Egyetem Kereses (Melyik a legjobb) - Milyenek az egyetemek, tanarok, felvetelik.. stb

Debrecen szép város,de az egyetemi oktatás a szépséggel fordítottan arányos!

Némi megrökönyödéssel olvastam az ELTE vs. Miskolc-Debrecen vitát.
Úgy gondolom, hogy teljesen értelmetlen vitába bocsátkozni a tekintetben, hogy melyik egyetem a jobb, hiszen (jobb esetben) mindannyian csak egy egyetemre járunk, így összehasonlítási alapunk nem nagyon lehet.
A pletykáknak meg ki tudja mennyi a valóság tartalma? Én is hallottam ezt azt. Volt olyan eltés, aki azt mondta, hogy laza az egész, viszont volt, aki azt mondta (ráadásul ugyanabból az évfolyamból), hogy igen csak meg kellett izzadnia, hogy befejezhesse a félévet. Ugyanezt hallottam Miskolcról is. Akkor mi az igazság? El tudja valaki dönteni?
Úgyhogy azt hiszem felesleges egymásra "fröcsögni", kígyót-békát kiálltani, ettől az egyetemünk még nem lesz jobb, inkább magunkról állítunk ki egy szegénységi bizonyítványt. Nincs szükség az egyetemek között "Cápa-Rakéta háborúra", hiszen nem itt, hanem majd a tárgyalóteremben fog eldőlni, hogy ki a jobb - de az már csak rajtatok, rajtunk múlik.
Én a magam részéről debreceni vagyok. Nem mondom, hogy ez a legjobb jogi kar kis hazánkban, de az eddigi négy év tapasztalata alapján nem nevezném sétagaloppnak sem. Rendesen meg kellett küzdeni mindenért. Úgyhogy kérem, hogy akinek ilyen téren nincs tapasztalata, az ne mocskoljon csak úgy a másik egyetemet, hiszen ezzel az ott tanulók erőfeszítéseit tiporja sárba.
Szóval fiúk, lányok békesség!

Üdv Mindenkinek!

Azt hiszem Darby Shaw-val kell egyetértenem. Mindenki csak egy egyetemet végzett (végez) el jó esetben. Aki átvált, az általában vagy elmenekül - tisztelet a kivételnek - vagy egyéb ok miatt kényszerül a váltásra és akkor örül, hogy él és végre nem "azok" a tanárok eszik az életét. Én Kecskeméten végeztem, végig szegedi tanárok tanítottak és ahol lehet az orrunk alá dörgölték, hogy mi quasi megvesszük a diplomát azzal, hogy tandíjat fizetünk. Ennek eredményeként ott tettek keresztbe a vizsgán, ahol tudtak. Az egyetem alatt folyamatosan jogi területen egy hazai középvállalatnál dolgoztam, ahol nem egyszer - jogi diploma nélkül - kellett keresetet, beadványokat, kérelmeket írnom. Melyeket természetesen átnéztek, de megírni egyedül kellett! Egyet biztosan állíthatok, egy év munka az három év egyetemmel ér fel. Ha dolgozol, olyasmiket is megtanulhatsz a való életből, amit egy egyetemi előadáson sohasem mondanak el neked. Egyszóval én nagyon támogatnám, hogy a jogi oktatáshoz több gyakorlat járjon, mivel nekem szerencsém van a munkahelyemmel, de több évfolyamtársam hiába tanulta végig az egyetemi éveket, lövete sincsen, hogyan oldjon meg egy problémát. Az életben nem jogalanyok és jogtárgyak vannak, hanem emberek, szituációk, olyan jogesetek, melyek megítéléséhez édes kevés, hogy ismered az adott jogterületet. Tisztában kell lenned egy-egy döntés egyéb (érzelmi, gazdasági, stb.) hatásával is, mely később könnyen ellened fordíthatja az eseményeket, hiába gondolkodtál jogszerűen!

Abban viszont Big Cat-tel értek egyet, hogy a jogászképzés most Mo-n alacsony színvonalon van általánosságban. Ebben az esetben viszont nem nagyon jelentős, hogy a sok vak között ki a félszemű! :-))

Érdekesen hangzik a bolognai rendszer is, de véleményem szerint a jogi oktatást a közgáz rendszeréhez kellene egy kicsit igazítani. Azaz nem "általános" jogászokat kellene képezni, akik mindenhez értenek egy kicsit, hanem olyan szakembereket, akik egy adott területhez, jogághoz professzionáis szinten hozzá tudnak szólni. Lehetne egy 2-3 éves alapozó képzés, melynek során el lehetne sajátítani az alapozó tantárgyakat (jogtöri, római jog, jogbölcselet, stb). Ezután mindenki választhatna egy szakirányt (pl: polgári jog, büntetőjog, közigjog, stb) és abban magas szintű elméleti tudást szerezhetne. Lehet, hogy ez sem a tökély, de az biztos, hogy aki most kikerül az egyetemről, az ha igazán tanult minden államvizsgájára (melyekre az első kivételével mindössze két hetet lehet készülni), akkor az elsőből már semmire sem fog emlékezni. Azt, hogy megszerzett tudását, a bevésődött ismereteit fogja-e tudni hasznosítani az attól függ, hogy melyik területre kerül. Azt azonban jobb, ha amindenki elfelejti, hogy ha Õ elvégzi a jogi egyetemet, akkor mindenhez értő jogász lesz belőle. Ez súlyos tévedés!!!! Az egyetem elvégzését követően úgyis szakosodnia kell egy adott jogterületre, melyet ha okos és szorgalmas jól megismerhet és profivá válhat benne. A többi területre vonatkozó tudása - bármennyire fájdalmas is - az évek során egy passzív rálátás szintjére fog zsugorodni. Ha azonban ezt már az egyetemen kontrolálni lehetne, úgy szerintem sokkal kedvezőbb helyzetben lennének a hallgatók és néha a tanárok is.

Tömören ennyi. :-)

Üdv:

Blue

Szerintem a mostani "jogász" nevű egyetemi képzést át kéne nevezni "jogtudós"-ra és indítani egy teljesen más, IGAZÁN jogász-képzést! :) Mennyit profitálhatna ez az ország, ha "odafenn" olvasnák ezt a fórumot...

A szak neve a jogász. Jogtudósokat nem képeznek - az esetleg lesz néhány ember- ugyanis a jogtudós nevezet a legkiválóbb, amellyel egy jogászt (a jogász több, mint jogvégzett) illethetnek. Szerintem az a baj, hogy alig van néhány joghallgató, aki hivatástudatból jön erre a pályára:))).

Gondolj arra, hogy ideális esetben 19 évesen kezdi el a jogi egyetemet a delikvens. Egy 19 éves embernek még nincs, nem lehet hivatástudata erre a pályára. Szerintem a hivatástudat az egyetem alatt alakul ki. (vagy nem)

MOndjuk az is nagy kérdés, hogy mit jelent a hivatástudat...

De az sem járja, hogy a tizenkilenc éves emberünket egy fikarcnyit se érdekelje az a pálya, amit választott.

Nem jogtudósokat kellene képezni, mert ugye ezt leginkább nem lehet, ahogy te is mondod, de az egész egyetemi képzés mégis ezt próbálja. Még csak véletlenül sem gyakorlatias képzés folyik. Ez sajnos igaz az egész magyar felsőoktatásra. Mindenkit felkészítünk arra, hogy, ha elég jó lesz, akkor tudós váljék belőle, akiből nem lesz tudós (99,5%), az meg majd megtanulja a szakmáját a munkája során, ez nam az egyetem feladata...

Siralmas állapotok, súlyos aránytévesztés, és eltorzult, a valóságtól elszakadt értékrend jellemzi a felsőoktatás világát. Ehhez jön, hogy az ilyen típusú, komoly műhelymunkát igénylő oktatási rendszerben tömegtermelést próbálnak megvalósítani. Az eredmény káosz, alkalmatlan emberek képzése, papírgyártás, és csalódott végzősök.

Na akkor elmondom milyen 19 évesek jönnek jogra tömegesen (azoktól eltekintve akik már óvodás korukban pl ügyészek akartak lenni). Azok akik nem akarnak éhenhalni felnőttként, nem akarnak fizikai munkások lenni, mert annál okosabbak, utálják a matekot/fizikát, taszítja őket az orvosi pálya és elsősorban humán beállítottságúak. Azért van túlképzés jogon, mert kényszerpálya lett a jog manapság. Mert ugye "diploma az kell!"... Ennyit a már annyit szídott magyar felsőoktatásról.

Na akkor átfogalmazom kicsit az "elméletem". Nem élő (és életképtelen) lexikonokat kéne képezni, hanem feladat/ügymegoldó "gépeket", akikben azért van egy csepp jogászi műveltség is, csak hogy ne legyenek szakbarbárok. :)

Az tény, hogy a magyar jogászképzés távol áll a gyakorlattól. Ausztriában római jogból is a jogesetmegoldásra mennek rá. Szerintem az jár jól aki hallgatóként tud igazi gyakorlatot szerezni (nem sorbanállásra gondolok), sokan már másodévesen próbálkoznak ilyesmikkel. Az az igazság, hogy a gyakorlatot a diploma után (már meglévő, főleg állig diplomával a jogi diploma előtt is, de főként csak a közigazgatást), a gyakorlatban lehet megismerni, és ezen semmilyen gyakorlatorientált egyetem nem tud változtatni, esetleg könnyíteni ellenben kétségtelenül igen. A Columbia egyetemen is szinte csak gyakorlat a jogászképzés.

Fonix, egyetértek azzal, hogy a jog ( szerintem irigyelt pályából) kényszerpálya lett.

Könnyíteni... én nem ezt a szót használnám.

Nem könnyíteni kellene, hanem felkészíteni a gyakorlatra, ami az oktatás feladata lenne. A magyar jogi felsőoktatás viszont éppen ezzel ellentétes módon kizárólag elméletet oktat, és azt is a hurkatöltés módzserével. lényeg a visszaböfögés, ha lehet lábjegyzetestül, sajtóhibástul, oldalszámmal. Mert csak akkor kapja meg a professzor úr a jogdíjat a könyvei után, ha mindenki belőle félemében legalább egy példányt.

Rettenetes állapotok uralkodnak a felsőoktatásban. nem kell már sok idő, és Albánia is integet nekünk, ha ez így megy tovább.

Azért írtam, hogy megkönnyíteni, mert a világ egyetlen egyeteme sem azért van, hogy a gyakorlatot olyannyira megtanítsa Neked, hogy aztán se szakvizsga, se szakjogászi ne kelljen. Tulajdonképpen iszonyatosan nehéz gyakorlatot oktatni olyanoknak, akik még a jogalkalmazás folyamatát sem látják át, vagy nem tudják az Áe. törvényszámát, a törvényszöveg ismeretéről nem is szólva. A jogot (minimum) kétszer tanítják meg (ideális, szinte már kivesző esetet elképzelve): valamely jogi karon (zömmel elméletet), és a Fővárosi Bíróságon (zömmel gyakorlatot).
Én azt tartanám ideálisnak, ha esetleg lenne egy olyan utolsó év az oktatásban, amikor a hallgatók gyakorlatra mennének (nem félév!). Más kérdés, hogy ez ma mennyire kivitelezhető.

És ugye nagyon nehéz úgy tanítani, hogy a tanerők egy része soha nem volt gyakorló jogász.

Sajnálom, de a mai magyar felsőoktatás semilyen mentségét nem tudom elfogadni, amíg csírájában elfojtanak minden olyan törekvést, amely közelítené az oktatást a gyakorlati élet igényeihez.

Le a porosz húsdarálóval, le a belterjes középkorias oktatói mentalitásokkal, kezdjenek már végre az életnek oktatni, ha nem is az életre.

Egyébként pedig, hogy lehet az, hogy ez a dolog már megint csak nálunk megoldhatalan? Hogy lehet az, hogy Hollandiában, Svédországban, sőt még abban a buta USÁ-ban is magasabb a felsőokttaás színvonala.

És a felsőoktatás színvonalát nem az adja, hogy kinek a diákja tud több oldalt visszaböfögni.

Bocs, én már hallgatóként is a közigazgatásban dolgoztam. Egyébként én nem tudok olyan jogász (vagy közigazgatász, vagy jogász-közigazgatász) oktatót, aki jogi tárgyat oktat és aki ne dolgozott volna a gyakorlatban (szakvizsga ált. mindenkinek van) akár jogi, akár közigazgatási, akár mindkét területen. Ámde csak a közig. jogászokról tudok infókkal szolgálni. Én 2002-ben végeztem az álligkaron, most vagyok harmadéves a jogon (ELTE ÁJK), 2003. decemberétől tanítok, és nem érzem, hogy nehéz lenne tanítani. Nekem 8. osztályos korom óta az a célom, hogy egyetemen oktassak. Akinek nem tetszik a magyar jogi felsőoktatás, az menjen máshova tanulni, most már EU tagok vagyunk, most már igazán egyszerű. Maximum majd a holland jogot fogja tudni az illető.

Akinek nem tetszik a magyar jogi felsőoktatás, az menjen máshova tanulni, most már EU tagok vagyunk, most már igazán egyszerű. (Legislator)

Fogok is menni. Szerintem a magyar jogi felsőoktatás változni fog, változnia kell a következő 10 évben. Ez egy folyamat amely már valamilyen szinten elindult. legalábbis Miskolcon ezt látom.

Tudok olyan tanárt mondani akinek fogalma sincs a gyakorlatról. (iszonyatos módon meglehett vezetni a vizsgán)

Figyelj Legislator, az egy dolog, hogy 8. korod óta elhivatottságot érzel a pálya iránt, de a nagy átlag nem ilyen. (gondolom jó volt a családi háttér, nem anyagiakra gondolok)

De amitől én dührohamot kapok az az, hogy korombeli emberek nem képesek felismerni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatás egy nagy kalap szar!!!

Azzal meg kurvára nem értek egyet, hogy mi a f*sznak kell nekem áálamvizsgára megtanulni pl. mit mondott xy 100 évvel ezlőtt az államigazgatásról (kb 10 tétel az 50-ből)

Legislator, te tanár vagy, korunkbeli vagy, neked felelősséged van abban, hogy az oktatási rendszer változzon.

Uraim! Kérem az indulatokat egy kicsit választékosabban fejezzék ki.

Köszönöm.

Na gyula, most aztán rajtad a felelősség az egész magyar felsőoktatás refomjáért!:)))

Big Cat: Így jártam:))). Egyébként a készülő felsőoktatási törvény főkodifikátora tanszéki oktató kolléganő.
Jóska: Figyelj, megértem az indulataidat. Te nagyon jól tudod, hogy a jogot én is most végzem, tehát kettős szerepben vagyok, így mindkét oldalt érzékelem. Ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak, még jobban el kell mélyítemen az ismereteimet. Én csak a saját hallgatóimat látom, és joghallgatókról , oktatókról, oktatási módszerekről közvetlenül (ELTE ÁJK) valamint közvetve (más jogi karok: PPKE, PTE, SZE /Győr/; más jogi felsőoktatás: RTF) vannak ismereteim. Én tudom, hogy lehetne gyakorlatibb a képzés, én a magam érdekkörében próbálok minél több gyakorlatot tanítani. De sok hallgató még az alapvető törvények és más jogszabályok(Alk., Jat., Áe, Ötv., Ptk., Pp.,Btk., Be., Nmj tvr., főbb adótörvények stb.) törvényszámaival sincs tisztában. És akkor hol van még a tartalom, vagy horribile dictu a törvényszöveg ismerete. Én tudom, hogy sok mindent másként kellene csinálni, mi is változások előtt állunk. A Tanszék bevezette a közigazgatási ügyiratszerkesztést (úgy tudom, kötelező tárgy lesz), igyekezünk, hogy a hallgatók többet járjanak bírósági tárgyalásra.
Az eddigiközigazgatási jog: hat félév-hét tantárgy konstrukció az egyetemi képzésben a nyolc félév-tíz tantárgy konstrukcióra változik.

Az a baj, hogy én már nem tartom annyira viccesnek a dolgot.

Mindazonáltal elnézést kérek a jogi fórumban nem illő kifejezések használatáért.

Sziasztok Srácok!
Végigolvastam a hozzászólásokat, és el vagyok keseredve. A képzés minősége körül megy a vita, és úgy gondolom, az egyik legfontosabb momentumot senki sem veszi számításba.. A joghallgatót. Mert igenis hiába járok az egyik legjobbnak mondott jogi karra, sok olyan végzőst látok, aki bizony nem vet az egyetemre jó fényt, és ismerek olyanokat, akik a bemutatkozáskor már nem is teszik hozzá, hol tanulnak, mert már annyiszor lehurrogták Õket, és mégis felkészültek, alaposak, és jó szakember lesz belőlük. (A szó legpozitívabb értelmében) Úgy gondolom a magyar felsőoktatás közel sem nagy rakás szar... A legfőbb hiányosságok a tömegképzés keretében végző motiválatlan hallgatók.
Mindegy, hova jár valaki, ha érdekli, amit csinál és megfelelő energiát öl bele, annak meg lesz a gyümölcse. Bárhol.
És hiába futkozik valaki summa cum laude diplomával, az egyik elit karról, tudjuk, hogy az önmagában nem elég, hogy jógyerekként végigtanuljuk az 5 évet, jó eredménnyel végzünk. Az elhivatottság a legfontosabb, és az, hogy igényesek legyünk magunkkal szemben. És akkor mindegy, hova járunk.

Ne haragudjatok, ez olyan szentbeszébszerűre sikerült, de kicsit felhergeltem magam azon, hogy kevésbé fontos dolgokról oldalakat tudunk vitatkozni.

Dica!

Az álláspontom alapja az, hogy van valami gyakorlatom (tehát van összehasonlítási alapom), mivel 2 évet lehúztam ügyvédi irodában. Plusz tanári végzetségem folytán valamilyen szinten le tudom mérni az oktatás színvonalát.

Ne haragudj, de a hozzászólásod alapján a véleményem az, hogy nincs gyakorlati tapasztalatod.

Az ország egyik legjobbnak mondott jogi karra, ne erre inkább nem is reagálnék...

Amúgy tényleg butaság a továbbiakban erről vitatkozni, úgyis az életben fog eldőlni...

Üdv.

Kedves Józsi!
Tanári végzettségem nincs, így a pedagógiai szempontú vizsgálatot valóban nem tudtam megejteni. Gyakorlati tapasztalattal azonban van: ügyvéd és ügyész mellett is dolgoztam már. És láttam elismert, valóban jó oktató TDK-ján sok buta embert, és tudom, hogy nem az oktatón múlott. És ha körbenézel magad körül biztosan találsz olyan tanárt, aki nem fektet túl nagy hangsúlyt az oktatásra (esetleg elhanyagolja) és mégis felkészültek és alaposak a demonstrátorai, magas szakmai munkát végeznek a Phd hallgatói... na meg a tanársegédei, és általában a szakmai irányítása alatt állók.
Nagy átlagban természetesen meghatározó az oktatás színvonala, azonban tartom az álláspontom, hogy az egyes ember szemszögéből nézve a szakmai felkészültséget nem ez határozza meg, és szerintem nagyon ordas oktatói hibák elkövetése nélkül nem is lehet döntő.

Kedves Dica!

Az egész probléma nem abból adódik, hogy milyenek az oktatók (vagy legalábbis nem elsősorban), hanem az oktatás poroszos rendszeréről van szó. 20 évvel ezelőtt (lehet, hogy emiatt sokan nekem fognak támadni) az anyag mennyisége jóval kevesebb volt, mint most. A poroszos "biflázál be mindent de a gyakorlattal ne nagyon foglalkozzál" elv érvényesült. Ez möködött mivel a tanannyag nem volt olyan sok.
Manapság a renszer ugyanez, de az anyag kétszer annyi. A rendszer szerintem nem jó.
A magyar felsőoktatás nem vesszi figyelembe a külföldi tendenciákat.(lsd előző hozzászólások) Egy ELTE-s tanár (a nevére nem emlékszem de ha akarod utánanézek) nemhiába nyilatkozta a Collega című újság egyik cikkében, hogy a jelenlegi tananyagmennyiség tükrében nincs túl sok értelme az államvizsgáztatásnak.

Nálunk (ME-ÁJK) jellemező, hogy az államvizsgára az emberek tételszerkezeteket tanulnak be, de sajnos némelyik tanárnak ez nem elegendő.

Most már befejezem a írást mivel holnap Alkotmány-Közig. államvizsgám lesz az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke előtt...