Hogyan kezdjünk el munkát keresni?

Sziasztok!

Idén végeztem a Debreceni jogi karon,most kezdek el munkát keresni.
Szeretnék tanácsot kérni ezzel kap csolatban.Minden ötlet érdekel.
Érdemes e pl.beküldeni az önéletrajozot pl. egy önkormányzathoz?
Hogyan kerestek/kerestetek munkát?
Kicsit dagályos e hozzászólás,de leírtam amit gondoltam:-)

Attól függ hol keresel. Én Budapesten kerestem, fél évig tartott, legalább 100 helyre küldtem. Ahová ismeretség nélkül van esély bejutni, az egy ügyvédi iroda. Állami szektorban leépítések stb. sztem nem valószínű a bejutás, hacsak nem nyom be vki, de akkor nem indítottál volna topicot ez ügyben. Ha a pályán akarsz maradni, marad a jogi fórum állásbörzéje és önéletrajzok küldözgetése. Javaslom még hogy tedd fel álláskereső hirdetésed is.

Aztán sok szerencsét.

Ja, vidéken meg a kilincselős módszer az egyetlen. Szerintem :-)

Szerintem is :))

Kedves woodslave !

Köszönöm a hozzászólásodat,most kezdek szembesülni a valósággal.Annyit sem érdemel az ember,hogy válaszoljanak neki.
Ha emailben kell jelentekzni,mibe kerülne két sort válaszolni?Semmibe.........
Rengetegen vagyunk és egyre többen leszünk.Ma olvastam,hogy 224ezer hallgató van a felsőokatatásban,munka alig van valahol.

Várom a további ötleteket és tapasztalatokat!

Én székesfehérvári vagyok, tehát itt és Budapesten próbálkozom, de hasonlók a tapasztalataim. Nekem ugyan még van vissza egy záróvizsgám, de próba szerencse. Valóban a legtöbb helyről vissza sem jeleznek. Az ügyvédi irodákban pedig annyit fizetnek, hogy abból nem lehet (legalábbis én nem tudnék) megélni. Közgazdász vagyok és jelenleg is ezen a területen dolgozom, ahol normálisan (?) keresek, de kellene találnom olyan helyet, ahol a gyakorlatmat le tudnám tölteni. Egy rendesen fizető hely után az ember nehezen szánja rá magát, hogy fél fizetésért 3x annyit dolgozzon. Még a sok munkával nem is lenne baj, inkább a megélhetéssel. A közigazgatásban is elég bizonytalan a helyzet. Hol leépítenek, hol felvesznek embereket. Néha elmegy a kedvem, akkor egy kicsit leállok a pályázgatással, de aztán újra kezdem.

Kedves Martina!

Ez igazi csapda-helyzet.
Sima jogászként szakvizsga nélkül nem sokra megy az ember.Már gondoltam arra is,hogy elmegyek Controller -nek az egyik céhhez havi 80ezer ért,de ahhoz nem kell a jogi diploma és akkor hogy lesz meg a 3 év gyakorlat?
Ha találnék egy ügyvédet,akinél papíron "ott" lennék,akkor meg nem tudok máshol munkát vállalni hivatalosan.
Hát ez baromi nehéz dolog.

Megértem,hogy nem szívesen hagynád ott és nagyon gondold át megéri-e vagy sem?

Próbálkozom.

Szia Martina!

Ha nem multinál dolgozol, akkor könnyebb lenne ott lezsírozni, hogy ne legyél bejelentve. És akkor az ügyvéd be tud jelenteni. Mondjuk ilyen esetben Te fogod fizetni a járulékokat. Az megint más kérdés, hogy egy így letöltött gyakorlati idő után mit tudsz majd kezdeni a pályán... Közgazdászként inkább a másik vonalra összpontosítanék. Bár a szomszéd nője mindig zöldebb.. :-)

További tapasztalatok megozstása még inkább elvenné a kedved... Sokhelyről nem válaszoltak, elég sok helyen voltam személyesen, ahol 10 perc "szimpátiabeszélgetés" után nem feleltem meg, kevés hely volt, ahol tesztelték volna jogi ill nyelvtudásomat. Már én is eléggé letettem arról, hogy el tudok helyezkedni.

Nagyon nehéz manapság elhelyezkedni az tény, de ez attól is függ, hogy mit tudsz felmutatni. Igazából nem az a fontos, hogy summa cum laude diplomád legyen és, hogy legyen papírod 3 felsöfokú nyelvvizsgáról. A kutyát nem érdekli. Ami igazán fontos az az, hogy tényleg felsöfokú szinten beszéld az idegennyelvet és az is nagy elöny, hogy ha külföldön szereztél munkagyakorlatot, illetve van egy L.L.M. diplomád. Ha ezeket nem tudod felmutatni és nincs protkód, akkor elfelejtheted a jól fizető nagyobb és nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező irodákat. Marad a kis iroda, ahol legjobb esetben minimálbérért lehet gürizni.

Lenne Asushoz egy konkrét kérdésem:

Azt irod, hogy most végzel nemsokára. Ez a munkapiaci helyzettel kapcsolatos probléma azonban nem ma és nem tegnap alakult ki, hanem legalább már jó 4 éve fennáll és egyre komolyabb lesz. Másodéves korodban soha nem foglalkoztatott ez a kérdés? Soha nem gondoltál arra, hogy ez téged teljesen érinteni fog?

Amit végül is ki akarok hozni az egészböl az az, hogy valahol nem értem azokat, akik belevágnak vagy az elmúlt 2 évben belevágtak egy jogi egyetembe, de valahol nem is érdekli őket, hogy mi lesz ha majd végeznek. Ez a tipikus "majd lesz valahogy" hozzáállás. Aztán amikor befejezik az egyetemet, akkor jön a nagy pofára esés meg megy a rinyálás, hogy nincs munka.

Szerintem el lehet várni egy 19 éves felnőtt embertől, hogy mielőtt belevág egy szakmába megvizsgálja, hogy milyenek az elhelyezkedési lehetőségek. Szerintem ha a fiatalok nagy része ezzel a kérdéssel tényleg foglalkozott volna érdemben, akkor ma 60%-al kevesebb joghallgató járna az egyetemkre.

..... és ezáltal talán kevesebben rinyálnának, hogy nincs munka.

Ezzel messzemenőkik egyetértek. Bár én is rinyáltam, és én sem gondolkoztam előre, de ebben teljesen igazad van Law.

Ja, Aus már végzett.

Bocs, Asus...

MIndazonáltal szerintem inkább segítő tanácsokat vár az ember ilyen helyzetben, mint leb*t hogy miért is volt képe elvégezni egy jogi egyetemet, anélkül hogy három nyelvet beszélne és külföldi ügyvédi irodában töltött volna gyakorlati időt. Sokunkban él(t) szerintem az az utopisztikus gondolat, hogy egy becsületesen elvégzett egyetem után (most mindegy, hogy jogi vagy más) találunk helyet, ahol hasznosak lehetünk. Hát ideje tényleg felébredni. Sajnos.

De nem szabad feladni. Most nem írom, hogy biztos lesz vmi, mert én is kiütést kaptam a vigasztaló szavaktól.

Valószínűleg könnyebb lenne a helyzet, ha nem főllásban kellene eltölteni a gyakorlati időt. Én pl. nem sajnálnám a szabadidőmet rá, mert tényleg érdekel ez a pálya, de a rezsit és a lakáshitelt is ki kell fizetni, mint más hasonló korú fiatalnak, aki próbál elindulni az életben. Én abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy úgy néz ki, cégen belül meg tudom oldani a gyakorlatot, de azért kíváncsiságból nézelődök, de a lent már írt tapasztalatokat gyűjtöttem. Nem is "rinyálni" szeretnék, csak a tapasztalataimat mondtam el. Egyébként másodéves korban még tényleg csak nézelődni lehet, mert a jogi dolgokhoz nem hiszem, hogy érdemben hozzá tudna szólni valaki, ha olyan pozícióba kerülne, hiszen nincs rálátása a dolgokra.

Sziasztok!

Nos, nekem dobogós kedvencem a "külföldi tapasztalat", ami alatt általában LL.M. diplomát értenek... Most jártam a honlapon; az LL. M.-hez nem ész kell, hanem csak és kizárólag pénz, ui. az átlagos tandíj 10.000 Euro/év körül kezdődik és akkor még élni is kell vmiből. :(

Bár, én egy szót se szóljak, mert 6 hét alatt találtam munkát ismeretség nélkül.

"Egyébként másodéves korban még tényleg csak nézelődni lehet, mert a jogi dolgokhoz nem hiszem, hogy érdemben hozzá tudna szólni valaki, ha olyan pozícióba kerülne, hiszen nincs rálátása a dolgokra." (írta: Martina)

Kicsi szivem, itt senki nem beszél a jogi dolgokról, hanem a piaci helyzetre való rálátásról beszélünk. Másodévesen senki nem lehet annyira hülye, hogy ne tudjon értelmezni egy HVG-cikket, egy Népszabadság-cikket vagy egy Magyar Nemzet-cikket. Ezekben az újságokban nagyon rég óta nagy rendszerességgel jelennek meg cikkek arról, hogy mennyire kilátástalan a helyzet a jogi pályán.

Tehát az a joghallgató vagy akár végzős gimnazista, aki ezt ignorálja (mert így kényelmesebb neki), az valóban ne rinyáljon, hogy nem talál munkát.

Az az igazság, hogy Magyarországon még mindig él az a mentalitás, hogy: "nem foglalkozom vele, majd VALAKI megoldja helyettem". Ez a szocializmusban nagyon frankón müködött, mert ott úgy sem lehetett felelőséget átvállalni semmiért. Meg volt az az aparátus, amely mindent elintézet és mindenre rálátáa volt. Úgy érzem, hogy ez a mentalitás még mindig gyökerezik az emberekben. Nem foglalkoznak egyszerüen azzal, hogy mi lesz a döntésük konzekvenciája. Ennek kellene változnia Magyarországon. A fiataloknak több felelőséggel kellene nekiindulni az élet nagy kérdéseinek - többek között szakmai pályafutással kapcsolatos döntésekben is - hogy érezzék a döntés súlyát.

Hali!

„Azt irod, hogy most végzel nemsokára. Ez a munkapiaci helyzettel kapcsolatos probléma azonban nem ma és nem tegnap alakult ki, hanem legalább már jó 4 éve fennáll és egyre komolyabb lesz. Másodéves korodban soha nem foglalkoztatott ez a kérdés? Soha nem gondoltál arra, hogy ez téged teljesen érinteni fog?”

Már végeztem,ezzel indítottam.Már ne is haragudj,ha nem tudsz tanácsot adni,a cinikus megjegyzéseidet tarts meg magadnak!

„Aztán amikor befejezik az egyetemet, akkor jön a nagy pofára esés meg megy a rinyálás, hogy nincs munka. ”

Olvasd vissza,amit írtál az a rinyálás.
Ha érdemben nem vagy képes hozzászólni,akkor ne is mondj semmit!

Bár cinikusnak hangzik a hozzászólásom, de sajnos a jelenlegi realitást tükrözi. Ezzel szembe lehet nézni, de le lehet ugatni, mint ahogy azt Te éppen tetted. Ettől viszont még nem lesz jobb.

Ami pedig azt illeti, hogy már végeztél, ne haragudj, de úgy látszik átsiklottam fölötte. Figyelmetlen voltam.

Lehet azért "ugattam",mert jól esett!:-)

Kedves Law1!Azért gondolom nem kell szégyenkezniük azoknak akik elvégeztek egy jogi egyetemet...18-19 évesen úgy gondolom elég felelőségtelejes döntés az ,ha valaki úgy dönt,hogy jogi egyetemen próbál tanulni!Már a felvételi sem könnyü,és az első években,vagy talán a záróvizsgáig végig egy élet-halál harc az egyetem!Egy első vagy másodéves hallgató nem a munakerőpiac nehézségein filozófál,hanem próbál megfelelni a követelményeknek.Mi most vagyunk fiatalok,én is olvastam végig az egyetemi éveim alatt,hogy milyen kilátástalan a jogi pálya!És akkkor mi van????Akkor hagyja abba az az egyetemista mert most éppen így áll a helyzet!Ugyan már!Kicsi szivem(Ahogy Te írtad-elég unszimpatikusan-Szerintem)itt senki nem rinyál,legfeljebb csak panaszkodik!Bíztatásként annyit mondanék,hogy azért előbb utóbb mindenkinek sikerül elhelyezkednie!

Kedves dr. joci! Te azt az álláspontot képviseled, hogy egy elsőéves, másodéves joghallgató nem foglalkozik a munkapiaci adottságokkal. Szerintem meg ez elég nagy hiba és pont arra a magyar mentalitásra vezethető vissza, melyett már lent kifejtettem. Ausztriában jártam középiskolába és egy darabig egyetemre is. Jártam német egyetem is, és pont azt láttam, hogy végzős gimisek és pályakezdő joghallgatók igen is nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel és akár mennyire is hihetetlen számodra, de sokan be is fejezik 1-2 év után vagy el sem kezdik, ha látják, hogy nagyon nagy a telitettség a szakmában.

Amúgy én nem lennék abban biztos, hogy az elkövetkezendő években mindenki el fog tudni helyezkedni előbb vagy utóbb. Sőt, szerintem ha továbbra is ennyi nappalis és levelezős fogja elvégezni az egyetemet, akkor ezek közül egyre több lesz a munkanélküli. Hol kapna állást? A közigazgatásban leépítések vannak, a bíróságra, ügyészségre lassan nehezebb bejutni, mint egy svájci bankba, az ügyvédi irodák pedig szintén leépítenek vagy ha nem is, akkor legalább is stagnállás van. Cégek nem vesznek fel tömegesen frissen végzett jogászokat, mert

1. ha van is jogi osztályuk, akkor kicsi és általában akkor olyan jogászt vesznek fel, akit nem kell betanítani, kinevelni.
2. a nagy ügyeket úgy is kiadják ügyvédi irodáknak.

Tehát szerintem nem annyira egyszerü.

Maximálisan egyetértek! Valamivel KI KELL EMELKEDNI, legyen az bár nyelvtudás, szakjog, stb.
Különben pedig, mondta valaki, hogy az egyetem elvégzése után vár az édes élet? Szakvizsga nélkül aligha nevezheti magát jogásznak az ember, addig pedig meg kell fizetni a "tanulópénzt".

Azt azért nem mondanám, hogy szakvizsgáig alig nevezheti még valaki jogásznak magát. Nem egyszer láttam már, hogy a jelölt reggelire meg tudta volna enni az ügyvédet, mert "szegény" ügyvédnek annyira lövése nem volt a témához, ami pedig volt azt inkább jobb lett volna megtartani magának. ;-)