Kedves Szafika !
Pedig nyugodtan lehet még dolgozni bárkinek, nekem is önnek is. Nézem faluhelyen ezeket a sokat dolgozott asszonyokat, férfiakat. Húzzák magukat a sok nyavalyájuk mellett, de valamit tevékenykednek. Sokan rokkantak is lehettek volna, de nem választották. Mert az is választás. (Kelet Magyarországon kétszer annyi a rokkant mint nyugaton) De példaként nem ők jutnak eszembe, hanem az a kolléganő, aki végstádiumos daganatos betegként is bejárt dolgozni. (Mert nem akart nyomorultul otthon "egyedül" várni a végzetére. Szörnyű volt hallgatni a fuldokló levegővételét, és egy teremnyi embernek úgy tenni mint ha semmit sem hallana )Vagy a másik saját tévedésem amikor szintén hallálos beteg kolléganőmnek úgy akartam segíteni, hogy minden felmerült munkát azonnal megcsináltam előle. Csak egy baráti beszélgetés után magyarázta meg, hogy többet segítek ha hagyom dolgozni.
az ön által megvetett munkanélküliek többsége is dolgozna rendes, rendezett munkahelyen. De ép az önök korosztályának akkori nyugalma árát fizetjük már jó pár éve. Ezek az alkalmi munkáknak örülő, tengődő embereknek jutott az a sors, hogy az őn nyugdíjának fejében csak a munkavégzés hátrányait megtapasztaló céltáblák legyenek. (akik utcát sepernek, akiket feketén dolgoztatnak)Több tiszteletet nekik, önről sem feltételezik hogy csalta a munkát.