, szóval nem. Általában azét kezdeményezik csökkenteni akinek csökken a feladata ill. kevesebb idő alatt elvégezhető.

„Illetve mondhatom e, hogy nem fogadom el a csökkentést”

Természetesen. A munkaszerződést egyoldalúan egyik fél sem módosíthatja.

Jobb lenne megegyeznetek.

Kedves Mindenki!
Abban kérnék segitséget, hogy a munkáltatóm csökkenteni szeretné a munkaidőmet 4 óráról 2 órára, amit nem szeretnék elfogadni.
A háttér: 2015 óta dolgozom a cégnél, közben született 2 gyermekem, és a kisebb júliusban volt 2 éves, utána (szeptember közepe) mentem vissza dolgozni részmunkaidőben (4 órában).
Értelemszerűen a helyemre felvettek mást, aki eleinte bedolgozott 6 órában, én tanítottam be, átadtam a feladataimat... (Az, hogy közben ő hogyan lett munkavállaló, arról infom nincs, de a feladataim ugyanúgy ő végzi, de már 8 órában)
Kérdés, hogy amennyiben létszámcsökkentés miatt merült fel a munkaidő csökkentés, úgy nem az utánam érkezőnek kellene elsősorban csökkenteni a munkaidejét? Mivel az én feladataimat is végzi. (A munkáltató azzal takarózik, hogy ő más feladatot is ellát a cégnél.)
Illetve mondhatom e, hogy nem fogadom el a csökkentést, jár e következményekkel? Azt olvastam, hogy a gyermek 3 éves koráig nem mondhatnak fel, de már nem vagyok biztos benne, hogy él ez a szabály.
Köszönöm a segítséget!!!

Köszönöm a válaszokat.

József 79,

Ez egy sima megállapodás. Te pénzt kapsz, ők ezért kérnek valamit. Te elfogadod, aláírod.

Ha nem kell a pénz, nem vagy köteles elfogadni.

KBS

„Bár a "jutalom" elnevezés nem a legtalálóbb erre.”

Nekem sokkal inkább hasonlít a szoci korszak ún. társadalmi ösztöndíjára - én is kaptam ilyet - amivel iskola után vállalta a tanuló, hogy az adott cégnél tölt el bizonyos időt melósként.

Miért ne lenne az? (Bár a "jutalom" elnevezés nem a legtalálóbb erre.)

Tisztelt szakértő!

A munkahelyem az év végi jutalmat amely szép kártya, vagy készpénz is lehet /ez az én valasztásom/ nyilatkozathoz köti. Ez azt tartalmazza hogy csak akkor kapom meg a jutalmat ha a következő évben nem mondok fel vagy ha mégis úgy döntök, hogy felmondok akkor a jutalom bruttó összegét vissza kell fizetnem. Nem időarányos a visszafizetés, bármikor megyek el az évben a teljes összeget kérik vissza. Kérdésem ez jogszerű így?

Köszönöm válaszát.

Tisztelt Szakértő!

Két dologban szeretném a véleményét kérni.

Államigazgatásban dolgozom 33 éve.

1987.10.01.-1988.02.28. napjáig volt az egyetlen munkaviszonyom ami nem állami jogviszony volt.
Eddig a munkáltatóim mindig beszámították azt a munkaviszonyt a szolgálati időbe és a jubileumi jutalomba is. Ehhez a dátumhoz kaptam meg a 25 éves és a 30 éves jubileumi jutalmat is.
A jelenlegi munkáltatóm viszont a jubileumi jutalomnál nem ismeri el 1987. 10. 01-től ezt munkaviszonyt. Arra hivatkozott, hogy változott a törvény és ez már nem számítható bele. Valóban így van?

A másik kérdésem:

2001. március 1-től voltam Kormánytisztviselő 2020. augusztus 23.-ig. Felmondással szűnt meg a munkaviszonyom. Én mondtam fel. Végkielégítést nem kaptam (nem is kaphattam volna ebben az esetben.)
2020. szeptember 01 napjával álltam munkába egy Önkormányzatnál.
Most 2 és fél hónap után kaptam egy módosító papírt, amiben az áll, hogy a Kttv. 69. § (11) bekezdés b) pontja alapján a végkielégítés alapjául szolgáló időszak kezdő időpontja 2004. március 1. (a 2001. március 1. helyett.)
Véleményem szerint ez rám nem vonatkozna, mivel az Kttv. 69. § (11) bekezdés a) pontját teljesen figyelmen kívül hagyták.
Ez arról szól, hogy ha 30 napon belül munkaviszonyt létesítek, akkor folyamatos a munkaviszonyom. Ha jogosult voltam az előző munkahelyen végkielégítésre, akkor abból 1 havi jár, és a többit vissza kell fizetnem.
Utána jön a b) pont: Ha visszafizettem akkor (az 1 havi végkielégítés miatt) a végkielégítésre jogosító időből 3 évet le kell vonni.
A munkáltató a Kttv. 69. § (11) bekezdés b) pontját önállóan értelmezi. És nem veszi figyelembe az a) pontot.

Szerintem így nem helyes az értelmezés, és így hátrány ér.
Jól gondolom, hogy a Kttv. 69. § (11) bekezdés b) pontja önállóan nem értelmezhető, csak az a) pont következménye?

Köszönöm a választ előre is.

Ocskos!

Ha pernyertes vagy, akkor az elmaradt munkabért vagy bérkülönbözetet addig kapod meg, addig állapítják meg, amíg nincsen újra munkahelyed (ezt hivatalos dokumentumokkal igazolnod kell).

Ha te fél év után tudtál elhelyezkedni, akkor pernyertesként fél évig megkapod a kiesett munkabért késedelmi kamatokkal együtt (kártérítésként).

Ha fél év után úgy tudtál elhelyezkedni, hogy a munkabéred alacsonyabb az előzőhöz képest (aminél pereltél), akkor bérkülönbözetet fogsz megkapni, pont annyit, amennyivel kevesebbet kapsz munkavállalóként fél év eltelte után.

Ha pl 2 évig nem tudtál elhelyezkedni, akkor is maximum 12 hónapra jutó munkabért fognak neked megítélni, ennél többet nem (törvényi korlát miatt).

Sziasztok!

Nem tudom, hogy jó helyre írom a kérdésem, de hátha azok, akik tapasztaltabbak, benne vannak a témában tudnak segíteni.

Azt szeretném kérdezni és tájékozódni a témában, hogy első fokon egy eljáró munkaügyi bíróság 5 év elteltével hogyan tud úgy ítéletet hozni, hogy a bizonyítási eljárásokat nem folytatott le teljes körűen és az eddig benyújtott bizonyítékokat, védett tulajdonságokat hogyan képes figyelmen kívül hagyni és miért tesz ilyet?

A nem értésem abból ered, hogy egyszer sem tett arra említést írásos jegyzőkönyvek, dokumentumok által, hogy a beküldött hangfelvételeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, amik bizonyítják azt, hogy a tanúk lényeges körülményekben hazudtak. Ezek a tanúvallomásos jegyzőkönyvekből egyértelműen meghatározthatók, összevetve a hangfelvételek tartalmával.

Ha úgy dönt a bíró, hogy kizárja a hangfelvételeket, akkor az 5 év elteltével kellett volna jeleznie nem valamilyen módon? Mert az ítélet meghozatalakor figyelmen kívül hagyta ezeket. Másodfokra megy az ügy, ahogy írásban megérkezik a részletes indoklás, miért döntött úgy, ahogy.

Igazából csak azt szeretném megtudni, hogy milyen érdekből vagy milyen okból kifolyólag dönt így egy bíró hirtelen a semmiből úgy, hogy a bizonyítási eljárásokat számos témában nem hogy nem kezdte el, de le se folytatta.

Diszkriminációs ügyben és munkahelyi pszichoterror témakörben indult 5 évvel ezelőtt per, ahol a per tárgya sérelemdíj és bekövetkezett kár.

Illetve, ha a védett tulajdonságokat se fogad el egy bíró, és a hangfelvételeket is figyelmnen kívül hagyja, amik egyértelműen a tanúk vallomásait cáfolják, akkor mi a francért húzza el a bíró a pert 5 éven át? Miért nem zárta le akkor 1 év után?

Továbbá a munkahelyi lelki terror ezek szerint nem minősül joggal való visszaélésnek és hiába írja elő számos hazai és nemzetközi jogszabály a biztonságos és egészséges munkahely biztosítását, ami diszkrimináció mentes, az figyelmen kívül hagyható úgy is, hogy eljárást se folytat le a bíró a beküldött bizonyítékok alapján, amik egyértelműen alátámasztják a többszörös jogsértéseket?

Nem értem, hogy mi a fene zajlik le egy bíró fejében és miért nem folytatja le az eljárást teljes körűen és miért hagy figyelmen kívül olyan bizonyítékokat, amik perdöntőek? :(

Köszönöm a válaszokat.

Kártérítés - ennek a bonyolult szónak melyik felét nem érted?

Kedves József!

A 12 hónap az valóban a maximum, azonban a kérdés is magában foglalja tulajdonképpen ezt az információt. Igazából gyakorlati tapasztalatokat szerettem volna, ha segít abban valaki, mivel egyik ügyvéd ezt mondja..., a másik mást mond... Én arra lennék kíváncsi, hogy amennyiben pl. fél évig nem dolgozok, akkor azt meg szokták e adni pernyertesként munkavállalónak, vagy a gyakorlatban szigorúbb ez a dolog?

Volt olyan ügyvéd, aki azt mondta, hogy egy ilyen per egy évig tart kb. és amennyiben nyer is a munkavállaló és nincsen akkor sem munkája, akkor is 2 hónapot megítélnek talán...

Ocskos,

A gyakorlatkoz nem értek, de szerintem a 12 hónapi díj a maximuma a munkabér követelésnek. Ezen belül nem ahhoz igazodik, hogy ki mennyire jól, vagy hosszan dolgozott. Legfeljebb ahhoz, mikor talált másik munkát - ez ugyanis a tényleges kára, ami a jogellenes megszüntetésből adódott. Ha két hónap után talál leglább ugyanúgy fizető másik állást, akkor nem fog ennél sokkal többet kapni.

Jó napot!

Lenne egy olyan kérdésem, hogy amennyiben munkajogi perre kerül sor és a munkavállaló javára döntenek, akkor amennyiben a kártérítést szeretné kérni, milyen esélyei vannak, hogy egy éves munkabérét megkapja? Van-e valamilyen bírói gyakorlat erre? Van-e egy megszokott arányosság, mint pl. a munkahelyen ledolgozott évek száma után számolnak. Pl.: hiába nyer pert a munkavállaló, de "csak" 4 éve dolgozik ott és kap 2 havi munkabért.

Én arra szóltam hozzá, amit kérdeztek. Ha nem úgy történt akkor felesleges volt kérdezni.

Ha ilyen simán elfogadták ezt az egészet, akkor itt valami több történt, mint "sejtés", meg "nem szólt".

Itt ha jól látom több milláról van szó. Biztos, hogy ezt bíróság fogja eldönteni. Hacsak önként nem fizet mindenki a munkáltató hasrapacsija alapján.

„a négy kollegát akit megvádoltak ( köztük engem is) 1.000.000, 600.000, 150.000 és 400.000 ft megfizetésére kötelezték, 1-2 kamerafelvételre hivatkozva.
Az ominózus kolleginának, akit rajtakaptak a lopáson 1.000.000 ft-ot kell megfizetnie.”

Én sem értem. Most akkor mindenkiről van felvétel, hogy lopott? Akkor az nem bűnsegédlet.

Igen Béla, érem én, hogy cinkos aki néma. Nem vitatkozni szeretnék, csak valahogy úgy vélem, hogy egy "sejtés" az talán nem bűnsegédlet, visszaüthet mint rágalmazás. Valahogy egy munkahelyen együtt kell(ene) dogozni a kollégákkal nem lesni őket és feljelentgeni. Utána már, ha kiderül, hogy nem igazak a vádak akkor is ott marad bélyeg. Vagy nem, hogy nem igaz a vád, de fordítva volt - ez a kabátlopási ügy.

Ez csak úgy általában, mert nagyon homály a kérdező konkrét esete. Magamból indulok ki, ha én nem loptam biztos nem fizetnék egy kanyit sem.

Hát, ha szóvirágokban beszélünk, akkor biztos csúnya hiba volt, és örüljünk, hogy nem lövettek közétek.

„jogszerűen mely idővallum tekinthető törvényszerű bizonyítéknak? 1 hónap vagy 3?”

Bármennyi. Nincs időkorlát. Miért is lenne?

(Az adatok jogszerű tárolásának van határideje, de egyrészt ha szükséges a bizonyításhoz, akkor a jogszerűtlenül szerzett bizonyítékot is elfogadhatja a bíróság, másrészt, ha valamilyen bűncselekményt rögzít a kamera, azt a részletet jogszerűen nem törlik le, pont a bizonyíték volta miatt)

„A kérdés másik fele az lenne, hogy a jegyzőkönyv azon része, melyben összegszerűen megállapították a rámeső összeget, melyet ki kellene fizetnem (400.000 ft) megtámadható illettve vitatható-e?”

Hogyne lenne vitatható. Bármi vitatható. Vitatni, meg kérni bármit lehet. Legfeljebb nem jön be.

Sok sebből vérzik ez a történet. Ha nem lopott egy fillért se 3 ember, ők miért fizetnek?
(Ezt már kérdeztem, de úgy látszik kérdezni jobban szeretsz, mint válaszolni)

Kovács Béla Sándor, köszönöm a választ.

60 nap. A keresőképtelenség alatt is telik. (Olyan, hogy "betegállomány" nincs.)