Gürizés minimálbérért

Mivel van más jövedelmem szívesen güriznék egész nap egy egyvédi irodában 50e-ért!

Sziasztok, lehet h nem idevág 2 kérdésem lenne.

1. az egyik h angol német felsőfokúval, német LLM-el +német gazdasági jogi speckópapírral itthon mennyit kérhetek egy irodától ha jelölt szeretnék lenni?
2. a másik pedig h külföldi munka beszmámít-e itthoni jelöltidőbe és ennek hol tudnék utána nézni.

köszi előre az infót és a véleményeket is

Hahó, ha valaki tud választ adni misstick kérdésére, az légyszi mondja meg, mert engem is nagyon érdekel. Bár nálam az LLM angol.

Nagyon köszi

Szerintem lehet, hogy így nem kell annyit fizetnetek a jelölti idő alatt, mint ezek nélkül:(

Hát, ez elég szomorúan hangzik. Akkor inkább kint maradok Angliában. Ott kapok fizetést is :)

Egyébként furcsa, amit mondasz, mert voltam már egy-két állásinterjún, és ott mindig szó volt pénzről, ráadásul olyanról, amit ők fizetnek nekem. Anno még gyakornokként is kaptam fizetést.

Egyébként nem hiszem, hogy csak én lennék ilyen szerencsés. Valszeg, akinek bejött, az nem panaszkodik ;)

Az, hogy nem fizetnek, egy kicsit tulzás, de hogy nem fizetnek valami jól, az tuti. Ha csak azt nézed, hogy elvégezted az egyetemet és mondjuk szerencsés esetben kapsz 80.E -t, akkor tényleg megalázóan kevésnek is tűnhet más szakokhoz képest - de kezdőként tapasztalatom szerint ez egy normális fizetés az ügyvédjelöltnek. Persze jobb lenne, ha több lenne, de ez a piaci helyzet ma - és nem hiszem, hogy belátható időn belül változni fog.

Ezen az elszomorító dolgon a hosszabb távú gondolkodás segíthet: ha igazán jó ügyvéd akarsz lenni, akkor el kell kezdened mielőbb egy ügyvéd mellett dolgozni azzal, hogy ez az időszak még nem a meggazdagodás időszaka - hanem lényegében a tanulásé. A szakvizsga után egy kicsit könnyebb lesz a helyzet, többet tudsz keresni, de a költségeid is megnőnek - viszont kezdő ügyvédként is van egy felfutási idő. És amikor ez lement, megerősödött az irodád, ügyfélköröd - akkor viszont egészen jól lehet majd keresni. Kockáztatni kell tehát, és kitartóan dolgozni - és egyszer lesz eredménye. Ezért csak az menjen ügyvédnek (jelöltnek) aki hosszabb távban gondolkodik, és nem keseredik el attól, ha a jólét nem egyből jön, bármennyire ezt szeretnénk is (persze előfordulhat, hogy egészen hamar is eljön).

Ha valakinek ez nem fekszik - akkor meg lehet próbálkozni mással, nem jogi vagy nem ügyvédi pályával. Nekem - a bíróság, ügyészség kivételével - az a bajom a nem ügyvédi pályával, hogy alkalmazotti viszonyba kerülsz, és a tulajdonosoknak nem az a céljuk, hogy
te keresd a tudásoddal a nagy pénzt, hanem az, hogy ők, másrészt pedig nincs meg a szabadságod: egy céghez kötődsz, nemtudsz olyan dolgokkal foglalkozni, amik érdekelnek, kipróbálni dolgokat, hanem a közigazgatásban sablonügyeket intézel, egy cégnél meg a cég szintén sablonügyeit. Csak egy alkalmazott vagy, mégha jogi előadónak, vagy jogtanácsosnak is hívnak. És ha ki akarsz lépni, akkor vagy megint elmész alkalmazottnak, vagy megpróbálod kiépíteni a sajátod. Aki az utóbbit választja, akkor jó ha minél előbb elkezdi - a hátrányos oldalaival együtt ...

Ettől függetlenül jó lenne a jelöltek védelmére bevezetni valami minimum-megoldást, pl. kimondani, hogy a jelölt bére legalább akkora legyen, mint a köztisztviselőké ... bár kérdés, hogy a kamara vevő lenne -e rá ...

Attila: Már a közalkalmazotti illetmény kiharcolása is eredmény volna:)))

MOst voltam a kamarában kötelező jelölti oktatáson. Az előadás témája az Etikai kódex volt (többek közt). A fejtágítás végén az egyik arc felállt, és mekérdezte, hogy mennyiben etikus az, hogy ügyvédeknek ingyen vagy ráfizetéssel dolgoznak ügyvédjelöltek.

A következő megoldást találta ki a KAmara:
MIndenki csak meghatározott számú jelöltet foglalkoztathat, igazolni kell, hogy a keresetéből....

Megjött a boss később, fejezem majd be!!

Felvettek egy hipermarketbe árufeltöltőnek - bár letagadtam hogy jogász vagyok, de sajnos majd a szerződés aláírásakor úgyis kiderül - 103000 Ft bruttó.

Igaz a gyakorlati időmbe nem fog beleszámítani :-)

Józsi: Engem érdekel az etikai kódex, szerintem ismered ennyiben a munkásságomat:))).
Woodslave: Ez most komoly?

Komoly. De már nem tudok mit kitalálni, és ugye mindenki pénzből él.

Igen, megértelek. De belegondolva: ez szörnyű. Végül is öt évet keményen tanul az ember, és olyan munkát kell végeznie, amelynél nem a végzettségéhez méltóan bánnak vele. Én azért reménykedem, hogy biztos találsz jobb állást magadnak.

Én is reménykedem. Ez az árufeltöltés meg amúgy is csak határozott idős, dec 24-ig.

Kedves ifjú Kollegák!

Csak véletlenül benéztem ide, mert valamit kerestem ezen az oldalon és látom, hogy itt arról diskurálnak, hogy kicsi a fizetés....

Ajánlom mindenki szíves figyelmébe azt a tényt, hogy szakvizsga nélkül a jogi diploma vajmi keveset ér, t.képpen nem jelent kész végzettséget. Értelmes állás nem igen van, ahol szakvizsga nélkül el lehet helyezkedni.
Ami ennél fontosabb viszont: amíg szakvizsgája nincsen a jogásznak, addig nem felel semmiért. Ahogy mondom: semmiért. Felel viszont helyette a principális. Õ ellenben mindenért, ismétlem: mindenért; azért is ha a jelölt meggondolatlanul nyilatkozik egy tárgyaláson, vagy ami még rosszabb elfelejt megjelenni.

Még fontosabb viszont, hogy én még nem láttam olyan jelöltet, aki úgy tudott volna akármilyen feladatot elvégezni, hogy abból ne kétszer annyit tanult volna, mint amennyit a principálisa profitált. Hát akkor t.képpen minek mi az ellenértéke, legyenek kevesek nekem megmondani.

Magam elég sokfelé jártam Európában ügyvédként, úgy értem dolgoztam számos országban. Tanult kollegáim szíves figyelmébe ajánlom, hogy azon országban, ahol nincsen törvényi minimálbér, illetve a jelölti viszony nem szükségképpen munkaviszony, ott többnyire fizetés sem jár a jelölteknek pontosan abból a megfontolásból kiindulva, hogy a jelöltség része a jogászképzésnek.

Még a nagyon gazdag Németországban is csupán egy ösztöndíjszerű juttatás jár a jelöltnek (referendar), amelyet az állam fizet.

Szóval, így tessenek akarni itten érdekvédelmet a fizetések ügyében.

Végül engedtessék meg javasolnom, hogy aki nem tud túllépni a fizetési problémán, az bizony keressen magának más pályát.
Valamelyikük egy hozzászólásban nagyon bölcsen mondta, hogy itt hosszú távon kell tervezni. Különben valóban az árufeltöltői pozíció a kifizetődő. (Ezt egy másik ifjú titán írta egy másik hozzászólásban.)

Sok sikert Önöknek a szakvizsgákon!

Üdv.
Udvarhelyi Miklós ügyvéd

Tényleg hisztek abban, hogy olyan sokat ér ez a diploma?

Az árufeltöltést nem a fizetést miatt jegyeztem meg, bármennyiért - akár még, legalábbis egy ideig még ingyen is szívesen dolgoznék ügyvéd mellett, de egyelőre még olyat sem találtam.

Ja, meg hogy mennyit ér az más kérdés, de szerintem egyetlen diploma sem minimálbért ér.

Az ügyvéd úr igencsak letörte az itteniek lelkesedését, pedig szerintem csak részben van igaza.
Gondoljunk csak bele, sokan ismerősök közül 18 éves kor után dolgoznak, már egyetem alatt is bosszantott, hogy rajtam kívül szinte minden volt osztálytársnak van kocsija, mehet étterembe, utazgathat, mert van pénze. Aztán átverekedjük az öt évet, és mi van? Semmi. Nem mondom azt természetesen, hogy annyit kellene keresni, mint egy ügyvédnek, de ez túlzás. Az ügyvéd úr által leírtak beválnak egy gazdag papa-mama esetén, de 24 évesen azért jól esne, ha nem ők tartanának el.... Ja kérem, hogy a gazdagok menjenek ügyvédnek?
Reggel 8-tól este 8-ig minimálbérért?:-)) Ezért nem mentem ügyvédhez, de a szakvizsgát természetesen le szeretném tenni. Nem mondom, hogy így sokat keresek, de nem használnak ki olyan mértékben, mint ahogy gyakornokság alatt tették, mert azért két évet lehúztam úgy ügyvéd mellett.

Csatlakoznék, azért a fizetekéseket az uralkodó árakhoz célszerű mérni, vagyis valóban butaság azt várni, hogy a szakvizsga előtt bárki is fejlődésnek indulna, félre tudna tenni vagy autót, yachtot, nyaralót fenntartani lenne képes, de azért az élelmiszer-ruha-lakhatás hármas nem ártana, ha kijönne belőle, főleg, hogy 3 évről van szó.

"Szóval, így tessenek akarni itten érdekvédelmet a fizetések ügyében."

Ez a mondat tetszett a legjobban, egyetem alatt is kiderült, hogy leginkább a szakma nem akceptálja az önszerveződést és érdekérvényesítést, pláne, ha nem az ő érdeke. Már miért ne lehetne érdekvédelmet létrehozni és érvényesíteni? Egy dolog miatt nem jön létre, mert utána a betyárok is összetartanak alapon meg lennének bélyegezve a szerveződő jelöltek, és annyi a karriernek. Meg ki foglalkoztatna olyan jelöltet, aki többet akar mint 40000-50000 forint?? Ha meg lenne szabva, hogy X összeget keressenek a jelöltek, már látnám a felvételi beszélgetéseket: nos, mennyit hajlandó visszaadni a kötelező béréből?:-)))

V. Nikolett: Igen, ez a diploma sokat ér. De csak az vágjon bele a joghallgatói, később jelölti/fogalmazói létbe, aki nem divatból, hanem elhivatottságból választja a pályát. Sajnos, alig vannak ilyenek.
Udvarhelyi ügyvéd úr: Én megértem a nézeteit, hiszen a saját szemszögéből nézi a dolgot. Egyet is értek abban, hogy a szakvizsga teszi a jogi diplomát "működővé". De nézze, kérem. Az orvosokkal is ugyanígy van, és ismereteim szerint ők legalább azt a bruttó 100.000 ft diplomás minimálbért megkapják (tán többet is). Én még csak mostanában fogom a jogot elvégezni, de a végzettektől olyasfélét hallok, hogy nettó 50.000-ért alkalmazzák havonta őket, mintha még diplomájuk se lenne! Mondhatja erre Ön, hogy az ügyvédség az üzlet, és a piac törvényei szerint 50.000-ért is boldogan vállalják (mert legalább nem nekik kell fizetni hogy dolgozhassanak, hisz divat ez a megoldás).
Ha valaki szerzett egy diplomát, tessék azt tiszteletben tartani, megbecsülni. Aki koldus, mert koldusfizetést kap, hogyan tanúsítson álláshoz méltó magatartást? Ne mondja nekem, hogy annyira rosszul megy maguknak, hogy ezt ne lehetne megoldani. Az ügyvédjelölt is ember, bruttó 100.000-ből sem lehet ma megélni. Huszonéves ember nem lóghat a szülei nyakán. Rendes lebonyolódásban igaz, amit a principálisokról ír, bár minden érdekelt megérdemelné e nevet. De hallok olyat is, hogy ezek a "principálisok" megalázzák az ügyvédjelölteket, autót lemosatni, lottóért szaladni küldik őket, tehát éppen semmi hasznosat sem tanulhatni az efféle "ügyvédtől". (Az egyik egyetemi hallgató kollegám ügyvédi irodában vállalt adminisztratív állást, zsebében igazgatásszervezői diplomával, jogi diplomájától időben nem túl távol. Egy GYES-ről visszajött 30 év körüli ügyvéd kolléganő /aki ismerte az illető életrajzát / gúnyosan megkérdezte: Te vagy az új KIFUTÓFIÚ? Szent meggyőződésem, hogy a barátom joghallgatóként többet tud a jogról, mint ez a Gt.-be belesavanyodott társasági jogászné.) Persze, sok kiváló, és etikus ügyvéd van, de sok olyan, akire a macskámat sem bíznám, nemhogy még pert.

Kedves Kolleginák, Kollegák!

Õszintén szólva nem gondoltam volna, hogy visszhangot vált ki mindaz, amit írtam. Kíváncsiságból - az esti mailek megválaszolása után - benéztem ide újfent és örömmel láttam, hogy bizony foglalkoztatják Önöket azok a kérdések, amelyeket felvetettem.

Akkor vegyük sorra!

Legislator fedőnevű kollega volt kedves némi elhivatottságról tanúbizonyságot tenni válaszában, ezért engedjék meg, hogy az ő felvetéseire reflektáljak legelőbb.

Bizony az elhivatottság a legfontosabb, ha nem az egyetlen ok, ami miatt érdemes ügyvédnek lenni. Az elhivatottság konkrétan annyit jelent, hogy az ember kötelességének érzi azt, hogy amit elvállalt, megtegye. Nem azért, mert jól fizet, hanem mert elvállalta. Ezt nem igen várják ma el egy szakmában sem, de az ügyvédet erről kéne megismerni. Na meg az elhivatottság nem utolsó sorban jelent komoly szakmai becsvágyat is. Ezek természetesen jellemzik az ügyvédpalántát is. Legalább is jellemezniük kéne.
Én ugyanis nem gondolom, hogy ez a szakma arról szólna, hogy akármennyi pénzt kell keresni. Hál' Istennek, a tudást - pláne a jogi tudást -, ha tényleg eredményes, rendkívül jól megfizetik. Nem is álmodnak arról, hogy mennyire jól.
Sok kollegára felnézek, mi több sokat közülük a mesteremnek tartok, de egyikkel sem beszéltem még arról, hogy miért jó zsíros ügyeket vállalni. Ez komoly ügyvédek között nem szokott felvetődni. Tudják azért, mert ez nem kérdés egy igazi, elhivatott ügyvéd számára. ( Szegény elhivatott ügyvédet még nem láttam persze….)
Ha a tudásommal segíteni tudok, adnom kell, pénzt meg kérek attól, aki meg tud fizetni. Ha jó a tudásom, ha használható, akkor bizony sokan jól meg fognak fizetni és keveseknek kell ingyen adnom.

Csakhogy semmi nem megy azonnal. Az ügyvédi hivatásba való beletanuláshoz nem négy év kell, nem az az idő, amíg a szakvizsgáig eljutunk. Sokkal több. Emlékszem, a nagyapám mindig azt szokta mondani - tudomásom szerint ő a legöregebb ügyvéd ma az országban 93 éves -, hogy ő maga 6 évig volt jelölt még a háború előtt, mert úgy látta, hogy kell ennyi ahhoz, hogy megtanulja a szakmát. Én magam ma akkor vagyok boldog, ha úgy tudok befejezni egy munkanapot, hogy meg tudom mondani, mit tanultam aznap és kitől. Legyenek biztosak benne, minden nap van valami újat tanulnom.

Fogadják el, még a szakvizsga is kevés. Onnantól nagyon sokat kell még tanulniuk.

Kedves Legislator barátom! Bizony az ügyvédjelöltség nem arról szól, hogy meg tudjunk élni. Éhezni persze nem kell. De tényleg nem kérdés, hogy meg van-e a betevő vagy sem- hangozzék ez akármilyen keményen. Egészen egyszerűen azért nem, mert amit a jelölt kollegák végeznek, az nem mérhető ellenértékkel. Még pedig azért nem, mert közben úgy tanulnak, hogy a másik – a principális – fizet.
Sok helyütt pénzt kérnek azért, hogy jelöltet fogadjanak. Noha a fenti logika szerint ez elfogadható volna, én még sem tartom tisztességesnek, mivel kizárják ez által az ügyvédi pályáról azokat, akiknek a szülei nem elég tehetősek ahhoz, hogy fizessenek. Úgy vélem, hogy – noha az előbbi álláspont a jelölti hely pénzbeli értékét illetően nem helyes - ebből nem következik az, hogy a jelöltségért tisztes fizetés járna. Úgy vélem, hogy idősebb – még ha csak pár évvel is - kollegaként azzal tartozom a jelöltjeimnek, hogy emberszámba, kollegaszámba veszem őket, beavatom az ügyek rejtelmeibe, megosztom velük a szakmai aggodalmaimat és közben figyelek arra, hogy a lehető legtöbbet tanuljanak, na meg nem utolsó sorban, mint vezető, azon vagyok, hogy mindenkiből a maximumot hozzam ki. Ezzel emberség, felebaráti szeretet, kollegialitás okán tartozom, nem azért mert munkaviszony van közöttünk.

Az ügyvédség nem üzlet tanult Kollegám! Az ügyvédség a jog, az igazság szolgálata, még ha manapság a médiából, a sajtóból nem is ez tükröződik. Az ügyvédség a társadalom olyan sajátos szelete, ahol mindig az az értékesebb, akinek nagyobb rutinja van. Mert itt kérem a rutin számít, a tapasztalat. Sok tehetséges és jó képességű kollega közül mindig annak illően magasabb a díja, aki tapasztaltabb. Ez jól van így. ( Megjegyzem az orvosoknál is hasonlóképpen van.) És még valami: ez nem fog változni.

Most elérkeztünk a lényeghez: az ügyvédség - az ügyvédjelöltség pláne - akkor működik jól, ha a gyakorlójában nem kevés alázat van. Elengedhetetlen, hogy alázattal viseltessünk a nagyobb tudással szemben, a problémákkal, az - nehéz - ügyekkel szemben. Csak alázattal lehet tanulni. Ha pedig nem tanulunk, el se kezdjük a hivatásunk!
Ha ezt nem tudjuk, nem értjük, nem akarjuk megérteni, olyanok leszünk, mint egy popsztár, aki kiad két lemezt és aztán eltűnik, mert elmúlik a divatja.
Mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy huszonéves ember is „lóghat a szülein”. A szülök többnyire szeretik a gyermekeiket és örülnek, ha adhatnak neki. Elvégre ez a szülők feladata: gyereket nevelni. Az Önöké is ez lesz tiszteltre méltó Kollegáim! A jó gyerekeket hagyjuk „lógni” a jó szüleiken…. Ez nem anyagi kérdés…, ez életcél, értékrend stb. ………

És még valami: autót mosni nem szégyen. Persze, ha tárgyalás helyett vagy szerződésírás helyett is ezt kell tenni, akkor nézzenek nyomban másik principális után.

Kedves Kyrbi kollegám! Sehol sincsen egyenlőség a világon. ( Ezt csak a kommunisták hirdették, de ma már senki sem hinne nekik.) Az ügyvédi pályán a legkevésbé. Aki fiatal, akinek tanulni kell, annak bizony kedvesebb szava van, így szerveződni sem igazán tud. Ez a társadalomnak az egyik olyan szegmense, ahol a teljesítmény, az egyéni érdem a lehetőségekhez képest a leginkább honoráltatik. Itt kevés dolog jár alanyi jogon. Csaknem semmi. Ennél fogva szervezkedni nem igen érdemes. Itt rangja van annak, aki valamit elért, aki nem érte el még, annak pedig küzdeni kell, ahogy a szakma előírja, nem pedig úgy, ahogy a szakszervezetek….. Ennél fogva az első lépes: rosszul fizető négy év ügyvédjelöltként….

Kedves Nikolett! A diploma önmagában nem ér sokat. (Noha ne legyen rosszabb, mint cum laude és jó, ha van egy külföldi is…..) Az ember ér sokat, az akarata, a becsvágya, a tervei, az elszántsága. Ezzel már nem fog éhen halni.

Baráti üdvözlettel,

• udvarhelyi - ( miklos@udvarhelyi.hu)

szia mindenkinek!
szóval a témához csak annyit, hogy amennyiben valakinek sikerül elhelyezkednie egy ügyvédnél és ezért még pénzt is kap, örüljön. én leadtam az igényeimből. persze az egyteme után (2004. júl. szeged cum laude, 2 nyelvvizsga, eujog) úgy gondoltam, hogy annyi mindennel rendelkeze, hogy minimálbérért el sem megyek sehova. nem isvettek fel sehova. erre az utolsó felvételi interjú előtt eldöntöttem, hogy mindegy, csak legyen, aztán ha gyakorlatom is lesz, majd tán váltok. végül egy ügyvédnél dolgozom br 70e ft-ért, ami ne 56eft. ezenkívül semmi sem jár. eltelt majd 2 hónap és mondtam, hogy nov1-től 5600-ért felnőttbérletet kell vennem, erre a jó munkám miatt, úgy döntött, fizeti.azt is mondta, hogy majd emel is, ha úgy látja, megfelelő a gyakorlat, de 2 hó után már ez is valéami.
és higgyétek el, örülhetek, hogy ez is van, mert gyakorlatom lesz és még valamennyi pénzt is kapok. le kell adni az igényekből, mert akkor nem lesz munkátok. ez a nagy szomorú helyzet...de talán ez a rész kifizetődő, ha végzünk, leszakvizsgázunk...de addig is ezt kell tűrni és higgyétek el, minden munkatípus, ahol gyakornoki idő kell, így működik, a gyakornok gürizik és a főnök pénzt keres. de azt hiszem, rájöttem, hogy jól van így, mert nem úgy jövünk ki az egytemről, legyen az a legjobb Mo-on, hogy mindent tudunk, én itt döbbentem meg, hogy nem is tudok semmit sem...más az élet.aki ehhez nem alkalmazkodik időben, elhappolják előle a minimálbéres, ám fizető helyet mások, akik erre rájöttek (mint én) és azoknak marad a "tapasztalatszerzés célából fizetett munka", ahova én nem jelentkeznék soha, inkább 3 éven át kevés, mint semmi...

Tisztelt Ügyvéd Úr!

Ügyvédi hivatással kapcsolatos eszmefuttatásával maradék nélkül egyetértek. Valóban, hivatás és nem munka az, amelyet választottunk. Egyetértek Önnel abban is, hogy ez áldozatokkal jár és soha nem mondhatjuk azt, hogy "készen vagyunk". Magam is a folyamatos tanulás híve vagyok: a jogi diplomán túl a második szakmai képesítésem megszerzésén munkálkodom, ezen kívül szakvizsgázom és már tervezem a következő képzésen (szakjogászi) való részvételemet is. A munkát soha nem utasítottam el: kertészeti segédmunkás, bolti eladó, pincér, pultos, tanár - csak, hogy néhány munkakört említsek életemből. A szakvizsgaidőszakomat lehet, hogy pincérként fogom eltölteni. Ezt nem élem meg szégyenként.

A fentiek miatt úgy gondolom, joggal szólhatok hozzá a témához, bár magam nem vagyok ügyvédjelölt. Azonban a pénztelenség nem csupán a jelölteket, de valamennyi pályakezdő jogászt érinti.

Ma Magyarországon kevesebb az a család, amely megengedheti magának a további 4 év finanszírozását, mint aki nem. Aki gond nélkül megengedheti magának, még kevesebb. A jószándék kétségkívül minden családban meglenne, azonban ez nem erkölcs és életelvek kérdése, hanem pénzkérdés.

Ebből következően a végzett jogász saját maga próbálja a kenyerét megkeresni. És itt döntenie kell. Ha a megélhetést választja, nem telik a joggyakorlati idő. Ha elmegy jelöltnek, nem él meg. És hiába az elhivatottság és a szakmai alázat, a realitás elől nem lehet elmenekülni: jön a villanyszámlás, a főbérlő és korog a gyomor. Sajnos, az elhivatottsággal és a jövő reményével nem lehet fizetni a boltban. Nincs mód arra sem, hogy más munkát is vállaljon, egyrészt, mert a nap az ügyvédjelöltnek is 24 órából áll, másrészt a jogszabály és a Kamara is tiltja.

Az Ön által említett német rendszer megoldás lehet a problémára. Az egyetemi évek alatt azonban volt mód ösztöndíj megszerzésére, diákhitel, támogatások igénybe vételére, melyek megélhetésünket bizonyos fokig fedezték. Jelenleg a jelöltnek ilyen „garanciák”, eszközök nem állnak rendelkezésre. Úgy vélem, e rendszer bevezetését örömmel venné a jelöltek jelentős része, és támogatná a Kamarát – mint egyetlen kellő súllyal rendelkező szervezetet – az ezzel kapcsolatos jogszabályalkotás kezdeményezésében. Mindezidáig nincsen hírem ilyen jellegű kezdeményezésről, távol álljon tőlem az a feltételezés, hogy azért, mert a Kamaránál a jelenlegi helyzet megfelelő.

Ezen – vagy más hasonló – kezdeményezés megvalósulásáig marad a hatályos jogi szabályozás. Az elvégzett munkáért munkabér jár. Egy ügyvéd sem csodálkozik azon, hogy a titkárnője munkabért kér (pl. nettó 100e Ft), azonban – betanulási időszakra hivatkozással - megtagadná a jelölttől, aki adott esetben elvégzi ezt a munkát is és még mást is. A jelölt munkája bizonyára értéket hordoz, ha az ügyvédnek megéri a jelöltet felvenni.

Az elvégzett munkáért járó munkabér után a munkáltató fizeti meg a közterheket. És nem a jelölt, mint több esetben előfordul. Kétlem, hogy bármilyen oktatási célra történő hivatkozás elfogadható lenne az APEH számára.

Tisztelt Ügyvéd Úr! Hozzászólása megerősített abban, hogy vannak ügyvédek, akik valóban emberként kezelik jelöltjeiket és valóban szem előtt tartják a jelölti státusz lényegét, az oktatást. Az Ön által is hivatkozott empátiára utalva, kérem, vegye figyelembe, „lázongásunk” nem arról szól, hogy pályakezdőként – hézagos tudással és tapasztalatok nélkül – rögtön meg akarunk gazdagodni. De egyrészt a jelöltet is köti a fizikai tény: valamiből élni, lakni, enni kell a gyakorlati idő alatt is, másrészt – a hivatása iránt érzett kellő alázat mellett – a jelöltnek is van önbecsülése.

Munkájához további sok sikert kívánok.

Õszinte tisztelettel:

Dr. Huszár Adrien