Fizetések - jogászoknak

nem szeretnék panaszkodni, de azt azért elmondom, hogy kb 200 önéletrajzot küldtem el közigazgatási szervekhez és volt, ahonnan nem is kaptam visszajelzést.

ekkor maradt az ügyvédjelötkedés, ami az elején nagyon tetszett, mivel érdekes ügyeket kaptam és nem kellett sorban állnom földhivatalban, bíróságon.
minden szép és jó volt.

aztán jöttek a túlórák, először csak reggel 8-tol délután fél 6-ig dolgoztam, aztán most közel két év után este 8-kor megkérdezem, hogy elmehetnék-e, rendesen kínosan érzem magam, hogy lehet túl korán abbahagyom a munkát.
hozzáteszem, hogy simán meg lehetne csinálni ezt a munkát is délután 5-ig, ha nem lenne az az íratlan szabály, hogy főnök előtt nem "illik" hazamenni...

a párom nem igazán érti meg most már az állandó éjszakázásokat és egyfolytában azt kérdezi, hogy "mi értelme van?"

annyit ér, hogy leigazolják a gyakorlati időmet és utána ott leszek szakvizsgával és munka nélkül, mivel lassan családot szeretnénk alapítani, az viszont nem működik, hogy este 8-kor megyek el a gyerekért az óvodába... a közigazgatásba pedig ismerős hiányában mindvégig "létszámstop" miatt nem lesz lehetőségem bekerülni.

szóval a pénz egy dolog, a jövő és a család sokkal keményebb kérdés...

Kirby:..., de nincsenek meg a kellő anyagi lehetőségei, nem lesz ügyvéd, vagy felkopik az álla. Most erre azt válaszolja megint, nem kell mindenkinek ügyvédnek lennie, de azért egy csöppet gondolkozzunk el ezen, mármint a szülői támogatás hiányán és mondjuk Ön mit kezdett volna adott helyzetben, milyen lehetőségei lettek volna az ügyvédségre."

Erre az a válasz, hogy ez az élet. És az "ügyvéd" szót behelyettesítheted bármilyen más foglalkozással. Szakácsként is dolgozhatsz egy jászladányi általános iskola menzáján, de lehetsz kereskedelmi tvk "sztár"szakácsa is, orvosként dolgozhatsz magánklinikán, vagy Ózdon. Ez van. Az egyiknek sikerül (teljesen mindegy hogy milyen okok miatt), a másiknak nem (szintén teljesen mindegy hogy milyen okok miatt).

Azért annyira nem értem, hogy miért sírnak itten...

Magyarországon 100.000-ek élnek a minimálbérhez közeli fizetésből, akiknek kilátásuk sincsen arra, hogy a helyzet javuljon. egy ügyvédjelölt, ha így él, azt azért ki lehet bírni, mellesleg ott a cél, hogy szakvizsgát tegyen, ami pedig általában út egy könnyebb boldoguláshoz anyagilag is.

Megkérdezem továbbá halkan, hogy azok, akik most itt problémáznak a jelölti fizetések alacsony voltán, szóval ők egyetemista korukban talán tömött zsebbel tengették életüket? Nem hinném; és mégis ki lehetett bírni. Szóval, tessék tudomásul venni, hogy egyetem után még néhány év jön max. olyan feltételek között, mintha még mindig egyetemre járnának... mindezt a jogi egyetemre benyújtott jelentkezéskor illik mérlegelni. Avagy tessék sikeresen pályázni a 4-500 k-s fizetéssel kecsegtető ügyvédjelölti állásra valamelyik ilyet nyújtó
ügyvédi irodában. ( ismételten halkan mondom, hogy jóval több olyan jelölttel találkoztam, aki ilyen helyen dolgozott és idejekorán megpattant, mert nem bírta a stresszt, a szombat, vasárnap tartó munkát, a személyes igényeinek, a magánéletének élből történő negligálását, mint olyannal, akiből aztán partner, vagy un. senior associate lett. )

Gx605 kollega megjegyzése meg nagyon tárgyszerű, érdemes megfontolni….

Kedves Mikud!

Ha elolvasod a hozzászólásomat, akkor látod, hogy soha nem állítottam, hogy általánosan ki lehetne abból indulni, hogy egy ügyvédjelölt 400-600 ezret keres. Sőt hozzá is tettem, hogy ez nem a tömeg, de ettől függetlenül vannak ilyen jelöltek is. Kár mások részéről olyan megjegyzést tenni, hogy aki ebbe hisz annak a bilibe lóg a keze és ki kellene húzni, mert aki két idegen nyelven profi szinten beszél, annak nagy esélye van, hogy ilyen helyre jó fizetésért bekerülhessen.

Abban pedig kifejezetten nem adok igazat, hogy a nagy cégek zöme rossz szemmel nézi, hogy jelölt dolgozik egy adott ügyön, hisz tudják, hogy éppen a specializáció lehetősége miatt egy nemzetközi irodában dolgozó jelölt jobban el tud mélyülni egy adott jogterületen, mint akár egy 10 éve dolgozó ügyvéd, aki délelőtt kártérítési ügyekkel csapja el az időt, majd délután büntetőzik. Egy ügyvédjelölt, aki 2-3 éve napi 8-10 órában nem csinál mást mint adójogi, munkajogi ügyekkel vagy akár PPP-vel foglalkozik, véleményem szerint sokkal pengébb ezen a területen, mint egy ügyvéd, akinek egy hónapban 3 munkajogi ügye van, szökőévente beesik egy komolyabb adóügy és PPP-vel talán még az életében nem foglalkozott. Tehát én mint ügyfél inkább kifizetem egy jelölt után a 150 eurós órabért tudván, hogy ez a szakterülete, mint akár 80 vagy 110 eurót egy ügyvédnek, akiről tudom, hogy ez az első csoportos létszámcsökkentés, amit életében lebonyolított.

Nem tudom abba belegondolt-e már valaki,hogy milyen érzés egy éven át kilincselni,eredmény nélkül?

Az eredmény alatt nem a 4-5 "kilós fizetést értem.
Korábban írtam,hogy nem tudnék Budapestre menni 120 bruttóért,de be sem hívtak sehova,ahova beadtam..............

..... és ennek mi köze a témához???

Kedves Kollégák! miközben természetesen megértem, hogy jelöltnek lenni nehéz, és sokszor nehezen finanszirozható, felhívom figyelmeteket arra, hogy ez nagy valószínűséggel később is így lesz. ügyvédként mindig is sokat kell majd dolgozni, sokszor hétvégén , éjjel, stb. és közben boldog lehetsz, hogy van munkád. a jövedelem lényegében kiszámíthattalan, van hogy jól keresel, és van, hogy épp csak fenn tudod tartani magad, meg az irodát, ha egyáltalán. persze ha nem vagy sztárügyvéd, de hát nem az a jellemző. szerintem ez nem foglalkozás, hanem hivatás, ha nem érzed annak, hosszú távon nem érdemes művelni. másfél évtizedes ügyvédi praxisom tapasztalata ez.

Az rendben, hogy hivatás.
De hivatása csak annak lehet, aki gazgagnak született vagy jól nősült? Vagy a hivatás mellett vállaljak még be éjszakára vagonrakodást?
Én nem azt mondom, hogy egy jelöltnek kapásból fizessenek annyit, mint egy ügyvédnek, hiszen a jelöltködés is tanuló idő. De azért valamiből a jelöltnek is élni kell! És amikor azzal jön nekem egy ügyvédi iroda, hogy csak tapasztalatot tud biztositani sajna lóvét nem, és még örülhetek is, hogy nem kell érte nekem fizetnem, na akkor elszáll az agyam. Legalább a diplomás minimálbér azért csak járna!

Már elnézést, de:

1. Nem kötelező jogásznak menni. Főleg nem ügyvédnek.
2. Az, hogy végül kiből lesz jogász sok faktor függvénye, elszántság, tudás, anyagi lehetőség, kapcsolatok, stb. Ezt tudomásul kell venni, ilyen a világ. Ez igaz a szobafestőkre, és a vezérigazgatókra is, nem tudom miért kellen valamiféle szabályozott munkapiacot biztosítani a jogászságnak, már afölött, amit egyébként minden szakmának megadnak. Tudomásul kell venni, hogy ha egy szakmában túlkínálat van, akkor a tehetség és tudás a többi faktor mellett kisebb súlyú lesz, mint mondjuk egy alapvetően keresleti piacon. Ebben a világban nincs olyan, hogy vamai jár, csakúgy a levegőből. Az jár, amit meg tudsz magadnak szerezni. Jogászok vagyunk, és ha azt álítjuk, hogy magunknak nem tudjuk a biztosított jogainkat kiharcolni, az bizony jelzésértékű kell legyen mindenki számára, hogy mi is a helyzet ennek a szakmának a munkapiacán. Túlkínálat van, és ez szüli az anomáliákat. a piac szabályoz, és ez így van jól.

És igen a konkrét válasz az, hogy ügyvéd (de ügyész meg bíró is) szinte csak abból a jogászpalántából lesz, aki anyagilag ezt elbírja vagy jó helyre született. a kisebbség az, aki kizárólag a tehetségével érvényesülni tud.

A mai nyerő kombináció a jó anyagi háttér és/vagy jó kapcsolatok átlagos vagy átlag alatti tudás vagy teljesítmény mellett, és mindenképpen nagy munkabírás. Mint mindenhol vannak kivétel, de azt gondolom ez az általános. Hosszabb távon az érvényesüléshez mindenképpen fontos egy, de inkább két nagy európai nyelv magas szintű ismerete, és más európai jogok bizonyos szintű ismerete.

big cat: egyben helyesbítenék csak. Az ügyész, bíró palánta azért többet keres mint egy átlag ügyvédjelölt........ mondjuk kb. 40-50%-kal. Én is amellett vagyok, hogy ez a tisztességes, mármint ahogy ők, meg mondjuk én közigben kezdtem közalkalmazottként. Havi 80-90-100 netto legyen a kezdőbér, ennyi. Aki erre azt mondja, hogy elrugaszkodott, azt sajnálom.

Ja, egyben még magamat is helyesbíteném: sok helyen nem fizetnek az ügyvédjelöltnek, és mondjuk ez meg a havi mondjuk 90 netto között azért lényeges különbség van....

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Orderke, senki nem vitatja, hogy ez így van, aki dolgozik kapjon fizetést. Tied a pálya, nyisd a kis a szádat és kérjél minél többet. Minden jogviszony két félen múlik, de ha nem kell amit kínálsz, vagy megkapják olcsóbban is, akkor ezt fogják választani, ez a piac. Ha nem tetszik, válassz magadnak mást, vagy alkalmazkodj a körülményekhez. Ezt az általánosítást meg kifejezetten rühellem, hogy a"magyarok ilyenek és olyanok". Minden ember más és más, teljesen mindegy hogy milyen a nemzetisége. Az más kérdés, hogy másképpen kell alkalmazkodni más és más környezetben. Egy Karib szigeti tengerparton nem vesz fel az ember nagykabátot, ahogy az északi sarkon sem flangál senki tangában :)

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Szemeseknek áll a világ :)

Véleményem szerint ma az ügyvédjelöltek és egyes ügyvédek Magyarországon nem tartanának ott, ahol tartanak, ha német vagy osztrák mintára 6-8 évvel ezelőtt valaki felvállalta volna azt, hogy véget vet annak, hogy „fejpénz” ellenébe az egyetemek jóval több hallgatót vesznek fel, mint amennyire szükség lenne. Németországban és Ausztriában is rengeteg a jogász, de a piac elbírja, mert az egyetemek a felvételin keresztül szabályozzák a létszámot. Ha sok a jogász, akkor nagyon nehéz bekerülni, ha kevés a jogász, akkor egyszerű. Itt Magyarországon hiába rengeteg a jogász, hiába nem bírja el a piac ezt a mennyiséget, ennek ellenére az egyetemek továbbra is 400-500 fős mamut-évfolyamokat indítanak. Gratulálok. Na és ezért ki vállalj a felelősséget? A politika? Biztos, hogy nem hisz a politikának jó, hogy ha ez a rakás fiatal 5 évig nem az utcán lődörög és nem jelenik meg a munkanélküliek statisztikájában. Az egyetem meg csak azt nézi, hogy tele legyen a kassza. Az, hogy a diplomaszerzés után ki kap állást azt a kutyát nem érdekli. Németországban és Ausztriában azért erre fokozottan figyelnek. A felsőoktatás és a politika egyaránt szabályozzák ezt a kérdést, mert nagyon jól tudják, hogy a beavatkozás elmaradása előbb utóbb visszaüt. Magyarországon is lassan nagyon csúnyán kezd visszaütni az, hogy itt évekig csak a pénz körül forgott minden és senkit nem érdekelte, hogy az az évi több ezer jogász hol fog elhelyezkedni. Már nem egy esetben találkoztam jogásszal, aki az egyetem után nem tudott elhelyezkedni és most eladó egy NON-STOP-ban vagy cipőboltban – ez nem vicc! Tehát el lehet dönteni, hogy továbbra is ilyen „liberálisan” kezeljük ezt a témát, akkor viszont senki ne csodálkozzon, hogy Magyarországon egyre több lesz a csicskamunkát végző jelölt, vagy gátat szabunk annak, hogy az egyetemek, a politika anyagi érdekekből kifolyólag profitál fiatal emberek karrierjének a kárára. Mielőtt valaki felvetné, hogy ez nem demokratikus, annak azt mondom, hogy a demokrácia sem arról szól, hogy ész nélkül mindent szabad. Németországban és Ausztriában is szabályozzák – pont emiatt – a létszámot és ezek azért olyan országok, ahol a demokráciát nem tegnap találták ki.

A jogszabályok csak anynit érnek amennyit be is lehet tartani belőle. Amíg lesznek akik ingyen hajlandók jelöltködni, addig ez lesz a fő vonulat, és ennek oka a jogásztúltermelés.

Nem tudom, hogy aki itt azért sír, hogy kapjon x bért, az mit tesz ezért? Elmegy a bíróságra beperelni a munkaadóját? vagy mégis kinek kellene helyettük elmenni, és gerincet plántálni beléjük, hogy ingyen ne dolgozzanak? Vagy még így is megéri, Akkor mi a baj? nem a problémát nem értem, hanem azt, hogy hogyan akarják megoldani? Véleményem szerint erre jelenleg nincs realis megoldás, akinek nem tetszik válaszon más pályát. EZ A REALITÁS! Ez minden szakmában így van, nem értem, hogy az ügyvédjelölt miért lenne különböző? És ha valami jogszabály garantálná a fizetésüket, akkro mégis mi változna? Semmi. Csak bérszámfejtenék nekik, aztán a munkaadójuk zsebre tenné, mint ahogy kb ma is. vagy talán az államnak kellene állnia a fizetéseket? És a szobafestőtanoncokét? Vagy az autófényezőkét?

Szerintem nem szükséges semmiféle bemenő oldali létszámszabályozás, a piac úgyis leszabályozza a dolgokat. Megint miért pont a jogászokat kéne szabályozni? Az autófényezőket, a közgazdászokat, vagy villamosmérnököket miért nem?

Ez nem a kommunizmus, ahol mindenki a tehetsége szerint kap munkát (ha-ha), hanem a lehetőségei egy bizonyos kombinációja mentén.ha rosszul dönt az ő felelőssége, nehogy már ezt is a társadalomnak kelljen viselni.

Nem tudom miért képzelik egyesek, hogy valakinek 18-21-23 vagy akárhány évesen jár valami decens munkahely, abban a szakmában, amit a legjobban szeretne. Nem jár. van akinek sose lesz ilyen, másoknak előbb vagy utóbb. Ilyen a világ. Pont.

Big cat, nem adok teljesen igazat. Azért nagyon le próbálod egyszerűsíteni a dolgokat. Egyrészt az ingyen-munka nem gerinc kérdése. Kezdjük ott, hogy egy 18 éves frissen érettségizett fiatal embernek halvány lila gőze sincs arról, hogy mi vár rá egy jogi egyetem után. Õ csak azt látja vagy esetleg hallja másoktól (szülők, rokonok, ismerősök, stb.), hogy az ügyvéd milyen király és annyi pénzt keres mint a szemét. Honnan is tudná felmérni, hogy ez esetleg nem így van? Majd miután eljutott odáig, hogy 5 évet végig szenvedett a diplomáért nem biztos, hogy 24-28 évesen könnyű azt mondani, hogy: „hoppá, ez nem jött be, akkor megyek az orvosira, vagy a közgázra és lehúzok újabb 5-6 évet, majd 30-X évesen elkezdek pályakezdőként dolgozni, feltéve, hogy kellek valakinek ilyen idősen”. Tehát marad a jogászpálya. Innentől kezdve viszont el lehet dönteni, hogy elmegyek-e ingyen vagy minimálbérért dolgozni vagy otthon vakarom a fenekemet – más alternatíva nincs, ha csak nem beszélek 2 idegen nyelven profi módon és el tudom magam adni egy jobb irodának drága pénzért.

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Németországban nem csak a jogászokat szabályozzák, hanem a közgazdászokat, az orvosokat, stb. Mi az, hogy a piac szabályozza? Azt próbáld megérteni, hogy hiába mondja azt a piac, hogy elég, attól egy 18 éves frissen érettségizett fiatal ember ezt nem biztos, hogy ezt érzékelni fogja. Ebből kifolyólag ha nincs „külső beavatkozás”, akkor ezzel hagyod, hogy ezek a tapasztalatlan fiatalok előbb utóbb belefutnak a nagykésbe – és pont ezt kellene elkerülni. Ötöd éves korodban már hiába döbbensz rá 25-28 évesen, hogy tele a piac, akkor már késő. Végig zongoráztál egy egyetemet, elfecséreltél 5 évet és ha be akarsz szakmailag valahol futni, akkor talán nem 35 évesen kellene kezdened a pályát. Lásd be, hogy néha kell vezetni az embereket, mert különben az a káosz és fejetlenség fog kisülni, mint ami most van Magyarországon.

(a hozzászólás a felhasználó kérésére törölve)

Law1 természetesen van igazság abban amit írsz, de én akkor sem látom, hogy bárki is jobban el tudná dönteni a 18 éves, vagy mondjuk a 14 éves fiatal helyett, hogy miylen pályát válasszon, mint ő maga támaszkodva acsaládjára, közvetlen környezertésre. Az állami szabályozások oylan távol vannak az egyedi döntési szinttől, hogy sokkal súlyosabb problémákat okozhatnak, mint amit megoldanak.nem hiszem, hogy ezt a felelősséget és annak költségeit bárkinek is át kellene venni.

Law egyetemre járni egy lehetőség, nem hiszem hogy az államnak ebbe bele kellene avatkoznia. Nyilvánvaló hogy egy 18 éves ember nemcsak maga dönt, hanem esetleg kikéri mások véleményét is erről. Innentől nem állam bácsi feladata, hogy fülénél fogva kidobja a az embereket, vagy becsukja az ajtót pusztán azzal a kiáltással, hogy sokan vagytok. Ha valaki eldönti már 18 évesen hogy jogász legyen, és csak azért teszi ezt, mert sok sok pénzt akar keresni meg is érdemli ha utána nem tud elhelyezkedni. Annyi már kilakulhat egy 18-19 éves felnőtt emberben, hogy mi az az irány ami érdekli.

Egyetértek Rexorral, a jogi pálya már régóta nem garancia a sok-sok pénz keresésére, akinek tényleg csak ez a célja, és észnél volt, az már 10 évvel ezelőtt is programozó matematikusnak tanult, nem jogásznak. A jogi pálya lehetőséget rejt arra, hogy sikeres legyen az ember és pénzt is keressen, szerencse is kell jó sok, és szerintem óriási nagy adag elhivatottság. Akiben nincs szakmai alázat és elhivatottság, az az első akadálynál feladja, és el sem jut a sikerig. Akadály pedig ezen a pályán, főleg pályakezdőként, mindannyian jól tudjuk, van bőven. Aktualizálva a mondást: aki ügyvéd akar lenni, pokolra kell annak menni.