Strasbourgi emberjogi bíráskodás

Megdöbbentő.

Gulág Európa közepén

Szasz Peter Svájc, 2005-09-14
Email: szaszacel@freemail.hu
_________________________________________________________________

Tisztelt Olvasó!

Ez a történet Európában, Svájcban történik, most, a jelenben.

Kérem – még ha nem is felelne meg a Svájcról alkotott elképzeléseinek, olvassa figyelmesen végig. Az események nyilvánosságra hozatalával föképpen két célom van : Az elsö, ha tudna valahogy segíteni, nem tudom hogyan, de minden lehetöség, ötlet; még ha szokatlan is feltétlenül közölje! A második, Svájcról él a köztudatban egy pozitív mítosz, ami véleményem szerint nem reális. Szeretném ha honfitársaim megtudnák, nem csak a II. Világháború során tanusított ez a nép moráltalan beállítottságot az emberi értékekkel és magával az emberi élettel szemben – nem – ez a helyzet ma ugyan úgy fönnál, csak a körülmények, a lehetöségek változtak. ------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fiam helyzete és elemi érdeke azonnali beavatkozást követel. Philip (szül. 1992 szept. 6.) magyar és svájci kettös állampolgár, átlagos képességü fiú. Önhibájából sohasem került kapcsolatba sem bünüldözö, sem igazságszolgáltató intézménnyel.

2004 oktober 27.–e óta mégis egy kábítószerproblémás, szellemileg visszamaradott, tanulási és szocializációs problémákkal küzködö, fiatalkorú visszaesö bünözök részére fenntartott zárt intézetben tartják fogva.

Bezárásának közvetlen elözményei:
Philip nevelésére válásunk után bíróságilag kijelölt édesanyja (Pelikán Erzsébet szül. 1969 ápril 6.) és folyamatosan cserélödö élettársai által évek óta testi és lelki agresszióinak (verés, kinzás stb.) volt szenvedö alanya.
Az anya aktuális élettársa több ízben addig szorította Philip nyakát, amíg ö eszméletlenül össze nem esett.
Ezt a Philip számára életveszélyes helyzetet jelentettük az illetékes gyámhatóságnak.
Fiam sorsát megpecsételni látszik az, hogy az illetékes gyámügyi elöadó a „fojtogató“ régi jó ismeröse a faluban, amelyben élnek.

Az általam remélt gyors intézkedés (Philip védelme) helyett mindössze rövid levélben értesített a gyámügy, hogy az anyát és élettársát meghallgatták, tájékoztatták Philip és az általam beterjesztett vádakról és megkérték öket, hogy a továbbiakban ne bántalmazzák a gyermeket.

Ezután tudomásomra jutott, hogy ennek a megbeszélésnek közvetlen következtében Philipet otthon megkínozták (vallatták).
Kétségbeesésemben az illetékes vizsgálóbírónál tettem feljelentést.

A gyámügy felettes szerve, ahová szintén panasszal fordultam (ügyvédem által), Philip megkinzásáról szóló jelentésünket visszaküldték, mondván: „ne írjunk, ha nem kérdeznek!“.

A vizsgálóbíró részéröl semmilyen reakció nem történt.

Körülbelül 3 hónappal késöbb, 2004 október 27.-én végzésben értesítettek, hogy az anya kérésére a gyámügy átvette Philip felügyeleti jogát.

Ugyan azon a napon (október 27.-én), megkérdezésünk és családi helyzetünk kivizsgálása nélkül, valamint Philip addigi iskolájának és osztályfönökének megkérdezése és értesítése nélkül azonnali hatállyal elvitték a lakóhelyétöl 150 km-re lévö, a fentiekben említett intézménybe.

Csak jóval késöbb tudtuk meg, hogy ugyan azon a napon (október 27.-én), maga a „fojtogató“ vitte Philipet a rendörségre, ahol kihallgatták.
A kihallgatás csak ürügy volt arra, hogy a rendörtisztviselö Philipbe belesulykolja, hogy magának köszönheti és megérdemli az ellene elkövetett büncselekményeket.
A kihallgatásról videófelvétel készült.

Az intézetben, ahol csak fiúk vannak, Philip a legfiatalabb.
Az ott „tanított“ tananyag és pedagogiai módszer mellözi még a XX. század eleji tudományos, didaktikai felismeréseket is. Egy osztályban 2-3 évfolyam „tanul“ együtt. Az általánosságban ismert tantárgyak, pl.: történelem, fizika, kémia stb. hiányoznak. A matematikát alsótagozatos színvonalon (alapmüveletek) „tanítják“ a részben 14 éves foglyoknak.

Philipet (mint az összes többi fiatalt) a svájci törvényekben is szigorúan tiltott gyermekmun-
kavégzés céljából egy földmüves-családba kényszerítik, ahol még a tanév során is heteket tölt.
Itt az iskola teljes mértékben szünetel…

Telefonon hetente egyszer, szigorúan meghatározott idöpontban hívhatjuk, negyed órára.
Mobiltelefonját elkobozták.
Kéthetente, de néha ritkábban, szintén szigorúan meghatározott idöpontban három óra hosszat látogathatjuk.
Kb. 4-6 hetenkét 1 hétvégére, minden okirat nélkül hozhatjuk haza.
Az intézetet egyedül nem hagyhatja el.

Philipnek és három testvérének feldolgozhatatlan, mély fájdalmat okoz a köztük lévö távolság.

A gyámhatóság kényszerítésére havi 100´000 Ft.-tal járulok az intézet kiadásaihoz. Philip anyja ezzel szemben baráti alapon, nem fizet semennyit sem, habár a gyámhatósággal közös döntése alapján zárták be Philipet.

Fiam ottléte kb. 2´400´000 Ft.-ba kerül havonta, amit az intézmény különbözö forrásokból szerez be. Ezáltal komoly érdeke füzödik a fiatalok „begyüjtéséhez“ és „megtartásához“.

Az intézet bizalmi orvosa – miután kifogásoltam, hogy Philip védelem nélkül kénytelen látogatni anyjáékat – pszichológiai explorátiot hajtott végre Philipen, miközben az anya és élettársa mellette ültek.

Az általam kezdeményezett és folyamatban lévö gyermekújraelhelyezési perhez az intézet szakvéleményt készített a bíró számára.
Ezen iromány szerint Philip sem korábban, sem most nem alkalmas semmi nemü cézott pedagógiai munka eredményes befogadására és felhasználására.

Itt kell megjegyezni, hogy 11 hónappal ezelött még egy teljesen átlagos iskola normális osztályának volt integrált tanulója, az öt ért folyamatos testi-lelki atrocitások ellenére is.

A gyámhatóság hivatalos végzésben tiltja meg, hogy Philip a rokonaival és a származási kultúrájával (magyar) kapcsolatot tartson és nem hagyhatja el velem Svájcot.
Indoklásul többek között az van leírva, hogy amennyiben velem Magyarországra utazik, kénytelen lenne szemtanúja lenni, amint az anya Dabason élö bátyja (Pelikán József) véres leszámolást hajt rajtam végre.

Junius 30.-án megérkezett az egy évvel ezelött tett feljelentésem vizsgálóbíró általi elutasítása. Az indoklásban egy az egyben elismételte a vádlottak állítását, miszerint a verések és nyakszorítások csak kb. négyszer fordultak elö. Ez nem felel meg a valóságnak.
Philip állítása szerint sok tucatszor verték és fojtogatták.
A bíró szerint a csupán négyszeri bántalmazás a normális gyermeknevelés eszköze.
Igy még egy „ejnye-bejnye“ sem hagyta el a tollát. Philip ma is meglévö, a fojtogatás következtében létrejött nyakcsigolyai panaszai a „tudós“ bíró véleménye szerint (látatlanul) nem a bántalmazásokból származnak.

Minden hivatal és intézmény ami Philip ügyében eljár, elsö lépésként az illetékes gyámügynél informálódik. Innen viszont kizárólag eltorzított és korrumpált információk származnak.

Nincsen esélyünk fiam ügyének objektiv hivatali felgöngyölítésére.

Az eddigiekben leírt helyzet, sajnos az utóbbi hetekben tovább romlott.
Philip már csak egy – egy napra, akkor is csak pár órára látogathatja az iskolát.
Ideje java részét kényszermunkán tölti. Egy templom átépítésén dolgozik, mint kubikus.

A folyamatos kérvényeimnek, fellebbezéseimnek (amikben kértem és követeltem, hogy engedjék Philipet szabadon) is meg lett az „eredménye“: A gyámügy végzésben értesített, hogy azonnali hatállyal megtiltanak minden nemü kapcsolatot Philip és közöttem, egyenlöre fél évre. Ha idö közben be tudom bizonyítani, hogy támogatom és helyeslem fiam bebörtönzését, próba szerüen ismét láthatjuk egymást. Ha nem tudom, vagy nem akarom biztosítani a gyámhivatalt „gerincem“ eltörésének tényéröl, nem látom Philipet többet amig fel nem nö (5 év).
Ez a helyzet annak ellenére jött létre, hogy mindent elkövetünk egy ügyvéd segítségével is, amit a svájci jogrend lehetövé tesz.

Tagja vagyok egy hasonló sorsú szülök és rokonok álltal alapított civil érdekvédelmi szervezetnek. A szervezet évek óta küzd ez ellen a Svájcban széles körben elterjedt gyermekkereskedelem ellen.
A felmérések szerint, kb. 15´000 hasonló eset van pillanatnyilag Svájcban.
A tendencia növekvö, ami talán „érthetö” ha meggondoljuk, a fiam esetében fizetett havi 2,4 millió Forint megfelel az átlagos ilyen estben szubvencionált összegnek. 2,4 millió X 15´000 = 36 milliárd forintnak megfelelö összeget tesz havonta ez az „iparág“ Svájcban zsebre. A kényszermunkából befolyó összeget adatok hiányában nem tudom kiszámítani.

Minden, a fentiekben leírt esemény dokumentumokkal, videófelvétellel és tanúkkal bizonyítható.

Megtisztelö figyelmét köszönöm

Ajánlott német nyelvü oldalak a témához:

www.zivilcourage.ch
www.kinderohnerechte.ch

Tisztelettel: Szász Péter
Szász Philip meghatalmazásával

Tanulom a strasbourgi emberjogi eljárást, ezért ha valakinek ilyen ügye van és megtisztel vele, szivesen megnézném, bármilyen stádiumban van is.