Joghallgatók a jövőről

drusilla, már 20 éve lehet tudni, hogy az angol elengedhetetlen az üzleti életben. A németnyelv-tudásra pedig még hamarabb jelentkezett igény Magyarországon.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jóval hamarabb kellett volna a témával foglalkozni, mint a jogi végzettség megszerzése. Persze, semmi sincs veszve, minél hamarabb belevágsz a nyelvtanulásba, annál hamarabb lesz eredménye.

Manapság már inkább hátrány az angolnyelv-tudás hiánya, minthogy előny legyen a megléte. Hiszen nem kell ahhoz nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező irodának lenni, elég, ha az ügyfélnek vannak nemzetközi partnerei máris jelentkezik nyelvtudás iránti igény.

Örülhetsz, ha a közigazgatásban el tudsz helyezkedni... Engem onnan raktak ki csoportos létszámleépítés keretében 2 ff nyelvvizsgával, EU-szakdiplomával + néhány év gyakorlattal. Azóta keresek magamnak helyet, de mindenhonnan azt kapom, hogy köszönjük érdeklődését, de mást választottunk... Ígéretek vannak, de azok megvalósulása is a létszámstoppok feloldásának függvénye. :(

Ezt leszámítva a közigazgatásban sem nyugostabb az élet. Gyöpös felettesek, el nem rendelt, de elvárt túlóra, fix fizetésért ugyan, de a túlórádat ugye nem fizetik. Állandó harc a más szakmával rendelkezőkkel, mert a jogász minden jó öletnek az elrontója... Szóval kész horror. Azok a kollégák, akik kiszálltak, ügyvédként brillíroznak, jóval kevesebb munkával.

A jövő nálam: napi 12 óra munka, néha teljesen értelmetlenül, mivel nincs munka, csak a boss nem szól, hogy menjünk haza (szivatás alapos gyanúja)

Kb jó fizetés, ami jelöltként önmagában megtisztelő dolog, de a megélhetéshez, lakás árának összegyűjtéséhez, önállósághoz kevés.

összesítve: olyan munka, amiből nem lesz jövő, de elvonja a jelent... no buli, no haverok, no fanta, no meg no hobbi, no magánélet, no nyaralás, no lakás, no önállóság, no ÉLET.
Ellenben van gépelés, tárgyalás, futkosás, lüke ügyfél győzködése és egy remény egy szebb ügyvédi jövőre, de no garancia erre.

A jövő: felmondás, és elhelyezkedés a közigazgatásban. Gazdag nem leszek, de legalább lesz időm feladni a számlákat :)

Sziasztok!
Én idén végeztem és az utolsó sikeres záróvizsga feletti öröm elmúltával, már az álláshirdetéseket böngészem. Alapelvárásként kezelik a munkáltatók a tárgyalószintű angol, vagy (bár legtöbbször és) német nyelvtudást, meg legalább 2 éves gyakorlatot. Kérdem én, hogy kinek van ideje félévenként töb ezer oldal bemagolása közben még napi nyolc órában húzni az igát valahol, plussz megtanulni egy nyelvet, de jobb ha kettőt!?Szerintem leginkább azok tudják teljesíteni ezeket a kritériumokat, akiknek a családjában van jogász, ügyvéd aki mellettszert tehetettek némi gyakorlatra és volt elég pénz elmenni egy évre külföldre.
Aki nem ilyen szerencsés és mégis teljesíteni tudja az elvárásokt ráadásul még élni is marad ideje (mert ugye azért az sem mellékes, hogy fiatalok sem leszünk újra...)az nagyon is elismerésre méltó, és megérdemelne egy normális (legalább a dipolmás minimálbér feletti) fizetést. Ilyen kevés van, és ha van, nem becsülik meg!

Háááát.... :-))))

Talán azért mert amit az orvosok csinálnak, annak értelme is van :)

.... folyton orvoshiányról hallok a TV-ben, rádióban. Ezt azért a jogászoknál nem hallani.

Kedves Blizz'!

Szerintem az orvosoknak sem könnyű elhelyezkedni...itthon. A külhon, az egy másik történet.

Sziasztok,

Nekem semmiféle illúzióm nincs a dologgal kapcsolatban. Én azok közé tartozom, akik olyan célból végzik a jogi egyetemet, hogy egyrészt ha az élet úgy hozza nem kizárt, hogy jogi pályán helyzkedjenek el, de az sem kizárt, hogy nem. Azaz elég rugalmas vagyok, és nem életcélom feltétlenül mindenáron ügyvédnek lenni.. az életem elég változatos mindenféle szempontból, így nem is merném öt évre előre meghatározni ilyen szinten. :)
Ellenben a jogi képzetséggel már most, joghallgatóként is sokkal jobban megállom a helyemet más, adminisztratív jellegű szakmákban is. Éppen ezért így joghallgatóként valószínűleg többet keresek sokkal, mint egy kezdő diplomás jogász, lévén hogy gyakorlatom is van a jog bizonyos területein. Szomorú, de ez van és ha nem találok egyetem után megfelelő munkát magamnak a jog általam megcélzott területén, akkor nem is fogom erőltetni a dolgot, mert ugye élni kell valamiből, ellenben azért a jogi diploma nem ablakon kidobott pénz, főként hogy engem gyakorlati szinten is foglalkoztat a dolog.
A jog az élet minden területén fontos, és mondjuk úgy, hogy aki tisztában van vele, azt nehezebb átvágni is. Ha például céget alapítok egyszer, nem kell ügyvédhez rohangálnom majd minden idióta kérdésemmel, mert tiszátban leszek vele, hogy mi hogy működik (igazából már most is tisztában vagyok vele).

Én azokat a joghallgatókat sajnálom csak, akik abba a hitbe ringatják magukat, hogy majd dögre keresik magukat a szakmában és végigbojtárkodják azt az inkább 4, mint 3 évet.. aztán próbálnak elhelyezkedni és nem tudnak megélni a fizetésükből évekig, mert igazából semmivel sem jobbak, többek, mint pártízezer másik frissen végzett jogász.

A "jövő" szerintem abban van, ha valaki szakjogász és speciális területekkel foglalkozik.. ha tud valami kimagaslót nyújtani akár sima jogászként, akár ügyvédként. Újat pedig nehéz alkotni, ahhoz már ész is kell, ami sajnos sok joghallgató fejéből hiányzik.

hanee

Nagyon becsülendő a továbbtanulás, de megkérdezném, hogy akkor ezek szerint majd harmincegynéhány évesen szeretnél elhelyezkedni pályakezdőként?

Sziasztok!
Nekem semmi illuzióm, pozitív jövőképem nincs. Ez egy túltelített szakma. Egyetlen továbblépési lehetőség: tanulni, tanulni,tanulni tovább. Sajna nem tehetem meg, hogy évekig, de min. a szakvizsgáig ingyen legyek titkárnő (=ügyvédjelölt)valahol, hiszen még az egyetem alatt is dolgozom.
Ez egyre inkább az olyanok pályája lesz, akik számára mind a tanulmányok alatt, mind a továbbiakban-munkakeresés, gyakornoki idő- biztosított a megélhetés főleg a szülők által.
Nagyon nagyon tisztelem, aki önmaga erejéből, munkájából ér el sikert.

Kedves Doloressa!

Igazad van, hogy a jogásztúlképzés nem egy magyar jelenség és számtalan más országban is felbukkan. Németországban azért kicsit más a helyzet. Bár túlképzés van jelenleg ott is, de a németek növekvő jelentkezés esetében szigorítják a Numerus Clausus-t, vagyis csak megfelelő átlag-érettségijeggyel lehet bekerülni. Egy szóval minél több a jelentkező, annál jobb érettségit kell produkálni. Ezzel szemben Magyarországon úgy látom, hogy ez pont fordítva működik. Miközben az én időmben még jóval 113 pont fölött volt a ponthatár (akkor még 180-an voltunk egy évfolyamban), manapság 95-X közötti ponthatárokról hallani akkor, amikor már 400 főre duzzadnak az évfolyamok. A másik pedig az, hogy Németországban a végzett joghallgatók nem a magánszférában helyezkednek el a gyakorlat idejére, hanem kötelesek körbejárni a bíróságokat, az ügyészséget és a közigazgatást. A férőhelyeket a tartományi kormányok biztosítják. Ennek az az eredménye többek közt, hogy kvázi „állami” fizetésben részesülnek a gyakornokok, ami Németországban tartományoktól függően 800-1200 Euro között mozog (attól is függ, hogy van e gyereked, stb.). Nem azt mondom, hogy ebből már lehet építkezni, de elég ahhoz, hogy ne keljen rakodómunkásként dolgozni, s ezért van az, hogy kint senki nincs arra rákényszerülve, hogy NULLA pénzért elmenjen dolgozni ügyvéd mellé, úgy, hogy közben saját maga fizeti a járulékait.

Azt írtad, hogy képes felszívni ennyi jogászt a munkaerőpiac. Ez talán MÉG így van, de sok jelölt már most megfizeti a túlképzés árát, azzal, hogy állás ellenére egy Fillér fizetést nem kap, hisz az ügyvéd tudja, hogy bármikor válogathat X másik ingyen dolgozó jelölt közül. Lehet, hogy ha csak fele, vagy akár negyed annyi jogász lenne, mint most, akkor a munkáltatók jobban megbecsülnék (megfizetnék) jelöltjeiket, jogi előadóikat.

Üdv

A sok hátrány és viszontagság mellett a jogi diploma tán egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül jól konvertálható, s - bár így önmagában bnem sokra mész vele- de egy igen széleskörű, nagymérvű műveltséganyagot, tudásszintet ad. Nekem személy szerint semmiféle illúzióim nincsnek a jogi pályával kapcsolatban, már csak azért sem, mert engem elsősorban a sajtó világa, az újságírás érdekel- azt hiszem erre mondják: az egyik tizenkilenc....
Amúgy tényleg nem tudom mit írhatnék: teljes kilátástalanság, reménytelenség, stb. De őszintén szólva, így első évben még nem szeretném, ha az ilyan irányú depresszív hatások megfertőznék az agyamat. Próbálok minél előbb gyakorlatra menni, nyelveket tanulni, meg amit lehet....de, hogy egy közhelyet is puffogtassak: Az élethez szerencse kell! Azzal pedig maximálisan egyetértek, hogy a végzettek igen nagy %-a egyszerűen nem alkalmas e pályára, vagy pszichikai-mentális okokból vagy egyszerűen csak képzetlen, s tudatlan- s az is marad ilyen téren.
Remélem, így éjjel, Róma szigorlatra tanulva nem írtam olyan nagy sületlenségeket!
Mindenkinek Szép Napot!

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve

Én úgy gondolom, hogy manapság a legtöbb diplomával nehéz elhelyezkedni, nem csak a jogival. Persze vannak kívételek. Például az orvosi diploma.
De szerintem egy közgaszdász, gazdálkodási, számvitel.... típusú diplomából is hasonló a túlkínálat mint jogiból.
Egyébként én azért jöttem jogra, mert ügyvéd szeretnék lenni. :-)
Emellett úgy gondolom, hogy a jogi diplomát nagyon sokan, mint általános diplomát szerzik meg, akik közül sokan utána elvégeznek egy másik egyetemet, esetleg vállalkozásba kezdenek. Nem hinném, hogy a nappali tagozatosok nagy része szeretne valaha is ügyvédként, vagy bíróként vagy egyáltalán a jogi pályán dolgozni.
Vagy csak itt ez a helyzet Győrben, ahová ugye hozott pontokkal be lehetett kerülni? :-)

Jó jogászra mindig szükség van és aki jó, az megtalálja a helyét... Nincs igazán túlképzés, mert sokan azok közül, akik kijönnek az egyetemről, nem alkalmasak a pályára. A múltkor benn az egyetemen hallottam:

• Te miért jöttél ide?
• Mert itt nem kellett matekból felvételizni és egy ügyvéd sokat keres.

Hmmm...Hmmm... Hm.

Kedves Joghallgatók!

Tekintettel a telített álláspiacra és az ezzel együtt járó elhelyezkedési problémákra, kíváncsi vagyok, hogy mi vett rá Benneteket arra az elmúlt 1-2 évben, hogy e nehézségek ellenére a jogi pályára készültök, és végső sorban érdekelne, hogy Ti hogyan értékelitek a lehetőségeiteket az egyetem után?

Érdekel, hogy annak tudatában készültök-e erre a pályára, hogy

1. egyetem után messze nem biztos, hogy el fogtok tudni helyezkedni;
2. ha sikerül is, akkor sem biztos, hogy egyáltalán fogtok kapni fizetést 3-4 éven keresztül. Sőt, ha tényleg felemelik a gyakornoki időt 5 évre, akkor akár 6 év is eltelhet, amire szakvizsga lesz a kezetekben.

Egy szóval tényleg érdekelne, hogy komolyan elhatároztátok, hogy végig csináljátok 5 évig (egyeseknek több) ezt az egyetemet azzal a kockázattal, hogy utána vagy nem lesz állásotok, vagy ha lesz is, akkor TALÁN több évig semmit nem fogtok keresni és szüleitek támogatására lesztek ráutalva.

Várom pro és contra hozzászólásaitokat és remélem, hogy ezzel a kérdéssel sikerül egy sok mindenkinek érdekes vitatémát megnyitni.

Üdv