doktori cím

Kedves Impossible,

senki nem akar egy fizetett ellenséget...akkor már inkább egy feleség (az is fizetett ellenség)!:)))

Kacsa,

én csak nem vagyok átlagos, nagy arc vagyok, nem vagyok seggnyaló, ettől még lehetek jómunkásember. Nem gondolnád? :D

Kedves Impossible,

egy örök igazság:
aki a munkahelyén nem nyal, az szopni fog!:)))

ilyen habitussal nehéz elhitetni a leendő munkáltatóval, hogy "jómunkásember" vagy...kevés az a munkáltató, aki meg akarja vitatni és indokolni kívánja az utasításait...

Tény, hogy Impiboy nehéz eset, de ahogy növekedik majd az élettapasztalata, ő maga is változni fog.

Imp,
Én 18 évesen voltam ilyen lázadó.."nekem ne mondja már meg senki sem mi a jó, mi nem"aztán rájössz..hogy ohhh dehogyisnem!Ha munkát akarsz el kell fogadni , hogy nem a te gondolatmeneted és döntéseid alapján fut a rendszer , mert az kiválóan működik egy pályakezdő nélkül is.
Ki tudsz mással is tűnni a tömegből a különcségen kívül..mondjuk azzal , hogy jó munkaerő vagy..:)

Jézus... KAcsa,
"egy örök igazság:
aki a munkahelyén nem nyal, az szopni fog!:)))"
kicsit merész kijelentés volt :)) bár tény, van benne valami, előbb-utóbb kiutálnának vagy ellehetetlenítenének Imp, ha nem passzolnál bele a "céges összképbe", a helyedre mindig van 200 másik, sajna mindenki pótolható...

én nem ezen a hozzászólásán akadtam ki Kacsától, hogy -egy örök igazság:aki a munkahelyén nem nyal, az szopni fog!:)))- mert ez sztem nagyon igaz persze remélem átvitt értelemben értette..:D

Én azon akadtam ki, hogy "senki nem akar egy fizetett ellenséget…akkor már inkább egy feleség (az is fizetett ellenség)!:)))"
A feleség nem a te ellenséged,hanem a szeretődé és nem ő a fizetett ellenség hanem a rúzsos fogazatú titkárnyőőő:D

hehehe Viv :))))
„senki nem akar egy fizetett ellenséget…akkor már inkább egy feleség (az is fizetett ellenség)!:)))“
Kacsától nem szabad az ilyesmit felvenni, "speciális" humora van :DD

Régente egy házaspár ötven-hatvan esztendőt is leélt együtt, még az esetleges félrelépések ellenére is. Ma pedig öt év is elég ahhoz, hogy tönkremenjen egy házasság. Egyesek akár négyszer-ötször is házasodnak.

Kedves Legislator,

a házasságok régen is mentek tönkre, legfeljebb nem bontották fel őket...

Kedves Avelina,

1. természetesen átvitt értelemben értettem.:)
2. hogy a feleség fizetett ellenség-e, az nézőpont kérdése...Legislatornak írtak relációjában az.:)))
3. rúzsos fogú titkárnő? Lassúné Undok Marikára gondolsz?:)))

Kedves Ildikóka82,

jézus kacsa??? érdekes név...vajon impiboy mit szól hozzá?:)))

Kacsa,

Ez természetesen igaz, én csupán arra figyelmeztettem, hogy régebben nyomokban legalább előfordult, hogy házaspárok akár 50-60 évet leéltek egymás mellett (adott esetben boldog házasságban). Ez a most házasodó/házasodott nemzedékeket illetően egy igen visszaszoruló jelenség lesz, mint ahogy a házasság maga is. Azt, hogy szentségi házasság, meg már leírni is alig merem.

Legislator: egy dolgot szerintem figyelmen kívül hagysz. Természetesen voltak és lesznek olyan házasságok, amelyekben 50-60 évet élnek együtt a felek teljes boldogságban, de az átlagéletkor korábban közel sem volt 60-70-80 év, azaz potenciálisan meghalt valamelyik házasfél, mielőtt a házasság meghaladta volna a 20-30 évet.
Ettől függetlenül tényleg sajnálatos, hogy pár év után sokan feladják az házasságszerű kapcsolatot (hogy is mondjam szépen), ahelyett, hogy megpróbálnák rendbe tenni. Persze nem minden kapcsolatért érdemes küzdeni. Az hogy papír nincs (nem házasok), a legkisebb baj.

Kedves Pazs,

Ezzel számolva is sem vagyok biztos benne, hogy a mostaniak közül több lesz, mint a korábbi nemzedékekben, persze, ehhez statisztikusok kellenek majd a távoli jövőben.

Nekem csak az jut eszembe, hogy anyai nagyapám egyik testvére 93 évig élt, a felesége is ilyen kora körül halt meg, és több, mint hatvan évig éltek együtt. Néhány éve hunytak el. Igaz, a nénit angolkisasszonyok nevelték, a bácsi katolikus gimnáziumba járt Egerbe, tehát a római katolikus vallásnak is nagy szerepe lehetett, az emberi türelmen túl, hogy együtt maradtak. (Furcsa belegondolni, 1919-ben gyerekfejjel látták bevonulni a román királyt majd Szamuely Tibort...).

„látták bevonulni a román királyt majd Szamuely Tibort…”

ebben a sorrendben?:)))

Viff,

megjött? :DDD

Már megint bajotok van velem? :)
Eddigi életem során nem volt sok munkahelyem, az egyikről kirúgtak, a másik kettőből pedig én akartam kilépni. Amikor kirúgtak, nagyon fel voltam dobva, jobban, mint amikor felvettek. :D Egyébként rendesen megcsináltam, amit kellett, nem henyéltem szinte semmit sem. Ha csinálok valamit, a lehető legtökéletesebben akarom csinálni, és úgy is szoktam. Szerintem az a lényeg, hogy az ember megfelelően elvégezze a kiosztott munkát, meg persze lehetőleg legyen jóban a társaság nagy részével, de ezen felül direkt segget nyalni (épeszű emberek között) nem szükséges, és szerintem nemis vezet semmi jóra a megalázkodás. Aki azt mutatja magáról, hogy vele bármit meg lehet tenni, hogy béna, abba mégjobban belerúgnak, mert a bénaság bosszantja az embereket. Szóval a behódolósdi rosszul sül el, főleg hosszútávon. Erre én nem vagyok hajlandó, de nem ez az oka annak, hogy 30 jelentkezőből nem pont engem választanak, hiszen ez állásinterjún nem derülhet ki egy 10-20 perces beszélgetésből.

Kacsa,

Lehet, hogy fordítva volt, majd megkérdezek olyat, aki nálam többször hallotta a storyt.

Sziasztok!

A válás témához:

Ma már sajnos nagyon sokan felelőtlenül kötnek házasságot, mondván, majd úgyis elválnak. Sajnos sokkal könnyebb ma már elválni, mint leülni és megbeszélni a problémákat és megoldani őket. Régen sem feltétlen azért voltak együtt a házaspárok, mert annyira nagyon szerették egymást ötven év után is (tisztelet a kivételnek), hanem mert nem lehetett elválni, különösen nem másfél hónap alatt, mint most (no meg - különösen vidéken - iszonyú szégyen is volt a válás).

Azt azért el kell ismerni, hogy egy házasságot nagyobb kihívás életben tartani a 21. században, mint mondjuk akár 70 évvel ezelőtt.

Szó, ami szó: a házasság kétemberes feladat.

Üdvözlet,

Imp

"Aki azt mutatja magáról, hogy vele bármit meg lehet tenni, hogy béna, abba mégjobban belerúgnak, mert a bénaság bosszantja az embereket. Szóval a behódolósdi rosszul sül el, főleg hosszútávon."

Te nem ebben a világban élsz...annyit elmélkedsz mindenen, hogy a végén lemaradsz mindenről.Muszáj félretenni az egodat és igenis ha kell be kell hódolni , meg kell felelni bizonyos elvárásoknak.Kezdőként az ember sehol nem mondhatja azt, hogy "na ne szórakozzatok már én ezt nem vállalom el , mert megalázó.."Senkinek nincs ínyjére , hogy diplomásként fénymásolgasson meg a főnöke ügyes-bajos dolgát intézze...de ha nincs más lehetőség sajnos ezt kell elviselni addig amíg nem lépsz előrébb.

"Viff,

megjött? :DDD"

ne aggódj drága, tőled és a pázmányos szellemiségedtől biztonságban vagyok,nincs gond..de azért lekopogom..(kopp-kopp) :D

Imp.!

Majd az élet megtanít egy kicsit lejjebb adni az idealizmusodból... :)

Szia Avelina! :)

Csipke:

A válásos témában én is hasonlóan gondolkodom.Sokan borzasztóan könnyelműen ugranak bele.Számomra meglepő, hogyan lehet 6-8 hónap után esküvőt ülni, szinte ezalatt még nagyon nem derül ki semmi a másikról, főleg ha még együtt sem laknak.

Sokan lehurrognak ha azt mondom, hogy sztem esküvő előtt érdemes együtt élni és kitapasztalni milyen a másik ember nap mint nap.A heti 3-4 randin könnyű az álarcot feltenni és vetíteni de minden nap ezt nem lehet eljátszani.

Még valami:egy amerikai ismerősöm azt mondta, hogy nálunk azért sok a válás, mert "akkora a választék, hogy mindig van valaki jobb mint aki éppen mellettük van." Erre no comment:)

lemaradt a sziám..

Sziaaaa Csipke:D

Avelina!

Én annyiban vitatkoznék veled, hogy nem idő kérdése, de azzal egyetértek, hogy lakva ismerni meg a másikat.

Láttam én már 7 év után kötött házasságot egy fél év alatt tönkremenni, és van példa a néhány hónap ismeretség után kötött házasságot (ennek már több éve), ami a mai napig tökéletesen működni. Igazából nincs recept.

Mivel ma már könnyen megoldható az együttlakás, így tényleg szomorú, hogy mégis mennyi válás van.

Az amerikai ismerős megjegyzésére meg tényleg no komment. :)

Kacsa, ez nem egy tulajdonnév volt, hanem a meghökkenésem kifejezése... :D

Ezért van az, hogy nem vagyok oda a házasság intézményéért, ha össze is jön majd egyszer, az csak egyszer fog megtörténni...