Gürizés minimálbérért

A topikot kicsit felmelegítendő két cikk:

http://cink.hu/…t-1701214213

http://cink.hu/…t-1702496113

Nem is tudom, hogy a levonható tanulságok közül melyik a szomorúbb: hogy még mindig akad, aki képes fizetni azért, hogy dolgozhasson, és akinek van pofája ezért pénzt kérni. Vagy hogy akkor is vért izzadsz, mire találsz egy megfelelő jelöltet, ha 200 nettót kínálsz.

Én írtam egy kérdést a kamarának aznap, mikor a hirdetés kikerült, fél-hivatalos minőségemben, választ nem kaptam. Bölcsebbnek gondolták a hallgatást, de másnap átírták a hirdetést.

Gusztustalan mindenesetre.

Szerintem a 2. levél elég jól leírja a budapesti helyzetet. (Az én tapasztalataim szerint legalábbis.)

Állást keresőknek kötelező.

„Bölcsebbnek gondolták a hallgatást”
A budapesti kamara kiadott egy állásfoglalást arról, hogy tilos "csak tapasztalatért" dolgoztatni a jelöltet. Nekem már az furcsa, hogy erről kamarai állásfoglalás kell.

Ez jó, a kamara ki bírt adni egy állásfoglalást arról, hogy a jelöltek esetében is tilos a rabszolgamunka? Lehet, hogy nem állásfoglalás kellene, hanem az ingyen dolgoztató - azaz törvénysértő - ügyvédeket azonnal kizárni a kamarából?

Várjuk a további állásfoglalásokat arról, hogy tilos a jelölteket korbácsolni, éheztetni, a város főterén kalodába zárni, deresre húzni, te "kis köcsög szarházi"-nak szólítani, stb....:))

Kedves Business Law,

Két érdemi megállapításod volt, és egyikkel sem értek egyet.

Az, hogy minőségi ügyvédjelöltet találni kishazánkban ma egy lehetetlen küldetéssel ér fel, az a (jogi) oktatási rendszerünk egyik legsúlyosabb kritikája.

Másfelől tapasztalatot mindig szerzel, amikor dolgozol. Akármiként is dolgozol. Hülyén nézne ki, ha az ügyfelek visszautasítanák a számla kifizetését arra hivatkozással, hogy te tapasztalatot szereztél.

Az angol helyzet sem egységes, a magyar sem az. Pár elrettentő példából általánosítani pont olyan butaság, mint amit a kedves cikkíró elkövetett, mielőtt belevágott a cikk megírásába.

„ az a (jogi) oktatási rendszerünk egyik legsúlyosabb kritikája.”

Sajnos igaz. A reformoktól meg úgy félnek mint a tűztől.

Kedves Business Law,

Kicsit körbenéztem az álláshírdetések között, hátha az elmúlt években olyan fejlemény zajlott le Londonban, amit nem ártott volna figyelemmel követnem...nem zajlott.:)

Most már cask azt kell tisztázni, hogy mit értesz "trainee" alatt...

„Nem,nem igy gondolom, foleg nem ugyvedek, de meg orvosok eseteben sem.”

Ezzel megint csak összezavartál. Tehát amikor dolgozol, nem szerzel tapasztalatot?

Kedves Business Law,

Te a tapasztalatot elfogadnád fizettségként az ügyfélnek elkészített munkád után kiállított számla ellenében?

Kedves Business Law,

A lenti kondiciókkal tőlem számíthatsz majd megbízásra...:)))

Nem is tudom. Van az a régi mondás, hogy mogyoróért csak majmot kapsz...

Kedves Business Law,

„Nyilvan, nem vegzett, praktizalo, tapasztalattal rendelkezo ugyvedekrol van itt szo. :)”

A tapasztalattal rendelkező ügyvéd is folyamatosan tapasztalatot szerez, miközben dolgozik. Több, mint 10 éve dolgozom, és még mindig tanulok újat...a te elméleted szerint a munkámért az új tapasztalatot el kellene fogadnom fizettségként.

Csak azért, mert valaki 0, 1, 3, 5, 10, 20 stb. év tapasztalattal rendelkezik, még jár neki a munkájáért a fizetés. Nincs különbség. Vagy szerinted van egy határ, meghatározott mennyiségű tapasztalat, amitől kezdve már nem csak a "tapasztalat" a fizetés, hanem pénz is járhat mellé? Hol van szerinted ez a határ? Érzed már, hogy miért abszurd, amit itt hablatyolsz?

A tapasztalatszerzés nem fizettség. Az a munkavégzés mellékterméke. Aki dolgozik tapasztalatot szerez. Akkor is, ha nullkilométeres tejfeles szájú, akkor is, ha már rutinos vén róka. A jövedelmükben lesz különbség nyilván, de az elfogadhatatlan, hogy valaki a munkájáért ne kapjon pénzt.

Persze, amíg lesz olyan hülye, aki ingyen dolgozik, lesz olyan aljas genyó is, aki ezt kihasználja. Az általam belinkelt két cikknek kb. ez a tanulsága.

Kacsa által belinkelt második cikk alatti beszélgetés nekem pontosan azt mutatja, hogy egyesek 0 realitásérzékkel rendelkeznek.

(Én kommenteltem Qoheleth néven.)

Business Law, én téged sem igazán értelek. Természetesen a 10 éve dolgozó ügyvéd és a kezdő jelölt között felelősségben és fizetésben is különbség van, de én - emlékeim szerint - kezdő jelöltként is kitöltögettem szépen az FMH-kat, megcsináltam a cégváltozási kérelmeket, írtam mintából ingatlan-adásvételi szerződéseket, és eljártam egyszerűbb perekben. (Azóta persze bonyolultabb dolgokat is csinálok.) Ha ezt titkárnőként csináltam volna, akkor azért nyilván járt volna a zsé, de jelöltként nem?

Kedves orangeman,

„Természetesen a 10 éve dolgozó ügyvéd és a kezdő jelölt között felelősségben és fizetésben is különbség van, de én - emlékeim szerint - kezdő jelöltként is kitöltögettem szépen az FMH-kat, megcsináltam a cégváltozási kérelmeket, írtam mintából ingatlan-adásvételi szerződéseket, és eljártam egyszerűbb perekben. ”

Ezért kérdeztem Business Law-tól, hogy hol van a határ, amit elérve az ember már "jogosult" pénzre, és nem cask tapasztalatra...van egy pont, amikor - mint egy kapcsoló - váltani kell, hogy "na, akkor mostantól már pénzért is dolgozhatok!"?

Nyilván ilyen nincs. A munkáért pénz jár, az ember pedig munka közben tapasztalatot szerez. Ahogy egyre több a tapasztalata, a munkája egyre több pénzt ér.

Kedves Business Law,

„En ezt nem mondtam, ez egy altalad megirt interprtacio az alapjan ahogyan te ertelmezed a szavaimat.”

Szerintem ezt mondtad lentebb. Én megjegyeztem, hogy az hülyén nézne ki, ha az ügyfél is tapasztalattal próbálna fizetni a munkámért, mire te nem értettél egyet...íme:

„ " Másfelől tapasztalatot mindig szerzel, amikor dolgozol. Akármiként is dolgozol. Hülyén nézne ki, ha az ügyfelek visszautasítanák a számla kifizetését arra hivatkozással, hogy te tapasztalatot szereztél. "

Nem,nem igy gondolom, foleg nem ugyvedek, de meg orvosok eseteben sem. ”

Vagy ezt másként kellett érteni?

„Hozzad nem szeretnek fordulnek, akkor sem ha nekem fizetnenek erte.”

Kétlem, hogy meg tudnál fizetni...;)